2008. augusztus 15. 18:00 - Khaos

Boku wa Imouto ni Koi wo Suru

Ehhez a filmhez írást előkészíteni különösen problémás volt, már csak azért is, mert a megtépázott kép, amit elénk festenek az animék - és valljuk be nem ezek a legmegbízhatóbb életképek - olyan mértékű ostobaságot sejtetnek a japán oldalon, hogy az kezd hihetetlenné válni. Minden esetre az anime elköveti azt amit idáig csak nagyon kevés társa, egészen az ágyig kíséri a problémát, illetve nem törődik a következmények valódiságával, mindössze azzal, hogy a szokványos elemekből építkező romantikát mindenek elé helyezze. Az átlagos széplelkű polgár már  biztosan fogja a fejét a legelején, és talán nem is nézi végig a filmet, a kutató lélek pedig tudomást sem vesz róla, egyesek meg tartogatják, nézegetik és csöndben rajonganak érte.

Már írtam az incest filmek hatásáról, általánosan megállapodás nélküli rendezéséről és  az értékrendszerekről amik között érezhetően lavíroz a zsáner. Nos, ez az anime nem lavíroz, helyette inkább teljesen magáévá teszi a romantikus stílus összes jegyét és mindenre fittyet hányva mutatja be két tinédzser szerelmét, akik éppen testvérek. Hogy a Japán társadalom miért lett ennyire érzékeny a szerelem iránt, az kifejezetten érdekes kérdés, ha mást nem is, most azt biztosra vehetjük, hogy ezen fenomena a nyugatnak köszönhető, és ahogy azt Japánban szokás, minden korlát ami számunkra létezik nem akadály, és a szerelem mint felsőbbrendű cél mindent felülbírál. Még a vérkapcsolatot is, ami pedig, ismerve a Japán hajlandóságot az ilyen jellegű kapcsolatok felé, mégsem annyira meglepő?

Akkor minek, vagy kinek készülnek ilyen filmek? Nem nekünk. De arról is megnyugtathatom a kedves olvasókat, hogy nem is csak a 'loli-incest-perv' vonal számára készült az anime, illetve a manga, ami egy hasonló kaliberű sorozat esetén legalább az esetek hatvan százalékában  fiatal nők kezében, polcain köt ki.

 

A téma következő írása
 

Önző és meggondolatlan. Imádom ezt a srácot. Annyira életszagú a történet, hogy néha elfog a gondolat, nem volt-e valóságból merített az egész...

Még talán ez is elképzelhető. Az egész film álom-, avagy emlékszerű, amiből mindig kimarad a rossz, és csak a jót látni, talán még szebben is, mint az valóban volt. Ez akár a romantikus filmek sajátja is lehetne, de emellé az anime elénk rak pár elvetemülten hús és vér tinédzsert, akik saját magunk, vagy inkább a mostani fiatalság hibáira emlékeztetetnek minket unos-untalan. A hévvel teli, önző és senkivel nem törődő viselkedés, nomeg a már-már látható szerelemfelhők jó munkát végeznek, és a legkitartóbbakon kívül szinte mindenki azonnal képes eltekinteni a tény fölött, hogy a párocskánk éppenséggel testvérpár is egyben.

Az animáció minősége kitűnő, a részletes környezet igen megkapó. Az egyetlen erős szépséghiba az arcok egyszínűségén, illetve szokatlan rajzolásában rejlik, amit egy darab animáció esetén lehetetlen igazán megszokni. Ami elmaradhatatlan még, az a gyakori fülledt hangulatú ábrázolás, illetve a mindent elhalványító szerelmespár képe, néhol pedig zavaró lehet, hogy szinte senki mást sem látunk a főszereplőinken kívül a filmen.

A hangok minőségére nincs panasz, a szinkron pedig sztenderd. A film semmi kirívót nem nyújt pár tessék-lássék, kellemes romantikus - mi más is lenne - zenén kívül.

Akinek szabad ideje van, és látni akar egy tanulópéldányt a romantikus filmes hatásokról, illetve letesztelné mennyire fogékony egy kicsit Japános környezetbe rakott diákszerelemre, az vesse bele magát. A viccet félretéve: gondoljuk meg, bele akarunk-e kezdeni, főleg ha eleve nem vagyunk vevők a romantikára, vagy a semmitmondásra, mert ebben a filmben főleg ez a kettő található.

 

Értékelés: 6,6

Linkek:
Wikipedia
Animeaddicts
Aoianime

komment