2008. december 16. 15:00 - Khaos

One Piece - Loguetown Arc

Loguetown, a kezdet és a vég városa. A város, ahol Gold Roger született és ahol kivégezték.
Látni akarom a vesztőhelyet. Azt a látványt, amit A Kalózkirály látott élete utolsó pillanataiban.

Kevés olyan fejezetet láthatunk a shounen animék között, főképpen a One Piece kaliberében, aminek lenne olyan jó, egyáltalán lenne olyan fejezete, mint a Loguetownban töltött pár epizódnyi cselekmény.
A kis kalózcsapat, akik ugyebár végigverték a mögöttük fekvő tengert, már mint az adott térség legveszélyesebbjeként számon tartott veszélyforrás vannak nyilvántartva, élükön Luffyval, aki ezzel mit sem törődve (sőt örülve a fejére tűzött szép summának) szándékozik behajózni az útjában fekvő híres és hírhedt városba, Loguetownba, ahol is kezdetét veszi a kaotikus hajsza, kinek-kinek a maga apró vágya után, ami kénytelen-kelletlen olyan helyzetekbe sodorja a legénységet, ahol újfenn csak megmérettetnek, de ezúttal leginkább mielőttünk. A sorozat maga hinti el előttünk, hogy mit váratunk még, és mindannak, aki eddig kemény munkával jutott el, azaz megnézte az összes epizódot, közel eufórikus állapotokat okozhat, és ha eddig nem is alakult ki a kedvencek sorrendje, akkor ezúttal kialakul majd. Nem kell azonban a fejünkhöz kapni, ha a sorrend egyértelmű lesz, hiszen a nagy átlagnak, az animerajongók tömegének, mindig is megvolt a maga egyértelmű választása.

Ezen hírek után, talán meg sem lephet már senkit a hír, ha azt mondom, a fejezet kicsit megint szebben ábrázol, mint az ezelőtti részekben, és csak nagyon kevés hiba üti meg a néző szemét, már ha ezek keresésére van ideje és affinitása valakinek.
A hangzásba mintha szintén adódna valami plusz, értve itt akár a jobb időzítést, a háttérzenék immár tapasztalatot sugárzó használatát, illetve az egyre és egyre átéltebb, színeződő hangokat a seiyuuk részéről.

Nem egyszer lehet megnézni ez a pár részt sem, sőt, nekem eddig már számontarthatatlanul sok alkalommal sikerült, és mindannyiszor megkaptam azt a töltést, amiért belekeztem, illetve amiért végig és végignéztem az egész sorozatot már sokadjára is. Mert a kettő között túl sok a hasonlóság, a One Piece építő jellegű; hat ránk, és építi a saját világát, mindezeket pedig fantasztikusan teszi, folyamatosan előre és vissza is nyúlva saját világában, élővé, még szerethetőbbé téve azt.
Szokásaim rabja vagyok, tehát szívesen társalognék, s mivel eddig is mindenkit megkérdeztem, hogy mit gondolnak erről a kis epizódról a nagy folyamban, amit One Piece-nek nevezünk, hát most is megteszem, és ha valaki felveszi a fonál egyik végét, örömmel göngyölítgetem majd, hogy az írássorozat végén, egy terjedelmes írással osszam meg mindenkivel megint, hogy mit is gondlunk mi, a One Piece-ről, és mit is látunk benne.

Tengerre hát, kalandra fel!

 

Értékelés: 9,3

Link: One Piece Wikia

 

 

Címkék: one piece é:9
komment
2008. november 23. 15:00 - Khaos

One Piece: Arlong Arc

Arlong?!? Az az Arlong?! Aki visszatért a Grand Line vizeiről? Nincs az az ember East Blue szerte, aki képes lenne megállítani!

