2008. május 23. 15:00 - shizu

Final Fantasy VII.: Advent children

Laikus szemmel


Laikus szemmel


 

„Ha már úgyis annyi mangát nézel, az FF7- et nézd meg, az ér valamit!” (egy anti- animés ismerősöm)

 

„Hát én még életemben nem játszottam Final Fantasyval, de az Advent Children valami kegyetlen jó!” (Aoianime fórum)

 

„FF VII. A story teljesen gügye, de ha a hangot leveszem és teszek alá zenét -> a látványvilág tökéletes” (Aoianime fórum)

 

„Mint FF- fan nem tudok elfogulatlanul nyilatkozni.. Szerényen kinevezem az év filmjének” (Aoianime fórum)

 

„Hát be kell látni a story nem egy nagy was ist das, de azért a látványért mindeképpen érdemes megnézni. (…) Na meg az olyan apróságok miatt, amelyek a játék legjobb pillanataira emlékeztetnek.” (Aoianime fórum)

 

Ennyire ellentétes vélemények keringenek, azt hiszem, biztosra vehetjük, hogy nem csak az Aoi fórumán, hanem mindenhol máshol is, ahol szó esik erről a műről. Amellett, hogy jó- e az Advent children, éles viták folynak még arról is, hogy animének nevezhető- e egyáltalán. Láttam már igazi „keményvonalas” animéseket nagy vehemenciával egymásnak ugrani a témával kapcsolatban. 
Mint az a fentiekből is kiderült, rengeteg nézőpontból körül lehet járni ezt a (nevezzük így) animét. Én csak az egyikkel szeretnék ezek közül foglalkozni, nevezetesen a saját egykori helyzetemmel, mikor viszonylag „kezdő” fejjel, abszolút 0 Final Fantasy- tudással leültem megnézni az Advent childrent. (Tehát ezt a kis cikket hasonló helyzetben lévő társaimnak ajánlom elsősorban.)
Az egész hátterére nem szeretnék túl sok szót fecsérelni, bárki utána tud nézni, hogy ez egy számítógépes játéksorozat, aminek a 7. része után elkészítettek egy nagyon profi animációs technikát felhasználó történetet. Nem értek a témához, szóval itt be is fejezném.
A történet laikus szemmel nézve enyhén szólva zavaros, de azért szerintem a lényege érthető: van a jófiú, Cloud, aki tipikus sokat élt hősként belefáradt a harcokba, és inkább csendben szeretne élni kis városkájában árvákat nevelgetve. Vannak a rosszfiúk, akik az anyukájukról hablatyolnak valamit (a gengszeterek általában szeretik a mamájukat), és természetesen hosszú távon el akarják pusztítani a világot. Van egy rejtélyes betegség, gyerekrablás, meg sárkány. És a végén jön a főgonosz, akivel hősünk összecsap. A maradék játékidőt a harc- és akciójelenetek töltik ki.
Nincs is ezzel az egésszel semmi gond, ha az ember úgy ül le elé, mint egy százhuszonötödik akciófilm elé szokás: jó sok akcióra és látványra számítva, egy egyszerű sztorival fűszerezve. Gond akkor van, ha (a népszerűségéből kiindulva) valami korszakalkotó történetet és mondanivalót várunk, harcjelenetekkel vegyítve, mert – mint a korábbiakból kiderült – nem erről van szó. Az AC a grafikájával és a jól koreografált, sokszor a fizika minden törvényét felrúgó harcjeleneteivel hódít. (Két dolog hagyott mély nyomot bennem ezzel kapcsolatban: az egyik, hogy Cloud mellényéről gyakorlatilag kötésmintát lehetne venni, még a szemek is olyan jól látszanak, a másik az ominózus „épp felugró emberek bakot tartva egyre feljebb dobják a főhőst”- jelenet – aki nem érti, nézze meg, már csak ezért is érdemes). Sok helyen olvastam, hogy bár a karakterek és a hátterek szépek, a mozgáson lenne még csiszolnivaló, és valóban: számomra állandó humorforrását szolgáltatták a filmnek a számítógépes játékok sajátosságait magukon viselő mozdulatok, mozgások.
Összegzésül tehát: ha az ember minden előzetes elvárásáról elfeledkezik, kellemes szórakozásnak nézhet elébe, és amolyan bónuszként nemtől és érdeklődési körtől függően csorgathatja a nyálát a fegyverekre, a motorra, a csajokra vagy a bishikre.

Értékelés:7,1

Linkek:
Hivatalos honlap
Wikipedia
Animeaddicts
Aoianime fórum

 
komment