2008. június 27. 15:00 - shizu

Tonari no Totoro

A következő Miyazaki- anime a sorban az 1988-as Totoro – A varázserdő titka. Egy mindenféle rejtett utalástól és mögöttes tartalomtól mentes, imádnivalóan aranyos gyerekmesének lehetünk részesei, ha rászánunk erre a műre másfél órát.
A történet főszereplője a 11 éves Satsuki és 4 éves húga, Mei. A kislányok édesapjukkal a zajos Tokióból egy új házba költöznek az erdő mellé. A költözésnek szomorú oka van: édesanyjuk súlyos beteg, már rég nem jöhetett haza a kórházból, és az ő számára szeretnének ideális körülményeket teremteni majdani hazatérte után. Mei élvezi az új helyzetet, napközben az udvaron játszik, vagy a fák közt barangol, és összebarátkozik annak védőszellemeivel, a szőrmók totorokkal. A különös varázslények nem mutatják meg magukat akárkinek, a felnőttek előtt például láthatatlanok. Satsuki is ég a vágytól, hogy találkozhasson a furcsa szerzetekkel, és a szerencse mellé pártol: a legnagyobb totoro egy nap megáll mellette a buszváróban, elviszi az édesapja esernyőjét, felszáll egy macska alakú buszra, előtte azonban búcsúzóul még néhány elültethető magot ad ajándékba.
A Totoro igazából nem szól semmi különlegesről: bemutat egy ideális kis családot, a segítőkész szomszédokat és kiemel egy rövid időszakot életükből. Nincs harc, akció, megoldandó probléma – bár az édesanya elvesztésétől való félelem beárnyékolja a gyerekek boldogságát, a történet végére ez a veszély is elhárulni látszik. A természet tisztelete itt is megjelenik, de nem a korábbi példázat- stílusban, hanem a szereplők viselkedésében, természetszeretetében köszön vissza.
A seiyuuk igazán kitettek magukért: a két kislány viháncolását, sikítozását, kiabálását a lehető leghitelesebben sikerült visszaadni. A grafika a Miyazakitól megszokott színvonalat hozza, bár az öreg nagyinak kivételesen nincs kampós orra. Nagyon vicces volt, hogy egyes szereplők mennyire nagyra tudják tátani a szájukat, és Mei igazán aranyosra sikerült.
Ezt az animét a lehető legnyugodtabb szívvel ajánlom a legkisebbek figyelmébe, biztos vagyok benne, hogy érteni és szeretni fogják. Az idősebbek pedig igyekezzenek gyerekszemmel nézni, különben könnyen abba a hibába eshetnek, hogy irreálisnak titulálva a mesét apróságokon kezdenek kötekedni.
És hogy vajon csak a két kislány élénk képzeletéből léptek elő a koromcicák, a totorok és a macskabusz, vagy tényleg léteznek csodák és varázslények? Úgy gondolom, ezt döntse el mindenki saját maga.

Értékelés:10

Linkek:
Wikipedia
Aoianime

 

komment
2008. március 19. 15:00 - Nite

Tonari no Totoro

Igazán ritka az az anime, amit az egyszeri rajongó nyugodtan leülhet megnézni a saját nagymamájával, és a gyerekeivel együtt. Szükséges ehhez egy nagyon kedves történet, valósághű környezet és karakterek, jó rakás mondanivaló, és egy hatalmas, szőrös, medve és valami egér keresztezésére emlékeztető lény. Nos, természetesen mindez adott a Tonari no Totoroban, így nyugodtan versenyre kelhet a Disney rajzfilmjeivel a család meghódításában. Hayao Miyazaki szerintem a művészete csúcsát érte el ezzel a rajzfilmmel, és le sem tagadhatná hogy ő rendezte, mivel majdnem minden szokásos kellék megtalálható benne - kivéve a gusztustalan elemeket, ami miatt az alsó korhatár európai szemmel nézve is gyakorlatilag 0-ra csökkent.
A történetben a Kusakabe család vidékre költözik, hogy minél közelebb legyen ahhoz a kórházhoz, ahol a gyerekek mamáját ápolják. A két kislány így ismerkedik meg az erdő védőszellemével, akivel együtt csodálatos, ugyanakkor meglepően hétköznapi kalandokat élnek át.
Éppen emiatt a kontraszt miatt zseniális az anime: a szereplők viselkedésétől kezdve az utolsó szögig minden teljesen reális benne, leszámítva a Totorókat (igen, több méretben is vannak), akikről egészen a film legvégéig nem lehet tudni, hogy vajon csak a gyerekek fantáziájában léteznek, vagy a valóságban is. Miyazakira annyira jellemző a lassú ívű, cseppet sem hősies vagy drámai történet, és a sugárzó természetszeretet, ami a mű legfőbb mondanivalója is egyben. Ismerős lehet a rajzolási technika is, és bár napjainkban már minőségben felülmúlták, ahhoz képest nem lehetne megmondani róla, hogy '88-ban készült. Emellett zökkenőmentes animáció és az animációs viszonylatban kiváló japán szinkronszínészek gondoskodnak róla, hogy teljesen belefeledkezzünk a történetbe.
A magyar kiadásról pár szóban annyit, hogy már megint diadalmaskodott az üzleti érdek az extrák felett, de legalább a képminőségre nem lehet panasz. A magyar szinkron kivételesen jól illik a filmhez, egyedül az zavaró, hogy a kislányoknak picit idős hangja van néha - persze inkább meglepő, hogy hogyan tudták a japánok az eredetit olyan jól megcsinálni.
Egyedül az alcímmel nem vagyok kibékülve: "A varázserdő titka". Éppen a lényeget lőtték le ezzel, mégpedig hogy szó sincs varázslatról. Azt hiszem, minden erdőben ott lakik Totoro, és csak arra vár, hogy felfedezzük.

Értékelés: 9.9

Linkek:
ANN:
www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php
AoiAnime:
http://www.aoianime.hu/
komment