2009. január 07. 15:00 - LoonyLuna

A titokzatos aranyvárosok

A történet a XVI. században játszódik, a Nagy Felfedezések idején. Sok európai kalandor a gyors meggazdagodás reményében útnak indul az Újvilágba, hogy megtalálják a legendás Aranyvárost, Eldorádót. Történetünk főhősei is ezt a mesés várost keresik, de mindnyájan más-más indítékkal, s természetesen nem mindenkinél a kapzsiság érvényesül. Sok történettel ellentétben itt az egész sorozatban végig az Aranyváros keresése, avagy megtalálása motiválja az embereket, és egészen a film legvégéig kell várni, hogy hőseink végre beléphessenek Eldorádóba.

Nem csak azok számára lehet az, akik 15-20 évvel ezelőtt gyerekként láthatták, a sorozat magával ragadó, rengeteg új rajongója van, akik a közelmúltban "fedezték fel", mikor 2008 elején DVD-n kiadásra került. És hogy miért is érdekli az embereket még 20 év után is? Mert tele van izgalmas kalandokkal, vicces vagy éppen megható jelenetekkel, igaz barátságokkal, nem csak olyan elcsépelt "haversággal", ami mostanság jellemző -főleg amerikai- filmekre, sorozatokra, bájos gyerek-szerelemmel, gyönyörűen kidolgozott háttértörténettel, remekül eltalált karakterekkel. Szinte senkit se lehet ebben a filmben utálni, még a negatív szereplőket sem! Elragadó a hangulata, s mindezt a közép-amerikai indiánok ősi kultúrájával és rengeteg valós történelmi utalással spékelték meg.
Tipikus japán beütése, hogy a történet egy kisebb "akcióval" kezdődik, a sorozat végére azonban már az egész világot  kell megmenteni, s közben a szereplők is bizonyos jellemfejlődésen mennek keresztül... 
Ami nincs a filmben: brutalitás, csöpögős jelenetek, amelyek leginkább a fiúkat szokták kikergetni a képernyő elől, de engem is, fillerek, valamint idegesítő "flashback"-ek.
Amit kifogásolok, az a vér túlzott kicenzúrázása: ha megsérül valaki, csak beszélnek róla, vagy bekötözik a sebesültet, de semmi külsérelmi nyom nem látszik az illetőn, se egy karcolás, vagy lila folt a szem alatt... Rendben, ez egy olyan film, amit kisebb gyerekek is megnézhetnek, de azért a 12 éven aluliak sincsenek cukorból, minimális vérmennyiséget elbírt volna a film.
Ami a szereplőket illeti, annak ellenére, hogy a manapság divatos emo, vagy pszichopata beütéseket nélkülözik, mindenki találhat köztük kedvenceket. Minden szereplő végig megőrzi a karakterét a történet során, és egy idő után már lehet tudni, egy-egy szituációra mit fognak reagálni, de mégis, bizonyos jellemfejlődésen is átesnek, kinél kevésbé láthatóan, kinél feltűnőbben.

A rajzfilm  egy japán-francia koprodukció, és bár nagyon érződik rajta az európai hatás, besorolható az animék közé, hiszen az egyik rendezője, Hisayuki Toriumi, a figuratervezője, Toshiyasu Okada, és az animátorok jelentős többsége is japán. Televízióban először 1982-ben sugározták Japánban, majd Franciaországban. Hazánkba, jó magyar szokáshoz híven csak tíz évvel később, a kilencvenes évek elején jutott el. A film forgatókönyvét egyébként egy amerikai író, Scott O'Dell regényének a felhasználásával írták. A regény címe "The King's Fifth," sajnos még nem jelent meg magyar nyelven.

Bár a sorozat húsz évvel ezelőtt készült, felveheti a versenyt a mai, számítógéppel készített sorozatokkal is. A hátterek gyönyörűek, maga az animáció pedig tökéletes: nincsenek elügyetlenkedett mozdulatok, ami a mai sorozatokra, még az animékre is jellemző, elhanyagolt jelenetek. Persze bakik itt is akadnak, néha eltűnik egy-egy karperec, vagy medál, esetleg valami el lett színezve, de ezek csak apróságok és csak azok veszik észre, akik már legalább háromszor végignézték a filmet.
A film különlegessége, hogy míg a japánok és franciák szépen, összehangoltan dolgozták ki a film minden egyes részletét, az aláfestő zenéket külön-külön, egymástól függetlenül alkották meg tehát a japán és a francia változat is "eredeti." Japán kivételével az egész világon, így hazánkban is, a franciák zenéjével mutatták be a sorozatot, ami valljuk be, nagyon jó húzás volt, hiszen a közönség soraiban osztatlan sikert aratott. A japán változat zenei világa önmagában nem is rossz, bár első hallásra meglehetősen bántotta a fülemet. - Azt sem gondoltam, hogy japán zenére ilyet mondok valaha! - Azok a soundtrackek inkább egy első világháborús témájú repülőgépes-lövöldözős film betétjeként tudnám elképzelni.

Ha valakinek ismerősnek tűnik ez a rajzfilm, az nem a véletlen műve; körülbelül 15 évvel ezelőtt sugározta a Magyar Televízió 2-es csatornája, nem mellesleg elképesztően jó magyar szinkronnal. 2008-ban hirtelen újra "felkapták" ezt a sorozatot külföldön, és több országban kiadták. Ez nem véletlen, ugyanis a Titokzatos Aranyvárosok folytatása 2011-re várható!

 

Értékelés: 9,5

Linkek:
Wikipedia
Animeaddicts

komment