Miközben az Ergo Proxy-t néztem, lehetőségem nyílt igen mély filozófiai és erkölcsi problémákon meditálni: hogyan értékeljek egy olyan animét, aminek több részébe is bele kellett tekernem? Miért készít valaki 23 részes sorozatot, amikor 13 részre sincsen elég ötlete? Vajon sikerül-e valamennyire is objektívnek maradnom, vagy az, hogy azért máshol ennyire nem húzták le ezt az animét, azt jelenti, hogy nagyon kezdek szubjektív lenni? Egyáltalán mi lehet az anime készítés értelme, mitől lesz jó egy rajzfilm? Fel tudok sorolni néhány olyan célt, amivel szerintem a közönség nagyobb része egyet tud érteni: szórakoztasson, tanítson, neveljen, gondolkoztasson el, tegyen jobbá, adjon feloldozást, katarzist. Márpedig ha ezek alapján tárgyilagosan értékeljük, az Ergo Proxy csúfosan megbukik.

Pedig egyáltalán nem indít rosszul! Gyönyörű számítógépes animáció, élesen, szépen rajzolt, nyúlánk karakterek, posztapokaliptikus világ, a fogyasztói társadalom nyugodtnak tűnő szigete (és egyben kritikája), női főhős, enyhén hátborzongató robotok, és valami emberfeletti elszabadul egy laboratóriumból. Akár klasszikus cyberpunk is lehetne, már várjuk, hogy leolvashassuk a pisztolyok márkajelzéseit, és olyan jól ismert kaliberű, de egzotikus magokkal készített lőszerekkel szaggassanak szét mindent, ami kevésbbé szilárd egy tíz centis páncéllemeznél - ugyan láttunk már ilyet például a Ghost in the Shell-ben, dehát óriások lábnyomában nem szégyen járni.

Aztán az egész belassul, hosszú részeken keresztül nem történik semmi érdekes,  előbb-utóbb gyanakodni kezdünk, hogy ez mégsem az a műfaj, hanem inkább olyan szörnyek-gyepálják-egymást, mint a Hellsing vagy a Claymore, de nem, az sem. Mert ahogy a sorozat halad, fokozatosan előtör a modern művész az alkotókból, beleszarnak a zongorádba, és megkérnek hogy játssz rajta valamit - a néző meg csak ül, és nem tudja, hogy most csak ő maradt le a vicc poénjáról, vagy egyszerűen tényleg ennyire rossz volt. Oda lyukadunk ki, hogy az egyetlen szerethető és emberi karakter, akivel azonosulni lehet, egy vírusos robot kislány, és nem tudom eldönteni, hogy engedjek a shift+del felett lebegő ujjaim csábításának, vagy azért nézzem végig mégis, hátha az utolsó rész utolsó percében egy zseniális csavarral a helyére kerül ez a sok kreténség (elárulom, nem kerül). Ugyan vannak a történetnek jó pillanatai, az elején és a végén van pár érdekes rész, mégis ha kiválogatnánk az igazán jó jeleneteket, egy hosszabb AMV-re való anyagot kapnánk csupán.

Beszéljünk akkor a technikai megvalósításról, hátha ez a sorozat erőssége. Mint már említettem, a kivitelezés a kornak megfelelő, szép grafika, folyékony animációval, bár a sorozat végére érezhetően elpuffogtatták a mesheket, néha a vonalak megvastagodnak, és gyanúsan sok lesz az állókép, ahol esetenként csak a szájak mozognak. Ráadásként a kép gyakran annyira sötét, hogy ha valaki nappal próbálná megnézni, lemaradna a jelenetek feléről, hacsak nem tekeri a monitoron a gammát az egekbe. Zeneileg nem egy nagy durranás, az opening fülbemászó ugyan, de a háttérzenéből egy dallamra sem emlékszem, a témához illően csak ritkán felhangzó, középszerű szimfónikus filmzene, ennyi. Hogy a szinkronszínészek mennyire tehetségesek, azt nem fogjuk tudni megítélni a sorozat alapján, a ritkán és lassan eldünnyögött mondatokból, monológokból.

