2010. november 17. 15:00 - Nite

Spice and Wolf

 Horo, a nőstényfarkas-isten évszázadok óta egy kis falu melletti búzamezőkben éldegél, gondoskodva a föld termőképességéről és az aratás gazdagságáról. A falusiak hagyományaikban és ünnepeikben emlékeznek meg róla minden évben, de az idő múlásával, ahogy a vidék fejlődik, egyre inkább a saját képességeikre hagyatkoznak és mind kevésbé hisznek a legendáknak. Horo így hát elhatározza, hogy felkutatja messzi északi szülőföldjét, és fiatal lány alakjában utitársként hozzácsapódik egy utazó kereskedőhöz, Craft Lawrence-hez.

 Nem vonzanak különösebben az olyan lányok akiknek szőrös fülük, ne adj isten farkuk van - szerencsére a fanservice mint ötlet sem vetődik fel a sorozat folyamán -, ami elsőre felkeltette a figyelmem, az az anime témája. Gazdasági témájú rajzfilmet ugyanis nem volt még szerencsém látni, és hiába volt első gondolatom az, hogy manapság már bármiből készítenek animét csak hogy a szürke tömegből kitűnjön, a Spice and Wolf mégis magával ragadott.

 Mivel Lawrence kereskedő, a cselekmény nagy része arról szól, hogyan próbál meg boldogulni és lehetőleg minél nagyobb haszonra szert tenni a világban, miközben alkudozik, jó üzleteket keres, és ha valami pletykát hall, megpróbálja azt a saját hasznára fordítani - mindezt úgy, hogy mindvégig becsületes maradjon. Álma az, hogy egyszer elég lóvét gyűjtsön össze ahhoz, hogy letelepedjen, és egy boltot nyithasson valamelyik városban. Horo nem kevés színt visz unalmas vándorlással teli életébe, és miközben próbál úgy tenni, mintha a hasznon kívül más nem érdekelné, lassan de biztosan beleszeret a farkas-istenbe.

 Az anime egyes epizódjai nagyon nagy részt a dialógusokra épülnek, a történet csak lassan halad előre, miközben szereplőink egymással beszélgetnek, évődnek, viccelődnek, vagy a világ más karaktereivel teszik ugyanezt. Nagyon sok pluszt ad a sorozatnak, hogy a párbeszédek ötletesen vannak felépítve, sok intellektuális humorral, jól hozva Horo több száz éves személyiségét. Hátránya ennek a stílusnak az, hogy még megfelelő angol (esetleg japán) tudással is nehéz követni néha a szereplők tekervényes észjárását a szavaikon keresztül, illetve aki több akcióhoz van szokva, az hamar félbehagyhatja az animét.

 Rengeteg lehetőség adott tehát, hogy a Spice and Wolf ne egy átlagos anime legyen, és úgy érzem mégsem használtak ki mindent az alkotók, sok furcsa megoldás von le az élvezhetőségéből. Ilyen például, hogy nem ismerjük meg kellően a középkori világot, amiben játszódik, és bár érdekes párhuzamokat fedezhetünk fel a középkori Európával, mégsem tudunk meg soha annyit, hogy együtt tudjunk gondolkozni a problémák megoldásáról a szereplőkkel, mindig csak passzív szemlélői lehetünk a cselekménynek. Gondolatébresztőként előkerülnek elég mély témák, például az emberek elszakadása a hagyományaiktól, a pénz harácsolásának értelme, vagy a halandó és a halhatatlan szerelme, de ezeket mind egy legyintéssel intézi el az anime, nem kapunk igazi válaszokat, vagy legalább érdekesebb eszmefuttatásokat. A második évadban ráadásul Horo személyisége érzelgősebb irányba megy el, és egyre inkább emberi játszmákat kezd vívni Lawrence-el, ami nagyon nem áll jól egy istennek, ráadásul egy embertől is nehéz elviselni. Így anélkül sikerül rombolnia a néző rokonszenvét, hogy cserébe valami drámát láthatnánk, vagy akár valamilyen katarzis visszaépíthetné.

 Ennyi kötekedést leszámítva a Spice and Wolf szerethető fantasy anime, a két évad külön-külön is megállja a helyét, bár a történet nincs lezárva. Az első széria endingje és a második openingje külön plussz pontot érdemel, de mindkét évad tele van nagyon eltalált, már-már hátborzongatóan hangulatos jelenetekkel. És hiába látjuk ritkán óriás farkas formájában, egy farkas-isten mégiscsak menő, úgyhogy már csak emiatt is érdemes egy esélyt adni a sorozatnak.  
 

Értékelés: 7,4

Linkek:
Wikipedia
ANN

 

komment