Az animék érdekes, és nyugati szemmel különleges témái közül csak az egyik, de mondhatom, számomra egy igen kiemelhető téma is a szolgálók életéről és megpróbáltatásairól szóló, japánosan maid, sorozatok.
Habár pont ezek a sorozatok, azok, amik szinte soha nem maradnak meg a valóságosság talaján, mégis ők mutatják meg legszebben az emberek egyik igen nagy gyengeségét - ami persze ettől simán el tud veszni a temérdek szuperképesség és a család fejének életére törő, és azt pont a főszereplő szolgáló mesterének megölésével elérő szuperbűnöző (nagybácsi), nomeg a mester szerelmi életének túldramatizált jelenetei között.

Egy ilyen körmondat után kötelességemnek érzem egyszerűen lefordítani nektek, hogy ez mit is jelent a Kamen no Maid Guy esetén. A család feje, nagyapa, utolsó unokái azok, akiket meg kell védeni, őnekik küld papi két szupermaidet, akik majd jól megvédik és egyébként kisegítik őket a mindennapok bajaiból. Azt viszont tudni kell, hogy mindkét szolgáló inkább jeleskedik minden egyes lehetséges behatoló, és életet veszélyeztető elem módszeres megsemmisítésében, mint az élet ügyes bajos dolgainak megoldásában, így a két főszereplő élete, habár mindig megmarad, kezd túl kaotikussá válni.
Mindezt a sorozat frenetikus poénokkal dobja fel, mindenek felett a kozmikus pénzes poénokkal, kezdve a különleges képességek vizuális groteszkké tételével, egyébként Maid Guy megjelenésével, a már-már megszokott profi attitűddel, ami az érzelem, és a normális élet apró dolgait figyelmen kívül hagyja. Persze az erőszak legvariáltabb formái sem maradhatnak el, amik a meglepően kreatív és alternatív formáktól a régi, bevált, szögelt baseball ütő módszerig terjednek. A képi világ pedig, mindezt nem gyengén spékeli fanszervízzel, és egyértelmű utalásokkal a célközönség felé.

Az anime friss mivoltát szerencsére nem hazudtolja meg a kinézet, és a hagyományos rajzolás igényes grafikus minőséggel társul. A karakterek kellően vegyesek, egészen a specifikusan lerajzolt és kirívó Maid Guytól a pont-pont-vesszőcske acrú öcsiig, a hátterek pedig kellően véletlenszerűek, teljesen visszaadják az átlag iskolai történetek hatását.
Ehhez párosuva a hangok brilliánsan válogatottak, a hanghatásokon, és az elvetemült hangjátékon is nagyokat lehet kacagni, mindemellé pedig kifelejthetetlen a zene. Kiemelhető a zenei válogatás vegyesvágottjából az ending folyton változó napi záró okossága, ami frenetikus sikollyal fordított fetrengős röhögésbe szinte minden alkalommal.

Ezegyszer, és mindörökre, a maid sorozatoknak, minden szűken szabott korlátjukkal és idejétmúlt ideológiájukkal együtt sincs vége, sőt. A japán poénzuhatagok gyártói talán a Lovely Complex óta nem hoztak olyan volumenű komédiákat a képernyőkre, amik felveszik a versenyt a nevettetésben, még akkor sem, ha a Kamen no Maid Guy teljesen más kategóriába tartozik. Így legalább nem kell dönteni melyik a jobb - mindkettő sajátos zsánerének tetején van.

Értékelés: 9,8

Linkek:
Wikipedia
(Magyarul mi vagyunk az elsők.)

Amikor először felfedeztem az ANN top50 listáját, feltűnt, hogy az összes kedvencem jó helyezéssel szerepel rajta (sőt akkoriban gyakorlatilag az összes anime rajta volt, amit egyáltalán láttam). Azóta is időről időre visszatérek, hogy újabb figyelemre érdemes animéket vadásszak róla. Az aztán végképp szemet szúr, amikor egyszercsak valami felkúszik a második helyre, és hogy ez éppen a kicsit vicces, kicsit megható, de leginkább semmilyen dating-sim adaptáció Clannad folytatása, eléggé meglepett. Rögtön összeesküvés elméleteket kezdtem felállítani az anime rajongók új generációjáról, akiknek ez lehetett az első jelentősebb alkotás amit látnak, közvetlenül a Dragonball 26271. része után (végülis valamiért a Dark Knight is előkelő helyet szerzett az IMDB toplistájában), de rá kellett jönnöm, hogy a megfejtéshez akkor jutok legközelebb, ha saját szememmel járok utána.