Elképzelni sem tudom, miért szeretné bárki is önszántából megnézni az Ergo Proxy-t. Scifinek túl kevés benne a "sci", a cyberpunk rajongóknak nem elég technofíl és nem elég lázadó, az elcsépelt filozofálgatásból és öncélú művészieskedésből meg akinek nincs elege, az is talál ennél sokkal jobb műveket. Egyetlen célcsoportra tudok csak gondolni: azok, akiknek minden álma az, hogy valaha animét készitsenek, nézzék meg, és vonják le a következtetéseket. Ilyet többet ne.

Értékelés: 4.1

Linkek:
Wikipedia
Aoianime
ANN

Ki látott már hentait?
Mindenki nyújtja a kezét.

Ki látott már olyan hentait, amiben anya és lánya is szerepel?
Páran nem nyújtják a kezüket.

Ki látott már olyan hentait, ahol a boszorkányok spermából nyerik az energiát?
...
Senki?

Igen, itt a példa, hogy a Japánok még mindig képesek újat felmutatni a fantázia birodalmának bizonyos, elrejtett, sötét és számunkra nehezen fellelhető, pontjairól.
Ahogy az utolsó kédésből megtudhattuk, ez a hentai is egy fantasy-féleség, elvégre boszorkányokkal operál, illetve mágiával. Az pedig más kérdés, hogy a boszorkányaink szexéhes pi... hölgyek, és a mágiájukkal igyekeznek testi vágyaikat minél teljesebben kielégíteni. Eddig szokásos hentai.
És hogy ne is tudjak eltérni a tradícióktól, a két részes film legelején máris azzal kezdünk, hogy egy növény falloszt formál magából, és a többit már sejtjük is. Tehát az egyik legrégebb óta élő Japán tradíció, a csápos fantázia itt is helyet kapott. Még mindig szokásos hentai.
Azonban egy másik részlet viszont újítónak tűnik, mégpedig a kicsiny mellek, merthogy a főszereplő hölgynek éppenséggel picikék vannak. Félreértés ne essék, nem loliról van szó, a hölgyike alakja és a viselkedése nem enged erre apellálni. Mégsem szokásos hentai?

Nem. Ennek pedig megvannak a maga hátrányai is. A produkció grafikája, ahhoz képest, hogy egy bizonyos szintig érzékelhetően jelképes, egyáltalán nem megfelelő hentai minőségű. A testábrázolás erősen elmarad az újabb filmeknél szokott minőségtől, ami a film 2007-es mivoltát tekintve nem jó pont.

Tessék megnézni, és tessék tanulni! A hentai tartalmaz szinte mindent, amit egy hentaitól várhatunk, ez jelentsen akár jót akár rosszat, kinek-kinek személyes érdeklődése szerint.

Értékelés: 5

Linkek:
ANN
(Magyar nyelven mi vagyunk az elsők.)

Kavargó érzések...

Ennél jobban talán már művészet lenne kifejezni a SaiKano emberiség fölött elvérző hatalmas árnyát, ami, mondhatni csak egy újabb példa, az apokaliptikus és hatalomtól eltorzult jellemű emberiség baljós képeiből szőtt illúzióra, mégis, a maga realisztikumával és kulcscsontig vágó rideg ábrázolásával és kegyetlenül válogató sorsaival olyan, mint fényre szomjazónak a hajnalhasadás.
Az animén lehet gondolkodni, lehet belőle pszichológiai dolgozatot írni, lehet alternatív forrásként használni jövőnkről való elmélkedésekben, de miért ne nézzük meg csak mint laikus, érző, és érezni vágyó emberek, mindezek előtt.

