Milyen lenne a jövőnk, ha eltűnnének benne a gépek és emberek közti különbségek?
A témát már sok film, és most a nyugati kamerás alkotásokról is beszélek, feldolgozta. Sok különböző teóriát láttunk az öntudatra ébredésről, a tökéletes gépekről, de egyetlen sem volt még, ami mindezt az érzelmekre, és az emberrel való kapcsolatra koncentrálta volna.

A Chobits egyfajta alternatív jelent, avagy közeli jövőt fest elénk, amiben a számítástechnika átlépte a napjainkban is jelen levő technológiai formákat, és emberi alakba öntött, szuperteljesítményű 'persocomok' képében szolgálja ki teljesen a társadalmat.
Ugyan ki ne vágyna egy ténylegesen tökéletes társra, aki helyettesíti a számítógépét, telefonját, és gyakorlatilag összes feladatát átvállalja, amellett, hogy mindenben megértő, igazat ad, és azt teszi amit csak akarunk, még a szexuális életünket is tökéletessé teheti.
Ez az a pozitívum, ami, ahogy az a cselekmény kibontakozása közben érezhetővé válik, nem is annyira pozitívum. Hatalmas, a filmben csak személyes szinten megjelenő ellentéteket szül a persoconok és emberek kapcsolatait körüllengő ingatag talaj. A mondanivaló és a kérdésfeltevés, ahogy a sztori közeleg a katarzisához, egyre inkább filozófiai szintet képvisel, míg képes mindennek az emberi arcát is hűen megmutatni a főszereplő segítségével.

A sorozat külön érdeme a nagyon emberközeli 'karakterkészlet' továbbá a valóságot képmásként követő háttérvilág, amiben egyre csak ráismerhetünk saját világunk szinte törvényszerű történéseire. Összességében a film a megvalósítás terén az elsők között van, az általam látottak közül, amelyek tartósan tudtak olyan illúziót kelteni, hogy olyasmit látunk, ami tényleg megtörténhetne pár év múlva...

A képi világról nincs sok említeni való, minőségileg magas szintű, részletekben gazdag, az emberábrázolás pedig szerencsésen arányos, majdnem élethű, és persze, ahogy ezt egy ecchi kategóriába sorolható műtől várja a néző, a főszereplő persocom-hölgyike tényleg nagyon 'kawaii', és gyönyörű vonalakkal rendelkezik.
Az anime hangjai, a japán hagyományoknak, mondhatni sztenderdeknek, megfelelő jól öszeválogatott szinkronszínészek, az anime zenéi pedig igen kellemes, azonban kissé egysíkú válogatást képeznek, talán egyetlen igazi kivétellel, az openinggel, ami aranyos és kellemes groove stílusával nagyon jól passzol a sorozathoz.

A Chobitsról igazság szerint nehéz összetett véleményt mondani, mindazonáltal az bizonyos, hogy sok célközönséget képes megetetni a mű, lévén tartalmazza a maga elgondolkodtató, és drámai szálait, romantikát, emellett pedig folyamatosan kapunk magunk elé pironkodtató képsorokat, és szerencsére nem többet. A filmekben, ezeken túl, néhol fellelhetők komikus elemek, azonban ezek nem többek, mint a japán hagyományoknak megfelelő helyzeti poénok.