2009. szeptember 04. 15:00 - Peorth

MILA 9: Lovely Complex

Ismét egy lépéssel előbbre jutottunk a MILA sorozatban, következő helyezettünknek, vagyis a 9.-nek pedig a Lovely Complexet szavaztuk meg. Első blikkre talán ez az anime sem tűnik többnek vagy különlegesebbnek egy hétköznapi iskolai love storynál, ám hogy kivívta a maga helyét a top10-ben, már több, mint árulkodó tény.

Érdemeit mindenképp abban kell keresnünk, hogy még a sorozat vége felé is fáradhatatlanul és érezhetően cseppett sem lankadó lelkesedéssel szállítja a poénokat a legkülönbözőbb formákban: a lendületes és szórakoztató dialógusok fényét hol a seiyuuk felejthetetlen hangjátéka, hol pedig a sorozatba újra és újra frisseséget hozó változatos grafika emeli, a legtöbbet és viccesebbet kihozva egy olyan szituációból, amire sokan minden különösebb fennakadás nélkül csak legyintenének, anélkül, hogy akárcsak egy percig valóságos és létező problémaként figyelnének rá. Akár hisszük, akár nem, egy olyan világban, mint a miénk - amely bár divatként hirdeti a toleranciát, még mindig sokan szenvednek a testi, faji, nemi és bármilyen más, megkülönböztetésre lehetőséget adó sajátosságokra irányuló előítéletektől. 

Persze a LoveCom mondanivalóját nem a viselkedéspszichológia mélységeiben kell keresnünk, csak legyünk vele tisztában, hogy két utat is felajánl a sorozat: aki nem vágyik többre, annak mint egyszerű, de minőségi, minden blőditől mentes vígjáték is tökéletesen megteszi majd, aki pedig kicsit meg is akarja rágni a látottakat, máris olyan kérdésekkel találhatja szemben magát, amelyek nemcsak egy animében vetőd(het)nek fel, hanem a valós életben szintúgy. S ekkor megkezdődhet a néző személyes játéka: a látottak átvonatkoztatása, tovább értelmezése vagy ne adj' Isten önmagára ismerése.
Az anime a maga sajátosan pozitív hangulatával ha útmutatást nem is ad a kamasz lét problémáinak elviseléséhez, arra mindenképp alkalmas, hogy még a legszürkébb és fagyosabb téli napokon is egy kis napfényt, optimizmust csempésszen a levegőbe.
 

További vélemények az animéről: Lovely Complex.

komment
2009. szeptember 02. 15:00 - Khaos

Sex Exchange

SexEx, ahogyan elkezdtem hívni magamban, miközben azon gondolkodtam mit is írhatok le róla, hogy elbírja a monitorotok. Nem készülök több hentait kiosztó cikkel, mert még azt hinnétek, nem nézem őket szivesen, sőt mi több, csak a porbaalázásuk indokán tekintek rájuk. Ez nem igaz, de nem tehetek róla, hogy a hentai, mint műfaj, mondjuk ki, nem csak, hogy nem profi, de még a 'B' kategóriát sem csiklandozza alulról.

Hogy az iménti mondandómat igazoljam, spanyolviaszként a falra festem a képletet, ami nem szól másról, mint az összetételről, mégpedig arról az összetételről, amit most éppen Sex Exchange-nek nevezünk. Nem az animációról, nem is csak a hangszínészetről, és nem is a történetről, hanem a hentairól, ami mindezekből, és még számos kozmikus képből áll; mi is az a hentai, még inkább mi is az az anime, milyen környezetből jön, és még sorolhatnám...
A SexEx problémája, de nem az övé egyedül, az összetételében keresendő. Nem abban van amit csinál, hiszen azt jól csinálja, sokkal inkább a kompozíciójában, beállítottságában. Miről is beszélek? Arról, hogy amíg például egy nyugati pornó nyíltan és ingerszegényebben, de minőségét, és a megvalósítás profizmusát tekintve magas hatékonysággal szolgálja ki a specializált igényeket, addig a hentaik - és nem csak az animáltak - többsége rengeteg hangsúlyt fektet a kompozíció hangsúlyozására, a szűk költségvetés miatt, vagy éppen ennek elérése érdekében, amiből egyenesen következik, hogy a Japán pornó termékei, bizonyos ritka kivételektől eltekintve, folyamatosan amatőr tendenciát mutatnak a világ szívonalában. Miért is? A klisékbe, és a beidegződött mozzanatokba kapaszkodó, a japán társadalom speciális igényeire szakosodott formulákat követő, fejlődésében nem motivált ipar nem mozdul.
A profi hozzáállás hiánya tapintható, főleg azoknak, akik bármikor kapcsolatba léphetnek, a világ egyik legnagyobb kultúrális felvevőpiacának tagjaiként, a világ számtalan más pontjáról érkező pornóval. Mindegyiknek megvannak a maga sajátosságai, amikről azonnal felismerhetőek, mindegyiknek megvannak a maga furcsaságai, amik az emberi természet okán sokkal jobban is vonzhatják a figyelmet, mint kéne, de az tény, hogy a választék széles, és ha a minőség, és az igények kielégítése vizsgálásra kerül, az anime sokukkal szemben elveszett, szimplán csak abból az okból, hogy a célközönség speciális igényeinek, fétiseinek kiszolgálása után a legalapvetőbb igényt, amiért az ember pornót néz, nem elégíti ki.

Nos, igen, ezek után gondolom nem megepő, hogy a Sex Exchange mindezt is magába foglalja, mégpedig abban a formában, ahogyan azt egy hentai tenni szokta. A felállás egyértelmű; egy srác, aki magyon meg akarja tenni a testvérét, lesi amint az a barátjával teszi amit tenni szopás, és elindul a fergeteg, amit nem lehet megállítani. A barát huga persze sírva beállít a sráchoz, saját kis gondjaival, de mint tudjuk, aki nappal hug... Mondanom sem kell, a történet eleve este kezdődött.
Az összkép igen kacifántos, rövidre zárva amit csak lehet, kavar mindenki mindenkivel, és mint ki is derül később, ez így mindenkinek jó is, a kettős vérfertőzés ténye pedig, - és most koránt sem bűnként, szimpla biológiai tényként emlegetem - elhanyagolható, és minden gátlás feloldódik egy közös nagy tevékenykedésben. A végső katarzis olyannyira megszokottá teszi a hangulatot, hogy nem lepődtem volna meg, ha a fiúk egymást is megteszik.

Maradva a szóhasználatnál, a technikát tekintve a hentai megteszi, amit elődjei is, hozza az éves átlagot, és hozzáad még egyet az elfuserált képi és teljesen random hangminőséghez. A pasta-machine hangeffekt még mindig él, a motorikus mozzanatok, amit már kívülről, időzítéssel együtt ismerünk a régiek, mi pedig most sem valószínű, hogy felvesszük a tempót a videókkal, merthogy ez a hentai is két részre van bontva, valamilyen titkos indokból.

Hiába, a stílusom maradt a régi, azaz a SexExről szólva elmondtam, hogy nem vesztünk sokat, ha nem nézzük meg (Szerk.: Így hát ne is tegyük.) mégis sikerült egy komolyabb gondolatmenetet pötyögnöm arról, miért is nem könnyű nekünk megérteni, na jó, élvezni a hentait.
 

"Nem hiába, a hentaiból ezt is ki lehet hozni.
Persze ettől még nem teszem ki az ablakba."

 

Értékelés: 4,2

Linkek:
ANN
(Magyarul mi vagyunk az elsők.)

Címkék: wonderful days
komment
süti beállítások módosítása