Bizonyára sokatok emlékszik a '80-as évek híres mozijára, a Végtelen történetre, melyben az ifjú főhős rejtélyes könyve segítségével egy olyan világ eseményeinek lehet a részese, mely sokkal izgalmasabb, veszélyesebb és varázslatosabb, mint a valóság, melyben él.
Majd' 10 évvel később járunk, ráadásul egy teljesen más kultúrális közegben, amikor Yuu Watase bemutatja Fushigi Yuugi c. mangáját, s a képregényt hamarosan egy sorozat is követi, melyek méltán nagy sikerre tesznek szert.
Az alapszituáció hasonló, de a mangaka nem bízott semmit a véletlenre: sztoriját megfűszerezte még némi drámával, egy jó nagy adag humorral és még annál is több romantikával -hogy a sorozat végére egy shoujo-fan se maradjon könnyes szemek nélkül- ráadásul, ha mindez nem lenne elég, itt annyi bishi srácot láthatunk, amennyit a Végtelen történetben biztos, hogy nem fogunk. Minden adott lenne a tökéletes recepthez, de mintha egy kicsit mégis el lenne fűszerezve a dolog, s erre a következőkben rá is fogok térni, de még előtte...
Történetünk elején két barátnő, Miaka és Yui felfedeznek egy titokzatos könyvet a könyvtár egyik eldugott kis részlegében, s még mielőtt annyit mondhatnának, hogy "tedd le gyorsan", a könyv valósággal beszippantja őket, csak hogy a következő pillanatban az ősi Kínában találják magukat, természetesen nyakig a szószban. De hogy velük együtt nekünk se legyen egy percünk sem felfogni, hogy mi is történik, az események gyorsan beindulnak - rablóbanda itt, elcsattanó pofonok ott-, Yui pedig minden előzmény nélkül valahogy visszakerül a valóságba. Innentől kezdve egy ideig ő lesz a narrátorunk, s ahogy a könyvet olvassa, úgy tárul fel előtte és előttünk is Miaka másik világbéli életének alakulása, illetve szerepe az ottaniak számára. Hogy ne is ragozzam tovább a dolgot, természetesen nem kevesebb forog kockán, mint a világ megmentése, mely azonban főszereplőnk szeleburdi mivoltát tekintve nem sok reménnyel kecsegtet -egyelőre.
A Fushigi Yuugi könnyen és gyorsan megtalálta az utat a nézők szívéhez, viszont ha a hibák kerülnek szóba, szinte mindenki ugyanazt a pár dolgot emlegeti általában. Kiindulási pontnak talán az 52 epizódnyi hosszúságot kell vennünk - önmagában ez még nem gond és alapvetően tökéletes választás volt a sorozatnak, már ami az útkeresést, a hősök próbatételeit és magának a cselekménynek a kibontakozását illeti. A szerelmi töltelék viszont nem a legjobban lett porciózva, s ez sajnos sok kárt okoz az egyéb mellékszálaknak. Nem azzal van a problémám, hogy a romantika hangsúlyosabb szerepet kapott, hanem azzal, hogy a két főhős határozatlansága, kételyei vagy az adott pillanatban jónak vélt döntései mindig ugyanabba a mederbe sodorják kapcsolatukat: hol az egyik, hol a másik van arról meggyőződve, hogy nekik nem kéne együtt lenniük, s a legtöbb ilyen jelenet teljesen feleslegesen kerül elő. Talán emiatt van az is, hogy bár a főbb szereplők száma nagy,hisz egy hárem-animéről van szó, egyes, elvileg fontos karakterek jobban háttérbe szorulnak, némi hiányérzetet keltve ezzel a nézőkben. Megemlíthetnénk még egy-két esemény olykor már röhejessé fajuló eltúlzását, de az már spoilerezést kívánna, amit viszont én elkerülnék.
Ezektől és a rétestésztányira elnyújtott szerelmi drámázástól eltekintve viszont egy jól kidolgozott animével van dolgunk: a történet kerek egész, nem maradnak fehér foltok és idővel a miértekre is kielégítő válaszokat kapunk, akár a régmúlt segítségével is. Ráadásul problémafelvetésnek az sem utolsó, hogy valaha is beteljesedhet-e két embernek a szerelme, ha közülük az egyik pusztán egy könyv kitalált szereplője, illetve mihez lehet kezdeni akkor, ha az, aki eddig a legjobb barátunk volt, hirtelen végzetes ellenségünkké válik.
Minden hibája ellenére tehát azt tudom mondani, hogy a Fushigi Yuugi egy igazán szerethető és magával ragadó, klasszikus "mese", legalábbis nekem ott van a kedvencek között. Ha az ember egyszer ráérez a sorozat ízére, nehezen hagyja abba.
Mint írtam, a maga idejében kifejezetten népszerű volt, s azt, hogy nem tűnt el nyom nélkül, semmi sem bizonyítja jobban, mint hogy az utóbbi 10 év shoujo-termelésének néhány darabjában újra és újra felbukkannak jellegzetesen "fushigiyuugis" motívumok is.
Értékelés: 9.4
Linkek:
Korábban is olvashattuk már ezen az oldalon: ha shinigamikról van szó, ahány ilyen karaktereket felvonultató anime létezik, szinte annyiféle ötletet láthatunk ezeknek a több, mint misztikus alakoknak a megvalósítására. Vannak, akik harcolnak, mások komikus jellemükkel megnevettetnek, a mi történetünk halálistene, Momo segítségével pedig az emberek lehetőséget kapnak ráeszmélni az élet rövidségére és a benne rejlő lehetőségekre.
Animáció Világnapja; és itt most nem csak az animékről van szó, mert Amerika és Európa is alkot rengeteget az animációs iparban, igaz a célközönsége kisebb, és behatároltabb, mint a terjedő és elterjedt animének.