2008. július 03. 15:00 - Khaos

They are My Noble Masters

Japán címén a Kimi Aruji de Shinjutsi ga Ore de, a kezdő anime abban a kritikasorozatban, amit Public Kihikomori kollega már jó előre bereklámozott. A japán jelenség (habár csak egy a sok közül), a vérfertőző kapcsolatokról szóló anime és mangaalkotások szinte már külön tematikai besorolást érdemlő kategóriája kerül górcső alá, így a kritikák mellé ezúttal cseppenként kerülni fog mindabból, amit a téma kutatása során sikerült tapasztalnom, illetve nem maradhat ki mindaz, ami vélemény formájában szárad majd a lelkemen. Előre szólhatok, az én véleményeim általában sok szót hagynak maguk után.
Kezdjünk hát neki...

Ez az anime még talán a legkevésbé tartozik az ideillők közé, hiszen magát a vérfertőző kapcsolatot mint szimpla tényt kezeli, és ez a szál nem is vesz ki sokat a történetből. Ettől lesz számomra őszinte, és cseppet sem orrbamászó. A stílus nem engedi meg nekünk a gondolkodást, és csak a sokkolás a célja, illetve a társadalom jelenlegi állapotának görbített nagyító alá vétele. Ha valahol lehet igazán mélyenszántó gondolatokat szülni, az majd később lesz.
Addig is, ha mindenképpen a társadalomtudományoz akarok nyúlni, maga a megjelenő kapcsolat két, meglehetősen eltérő Japán viselkedésformából tevődik össze. Az egyik a ma is tapasztalható 'kawaii' kultúra, amikor a cukiság kifizetődő, és nagyon is vonzó, aminek lehet élni, a másik pedig egy mára igen ritkán jelenlévő hagyomány, még a régi Japán idejéből. Ez a hagyomány, tudományosan magyarázva nem más, mint a család összetartásának, és a  családban lefektetett szerepek tudatalatti biztosításának módja. A múlt század közepén még bevett szokás volt ugyanis, hogy az apa halála esetén a családfővé váló fiú átvette a szerepét, és lánytestvérét asszonyaként kezelte tovább, hogy a köztük a családban levő egyenlő viszonyt megszüntesse.
Ha jól megfigyeljük az animét, akkor egyértelművé válik, hogy a két idősebb nővér ténylegesen egyenrangú lehetne (ezt bizonyítja még a tény, hogy mindketten pénzkeresők), amennyiben az idősebbik elfogadná a fiatalabbat, ehelyett ő játékként, és eszközként tekint rá, hogy megmaradjon "A Nővér" szerepében.

Háttéranyagok:
Lloyd Demause: The Universality of Incest
The Journal of Psychohistory, Fall 1991, Vol. 19, No. 2

A téma következő írása
 

Amikor befejeztem az első részt, úgy éreztem magam, mint a tévénéző, aki elől elváltották a csatornát, pont amikor belemelegedett volna a filmbe, amit néz. A fejemben egy darabig még ott maradt a kérdés:

Ez mi?

Paródia. Hamar kiderült ez is, és a kételyeim oszlani kezdtek, de ott volt bennem a kisgyerek is, aki félt, hogy elveszik tőle a játékát, amint elkezdtem aggódni, hogy a sorozat nem lesz eléggé hárem, illetve nem kapja meg azt az ecchi-mennyiséget, amiért örömmel vettem bele a megnézendő animék listájába. Nos, szerencsére ezt sem sokáig kellett, hiszen elég hamar olyan minőségű fanszervízt is kaptam az arcomba, hogy később úgy éreztem, például a kis vörös hajú szolgálólányt meglátva, hogy egy jellegzetes latin pornófilmből lépett elénk. Mi több, nem is kellett sok, úgy kezdtem érezni, hogy azokat a filmeket akár a házban is forgathatták volna...

Teljesen más téma, de feltétlenül pozitívum, hogy a film esetében nem kell figyelni a klisékre. Főleg mivel, hogy azokra épít. Igaz, hogy pár klisé határozottan hentai eredetű, de egye fene, a komikum így is ütős, az arzenál sok sok jelentős animét jegyez, jól párosítva a helyzeteket az importált motívumokkal. Emellé a komikum fő forrása természetesen főhősünk, aki minden elképzelhető helyzeti poénon átesik avagy átrepítik, ami a paródiák tárgyait jellemzi, illetve gyarkran szinte direkt mihozzánk beszél, és kér soha-meg-nem-érkező segítséget. Mi meg röhögünk rajta.
Aztán pedig akár örömködhetünk, mert vannak apró kis romantikus pillanatok, és sírhatunk, mert itt is eljön a pillanat, amikor a dolgok komolyba fordulnak, és a klisépanel egy sávon elénk rakja a drámai végkifejletet.

Hogy-hogy nem, azért ebbe is bele tudtak tuszakolni egy kis fanszervízt és még több poént. Ezek a Japánok tudnak valamit. Az pedig teljesen más kérdés, hogy ebből Japánon kívül csak éhenhalni lehetne tisztességesen...

Az anime rajzolás tekintetében hozza az átlagot, illetve azt, amit egy komikumra koncentráló sorozattól várunk. A chibik és a gyerekrajzok gyakoriak, a poénért mindent. Kivéve persze egy dolgot: a fanszervízt, merthogy abból van bőven ugyebár, és nem is utolsó minőségben...
A hangzás tekintetében szintén van mit említeni, mégpedig abban a tekintetben, amiben a Golden Boyt is érdemesnek találtam anno, a hangokat adó szinkronszínészek előtt ismét, és már sokadjára megelmelem a kalapomat. Remélem elér hozzájuk, mert az a mennyiségű levegő, amit kiordibáltak magukból, nem maradhat köszönet nélkül. Érthető miért is ők a világ egyik legjobb szinkronnemzete.

És persze az ilyenkor szokásos kis privát ajánló... Tulajdonképpen nem ajánlom senkinek. Ne nézzétek meg. Túl elborult. Nevetni lehet rajta, de akkor is.

'Zettai muri!'


Értékelés: 9,8

Linkek:
Wikipedia
Aoianime

komment