Igazán ritka az az anime, amit az egyszeri rajongó nyugodtan leülhet megnézni a saját nagymamájával, és a gyerekeivel együtt. Szükséges ehhez egy nagyon kedves történet, valósághű környezet és karakterek, jó rakás mondanivaló, és egy hatalmas, szőrös, medve és valami egér keresztezésére emlékeztető lény. Nos, természetesen mindez adott a Tonari no Totoroban, így nyugodtan versenyre kelhet a Disney rajzfilmjeivel a család meghódításában. Hayao Miyazaki szerintem a művészete csúcsát érte el ezzel a rajzfilmmel, és le sem tagadhatná hogy ő rendezte, mivel majdnem minden szokásos kellék megtalálható benne - kivéve a gusztustalan elemeket, ami miatt az alsó korhatár európai szemmel nézve is gyakorlatilag 0-ra csökkent.
A történetben a Kusakabe család vidékre költözik, hogy minél közelebb legyen ahhoz a kórházhoz, ahol a gyerekek mamáját ápolják. A két kislány így ismerkedik meg az erdő védőszellemével, akivel együtt csodálatos, ugyanakkor meglepően hétköznapi kalandokat élnek át.
Éppen emiatt a kontraszt miatt zseniális az anime: a szereplők viselkedésétől kezdve az utolsó szögig minden teljesen reális benne, leszámítva a Totorókat (igen, több méretben is vannak), akikről egészen a film legvégéig nem lehet tudni, hogy vajon csak a gyerekek fantáziájában léteznek, vagy a valóságban is. Miyazakira annyira jellemző a lassú ívű, cseppet sem hősies vagy drámai történet, és a sugárzó természetszeretet, ami a mű legfőbb mondanivalója is egyben. Ismerős lehet a rajzolási technika is, és bár napjainkban már minőségben felülmúlták, ahhoz képest nem lehetne megmondani róla, hogy '88-ban készült. Emellett zökkenőmentes animáció és az animációs viszonylatban kiváló japán szinkronszínészek gondoskodnak róla, hogy teljesen belefeledkezzünk a történetbe.
A magyar kiadásról pár szóban annyit, hogy már megint diadalmaskodott az üzleti érdek az extrák felett, de legalább a képminőségre nem lehet panasz. A magyar szinkron kivételesen jól illik a filmhez, egyedül az zavaró, hogy a kislányoknak picit idős hangja van néha - persze inkább meglepő, hogy hogyan tudták a japánok az eredetit olyan jól megcsinálni.
Egyedül az alcímmel nem vagyok kibékülve: "A varázserdő titka". Éppen a lényeget lőtték le ezzel, mégpedig hogy szó sincs varázslatról. Azt hiszem, minden erdőben ott lakik Totoro, és csak arra vár, hogy felfedezzük.

Értékelés: 9.9

Linkek:
ANN:
www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php
AoiAnime:
http://www.aoianime.hu/

Aki egyetlen egyet is látott már Hayao Miyazaki filmjei közül, az már biztosan tisztában lehet vele, hogy megnézi-e az összes többit is. Egyike ő azon kevés rendezőnek, aki olyan erős és megkülönböztethető nyomot hagy minden művén, hogy akár száz közül is megismerni őket. Általános jellemzőjük például a nagyon részletesen kidolgozott világ, háttér, a hosszú, hömpölygő, kicsit talán túl lineáris történet, és a kirobbanó, magával ragadó emberség.
Nem különbözik ettől a Nauszika sem. Több, mint két órás hosszával igazán epikus rajzfilmről beszélhetünk, amibe rengeteg izgalmat, kalandot és mondanivalót sikerült bezsúfolni. Az emberi civilizáció ezer éve véget ért, sikerült az ősöknek a föld nagy részét megmérgezni, a túlélők néhány megmaradt tiszta területen élnek, a technika maradékait használva. Ebben a hatalmas rovarokkal és mérgező spórákat eregető gombákkal benépesített világban él Nauszika a Szél Völgyében, és miközben az emberiség megmaradt csoportjai még mindíg egymás között marakodnak a hatalomért, ő a tiszta szívének köszönhetően megmenti a világot egy újabb égéstől. Az akciódús történet mögött nem kisebb kérdéseket feszeget a film, mint az emberek kapcsolata egymással és a természettel: ez a sugárzó természetszeretet, ami többször is megborzongatja a nézőt, igazán elemi erővel visszaköszön majd a Totoro-ban is.
Ha a színeket kicsit felújították volna a filmen, biztosan nem mondtam volna meg, hogy '84-ben készült. Gyönyörűek a hátterek, a karakterek jellegzetesek (mondhatni a szokásos Miyazaki védjegy) és szépek, az animáció kifogástalan, és teljesen megdöbbentő módon rengeteg olyan elemmel dolgoztak a rajzolók, ami azután a nyolcvanas évek végén a steampunk műfajban fog visszaköszönni. Feltűnnek hatalmas, félelmetes lények is a pusztítás hordozóiként, amik engem erősen emlékeztettek az Evangelion robotjaira és angyalaira - persze ez a fajta magas, nyúlánk rémálomszerű valami több animében is megjelenik, és nehéz lenne megmondani, hogy ki alkalmazta először. Ezzel el is érkeztünk az egyetlen kicsit gusztustalan részhez a filmben (ami ismét kihagyhatatlan eleme a Miyazaki műveknek); lehet, hogy elfogadható a japán kisgyerekek számára a hatalmas csontvázról több percen át lemálló hús látványa, én azért a gyerekeimnek nem ezzel fogom kezdeni a stílus megkedveltetését.
Szólnék pár szót a magyar DVD kiadásról is, ami nálunk a Best ("Worst") Hollywood gondozásában jelent meg. Ebben az árkategóriában egyáltalán nem furcsa, hogy nem zsúfolták tele extrákkal, a szomorú inkább az, hogy költségesebb kiadásokat egyelőre nálunk nem bírna el a piac. Nem értem, hogy miért nem tudták megoldani, hogy a film kitöltse a képernyőt, oké, hogy szélesvásznú, de minek a bal és a jobb szélére is fekete csík?
A fordítás szerintem jól sikerült, az eltérések az eredeti szövegtől megmaradnak a művészi szabadság határain belül, összességében is hozza a felirat a legjobb fansubok minőségét. Sajnos a szinkronról nem mondhatnám el ugyanezt, az eredeti japán hangok árnyalatait, változatosságát messze nem sikerült visszaadniuk a szinkronszínészeknek. Valahogy a legtöbb magyar kiadásnál az az érzésem, hogy inkább egy mese stílusát, színvonalát próbálták elérni, nem egy élő szereplős filmét.
Természetesen addig, amíg nem veszik meg az anime fanok a magyar kiadásokat, és inkább fansubokat néznek, nem fogja megérni a kiadóknak strapálniuk magukat, hogy igényes DVD-ket készítsenek, úgyhogy mindenkit csak bíztatni tudok arra, hogy vegye meg - azért ha véletlenül kijönne egy blurayról rippelt fansub, nem sokat gondolkoznék hogy letöltsem-e.

Értékelés: 9.4

Linkek:
ANN:
www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php
Animeaddicts:
animeaddicts.hu/animecontent.php