Biztos sokan voltunk már úgy egy sorozat végeztével, hogy ejjnye, ezt folytathatták volna még, hiszen kíváncsiak vagyunk, mi fog történni főhőseinkkel? Elvégzik-e az iskolát, továbbtanulnak-e, együttmaradnak-e, történik-e valami érdekes velük, vagy beállnak a japán kisemberek mókuskerék-életébe és elszürkülnek - ekkor jövünk rá, hogy azért talán jobb, ha mégis inkább a mi fantáziánkra van bízva a folytatás. Nem mondom hogy meglepetés volt a Clannad továbbgondolása, hiszen a konzolos játéknak sem itt van vége, de azért maga a témaválasztás anime viszonylatban eléggé újszerű. Néhány, az előző szériát idéző, akár fillernek is felfogható rész után a főszereplők, Tomoya és Nagisa elvégzik az iskolát, munkát találnak, összeházasodnak, összeköltöznek, szóval gyakorlatilag élik mindennapi életüket, ami azért persze tele van vidám és szomorú pillanatokkal is.

Nem szeretném nagyon lelőni azt a néhány fordulatot, ami a történetben következik, aki akar utána néz máshol, azok meg akik szeretnék az újdonság erejét átélni, nézzék meg maguknak. Annyi nem titok, hogy körülbelül a felétől egy igen drámai irányba veszik útjukat az események, és sokak szerint az anime történelem legmeghatóbb néhány epizódját lesz szerencsénk megtekinteni (mi tagadás én sem bírtam száraz szemmel). Erre a néhány részre az animékben eddig igen ritkán feldolgozott téma, a történetvezetés és a kitűnő karakterábrázolás olyan összhatását vonultatja fel a Clannad AS, hogy komolyan elgondolkozhatunk, talán nem tévedés a toplista második helye.

DE! Még az éremosztogatás előtt nézzük meg az utolsó két-három részt is, és álljunk meg egy pillanatra. Először is túl soknak tűnik a filler epizód egy ilyen néhány részes drámához, főleg ha az egész első szériát úgy tekintjük, hogy a karakterek bemutatásához szükség van rá (ugyanis önmagában erre a második nem elegendő). Másodszor a sztori fordulópontját okozó események ennél légből kapottabbak alig lehetnének, mégis kétszer is elsütik őket. Ráadásul éppen a gödör alján ér véget az egész, akkor, amikor más szerzők még csak belelendülnének a tönkrement sorsok kibontásába. Ha véletlenül elolvassuk a Clannad játékról szóló Wiki bejegyzést, akkor pedig az óriási Deus Ex Machina (ami annó a Dallasból megismert "Bobby él" fordulattal van egy súlycsoportban), ahogy minden rosszat meg nem történtté tesznek, és a többi eddig misztikusként elkönyvelt elem is nagyon sután a helyére kattan: aminek egy konzolos játékban az újrajátszhatóság miatt értelme van, rosszul veszi ki magát egy animében. Ezek persze összességében nagyon apró hibák, és a sorozatnak nem az élvezeti, hanem legfeljebb művészi értékéből vonnak le.

Sajnos a nem túl érzelemdús szereplők miatt a szinkronszínészek teljesítményét nehéz értékelni, semmi kiemelkedőt nem alkotnak, ugyanakkor egyetlen hibát sem lehet a hangokban találni. A zene kimerül egy sokszor meghallgatható, érdekes ritmusú openingben, némi felejthető háttérzenében, és egy kicsit sem a témához illő endingben, ami fel se veszi a versenyt a Clannad hangulatos és megható Dango Daikazoku-jával. Érezték ezt a készítők is, minden szomorú jelenetnek a Dango-k dallamát tették alá, és az, hogy mégsem válik elcsépeltté, csak a zeneszerző zsenialitásának köszönhető. A grafika nagyon szép, modern, letisztult, szinte észrevétlenül integrált fényképekkel és számítógépes grafikával, ahogy azt egy mai alkotástól elvárhatjuk.

Összefoglalva továbbra is nagyon jó kérdés marad, hogy ha most az Animecommenten mindenki átrágná magát a Clannad After Story-n, vajon beszavaznánk-e Minden Idők Legjobb Animéi közé... Ettől függetlenül szerintem minden rajongó szívében van neki hely. Ha valaki még nem látta az előző szériát, az előbb feltétlenül azt nézze meg, aki pedig látta, és tetszett neki, kezdhet nekiülni az AS-nak. Mindenképpen olyan jeleneteket fog látni, amelyek animében igen ritkák, ez a történet sokáig beszédtéma lesz még az animét szerető társaságokban.
 

Értékelés: 9.3

Linkek:
ANN
Animeaddicts