2008. december 09. 15:00 - Peorth

Chi's Sweet Home

Csak hogy ne kerülgessük a forró kását: vannak sorozatok, amik még túl rövidek ahhoz, hogy... És vannak sorozatok, amik meg már túl hosszúak, pedig... Nem mondom, mértéket tartani és adagolni nem könnyű, ahogy az sem, hogy mindezek a kis porciók még jól is legyenek időzítve. A Chi's sweet home-mal azonban azt hiszem, e tekintetben valami igazán különlegeset sikerült alkotni.

Az anime, mely szigorúan és kizárólag egy kiscica mindennapjait mutatja be onnantól kezdve, hogy a mamájától elkeveredett és egy nagyon szeretnivaló családnál köt ki, minden felesleges, százszor elhasznált sablont mellőz - nem akar több lenni annál, ami: egy cica története, s ez önmagában is kifejezetten szimpatikus lehet a nézők számára. Az egyes részek körülbelül 3 percesek, s miután Chi gondolatait is hallhatjuk, némi rálátást kapunk a macskák lélektanára. Persze nem kell komoly freudi fejtegetésekre gondolni, pusztán nagyon mókás és nagyon alternatív válaszlehetőségekre bizonyos kérdések tekintetében.
A 3 perces idötartam miatt a készítők soha sem vágnak bele valami világmegváltó eseménybe - nem siet senki sehová, így Chi kalandjai szép lassan, kereken vannak tálalva, ha kell, akár folytatólagosan is - s miután az ember hajlamos egy idő után megszokásból kattintgatni egyik videóról a másikra, észre sem veszi, ha már 10-20 részt letudott egyszerre. Egy szimpla kis utánaszámolás szintén ezt bizonyítja: ebből a sorozatból körülbelül 8 epizód tesz ki annyit, mint egy másik standard hosszúságú, azaz 24 perces rész. Ebből is látszik, hogy az egész animének nagyon gyorsan a végére lehet érni, főleg azoknak a rajongóknak, akik az 5-10x24 perces - maratonokon edzették szemüket.

Miután alaptörténetről vagy summázásról beszélni ebben az esetben nagyon nehéz, ejtsünk pár szót a részletekről. Mindenképp említésre méltó a Chit szinkronizáló hölgy, Koorogi Satomi, aki rendkívül élet- vagy hát inkább macskahűen szólaltatja meg főhősünket, s egyszerűen élvezet hallgatni őt. A rövidke openinget is ő énekelte fel, ami tökéletesen passzol az anime hangulatához. A rajzok, karakterábrázolások meglehetősen egyszerűrek, de itt nyilván nem a gyönyörködtetés volt az elsődleges szempont: én személy szerint el sem tudnám képzelni már a sorozatot mondjuk egy tipikusan nagy szemű vagy kék hajú Youheijel. Ugyanakkor azt még meg kell említenünk, hogy Chi érzelemkifejezése nagyon széles, más animék emberszereplőit megszégyenítően változatos skálával bír, ami hihetetlenül jó és vicces képeket eredményez - ezt bárki láthatja, aki az interneten barangol a screenshotok között.

Mindent összevetve a sorozat legnagyobb érdemét a szórakoztatásban látom - végre egy olyan anime, amit bármikor előkaphatunk, s még a dolgozatok, vizsgák kellős közepén sem lesz bűntudatunk, ha pár rész becsúzik a biflázandó tananyagok közé. A Chi's sweet home kicsit olyan lehet az otakuknak, mint egy darab bonbon annak, aki nagyon éhes. Rövid távon életmentő, de miután gyorsan fogyasztható (s ennek megfelelően gyorsan is fogy), s a rendes kaját nem pótolja, nem árt, ha valami mást is bekészítünk utána vagy akár mellé.

Értékelés:8.2

Linkek:
AnimeAddicts
AniDB
 

komment