2009. július 28. 15:00 - Nite

Hajime No Ippo: New Challenger

 A 76 részes első széria és a két film után tovább folytatódik rengeteg rajongó kedvenc boxolós sorozata. Lássuk be, nem nagy meglepetés, hiszen mindenki tudta hogy Ippo-nak kevés a japán bajnok cím, és még csak Miyata-kunnal sem láthattuk bunyózni - ráadásul nagyon sokan szerették a sorozatot, nyugodtan ráfér még egy bőr lehúzása.

A New Challenger a maga 26 részével ismét csak az eleje egy nagyobb lélegzetvételű műnek, leginkább nagyszájú kedvencünk, Takamura karrierjére összpontosít. Kamogawa edző nagyon is tisztában van vele, hogy a nagyobb súlycsoportokban egy japán boxolónak esélye sem lenne, így Takamurának sokszor emberfeletti erőfeszítéseket kell tennie, hogy a mérlegeléseken átmenjen. Emiatt úgy tűnik, nem tud a világbajnoki meccsén a legjobb formájában indulni, és megtudhatjuk, milyen az, amikor tényleg emberére akad, és nagyon bedühödik.
 
Találkozhatunk persze az előző sorozatból megismert többi karakterrel is, kiderül, hogy sikerül-e meghódítani a pehelysúlyú világbajnoki címet Date-sannak, Ippo kétszer is megvédi címét, és persze új rajongója is akad, aki miatta választja a Kamogawa-gymet.
 
Ha egy animét hét év után egyszercsak folytatnak, a rajongók minig kritikus szemmel ülnek le nézni, és folyamatosan a nagy elődhöz próbálják hasonlítgatni. Ha a rajzolási stílus túlságosan régies marad, akkor az a baj, ha túl nagyot újítanak akkor meg az a baj - elárulom, a New Challenger alkotói ilyen szempontból szerintem tökéletes munkát végeztek. Be kell lássuk, hogy az első széria sokszor elnagyolt vonalakkal dolgozott, és még csak szélesvásznú sem volt, a folytatásban megtartották a rajzolási stílust, de minden vonal letisztultabb, vékonyabb, a nagy felbontáshoz jobban illeszkedőbb lett. Jól összehasonlítható ez azoknál a részeknél, amikor a szereplők olyan dolgokra emlékeznek vissza, melyek az első sorozatban történtek, ilyenkor néha több perces jeleneteket rajzoltak újra a készítők az új technikával, és mégis teljes mértékben rájuk lehet ismerni.
 
A szinkronszínészek egy része sajnos lecserélődött, de az újak annyira jól hozzák a régiek karakterét, hogy a 26 rész végére teljesen úgy tűnik, mindig is ilyen volt a hangjuk. Az opening, ending, és a háttérzenék stílusukban az első szériához annyira hasonlítanak, és mégis frissek: az új zeneszerzőt is csak dícsérni lehet.
 
Egyedül a történettel szemben voltam túl kritikus az elején. Sokkal kevesebb hétköznapi, lelki problémára keresi a választ, a karakterek jelleme ezáltal elnagyoltabbnak tűnik, de végülis profi boxolókról van már szó. A hangsúly áthelyeződött a meccsek technikai elemzésére, és majdnem minden részben elkezdődik, folyik vagy befejeződik egy bunyó. Eleinte ez a tempó nagyon zavart, és terveztem is, hogy lehúzom miatta a sorozatot, de végülis a meccsek semmit nem veszítettek izgalmasságukból, és pont annyira a székbe szögeztek, ha nem jobban, mint az első sorozatban. A végére teljesen kibékültem az új stílussal, és bár reménykedek benne, hogy a folytatásban mégis nagyobb hangsúlyt kapnak a karakterek, mindenkinek a saját ízlésére bízom, hogy ítélkezzen: jobb vagy rosszabb fordulatot vett a történetvezetés.
 
Összefoglalásul csak annyit írhatok, a New Challenger nem csak kedvenc boxolóink életébe érkezett meg, de az első sorozat is megkapta a maga ellenfelét: a rajongók máris nehezen tudják eldönteni, melyiket is szeressék jobban. A folytatás az eddigiek alapján teljesen méltónak is tűnik figyelmükre, és bízom benne, hogy legalább ilyen jó stílusban meg sem áll a 76. részig.
 
