A dating sim adaptációk, és az ide kötődő seinen sorozatok körében nehéz jelentőset újítani. A női szereplők egyfajta ideáltípusok - mivel több is van egy sorozaton belül, lehet keverni - a középpontban álló férfi pedig megmenti őket az érzelmi viharoktól. Végül az egyiket megszerzi magának, mint oltalmazó, vagy szintén mint egyfajta ideálférfi. Ebben nem is lehet változtatni, ha megteszik, kilépnek a műfaji keretből.
Az ef sem ezt teszi, hanem fergetegesen tálal: az egész anime a fenti recept hangulati elemek mesteri kompozíciójával. Két cselekmény az eredeti játék két története szerint halad. Az egyikben egy fiú az identitását keresi, a helyét a világban. A párhuzamos sztori egy lány betegsége körül bontakozik ki: négy évvel ezelőtti balesete miatt emlékezete csak 13 óráig tart, kis notesze segít neki, hogy valamennyire folyamatosan tudjon élni.
A szereplőink körül kibontakozó szerelmi történeteket apró szálak kötik össze, ám ez kevés hangsúlyt kap. Fura módon mindkét szál hangsúlyos, és a kissé ritmustalan váltások köztük egyáltalán nem zavaróak, sőt. Képesek önmagukban is lekötni a figyelmet, de így különösen.
A sorozat legnagyobb erénye mégsem ez, hanem a rengeteg használt képi montázstechnika, az éles kontúrok és a zene összhangja. A látványvilág önmaga hordoz egy hangulatot, ami végigkíséri a nézőt, jóval azután is, hogy végignézte. Nem mondom, hogy 'rabul ejt', de csak azért, mert magát a kifejezést nem szeretem. Inkább azt írom: műfaji mérföldkő, a legtökéletesebb illuzió, amit elvárhatunk.
Negatívumokat nem írok. Ha valakit elkap a hangulata, megnézi, és nem fogja azokat firtatni. Ha pedig nem, akkor nem neki készült. Talán ez az érdekes a dating sim-ben: nem művészet, de nagyon közel áll hozzá. Gyönyörű, de nem közvetít értéket. Nagyra lehet tartani, de célja van: egy hangulatot elhozni. Ebben pedig az ef - Tale of Memories kimagasló.

Értékelés: 9,8


Linkek:

ANN
Aoianime
 

Ha egy fiú barátomról kiderülne, hogy napról napra női ruhákat vesz fel, kisminkeli magát, és így megy ki az emberek közé, hát a legjobb esetben csak nagyon furcsán néznék rá. Problémák adódtak a nemi identitásával? A férfiakhoz vonzódik? Mindenképpen elég perverz dolog, pedig lehet rá nagyon egyszerű magyarázat: az a fajta diszkrimináció, amikor csak azért nem vesznek fel egy neves magániskolába tanárnak, mert nem vagy nő, történetünk főszereplőjét természetesen arra sarkallta, hogy igenis megmutassa, van olyan jó, mint bárki más. Ehhez a döntéshez azért hathatós segítséget nyújtott még hősünk főbérlője, Baa-chan - nem mellékesen a legtökösebb vénasszony (bocs nem tudtam kihagyni) akit animében láttam -, aki szereti mindenáron, akár furfangos módszereket is bevetve kisajtolni a lakbért a lakóitól.
A folytatás kitalálásához nem kell túl nagy fantázia, Hibiki tanárnő/úr kellően beindítja a hormonokat pár fiúnál az osztályában, emellett egyre nagyobb gyanakvással kell megküzdenie az iskola férfigyűlölő igazgatónője részéről, ezekből aztán nem kevés vicces és ciki helyzet adódik ahhoz, hogy a sorozat végéig biztosítsa a szórakozásunkat. Hogy a készítők még tovább borzolják a kedélyeket, az osztályból Fuuko, egy kicsit ügyetlen és éretlen diáklány is egyre jobban beleszeret a tanárnőbe, aki lassan rádöbben, hogy nem hagyják hidegen lány érzelmei - itt kivételesen a nemek még rendben is volnának, csak a korkülönbség zavaró.
Egy ilyen elborult, már-már beteges történetből könnyen válhatott volna egy felszínes, mondanivaló nélküli baromság, de szerencsére nem így lett. A legelső openingtől kezdve az utolsó endingig a sorozat valami olyan hangulatot, olyan mély érzelmeket áraszt, amik mindezen segítenek pillanatok alatt felülemelkedni, hogy a néző csak egy halvány háttérnek lássa azokat a dolgokat, amiken a valóságban esetleg felháborodna. Sokat segít az is, hogy a humoros, aranyos és a megható részeket nagyon jó egyensúlyban kapjuk, és mindvégig tisztában vannak a szereplők a helyzet fonákságaival, egy pillanatra nem állítják úgy be, mintha követendő példa lenne. A Fuuko és Hibiki közt kibontakozó érzelmeknek is vajmi kevés közük van a szexualitáshoz, egy sokkal mélyebb, egymás személyisége, lénye iránti szeretetről van inkább szó, és a sorozat befejezése is a fantáziánkra bizza kettőjük későbbi sorsát.
Bár a grafikai megvalósítás a hasonló korú animék közül nem kiemelkedő, a nagyon hangulatos zenék szerintem sokat dobnak az összhatáson. Összességében azt hiszem, aki át tud siklani az ambivalens, néhol kicsit polgárpukkasztó háttértörténet felett, az egy nagyon kedves és vicces romantikus történetként könyveli majd el a Strawberry Eggset.