De Luffy jön, majdnem meghal (megint) és legyőzi az ellent (megint). Ennyi az egész, unalmas.
Na jó, a One Piece azért ennél jóval többet rejt, és mint mindig, itt is képes meglepni minket. A kis tolvaj, mellesleg a legjobb navigátor a gáton, elszökik, és tikait magával viszi, amibe Luffy nem törődik bele, és nekilát leaprítani Arlong Parkot, mert tudja, hogy megríkatták Namit, és egyébként is büdösek.
Az Arlong Parkban egyértelműen látszik, hogy a verekedés nem az első, az csak a szokásos parádé, és egyúttal az erőviszonyok és használható technikák repertoárjának bemutatása, míg  az első, igazi érzelmeken alapuló motívum is bekapcsolódik a történetbe, és meg is ríkatja a lelkes nézőt.
Az arc persze ezen túl is ad még valamit. A sorozat legemlékezetesebb jelenetei közül itt élhetjük át, az ámuló tömeggel együtt, az első epikusnak ható felvonulást, az egyik leghatásosabb, és talán legideálisabb felállást, amint Luffy, Zoro, Usopp és Sanji a bennük bízó testvérek és a dühödött tömeg elképedésére megérkezik Arlong Parkba, és betöri annak kapuját...

A technikáról szólva, ez az arc az utolsók között van, ami még érezhetően, talán megfontolásból is, gyengébb animációt használ, és néhol még mindig átütnek kisebb-nagyobb aránytalanságok az ember szemei előtt.
A hangokról pedig meg kell jegyezni, talán itt vehetők észre először igazi színek, nem meglepően Sanji és seiyu-ja belépésével, mintha felfigyeltek volna a készítők az igazán karakterisztikus, átélt, életből kilépett hangzás fontosságára. Zoro körülbelül itt duruzsolhatja bele magát a hölgyek szívébe, míg Nami végre levetkőzi szarkasztikus távolságtartását, Luffy pedig rekedtre kiabálja magát, de úgy, hogy a rajongónak könny is csikordul a szemébe a legfontosabb pillanatban.

Innentől már nincs megállás, és Arlong után nincs határ. Aki One Piece-t néz, már tudja, aki itt kapcsolódik be, már sejti, miért is olyan jó a sorozat, amilyen, és miért ér meg még sokszáz részt ezek után. Sokan vannak olyanok, akik szeretnek, vagy praktikusnak vélt szokásuk, kihagyni bizonyos részeket hosszú sorozatokból, nekik mondom, ezzel a részlettel biztosan ne tegyék.

 

Értékelés: 9

Link: One Piece Wikia

 

Címkék: one piece é:9
komment
2008. október 28. 15:00 - Khaos

One Piece - Baratie Arc

Baratie. A négy tenger egyetlen és igazi úszó étterme, a tenger legkiválóbb és leg... keményebb szakácsainak otthona.

Amit azért nem kell annyira komolyan venni, hiszen egy éhínségtől majdnem megpusztult kalózcsapat simán elverte az egész bandát. Persze mindezt azután, hogy Luffy már beállt kisegítőnek, mert  korábban sikeresen megrongálta a hajót.
Igaz eredetileg azért indultak a baratie felé, hogy egy szakácsot találjanak maguknak, ez a szál rögtön elsuvad a történések közepette, majd egyszercsak, ahogyan azt már megszoktuk, Luffy kijelenti, hogy van egy szakácsuk, miközben az említett hevesen tiltakozik. Persze ezt már megszoktuk, és tudjuk is mi lesz a vége, de ettől még pár meglepetést tartalmaz a fejezet.
Elsőként kell megemlíteni itt Krieget, mint az első igazi nagyfiút, akiről már nem a piti kiskalóz kölnibűze folyik, és ő az első, aki megmutatja nekünk, mit is várhatunk a többi nagyfiútól, legalábbis büntetéstűrés területén, merthogy számtalan bibit kap Luffytól, mire kifekszik, csakhogy aztán felálljon megint, eszméletlenül is, küzdeni.
Véget ér az egy szálon futó egyszerű történetvezetés, és egyszerre négy igazi csúcspontot is kap az anime. Sanji saját küzdelmei, önmagával és Krieg embereivel, a Zoro előtt megjelenő Mihawk, majd a vereség és az ígéret, Luffy és Krieg harca, és végül Nami eltűnése. A több felé válás azonban nem vezet problémákhoz, hiszen így mindenki révén egy-egy belső és külső konfliktust ismerhetünk meg, amelyek végül mind elvezetnek majd minket egy-egy jól megírt értékközvetítő lezáráshoz.

