2010. április 09. 15:00 - Khaos

BLEACH s 2 ep 1 - Az új világ

A nap magasan áll, és a környéken meghitt csend honol. Közel, s távol, az egyetlen dolog, ami civilizációra utal, egy kunyhó, igaz ez is kerítés és bármilyen melléképület nélkül. Kéményéből néha éppen kivehető füst távozik, és éppen ez az, ami magához vonzza az unott, létezését nem értő lelket. A napok óta bolyongó, már-már kérdéseibe is belefeledkező alak, amint látkörébe kerül a háznak, megszaporázza lépteit; végre van miért mennie, és reméli, végre megkérdezheti valakitől, hol is van éppen. A házban egy öreg, és egy másik, hozzá hasonlóan elrongyolt ruhákban, zavarodottan nézelődő alak ül. Az öreg az ajtó felé se fordul, de hellyel kínálja az érkezőt.

-Akkor itt az ideje, hogy elkezdjem. - Az öreg, amint mindkét jövevény előtte ült, közöttük a pislákoló tűzzel, és a kis fekete kancsóval, töltött egy újabb csésze teát, majd szakállát simítva mesélni kezdett. -Ez az a hely, ahol a legvadabb történések is játszva esnek meg, és a legvadabb fantáziátok is csak gyerekjáték. Hogy igazoljam, elmondok nektek egy történetet, amelynek a hőse egy olyan fiú, aki az életében folyamatosan önmagát kötötte meg a kötelességeivel és a titkaival. - Az öreg a két férfira nézett, akik az 'életében' szó óta meredtek rá. Egyikük sem volt meglepett, mindössze a biztosság hiányzott. - Még az életben, amin már ti is túl vagytok. A fiú viszont tapasztalt valami olyat is az életében, amit ti még csak most fogtok. Ő túllátott az életen, és szépen lassan rájött, hogy egyedül van ezzel a képességével, de továbbra sem ez volt, ami igazából visszafogta a szabadságától. Ő maga volt az. Azzal törődött, hogy mit szólnak mások az életének hitt munkához, amit nyíltan soha, senkivel nem oszthatott meg senkivel. Az elrejtett munka és az eltakart való soha senkinek nem mutatott semmit magából. A változás pedig egy különös napon jött el a fiúért. Ráébredt, hogy mi is az igazán lényeges, amit addig egyszerűen elkerült.
-És mi volt az? - Kérdezte az egyik férfi. Az öreg elmosolyodott.
-Biztos, hogy tudni akarod? - A kérdést hosszú-hoszú, érdeklődéstől fűtött csend követte. -Hogy mire is talált, az talán nem is olyan fontos, számotokra. A választ megtalálni mindenkinek magának kell. Ami akkor történt, amikor megtalálta a saját válaszát, az az igazán fontos. - Az öreg leállt, és új teát töltött. Csendben iszogatott, már-már egyértelműen arra várva, hogy kérdezzenek tőle.
-És mi történt? - Megint a szemüveges szólalt meg elsőnek. Vékony volt; az a típus, aki irodában dolgozik, és életére hatással van a nap-mint-nap végzett munka.
-Elfogadta a változást, ami addig megbújt benne.
-És...
-Megérkezett ide. Ő már akkor más volt, mint ti. - A hosszú csendben, ami a mesét követte, a két férfi csak némán ült, néha összepillantva, pár szót egymáshoz szólva. Végül a másikuk, egy jóval vállasabb, tagbaszakadt férfi, pár kérdés után felállt és kérdőn nézett a másikra.
-Most, hogy tudom merre kell menni, inkább elindulok. Ha valahol megtudhatom mi történik velem, akkor kár itt vesztegetnem az időmet. - A szemüveges férfi is felállt, és kimentek a kunyhóból. Az öreg az ajtóig követte őket, és elmutatott az egyik irányba.
-Arra kell mennetek, és végül eléritek a célotokat.

Az út lassan kezdődött, és úgy is folytatódott a zöld erdőségekben. Étlen és szomjan, de nem éhesen vagy akár szomjasan, csak mentek. Az új világ zöld volt, tele madarak hangjaival, és a lombok között zúgó széllel. Ezekkel, és mással semmivel, még hosszú napokon át.

Címkék: bleach
komment
2009. március 04. 15:00 - Khaos

BLEACH ep 6 - A nap lemegy

A lemenő nap narancsvörösre festette a várost, s amint távozott elvitt magával még valamit. Egy napot az életből, abból, amiben az emberek, az utcákon, az autókban hangyaként rohangálnak végig. Ryuken soha nem gondolta végig ezelőtt, hogy mire is mentek el a napjai. A házikó a város felett, a vidék nyugalma fél órányira egy buszmegállótól, amivel bármikor visszatérhetett volna a régi életébe, most a mindennapjait jelentették. Nem volt már napról napra kötelező feladat, nem volt több kötelezettség az iskola, a szülők felől, és nem is okozhatott senkinek gondot. Szülei tudták jól van, erre mindig ügyelt, de ezen túl egyre kevésbé akart visszatérni oda, ahol egy hangyányinak tűnő élet várja.

