Takemoto és Morita első látásra beleszerettek Hagu- chanba, aki minderről mit sem sejt köszönhetően annak, hogy Shuuji a széltől is óvja. Ezenközben Yamada hiába epekedik Mayama után, mert az a halott szerelme emlékétől szabadulni nem tudó Rikába szerelmes reménytelenül.Nem, nem csináltak animét egy brazil szappanoperából, ez a Honey and clover alapfelállása. Mielőtt azonban bárki is elriadna, gondolja végig, hogy élt- e már meg a fentiekhez hasonló szituációt életében. Ha a válasz igen, akkor talán érdemes vetni egy pillantást erre a remek, egyedi műre.
Az anime témája tulajdonképpen maga az élet, boldog és szomorú pillanataival együtt. Hőseink egy művészeti főiskola tanulói, és úgy tengetik mindennapjaikat, mint bármely főiskolás: sodródnak, keresik a helyüket, nem mindig elég a pénzük, sírnak, nevetnek, szenvednek, örülnek, néha jókat buliznak, és néha vizsgákra készülnek. Ezek alapján mondhatnánk, hogy ez az anime nem szól semmiről. Nincsenek csatajelenetek, harc a gonosz ellen, nincs teljesítendő küldetés, életre szóló kaland, nincsenek benne különleges lények, fajok, rendkívüli képességű főhősök. Van viszont benne barátság, reménytelen szerelem, küzdelem, lemondás, útkeresés. Mint mindannyiunk életében. És egy kicsit olyan is, mintha a saját életünket néznénk (tegye fel a kezét, aki nem volt még reménytelenül szerelmes). Mindenki megtalálhatja a neki legszimpatikusabb szereplőt, akinek a helyzetébe bele tudja képzelni magát, és akinek a boldogságáért aztán végig drukkolhat.
Nagyjából olyan az egész, mint egy mézes- lóherés szendvics. Szokatlan, kicsit keserű, savanyú és egyszerre nagyon édes, ha egyszer ettél, garantált hogy mindig emlékezni fogsz rá.
Az anime különleges hangulatához hozzájárul még az őrült képi humor, a gyönyörű pasztellszínek, és Kamiya Hiroshi kellemes, lágy narrációi. Amennyire féktelenek a vicces jelenetek, legalább ugyanannyira visszafogottak, elfojtottak az igazi drámai szituációk. Ez tipikusan az a mű, amiben egy elejtett félmondat, egy hosszú hallgatás vagy egy látszólag oda nem illő képkocka árulja el a legszomorúbb igazságokat, hogy a fiatalkor egyszer elmúlik és az élet nem mindig szép és jó. A végkicsengés ennek ellenére mégis pozitív, az élet szeretetét hirdeti.
Kétségtelenül egy tipikusan a fiatal női közönségnek szóló alkotásról beszélünk, amit ajánlok borús, melankolikus napokra, mikor már elegünk van a szuperhősökből, és érezni akarjuk, hogy az átlagember átlagproblémái is lehetnek fontosak. A szerelmi bánatból épp kilábalni készülők, viszont kíméljék meg környezetünket a használt papírzsepik jelentette szemétterheléstől, és tegyék el ezt az animét akkorra, mikor már túl lesznek rajta!
Értékelés: 8,8