A technika javul erre az epizódra, és már sokkal érzékelhetőbb és élvezhetőbb az előadás, illetve a világ a szereplők körül, illetve kezdenek eltűnni a zavaró részletek a karakterábrázolásokból.
Ki kell mondani, Sanji hangja dögös és nagyon a helyére való, egyszerre tud fiatal balfék és nagyon-nagyon macsó rosszfiú lenni. A többi hanggal és persze a karakterekkel, nem meglepő módon egészítik ki egymást a fedélzeten.

Szeretni lehet ezt a sort is, illetve az aki nem szeret bele a sorozatba ettől a pár résztől az vagy a fakanál érzelmi és értelmi szintjén leledzik, vagy pedig már eleve beleszeretett. Sokan mondják, hogy Zoro és Mihawk párbaja a csúcspontja az arcnak, de én azt mondom, csak az egyik, hiszen ott van, legalábbis számomra az a pár pillanat, amikor Zeff felfedezi a hasonlóságokat önmaga, Sanji és Luffy között. Az a pár éppen csak kiemelt pillanat képes olyan érzést okozni, mint addig a pontig semmi a sorozatban, és ez a bizonyos érzés még sokszor visszatér majd, hogy mindig adjon valamit ahhoz a kis csodához, amit One Piece-nek nevezünk.

 

Értékelés: 8,2

Link: One Piece Wikia

 

Címkék: one piece é:8
komment
2008. szeptember 29. 15:00 - Khaos

One Piece - Kuro Arc

A békés kis Szirup falu lakói minden nap azon zsörtölődhetnek, hogy az egyik helyi árva kölyök miként próbálja meg újabb hazugsággal felhívni magára a figyelmet. A békét csak az zavarja meg, hogy egy átlagos, egyszerű napon, a fiú már nem tűnik fel többé.
Mindeközben mi látjuk, hogy a hazug hős, Usopp, mekkora odaadással védi a falut ahonnan elkergették, illetve a barátját, aki az utolsó pillanatban sem hitt neki. Ha valaha elmesélné valaki, a lakók számára olyan lehetne ez, mint egy mese, egy újabb történet, amit túl nehéz lenne elhinni, egyébként is biztosan egy hazugságnak hinnék ami Usopptól származik.

De nem, Usopp tényleg ott volt, küzdött ahogy bírt, és aztán egyetlen igazi tettét elrejtve, csak hogy senki se tudjon róla, és élje tovább a nyugodt életét, végre igazi kalózzá vált, ahogyan arról mindíg is álmodott.
Mondjuk ez nekünk is olyan mint egy mese nem? Csakúgy, ahogy az egész felállás, illetve a gyerekes nüanszok. Nem tudom, hogy ez a sorozat annak idején mire alapozott, de hogy innen Európa széléről nagyon a (kis)gyerekek felé hajlik, az biztos. Oda imád mindenkit meglepni, mondják, és sokszor én is meglepődtem már néhány dolgon, vagy éppen jót derültem rajta, de ha van már-már irritáló része az epikus sztorinak, na az Usopp, vagyis az ő viselkedése, és az azzal járó epic fail jelenségek.
De hát epikus sorozatba, epikus szintű... Hogyan is foglaljam össze Usoppot... Pancser, egoista, barom is kell, aki legbelül nagyon is nemes, de ez kifelé, nagyon nehezen jut el, főleg amikor őserejű ösztöneinek teret engedve fut el olyasmik elől amivel a többiek szembenéznek.

Az arc pár jelentős jelenetet tudhat magáénak, ezek közül talán leginkább azok a kiemelkedőek, amikben Luffy változni látszik, és a nagyétvágyú gyerek mellé egy kicsit kapitány, és ami sokkal inkább kitűnik, igazi kalóz is lesz.

