A Lumina Cornu Asztali Torna helyszínéről, mi több, egyenesen a társaság saját gépéről írom ezt a bejegyzést. Van dolgom, mégis úgy éreztem, neki kell ülnöm az írásnak...
Ha Suzumiya Haruhi, akkor mindenkinek van szava az animerajongók körében, nem csak Magyarországon, hanem az egész világon. A közvéleményben igen pólusosan megítélt történet különös darabja az animék világának, már csak az eredetére nézve is, hiszen egy regénysorozat egyik, részleges történetét viszi a képernyőre. A történeten érződik a homályos kezdet, és a homályos vég, de ettől mégsem veszít semmit, illetve az animének magának meg van a maga különös íve, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy az epizódok a történet szálán oda-vissza ugrálnak, megkavarva és megjelenítve minden elemet, amit csak láthatunk egy animében. Mindezek miatt, avagy mindezek ellenére, a sorozat a világ kedvence és gyűlöltje lett.
A Suzumiya Haruhi no Yuutsu, más néven a The Melancholy of Haruhi Suzumiya egy olyan világot rak a szemeink elé, ami semmiben sem különbözik az általános animék Japán iskolás életképétől, kivéve azt, hogy minden, de minden Haruhi Suzumiya körül forog. Amint az a teljesen hétköznapi főhősünk, Kyon, számára szépen lassan kiderül, a Föld átalakult a hibbant lányka saját bejáratú világává, amiben minden úgy történik, ahogy azt ő akarja, illetve minden megtörténik, amit ő akar. Ezek után kérdés-e még, hogy miért is szeretik annyian a Suzumiyát? Fiatal lányok-nők millióinak vágya az, hogy, ha csak egy kicsit is, a világ középpontjai legyenek, és így is bánjanak velük. A folyamatos, árnyalt és kevésbé árnyalt utalások, és beszélgetések mind erről szólnak, az ezeket körrüllengő légkör pedig legalább arról árulkodik, Suzumiya miért is tényleg a legfontosabb lány az univerzumban.
A megvalósítás is ehhez mérhető, a különböző helyzetek, képek, hátterek mind alátámasztják a különleges légkört, és a legmodernebbek a maguk idejében. Míg a hátterek hagyományosabbak, a testábrázolások frissek, és kidolgozottabbak, mint az átlag, ennek eredményeképpen olyan meggyőzőek, mint eddig ritkán.
A hangok és szinkronok szintén erősek, míg Suzumiya hangja kifejezetten energetikus, és kellően erőteljes, a többiek hangjai halkak, vékonyak, nyugodtak ahhoz, hogy ők legyenek a főbb szereplők, míg a zenékről szót sem kell szólnunk, főként a Haruhi-féle koncert egy kifejezetten parádés pont a sorozat folyamán.
Mindent összevetve Suzumiya Haruhi egyértelműen az animetörténelem egyik legellentétesebb alakja, mind közönségi, mind készítői, írói oldalról. Akármennyire megosztja a nézőit, és akármennyire szól negatív kritika ellene, mindez számomra a zsenialitást jelenti, biztosítja a műben. Nézzétek meg és értékeljétek, Suzumiyának állandó és örök érvényű kritikát írni úgy is lehetetlen.
Értékelés: 9,5