Nos, végig mégsem lehet nézni. Ha csak arra gondolunk, hogy mire vártunk mindannyian az epizódok alatt, rájövünk, hogy talán ez az egyik azon kevés filmek közül, aminek kevesebb képkockáját láttuk, úgy, ahogy azok ténylegesen előttünk leperegtek, mint amennyit akartunk, vagy vártunk volna. A filmszakma egyik, véleményem szerinti, legzseniálisabb illúzióját kelti fel bennünk a film, amikor minden egyes ridegen, kegyetlenül, szürkén és monoton ábrázolt pillanaton át is csak azokon a szálakon, gondolatokon és szavakon függünk mi is, amiket a sorozat cseppnyi, de annál hatalmasabb romantikus impulzusa kelt.
És persze itt van még a téma is, amire már, megint csak kívülről és  utólag, de jöhet a hideg és a meleg is, csak hogy pár szót fecséreljek rá; egyértelműen megint megapjuk az animevilág egyik legelcsépeltebb sablonját, a gigantikus fegyverekkel csápoló kislányt, illetve az ezzel kapcsolódó filozófikus kérdésfeltevést, azaz meddig mehet el az ember, aki képes mindennél veszélyesebb fegyvert csinálni önmagából.

És persze itt van számunkra a megvalósítás is, mint afféle vegyesfelvágott, csak, hogy még jobban ráerősítsen arra, ami annyira élővé teszi az animét. Az apró nüansz, az arcokon állandóan jelen levő pír olyan, mint a fekete fehér tükrön megjelenő vércsepp, a régi néma szalagokon, szívfájdító lehet bizonyos pontokon meglátni a környezetet meghazudtoló emberi arcot, illetve észrevenni annak hiányát. A karcolhatóan durva háttérhez kapjuk a kissé játékosnak tűnő egyszerű arcokat és testeket, még színükben is szögesen egymásnak ellent vetve, az egész filmet a föld és az emberiség mint két külön pólus teljes elszeparálódására ráfestve, mint az utolsó igazi történetet, ami megéri a képeket.

A SaiKano egy sötétlő csoda, fekete gyémánt az animék között. Teljesen útálnivaló és borzongató külsejébe pedig, csakis önmaga eszményei, illetve a szereplők érzései visznek elegendő töltést ahhoz, hogy végignézzük, és aztán zavarodottan, esetleg idegenkedve nézzünk mindenre, ami körülöttünk létezik. Az élmény maga már elég lenne, hogy elvesztegessünk rá pár órát, de anélkül is túl tanulságos a kihagyáshoz.

Értékelés: 9,2

Linkek:
Wikipedia
Animeaddicts
Aoianime

Jelenségnek is hívják sokan, de inkább beillik egy, vagy több természeti katasztrófának a mai fangörlök áradata, ami most, hogy a leglepusztultabb rendszerű blogszolgáltató is gyakorlatilag az ember segge alá rakja a kétlépéses reg után a kész oldalt, napi szinten egy vagy több (tucat) fangirl motiváltságú, vagy értelmi szintű oldalnak ad kérdéses hoszszúságú  és értelmű életet, természetesen attól függően, hogy az adott napon hány tizenéves depis Japán kultúra, anime vagy manga, desznótü és yuri/yaoi imádó lesz elég erős, hogy le is írja mindazt, amiért él és hal, átvitt értelemben persze, fülrepesztő visongással, általában csoportosan, azonnal felismerhetően, kifejezetten artikulálva a kawaii~, suki~, baka~, mitte~, chu~, ara~ és hasonló magasröptű jövevényszavakat önállóan, avagy random sorrendben.

És ami mindezeknél is hihetetlenebb, az a hév és lendület, amivel belevetik magukat az internetes közösségekbe, és amivel védik pozíciójukat és saját kis világukat gyakorlatilag mindenki ellen. Minden újonnan született oldalon, vagy profilban megtalálható azok sorrendje akiket és amiket útálnak ezek a lánykák, márpedig ez a lista általában általános és egyetemes érvényű, míg a szeretetlistán csak az anime, manga, yaoi, yuri, dorama és a bishi szerepelnek biztosan. Nomeg a többi fangörl, ők is mind név szerint, ábécé vagy érzelemmérce szerint sorban, mintha a hosszú névlista ellensúlyozná a világon minden mást tartalmazó nemszeretemlista összes többi elemét.
Mondjuk a barátnők névlistája általában a linksoron is kinn van, mert ugye mindenkinek kell egy oldal ahová kiírhatja hogy ő is mit miért szeret illetve nem szeret és persze a többiek nevét, ahelyett, hogy unatkozna otthon.
Hogy miért nem elég egy oldal, amit közösen csinálnak meg jó minőségűre, vagy megközelítőre, illetve miért kell naponta írni a semmiről, azt is ötvenöt szmájlival két mondatban, szintén rejély.