Minden említettre azonban leplet, szinte elszállt előttünk újabb nyolc rész, mintha mi sem történt volna, és már csak azon vesszük észre magunkat, hogy van hajó, a Going Merry, és a következő részektől már plusz egy nakama is van a fedélzeten.

Mindezeket a képernyőn az eddigiekhez képest változatlan minőségben kapjuk, azaz jobb is lehetne, ha vájkálódó szemeink nem szúrhatnának ki néhol nagyon gyengére sikerült animálást. A sorozaton még érződik a talán financiális gyerekbetegség, de örülhetünk, ezek után már észlelhető a javulás.
Számomra az opening ezen a tájékon vált kedvenccé, illetve ekkor kezdtem el meghallani az első igazi, japános, kiabálós szinkronjeleneteket, tekintsünk most el Usopptól, akit aligha lehetett normális hangerőn beszélni, és nem kiabálni hallani.

Szó mi szó, az illúzió itt már igen hatásosan tud működni, hiszen minden ami egy igazi animéhez kell, lassan a helyére áll. Ezen a ponton erősen elgondolkodtam az írás közben, ugyanis a más sorozatoknál jelen lévő mindent bele tendencia helyett a One Piece lassan építkezik. Jól építkezik, ehhez nem fér kétség, de hogy ezt a folyamatot vajon tudatosan irányították így, vagy éppen csak belevágtak és folyamatosan dolgoztak rajta, nos, ezt nehéz lenne innen megmondani, de az első lehetőség magával vonja azt, hogy az egész munka egy nagyon jól szervezett igényfelmérés és együttműködés a célközönséggel.

 

Értékelés: 6.8

Link: One Piece Wikia

 

Címkék: one piece é:6
komment
2008. augusztus 25. 18:00 - Khaos

One Piece - Buggy Arc

Morgan után szabadon, azaz mondhatni szinte semmi nem változik. Mindössze az üzenet más.

Luffy és Zoro ebben az arcban bemutatják, hogy ezek után mit várhatunk tőlük, persze mindenből nem kapunk, de az arc lényege ezúttal nem a verekedés köré fonódik, hanem olyan apróságok köré, amik egyszerre fényt derítenek Luffy lelkének egy részére, ami szerint egy kutyus bántalmai elegek, hogy megcipőzzön egy rettegett kalózkapitányt. Nomeg, persze itt kezd kibontakozni egy kevés abból, amit Luffy múltjáról tudunk, amitől a fan rendesen megőrül, hiszen nagyon okosan, parányit adagolnak az emlékekből, hogy semmivel ne tudjunk többet igazán.

A grafika és a hang még itt sem az igazi, gyakorlatilag a régies színvonal maradt, amiről sosem bírtam eldönteni, hogy afféle paródia a régi sentaiok felé avagy ennyire futotta a készítőktől.

Aki szereti a sorozatot, az bizonyára ezeknél az epizódoknál érzi először a bizsergést, vagy éppen az adrenalint, minden esetre az biztos, hogy ezek után a részek után, már nincs megállás. A lendület túl erős, és a hajlamosak innentől napokig elbújhatnak a monitor mögé...

 

Értékelés: 6,8

Link: One Piece Wikia

 

Címkék: one piece é:6
komment
2008. augusztus 13. 18:00 - Khaos

One Piece - Morgan Arc

Régen volt igaz? El sem hiszem hogy ilyesmit én néztem valaha...

Természetesen az előző mondat az animáció stílusának szólt, merthogy, talán direkt, talán nem, a minőség amolyan 'nyolcvanas super-sentaios' amire bizton mondom, sokan emlékszünk. A hangeffektek is hasonlóak, sőt van ahol a millió helyről ismert effekteken is tudunk nevetni. Hiába no, érződik ezen pár részen a "próba-szerencse" szaga.

