Ez az a sorozat, amit senkinek sem kell bemutatni, és talán már spoilert sem lehet lelőni róla kritikailag. Talán pont a hossza az ami miatt kevesen nézik végig avagy nem született róla túlzottan sok kritika, így gondoltam pótolom a hiányt.
Az elkövetkező hosszabb hangvételű írás a Masashi Kishimoto által írt és rajzolt manga után készült, 2002 óta számtalan helyen és nyelven futott és futó sorozatról fog szólni, a Shippuudent még nem említve, minél nagyobb felbontásban, ahogy azt egy többévados, sokmilliós nézettségű anime kiérdemli.

Már az első észrevételem is az volt a Narutoval kapcsolatban, hogy nagy ellentéteket szült szinte minden fórumon és körben ahová a szemem elért, így kíváncsiságom odáig fajult, hogy leültem elé, és a kezdeti ellenvetéseim abban a pillanatban elillantak, ahogy a legelső rész valóban beindult. ...

A sztori, ami már mangaformában 1999 óta létezik, ugyebár 10 éves, és folyamatosan fejlődik, hatalmas és kiterjedt. Alaposan megírt történelem és végre minden egyes személynek van kiterjedt múltja kapcsolatrendszerekkel, és ami a legjobb, megjelennek a történelemből ismerhető nagy alakok, akik legalább annyira emberiek mint mindenki más. Logikátlanságok alig akadnak, csakúgy ahogy időrendi bukfencek.
A karakterek között nagyon sok klisékből teljesen felépíthető, és vannak, talán még többen, akiknek a kliséjét ez az anime alkotta meg. Látható és érezhető, hogy ennek egyszerű oka van, ami nem más mint a karakter szerethetőségének az elérése. Mi sem bizonyítja ezt jobban annál, hogy világszerte sokféleképpen klubszerűen imádják őket jelmezben, rajzolva, animálva, és ki-ki maga tetszése szerint párokat képzel el a szereplők között. Ekkora rajongást pár egyszerű klisékarakter után nehezen tudott befogadni a gyomrom, de amint előrehaladt az idő, és én is a sorozattal, kezdtem érteni a miérteket.
Egy minden tekintetben túl komplex és hatalmas, minden apró cselekedettől függő világban élni, mitöbb, boldogan élni próbáló, egyszerű emberek a szereplők, akik könnyen adhatják fel ha nincsenek ott egymásnak, vagy valaki nem inspirálja őket jobbra. Ez a világkép, ez a nüansz, ami körülveszi a karakterek minden lépését, kísértetiesen hasonlít a mai világra, amiben ugyancsak mindenért meg kell küzdeni, még a barátainkért is, ha vannak egyáltalán.
Ha valamilyen műfajt választanom kéne rá, azt mondanám, a Naruto egy játékadaptáció, nem a világ, és nem is a karakterek teszik olyan népszerűvé amilyen most is, hanem a kísérteties hasonlóság ahhoz a játékhoz, amit mind játszunk, és ami nem más, mint maga az élet.
A Naruto bővelkedik követhető karakterekben. Az értékrend amit Konoha képvisel, csakúgy ahogy a legtöbb nevesíthető szereplő, afféle példamutatás, avagy - mint a régebbi rendszerben a propagandafilmek - ez a film olyan mint egy értékrendet közvetítő oktatófilm, csakhogy ennek, nyomás nélkül, saját akaratunkból hiszünk.
Visszatérve egy bekezdéssel ezelőttre, avagy a hasonlóságra a világunkkal, megemlíthetőek olyan apróságok amik egyrészt erősítik a hasonlóságot, másrészt feldobják a sorozat nehéz vagy éppen üres pillanatait. A sorozat készítőinek van érzéke ahhoz, hogy hogyan pofozzák föl a görcsösen feszült helyzetekből az embert, mindezt úgy hogy semmit se rontsanak, vagy túlozzanak el. Ezzel akár rá is térhetünk a látványra, mivel arról is van bőven mesélnivaló.
Legelső megjegyzésként hozzá is teszem, látszik, hogy az anime megpróbált időt vásárolni a mangának azzal, hogy sok késleltetést és pótcselekvést tettek nagyon sok helyre. Látszik. És pont ezzel van a baj. A filmen nagyon jól, mondhatni pólusosan váltakozva láthatóak azok a részek, amiket Masashi mestertől vettek át, és azok, amiket utólag kellett rajzolni, hogy hosszítsák a cselekményt, mert korántsem minden rész érdemelte meg a maga húsz percét. Ezen, a számomra néhol igen zavaró ponton túlmenően viszont volt néhány igen pozitív élményem, ami más animénél megintcsak nem érintett még meg ennyire. A sorozat közben észrevehetetlenül változnak, mondhatni nőnek a karakterek. Néhány visszaemlékezésben lehet megdöbbenni néha a különbségen amit odáig észre sem vettünk, a régi epizódokban a szereplőink gyerekebbek, míg a sorozat vége felé már egyértelműen kamaszodó vonásokat mutatnak. Lépjünk tovább.
A japán szinkron egyszerűen megunhatatlan, és a hangok nagyon el vannak találva. Ritkán láttam animében ilyen nagyszámú nevesített karaktert, de el kell hogy mondjam, egyetlen hang sem volt csalódás, sőt olyannyira jól illenek a kerekterekhez, hogy a legtöbbjüket más animékben visszahallva szoknom kellett.
A betétzenék, habár egyszerűek és végigkísérnek minket az egész sorozaton, azaz a végére  már fejből tudjuk az összes ritmust, olyan jól illeszkednek a jelenetekhez, és annyira jól összekomponáltak az animével, hogy adott esetben az ember a szék szélét szorongatva pattog a túlfűtöttségtől, vagy éppen, még akkor is ha nem egy sírós alkat előbukkanak a könnyei egy-egy jelenet közben, úgy, hogy talán észre sem veszi magát.
Az openingek és endingek láthatólag üzleti alapú válogatások, ami nem meglepő egy olyan animénél, amin milliók csüngenek hétről hétre. A zenék közé időről időre kerülnek olyanok, amikről egyszerűen nem lehet érezni vagy éppen tudni, hogy miért is kerültek oda, de az átlagból kiemelhető néhány olyan is, amiről egy életen át a Naruto avagy néhány jelenet fog eszünkbe jutni, mert megtartjuk magunknak.

... Néha mégis az volt az érzésem, nem tudom miért nézem még mindig a Narutót, aztán megint lelkesebb voltam, mint azelőtt. A film legnagyobb gyengéje a pulzáló cselekmény, és a néhol eltúlzott időhúzás, de ezért bőven kapunk kárpótlást a végigborzongott, könnyezve avagy asztalt verve, sikítozva, néhol meg hangos nevetésben végignézett részek során.

Összességében a Naruto egy korszakalkotó mű, ha nem is a szó szoros értelmében, hanem inkább ahogyan kivívta magának a helyet a legsikeresebb animék között, a maga hibáival és jó oldalaival. Élményekkel és érzésekkel, egy kis filozófiai lökettel és sok jó emlékkel toldja majd meg életünket, jó lesz visszaemlékezni arra, hogy láttuk, és ha néha úgy döntünk, hogy újra megnézzük, már tudni fogjuk mit akarunk majd látni.


Értékelés: 9,4

Linkek:
Wikipedia
Aoianime