Az előző sorozat vége után 4 évvel, főhősünkre már mint a démonok körében híres-hírhedt, harcművészetekben és démoni mágiában otthonosan mozgó alakként tekinthetünk, aki megrögzöttként keresi azt ami elveszett, és amikor megtalálja, újra kezdetét veszi egy történet, ami mintha tükröt mutatna az eredeti ováknak. A történetéről nem írok többet, csakúgy ahogy önmagában nem is ajánlom az animét, mert túl összetett ahhoz, hogy élvezhető, és minden üzenetét átadó legyen az előző nélkül.
Persze el kell mondanom, ennek sincs vége, itt sincs katarzis, mindössze még addiktívabbá válik a néző számára az egész történet. Talán pont az volt a készítők célja, hogy egy 'teasert' készítsenek, a mangához, ami egyrészt brilliánsan sikerült, másrészt viszont túl könnyű dolguk volt, hiszen a sztori bővelkedik olyan meglepetésekben, amik végre minket is meg tudnak lepni, és egyáltalán nem sablonosak, sőt. Néhány annyira eredeti ötletet lehet látni az animében, hogy csodálkozom, ilyen sémát miért nem vett fel a későbbi animációs ipar.
A karakterek, folytatva az előző sorozatban elkezdett példát, nagyon jól kidolgozottak, személyiségük van, ami nem annyit jelent, hogy egy adott pont körül forog minden mozzanatuk, és nem is azok miatt jegyezzük meg őket hanem a gesztusaik miatt, amikből egyszerűen sütnek az emberi érzelmek.
Nincsenek logikátlan pontok, és nincsenek hosszú monológok, de szükség sincs rájuk, hiszen az összhatás semennyit nem változott, minden cselekedetnek meg van a maga látható avagy érezhető oka, nincsenek érezhetően kívülről belenyúlt részletek. A film atmoszférát teremt, és bármennyire is régies az animáció, az illúzió, amit pillanatok alatt felépít a kiemelkedő rajzolás, teljesen emberközelivé varázsolja minden pillanatát.

Mint azt korábban kifejtettem szakbarbár mivoltomban, számomra az ecchi az őszinte romantikát jelenti, és ha már belekezdtem ezen gondolkodásmód kinyilatkoztatásába, akkor a 3x3 Eyes kitűnő alany a folytatásra. Az előző kritikámban említettem pár szót az anime horrorral való társíthatóságáról, azonban az idő közben egyre joban körvonalazódó stílusbeli értékek inkább az akcióra mutatnak, mégpedig teljes joggal. Ehhez tenném hozzá azt, hogy ha a 3x3 Eyest egy kis szigetnek vesszük a horror és az akció peremén, akkor akár nevezhetnénk őszinte akciónak is. A tökéletesen megkoreografált akciójelenetek és a gyors ütemben haladó sztori mellett bőven látunk véres, szemünket és lelkivilágunkat nem kímélő jeleneteket, és 'darkos'-szövevényes hangulatvilágot.

Ha valakinek neadjisten ez az egyetlen cikk is elegendő bizsergést okozott, és tervezi megnézni, avagy csak néz, hogy mi a frászt akartam összehordani, akkor nyugodtan ajánlom az előző 3x3 Eyes cikkemet, aminek elolvasásával remélhetőleg több fogalma lesz arról, hogy mibe is akar fejest ugrani, avagy mi is az amit nem értett meg. Ha netán a két cikket úgymond "összeolvasva" csak kuszálódik a kép, akkor azt hiszem jó úton járok afelé, hogy mindenképpen belekergessem az olvasót az anime megnézésébe, amire sok-sok eddig nem említett ok sorakozik még, de itt nem kap helyet, hogy csak tovább növeljem annak az érzésnek a képmását az olvasókban, ami engem is ellepett, amikor újra drámai homályba vesző módon, millió tárva nyitott kaput hagyva abbamaradt a sorozat.


Értékelés: 9.7

Linkek:
Wikipedia
Animeacademy
Aoianime (saját írás)