De nem csak az animáció, maga a történetvezetés is, más szót lehet tallálni rá de nem érdemes, gyerekcipős. De itt még egyáltalán nincs a történeten hangsúly. Az első pillanattól kezdve érezhető a légkörön; itt minden Luffy körül forog, és minden ami törénik csak egy felvezető, illúziót építő elemsorozat, hogy minél hamarabb elérhessünk a kellő szintre, várjuk a következő részeket, azaz harcokat, és az új tagokat a fedélzeten.
Persze van elég filozófiai töltet ebben a kis szegletben is, de ez maga újfent csak szerves része annak amit illúziókeltésnek hívok. Luffy maga az első pillanattól kezdve felülírja a One Piece világában élő szabályokat és korlátokat, ezzel jövőket változtat meg, és erőt ad mindazoknak akik a szerencsésebbik oldaláról ismerik meg.

Szó mi szó, a rövidke írás koránt sem elég, hogy elmondjam miért nézi újra az ember akkor is, ha már régen nevetséges lesz a grafika és a stílus, vagy a régiesnek-gyerekesnek ható részek. A One Piece-t elkezdőknek mondom: Ha ez az, ami miatt elfordulnának a sorozattól, akkor régen rossz az értékrend. Tessék visszaülni a képernyők elé!

 

Értékelés: 6,5

Link: One Piece Wikia

 

Címkék: one piece
komment
2008. július 19. 15:00 - Khaos

One Piece - A Kezdőcikk

A One Piece, jelenleg az egyik legsikeresebb manga- és animealkotás szerte a világon, túl 50 köteten és 350 epizódon, még mindig a csúcson van, és egyáltalán nem látszik, hogy mi lesz a csúcs után.

1997-ben Eichiro Oda talán maga sem hitte volna, hogy a történet, amit megalkotott, tizenkét év múlva ott tart ahol ma.
Az akkor próbatörténetekkel indult manga egy évvel később már debütált is a mozikban az első ovájával, majd '99-ben elkezdődött a sikertörténet anime oldala is, és azóta töretlenül készülnek mind a mangák, mind a filmek és a sorozat.

Jómagam néha fel sem érem, hogy ez a jelenség imért "csak" egy sentai, csakúgy mint sok másik shounen amit a kategóriába sorolhatunk, és mégis, a világok amik két sorozat között lehetnek, túl nagynak és átléphetetlennek tűnnek. A sorozat számtalan hibát vetkőz le magáról éppenséggel a sosem túlzóan komoly hangvétele miatt, teszemazt Luffy természetesen viselkedik, és ettől mindenki pofára esik, másszor a poénzuhatagok mellé kapott, lelket rengető üzenetektől zsúfolt percek, illetve ezek tökéletes mértéke miatt, nem is beszélve a fillernek nevezett illúziórombolás részleges hiányáról. Szerencsére pont az a részlet hiányzik az említett jelenségből, ami az unamlat és a történet teljes stagnálását vonja magával, bár ha egyszer netalán mégis eljönnének a töketlen fillerek, akkor én személy szerint Zoro perspektíváját választanám. Ő úgyis végigaludná az egészet.

Hogy, hogyan éri el a One Piece mindezt? Remélem a második végignézés után már tudni fogom, de ha még akkor se megy, majd bele kezdek harmadjára is és jövőre visszatérek. De mindezek előtt még elkészítem a One Piece sorozatot, ami valószínűleg minden eddigi sorozat hosszát fölülmúlja majd itt az AnimeCommenten, de reméletőleg más portálokon is. A sorozat részei lesznek:
A kritikák, amik terveim szerint nyomon követik majd a történet és a karakterek fejlődését, a világ kikerekedését, és persze az animáció és a hangzás minőségét, annak változását.
A karakterleírások, amikben a lehető legropogósabb híreket szeretném előhozni a főszereplőinkről.
A nyitó és zárómuzsikák, videóval, körítéssel, minden jóval.
A One Piece atyja, Eichiro Oda rövidke szakmai életrajza és munkássága, főként a One Piece-re koncentrálva.
És ami az előzőkbe nem fér, az érdekességek, mókák és egyéb kategóriás írásként lát majd napvilágot. De az úgy sem idén lesz.

Tovább
Címkék: one piece
komment
süti beállítások módosítása