Utopisztikus anime ami sokban hajaz a hasonló típusú Miyazaki animékre (Laputa, Nausicaa), de azért nem üti meg azt a szintet.
Több sebből vérzik az anime. A legfőbb probléma, hogy túl sok dologra vállalkozik egyszerre, de egyik területen sem alkot nagyot, és ezt nem lehet rákenni arra, hogy csak 11 részes. Egyrészt itt van az utopisztikus sci-fi vonal. Ez az elején még elég markáns, de aztán a közepétől feledésbe merül, majd csak a végén köszön vissza, mikor futtában megoldást is kell találni. Ezzel párhuzamosan van egy kis társadalomkritika is, háborúkat idéző borzasztó képek, sortűz a tömegbe, a vakon hívő, imádkozó emberek groteszk ábrázolása stb. aztán 2 rész múlva már idétlen, vicces helyzeteken nevethetünk a főszereplőkkel együtt a sértődött, bújócskát játszó lányt keresve egy repülő fedélzetén, és figyelhetjük a két főszereplő között kialakuló, iskolás animékbe illő szeret – nem szeret kapcsolatot. Hasonló módon a sorozat elején megismert – a Rakéta Csapatra erősen emlékeztető – bajkeverő trió pályafutása is hirtelen véget ér, és hamar feledésbe is merül. Clain az elején még egy egészen értelmes fickónak tűnik, külön figyelemreméltó, hogy mikor először találkozik a terroristákkal, nem fogadja őket rögtön a bizalmába, és nem fogad el mindent rögtön első látásra vagy hallásra. Aztán viszont bugyuta poénok és rossz jellemábrázolás célpontja lesz. Mikor valami megütköztető történik akkor csak bámul, majd ösztönszerűen cselekszik, majd később mikor semmi akció nincs, akkor egy átlagos bizonytalan kamasz szintjét hozza, aki nem tud mit kezdeni egy lányhoz fűződő érzelmeivel.
Aztán az anime egyik szálon se megy végig. Nem lesz dráma, nem lesz romantikus befejezés, de nem is marad végig poénkodás. Azért lezárása van a cselekménynek, de rosszul előkészített, így nem is túl emlékezetes, ahogy az anime sem az.
Értékelés: 6,8