Négykockás kis "comix"-ból lehet "filmet" csinálni, ahogy az kiderült az abszolút melléfogás Garfield-oknál is. Egyszerűen, ha megbontod a "három-kocka-és-akkor-egy-poén" ritmust, egy teljesen másik művet kapsz, csak a szereplőket hagytad meg. De mit lehet velük kezdeni, mikor lényegében egydimenziósak? (Itt nem a Kázmér és Hubáról, meg a többi remekműről beszélek).
A japánoknak ez valahogy mégis sikerült. A titok egyszerű: kis ötperces részekben adták le őket esténként, a mangát követve. Nem akartak kitalálni agyafúrt kalandos történeteket a kis egyszerű és szerethető karakterek fölé, és a végeredmény igancsak tetszetős lett. DVD-kiadásban 26 rész, mindegyik egy hét öt eredeti részét öleli fel.
Túl bőven nem lehet az Azumanga Daioh-t leírni. Néhány középiskolás lány jól elvan, szépen lassan evickélnek a végzés felé, és semmi érdekes nem történik velük. A nem túlzottan épületes kerettörténetet a karakterszereplők dodják fel, az ismétlődő poénok kellemesen kikapcsolják az embert.
Erős negatívum, hogy az tv-adás ötperces epizódjai optimálisabban adagolták ezt a fajta humort. Nagy dózisban erőltetté válik, túl sok a 26 rész egy hónapra szétosztva is. A sorozat tehát összefoglalva nem több, mint aminek látszani akar: könnyű kikapcsolódás hajtós napok estéire.