A Mondocon egyik legjobb része kétségkívül az odaút és a megérkezés.
Mivel a Hungexpós helyszín viszonylag kevés útvonalon közelíthető meg, ezért fantasztikus látvány, ahogy egy délelőttre megtörik a napok váltakozó monotonitása, és ellepik a 2-es metrót egy másik világból érkezett, a CP-be öltözött emberkék. Egy hétvégére hirtelen megdőlnek a normálisról alkotott fogalmak, kisebbségbe kerülnek a hétköznapi ruhába öltözött emberek a Déli- Pályaudvar/Őrs vezér tér – Pillangó utca vonalon. Bár lenne jelentősége a dolognak, most ez a beszámoló a Mondoconról szól, nem a hazai állapotokról, így kihagynám az értekezést arról, hogy miért is fontos az, amit az előbb a metróról írtam, miért fontos a „láthatóság” fogalma. De amíg vannak a Hungexpo körül cirkálva olyan autók, amiből kopasz fazonok azt üvöltözik – természetesen ki nem szállnak, mert ahhoz nem elég bátrak- „ötttözzzémááttebuziiiii!” addig, nem szabad megfeledkezni erről. És ha esetleg egy másik csoportról mondja azt valaki a fülünk hallatára, hogy miért nem marad otthon a négy fal között, tessék erre gondolni.
Az elején már el kell mondanom, hogy sajnos, közbejött egy program erre a hétvégére, ezért csak pár órát tudtam eltölteni a conon. Ez a pár óra pedig körülbelül annyira volt elég, hogy magamba szívjam az egésznek a hangulatát, végigfussak a pavilonok között, és elköltsem az erre a célra elraktározott pénzemet. Így előre is bocsánatot kérek a rövidségért.