2009. január 18. 15:00 - Khaos

My-HiME

Már a kezdés is sokat sejtet: két testvér halad egy kellemes hajóúton egyúttal új bentlakásos iskolájuk felé. Útjukat, és a hajót egy különös erővel rendelkező lányka vágja ketté, ezzel őket hatalmas bajba keverve, de végül az eset megoldódni látszik, és kezdődhet az iskolai élet. Főszereplőnk persze szinte azonnal ráébred saját képességeire, úgy, ahogy nemsokára másokéra is, és kezdetét veszi a lépkedés egy bizonytalan cél felé...

Egyszer régebben hallottam egy ismerősömet arról beszélni, hogy miért is nem néz már animét: "Kinőttem a világmegváltó történetekből, amikben a hősök iskoláslányok, akik semmit takaró ruhácskákban hatalmas fegyverekkel harcolnak, és persze meg is mentik a világot."
Hogy van-e ebben a véleményben valami, ami sehogy sem illik igazán oda, vagy éppen túl nevetséges? A kinőttem szó az. Persze a személyes vélemény az mindenkinek a magáé, de ha valaki felnő, vagy fel akar nőni, azzal általában sikertelenséget takar, vagy túl sokat ad mások véleményére.
Hogy miért is tértem ki erre a nüanszra? Az anime elég ok volt rá, hiszen az idézett vélemény többi része menthetetlenül igaz az animére, azaz erre is, merthogy számok nélkül lehetne sorolni még egy darabig ugyanezen animációkat. Itt Magyarországon pedig, a Sailor Moon óta az anime, mint múfaj nem tudja lerázni magáról a kicsit régies, kicsit túl cuki életképet, amivel a lányok annak idején mindenkit a falra kergettek, és azóta a hasonló témájú animékre nem tudunk nem legalább egy kicsit furán nézni.
Pedig néha megéri rájuk nézni, s erre egy jó példa a My HiME, a sajátos stílusával, amint a nagyon modern külsőt ötvözi az okkultizmusra jellemző, már-már gótikus háttérrel, a különböző megjelenő képességekkel, és az elvitathatatlanul komolyabb hangvételével, amit a szereplők akart vagy akaratlan egymás ellen fordítása okozott. A magániskolai élet, a furcsa legendák és sejtések a környék különös eseményeivel, a sejtett szervezet a háttérben, és végül a minden váratlanságból kibúvó főgonosz kellemes salátástálnak hat, persze mindennek megvan a maga határa, így az anime is beleesik néhány tipikusan animés hibába, japános túlzásba, a végjáték megint túl jól sikerül, és végül is nem haladtunk sehová.

Ahogy már említettem, a modernség érződik az animén, és ezt az animáció is alátámasztja, hiszen a képek minősége nagyon magas, a hátterek is legalább normálisan kidolgozottak, és a karakterek, illetve különlegességeik kiemelt figyelmet kaptak az animálás során. Az anime használ bőrtónusokat, sok hajszínt, de a színekkel egyébként is nagyon szabadon dolgozik.
Mindez a szinesség a szinkronról valahogy nem mondható el, habár a hangok passzolnak, sőt, elképzelni se lehetne jobbakat, mégis hiányzik valami a csapatból, amitől igazán élvezhető, élő lesz a karaktercsapat a képernyőn. A hangok a zenékkel együtt megtették a magukét, és varázsoltak nekünk egy magical girl animét, de többet igazából nem tudtak.

A My HiME zsánere adja magát, így a közönségét is, de figyelmeztetek mindenkit, Sailor Moon óta vannak változások, és a magical girl sem olyan mázas dolog, mint annak idején. Na jó, az csak a mai mázzal, de ha van egy jó darab, azt ki lehet próbálni. Itt a lehetőség.

 

Értékelés: 7,7

Linkek:
Wikipedia
Animeaddicts
Aoianime

komment