Folytassam? Inkább nem akarom, de, hogy ti se maradjatok ki a jóból, mutatok nektek is pár kiemelkedő darabot abból, amit lehet látni az interneten szerte:

Jrock Fangirl Dühöngő - A MiniTokyo alfóruma. Itt az értelmi szint, és a hsz számláló ütötte ki a biztosítékot. Hogy ennyi ideje és energiája legyen a lányoknak, no azt sose hittem volna. Kár hogy következetesen mindet hülyeségbe fordítják. Akiben élénk a mazochista jellem az nyugodtan nézegesse meg az irogatók profilját is.
Frissítés: Sajnos azóta megszűnt, de kár lenne a hírét veszteni.

yuri fangirl bázis - Az éppen részletezett oldalak egyik mintapéldánya, méghozzá a friss fajtából. Jó, hogy elkaptam az oldalt, mert érdekesnek ígérkezik. A bemutatkozó írás és a "hasznos linkek" naggyon sokat mesélnek.
Frissítés: Az évek és a tapasztalat pedig segít, a hölgy is sokat langyult.

SwEeTeSt.CoMa - Fangirl fél-másféloldalak, köztük meg fel-felbukkanó yaoi szerelmes-ágybabújós novellácskák, formára meg nem adunk. <3
Frissítés: Van ami nem változik, ez a blog sem tesz ilyen butaságot.

Kaika blogja - Bejáratott egysorosos pink izé. Talulmányanyag lehetne. Természetesen pszichológiai.
Frissítés: Nyüsz-nyüsz.

Junjou Romantica - Cuki Kawaii képecskés pasztellszines lágy oldal, amitől a nem ultraszoft yaoikulthoz szokott szemek könnyezni, gyomrok bukfencezni kezdenek. A közösség érdekében időt, vesződséget nem sajnáló blogolók - igen még több (én itt untam meg) - ide rakják le az árukapcsolási linkeket, hogy a szegény fangirl egyszerűen érje el napi betevő animációit/képeit. Mindez angolul. Internesönöl.

Moments... - Veterán oldal, szép, fanos külsővel, de formabontás azért itt sincs. Egyetlen dolog hiányzik, a fangörlös picsogás a kedvencről, amiért azonban bőséggel pótol a barátnők linkbokra. Ez lenne a posztfangörlizmus?

omoi.freeblog.hu - Ha az előző volt a poszt, akkor ez biztos az értelmiségi fangörl, egyenesen a felsőoktatásból. Minden korosztályosnak ismerős a freetalk, szokásos egyetemista nyavajgás, de a fangörl téma valahogy itt is ösztönszerűen mélyről tör fel, emellé nyomokban még értelmiségi szövegkörnyezetből kiemelhető szófordulatokat is tartalmaz. Majdnem ideírtam hogy szánalmas. Hoppá, sikerült.
Frissítés: Még mindig, de egyre inkább használunk angol szavakat is.

Oh My God, You Guys - Ha tudnám, hogy a gazdája minek indította, talán tudnám, hogy szimplán útálja a csápolós, viháncolós és büszke yaoi és yuri fanokat, vagy velük együtt magát is. Így az egyetlen terjedelmes írás megmarad kifejezetten tanulságos viselkedéstani értekezésnek. Kötelező mindenkinek.

Terebi Bakari Miteruno Baka ni Naru - Picsogás. Szó szerint. Na jó, bővebben: teljesen kaotikus szófosás arról, hogy kit, mennyire, hogyan, miért, meg amúgy is és kawaiii meg íííííííí. Totál agyvérzés minden csoporton kívül esőnek.
Frissítés: Még mindig csak nézni tudok értetlenül. Ezt miért kell tudnunk?
 

Ti mind, okuljatok!
Ti meg szidjatok!