Értékelés: 8.3

Linkek:
ANN:
http://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php
Aoianime:
http://www.aoianime.hu/

Ez az a sorozat, amiről akkor is írni kellene, ha nem akarnék, hiszen ennyit minimum megérdemel az animetörténelem egyik leghasfájósabb romantikus sztorija. Nem kell rossz felé gondolni, ezúttal, igaz sajnos csak ritkán adatik lehetőségem ilyesmire, a rekeszizmokra gondoltam. Merthogy a Lovely Complex megmozgatja őket, méghozzá rendszeresen, a maga sajátos és lenyűgözően eredeti stílusával.
Az egész történetet ellepi a kozmikus irónia, már az első pillanattól kezdve, hiszen egy átlagnál magasabb lány és egy átlagnál alacsonyabb fiú folytonos háborúzását és őszinte barátságát látjuk, pillanatonként változó felállásban. Barátaik körében nagyon népszerűek, sőt iskolaszerte hírhedtek folytonos komédiájukról, de belső konfliktusaikról szinte senki nem tud semmit. Legjobban egymást értik meg, de ezt sem mondják ki soha, még akkor sem, ha szépen lassan rájönnek, hogy többet éreznek egymás iránt mint barátságot. A filmek maguk is bemutatják, de sejthetjük is hogy Japánban, és egyébként a mai világban mekkora hátrányokkal indul valaki, aki kilóg az átlagból. A bizonyítási, és elismerés utáni vágy és küzdelem során ébrednek rá a főszereplők, hogy igazából mi is fontos, de ekkor sem maradhatnak ki az epizódokból e fergeteges poénok, sőt.
A cselekmény egy szálon fut, és csak ritkán kapunk aprócska kitérőket, viszont korántsem válik unalmassá, mondhatni a készítők tudták meddig kell nyújtózkodni, hogy ne lógjanak ki a takaró alól. A poénzuhatag eredeti, és szinte teljesen nélkülözi a sablonos animés helyzeteket, ehelyett egy valódi komikus páros folytonos előadásaiba tekinthetünk bele.

A képi világ szinte ugyanolyan intenzitással adja vissza az iróniát, mint maga a cselekmény, és ez is ugyanolyan hatást ér el, mint amaz. A pillanatról pillanatra változó érzelmi ábrázolás, és a túlzó rajzolás bőven megteszi hatását, némafilmként is betegre lehet nevetni magunkat a sorozat képein.
De micel van szinkron, és az egyszerűen nagyon jó, minden egyes érzelem, minden hangszín tükrözi amit látunk, így gyakorlatilag nem meglepő, ha rabul ejt minket az anime, és csak későn vesszük észre magunkat, illetve az eltelt időt, ha vége a sorozatnak.

Ha a műfajt a komédia és a romantika között kardélen egyensúlyozó mutatványként tekintjük, az anime megvalósítására azt kell, hogy mondjuk, a készítők megfordították a kardot, és hagyták az ötleteiket végigszaladni a fokélen. Hála nekik, olyan példányt kapunk kezünk közé a Lovely Complex képében, amiért megéri sokszáz órányi animét végigülni, hogy megtaláljuk, kedvenceink közé emelhessük, és teljes joggal mondhassuk kategóriája egyik kiemelkedő darabjának.
Mindenkinek ajánlott. Legalább egyszer.


Értékelés: 9.6

Linkek:
ANN
Aoianime