Értékelés: 9.0

Linkek:
ANN
Animeaddicts
 
komment
2008. január 17. 15:00 - Nite

Hajime no Ippo

Nem vagyok egy nagy box rajongó, ha már választanom kellene a két küzdősport közül, akkor inkább a K1 közvetítéseket preferálom, talán azért, mert ott a lazább szabályok miatt nagyobb eltérések lehetnek az ellenfelek technikájában, stílusában, és szerintem mostanában akciódúsabb is. Amitől a falra tudok mászni egy box meccset látva, az az, amikor az összes menetben csak egymást kerülgetik, végig pontozásos győzelemre hajtanak a boxolók. Valahogy a 21. századra a taktikázás fontosabb lett a bunyónál, persze tisztelet a kivételnek, aki olyan mérkőzést tud mutatni, ahol csak úgy repülnek a három perces menetek.
A Hajime no Ippo-ban megjelenített menetek is pillanatoknak tűnnek, holott több részen át képesek voltak az alkotók egy meccset elhúzni. Az, hogy az ember ész nélkül indítja az anime egyik részét a másik után, és csak arra kap észbe 10 órával később, hogy már sötét van és korog a gyomra, egyértelműen annak köszönhető, hogy a karakterek egytől egyig a box hőskorából lettek mintázva, és már-már szuperhős képességeik vannak. Mindenkinek van egy-két speciális ütése, védekezése, vagy egyéb technikája, tulajdonsága, amit harc közben ki tud használni, és ez persze így a valóságtól elrugaszkodottnak tűnik, de ha azt vesszük, hogy a sorozat több ponton is túloz a könnyebb emészthetőség, érthetőség kedvéért, ennyi belefér. Rengetegszer előfordul, hogy a mérkőzések közben bepillantást nyerhetünk a szereplők gondolataiba, ahogy ráébrednek saját korlátaikra, igyekeznek taktikailag és fizikailag is az ellenfelük fölé kerülni, és ettől egy menet elég hosszúra is nyúlhat. Természetesen tudjuk, hogy a valóságban ha valaki ennyit gondolkozna, már rég a padlón találná magát, de mégis ez egy nagyon jó módszer annak az ábrázolására, ahogy a sportoló agyán átcikáznak a több éves tréning és az ösztönök által sugallt, gondolatoknak nem is nevezhető megérzések, amik hatására aztán cselekszik. Nem utolsó sorban ezek a magyarázatok teszik teljesen közérthetővé azok számára is a történéseket, akik nem fanatikus box rajongók, mivel rengeteg szakkifejezéssel és más, az igazi sportban is megtalálható elemmel operálva lesz igazán reális a sorozat.
Ha csak akció jelenetekből állna ez az anime, már akkor is érdemes lenne megnézni a kidolgozottságuk, izgalmasságuk miatt, de igazából ezzel egyenlő hangsúlyt kaptak a karakterek, akik mind fejlődnek jellemben és fizikailag egyaránt, és ez nem kis szó, mert a Hajime no Ippo szép kis szereplőgárdával büszkélkedhet. Vannak közöttük szerethetőek, utálatosak, viccesek, mindnek megvannak a maguk problémái, mozgatórugói, és ettől az egész világ, amiben a sorozat játszódik, élő lesz és érdekes. Ippo-val, a főszereplővel könnyű azonosulni az egyszeri otakunak is, mert eredendően nem agresszív, csak erős szeretne lenni, és éppen ezért saját magával is meg kell küzdenie, nem csak az ellenfeleivel. Kapunk egy kis ízelítőt a küzdősportok nemesítő hatásából, családi problémákból, edzésekből, és a vereségtől való félelemből is.
Ha objektív szeretnék lenni - márpedig nagyon nem szeretnék - akkor azért néhány negatívumot is meg kell említenem. A rajzolási stílus ugyan remekül illik a sorozat hangulatához, mégis réginek tűnik, és ha akarták volna szebb is lehetett volna. Biztosan lesznek olyanok is, akik kicsit nevetségesnek fogják tartani azt az agyalást, amit egy mérkőzés alatt a boxolók levágnak, és az eltúlzott speciális képességeket, másoknak hiányozni fog az újdonság, a mélység ebből az animéből. Nos, csak annyit tudok mondani, hogy mindent nem lehet egyszerre, a Hajime no Ippo a műfaj keretein belül egy tökéletes sorozat, és ugyanúgy szól az ökölvívás fanatikusainak, mint azoknak akik csak a sportot szeretik úgy általában, vagy hetekig Rocky-sat játszottak miután rábeszélős videókazettán sikerült megnézniük valamikor a 80as években.

Értékelés: 9.2

Linkek:
ANN:
http://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php
Aoianime:
http://www.aoianime.hu/
komment