Rohanó életünkben nincs sok idő, de minek is áldoznánk a drága, manapság túl sokat is vesztegetett időnkből valami nagyon idegen, nyekergő hangokat használó egyszerű, és egyébként sem érthető zenére, már ha ez zene egyáltalán...

Nos, nem kell, manapság semmi sem kötelező, ettől függetlenül sokan találnak meg ilyen zenéket is, legtöbben, merem megkockáztatni a kijelentést, azért, mert érdekli őket a Japán kultúra mibenléte pár (tucat) anime után. Mit szégyellnénk, azért olvassuk most ezt az írást, mert egy animés meghallott valamit egy animében, aztán az egész albumot végigülte, majd egy sor információt szerzett be róla. Mint már korábban írtam, az animék és a mangák a közösségalkotás mellett még legalább egy fontos dolgot adnak nekünk: érdeklődést, egy teljesen más világ iránt, nem egy olyan dolog iránt, amit odáig talán nem is tudtunk volna megérteni, még ha halljuk is bármikor az életünk során.
Bizonyára a legtöbb, valamivel, akár csak egy pár aprósággal is többet tapasztalt ember érezte már, ha valamin az emberek nevetnek, csak azért mert nem ismerik, ki tudja hány embert, azok életét és céljait nevetik ki belegondolás, ártó szándék nélkül. Persze ez sosem kell, hogy ilyen komoly legyen, mégis igaz, és mégis jelen van, minden nap minden percében, mert emberek vagyunk.

Kényelemben, sötétben, csöndbe burkolózva, tökéletes magányban, avagy csak a szemeket becsukva a buszon, hallva ezt a zenét, az ember lüktetni, bizseregni, hullámozni kezd. Nem kell érteni a szöveget, egyszerűen érezni, befogadni kell mindazt, amiről a zene szól, szól hozzánk, mesél régi történeteket, képzeletünkbe rajzol szélfútta fákat, a tenger partját, naplementét, meghitt színpadot, táncot, magányos pillanatot, tűz melletti estét - az élet pillanatait, úgy, ahogy azokat mindenki érti.

A ryukuyai zene, a maga enyhe és mély dobszavával, a mindent bejáró fuvolahangokkal, és a sanshin egyszerű pengésével, társulva a nyugat legérzékibb hangjaival, a zongora szivet dongató szólóival, és koránt sem utoljára a természet hangjaival, Ikue Asazaki hagyományokból előlépett tónusával napjaink egyik legszebb zenei jelensége, mintegy ajándék, pont abban a korban, amikor Japán felé annyi érdeklődés nyúlik. Nyílt szívvel ajánlom mindenkinek. Becsülendő és felbecsülhetetlen érték.

Linkek:
Wikipedia - Ikoue Asazaki
Wikipedia - Ryukuyai zene
Wikipedia - Sanshin

Február huszonegyedike, szombat reggel, autóban a rendezvény felé még koránt sem gondoltam volna, hogy annyi mindenben lesz részem, amennyiben végül lehetett. A rendezvény, aminek részese, sőt, egyik alakítója lehettem, egy iskola majd egész emeletén terült el, két hatalmas teremben folytak vetítések a nap során, az árusok bő kínálattal vártak mindenkit, a büfét mindenki duplán szerette olcsó, iskolára szabott árai, és egyszerű menüje miatt. Persze nem csak az animék és mangák vonzották a népet, de minden olyan dolognak részese lehetett a vendég, amiben még csak a legkevésbé sem tájékozott. Így lehetett látni nem egy animést leülni a kártyásokhoz, illetve távolabbról érkezett meeteseket már korán, az egyik szerepjátékos asztalnál játszani, és persze szinte minden szerepjátékos vagy kártyás is felpakolt az árusok anime-manga terén megkérdőjelezhetetlenül legnagyobb kínálatából.
Ennyinél az esemény persze nem állt meg, és láttunk kosztümösöket felvonulni a tömegben, szem, és fültanúi lehettünk az igazi fangörl jelenségnek, fotózhattunk kis kosztümöcskés lányokat, játszhattunk sógit, gót, hajthattunk papirokat origami módra, izgulhattunk fantasy és anime-manga ajándékokért a tombolán, kóstolhattunk szusit, és persze, kihagyhatatlanul, nézhettünk animéket is, nomeg nem egy előadást hallgathattunk meg, Japánról, animékről, képregényekről (Magyarhoni történetükről) és szerepjátékokról.  A délután bővelkedett bemutatókban, amik szemet laktató sokszínűséggel örvendeztették meg a nézőket. A példa kedvéért, ju-jitsu és capoueira csapatok is mutogatták tudásuk legjavát. Lehetett hallani hírét afféle meetes pusmogásnak is, ahol több városi csapat gyűlt szervezkedni, illetve az este ajtórázó tombolással záródott, amint a karaoke beindult, és tartotta magát órákon át. Az érdeklődő lelkek még ezek mellett is láthattak ezt-azt, az este egy kis szeletet lehetett látni a lelkes vámpír-szerepjátékosok kosztümös, elíziumi pillanataiból, nomeg megráztuk az iskolát egy kemény rock-koncerttel az északába menet.

De természetesen ez az esemény sem lehetett volna tökéletes, akadtak problémák bőven. A földszint, ahol az esemény elterült, mint a sokszínű macska, kissé átlathatatlanra sikerült, sokan igen valószínű, hogy egyszerűen azért nem találtak meg valakit, vagy éppen valamit azonnal, mert az információk elvesztek a környezetben, illetve nem volt elég a programok híreszteléséből. Néhol a hely rendezése sem volt éppen bökkenő, és akadálymentes, tehát volt ahol pangott a hatalmas szabad tér, míg máshol vágni kellett az állandó tömeget, és persze jó, hogy egész nap szólt a zene (bónuszpont azért, mert egyáltalán nem zavaró hangerővel) de a hozzá tartozó AMV förgeteg eléggé lagymatag színekben, egyáltalán nem felhívó jelenségként, szinte senkinek sem tűnt fel azonnal.

Összevéve hiányt és tartalmat viszont, még mindig túl és túlszárnyalt az esemény nagyon sok várakozást, egyrészt a szervezőkét, másrészt az összegyűlt meetekét, sok boldog tombola-ajándék nyertesét, és persze azokét is, akik várják ugyanezt, és talán még többet és jobbat is jövőre, hiszen a sikerre való tekintettel máris szinte biztosra vehetjük, a szervezőknek egyáltalán nem ment el a kedve egy következő alkalomtól.