Ismét egy bizonyítékom van arra, hogy nincsenek véletlenek. Úgy ültem le a 3x3 Eyes elé, hogy ezt nem fogom szeretni, hiszen egy horrorért rajongó ismerősöm kérte tőlem, és éppen csak állomásozott egy kicsit a gépen. De itt jött a fordulat, és az első rész után a második, aztán a harmadik, majd a negyedik, és sajnáltam, hogy ebből csak ennyi van. A 3x3 egy példa arra, hogy mit lehet alkotni, ha nem a sorozat hossza a lényeg, hanem a minősége. Igaz a film ebben a tekintetben megintcsak kicsit más mint a mezőny, hiszen a rövid ova-sorozat csak egy apró részletét mutatja meg a 2002-ig futó mangának, ami, ha tekintjük a sorozat 1991-es mivoltát, igen imponáló kor, és már nem is kérdés, hogy mitől is lehetett olyan jó a film amilyen.
A történet mondhatni szokványosan kezd, de bőven fel van dúsítva szokatlan elemekkel. Az alapötlet amire az egész vonulat építkezik, miszerint a főhősnő a benne lévő hatalamas mágikus entitás és kislányi mivolta között lavíroz ismerős lehet más animékből, viszont, megint csak az anime korára tekintettel, kijelenthető, hogy ha nem is más, akkor ez lehetett az eredete azoknak az animéknek amik beugrottak nekünk. Újabb fordulatként, nem kibontakoztatva, vagy elhúzva részeken át, az egyszerű fiú, akit az emberi érzelmei és értékrendje vezetnek, meghal - többször is - hogy rájöjjön végre, többé nem egyszerű ember, és hogy rájöjjön arra is, hogy miért lehet egy hatalmas erejű halhatatlannak mindenek fölött áló vágya eldobni magától mindent ami az emberek fölé emeli avagy éppen azok alá taszítja.
De nem csak a ténylegesen jelen levő fiozófikus szintet feszegető kérdések, a karakterek lelke és érzései is túlzások nélkül, drámajátéknak is beillő tökéletességgel jelennek meg a képernyőn. A filmeknek nem kellettek hosszú belső monológok, sem túlzó ábrázolások, hogy érezzük, izzik a levegő a két főhős között, vagy hogy ugyanúgy tudjunk borzongani amikor a titokzatos alak feltűnik.
A kor színvonalához képest mesterműi színvonalú az animáció, a testábrázolások pedig kifejezetten, néhol magukkal ragadóan emberiek. Az animére azonban, ha valamelyik szervezet vetítési tervei közé kerülnének, ami nem túl valószínű a mai trendek mellett, véleményem szerint egy tizenhatos karika habozás nélkül rákerülne. A vér, és a mortális sebek ábrázolása, csakúgy ahogy a testet érő legkülönfélébb csapások hatására élethűen szakadó ruhák éppen csak kikerülik az időszak tabuit, de ettől még néhol igen meglepő avagy megrázó élményben lehet része annak aki nem készül fel rájuk.

A történet befejezéséről külön szót ejtek, mivel kissé vegyes érzelmekkel gondolok vissza rá. Egyrészt sajnálom, hogy nem követte több anime ennek a mintáját, másrészt viszont eléggé felcsigázott ahhoz, hogy ne legyen jó éjszakám, ami egy egyetemi nap előtt nem szerencsés. Csalódás is van bennem, egy apró csipettel, mivel tudom, hogy a másik ova-sor után nem lesz több ebből a korszakot is alkotott animéből.


Értékelés: 9.5

Linkek:
Wikipedia
Animeaddicts

Páran erre a címre biztos felkapták a fejüket, így még mielőtt bárkinek bármi téves képzelgése lenne tisztázom, ennek a sorozatnak semmi köze nincs a Bleach-hez, a név maga viszont mindennél jobban megilleti, hiszen az eper valóban a történet középpontjában áll, legalábbis egy ideig. Igazi perverz mese, mondhatnám, és túl nagyot nem tévednék vele, hiszen akit az epres bugyi indít be, az... szóval az a főszereplőnk.
Minden azzal az eper-mintás bugyival kezdődik, és nem is egy lány kerül a képbe, hanem egyenesen négy, fölvonultatva a perverziók, avagy mondhatni fétisek egész sorát, de persze a főhős aki körül minden (és mindegyik lány) forog tipikusan tétova karakter, akit bármelyikünk szívesen seggberúgna amikor éppen menekül a neki tetsző lány elől, ahelyett, hogy... szóval tudjuk mi azt.
Az iskolai élet végén kezdődik a történet, és ahogy az lenni szokott, ilyenkor jön az elválás azoktól akiket szeretünk, illetve a találkozás azokkal, akikkel az eljövendőkben szerelembe esünk, azaz így lenne, de mivel sosem lehet ilyen egyszerű, a központi karakter nem tud választani, sőt mindegyik lányt szereti, úgyhogy a 13 rész alatt elterülő hosszú időszak folyamatos lelki problémákkal telik számára, és számunkra is, a kérdés csak az, hogy ez fokozott papírzsepkendőfogyást, avagy a bútorzat károsodását vonja magával.
Az anime képi világa igen egyszerű, és egyértelműen a lányokra koncentrál, aminek, ha az ember hajlamos rá, könnyen bedől, és igen hamar választ egyet a tétova, középen álló karakter helyett. Jellemző a filmre a lassú, hatásvadász szemet legeltető végigpásztázás a leánykákon, főleg olyankor amikor a helyzet fordulni látszik. Látszik, de sosem fordul igazán...

Az Ichigo 100% egy teljes értékű hárem anime, mégpedig egy nő kezei alól, ez pedig érződik a sztorin végig elhúzott romantikus szálakon. Azok akik a sokadik nővadász háremet nézik kissé felüdülhetnek tőle, azoknak pedig akik a romantikát keresik talán ez lehet az első ilyen animéjük, amit végig fognak - avagy tudnak - nézni, minden esetre, aki csöppet sem szereti komolyan venni az animéket, annak lehet egy könnyed délutánja a képernyő előtt.


Értékelés: 7,1

Linkek:
Wikipedia
Animeaddicts