A mindennapok rutinja egyre békésebb és megszokottabb lett, és habár senkinek sem volt igazán a nyelvén, mindannyian tudták, hétről-hétre, napról-napra lettek erősebbek, már nem volt szükség útmutatásra, már nem kellett egymást ütniük az eredményekért, és már mindannyian tudták, valamikor eljön az a pont, amikor egy másik világ felfedezi, ők itt vannak, idillien töltik az időt egy apró kis földön, Japán egyik legnépesebb városa fölött, kiirtva mindent, ami a hangyákért, vagy éppen őértük tör elő a semmiből.
A napok, amik egyre lassabban telnek, a napok amikben már mesterüket sem kell látniuk, vagy érezniük a rutin pontos tartásához, a napok, amikben nincs már semmi sietés, rohanás elmosódott célok és képzetek felé gyakorlatilag naplementékké váltak. Ryuken számára minden csak apró pont lett, főképp saját létezése, ami értelmét veszti, hiszen egyszer meg kell halnia, s minden újraindul majd, úgy, ahogy mindenki másnál, vagy talán úgy sem, és elveszik, örökre.

Ez a naplemente túl hosszú volt, túl hosszan állt a narancsszín korong teteje a horizont szélén, hogy természetes legyen, túl soká maradt vendég a nyári nap melege, és túl kevés volt a csönd, hogy szép és békés legyen. Amikor Ryuken végre felállt, már észlelte, társai is ugyanúgy a horizont apró csíkját nézik, mint ő. Mindannyian egy apró rezdülésre vártak.
-Jönnek. - A régen látott arc, a régen hallott hang, a flegma tartás, a hal és dohányszag újra mindenki figyelmét felkeltette. Mesterük más volt mint addig, tekintete most nem követelt, nem várt, szemöldökei nem húzódtak össze, és nem lehetett érezni a gyomrot-lelket szorongató aurát. Helyette valami teljesen mást, lüktető izgalmat, pattanásra kész dugóként feszülő erőteljességet, és bizalmat éreztek. Elsőként, és teljesen megbabonázóan.
A gyönyörűvé váló, vagy csak idáig, érdemtelenül nem észrevett női vonások megütötték a környezetet, ahogy a nyúzott kimono leesett a vékony vállakról, csakhogy pár pillanat múlva a testre csavarodjon, feszes eleganciával a halálistenekre jellemző fekete és fehér mindig tökéletes ruha, a kard pedig, ócska fa hüvelyét lecserélve smaragd és borostyánszínekben tündöklő hibátlan külsőt kapott.

A négy alak a domboldalon és a repedés az ég kellős közepén egyszerre törték meg a nap utolsó pillantásának csendjét. Kardok suhantak ki hüvelyükből, ordítások rázták meg a levegőt, és robbanások hevítették fel az éjszakát.

Ezegyszer utoljára.
 

Címkék: bleach
komment
2008. december 25. 15:00 - Khaos

BLEACH ep 5 - Család

Karácsonykor mindig történik valami szép. Már az ébredés is sokkal jobb, mint máskor, ilyenkor anya kedvesen mosolyogva noszogat amíg fel nem kelek, és egész nap mindenki más, mint a rohanó mindennapokon. Nézegetjük a régi fényképeket, nézünk pár családi videót, anya sütit készít, apa meg itthon van egész nap, és mesél.
Szeretem hallgatni az át nem élt emlékeket nálam jóval idősebb évek távolságából, és jó belegondolni, hogy régen mennyivel lassabb és nyugodtabb volt minden.
Amióta munkám van, és írnom kell, igaz néha csak ott vagyok a kis sürgés közepén, dolgozok, de legalább van valamiféle családi hangulat.
Anya szól, a konyhában kell segíteni. Megyek. Felkelek. Robbanás...

Ahogy felrobbant, Ryuken még azt sem tudta megmondani, mi, de már ugrott. Álmában éppen feltápászkodva érte a meglepő támadás, ami már nem is volt olyan meglepő. A kegyetlen edzés egyik első kialakult reflexe a minden pillanatban, akár eszméletlenül is, robbanásszerű állapotváltás volt. Ugrásában, a támadója, az elhordott köpenyt viselő női alak alatt nyúlt ki gondolata a házikó elé, majd a pillanat tört része alatt a háztetőn huppant meg, csakhogy újra eltűnhessen, de a csúszásban látott kép elterelte a figyelmét, így szánalmas véget ért, induló orrvérzéséről elfeledkezett, amikor orra apró darabkákra tört a nő ökle nyomán, ő maga pedig a háztetőn keresztül  újra a koszos kis lyukban landolt, ezúttal saját testével képezve lenyomatot a talajban.
-Legközelebb jobb útvonalat válassz, akkor talán elismerem, hogy az első mozzanat jó volt valamire - szólt a nő a lyuk felett állva, és eltette a kardját. -Először a házat tedd rendbe, utána gyakorolj tovább.
Ryuken áldotta törött orrát. Az előbbi pillanattöredék után a mostani látvány bizonyára durvított volna helyzetén, ha nem vérzett volna romos állapotban levő orra amúgy is megállíthatatlanul. Az elhomályosuló világból még kihallotta a medveszerű halálisten hangját.
-Ezt is nekem kell rendbetenni...

Legalább kaptam valamit. Egy aprócska elismerést.

A fiú sebét tisztító halálisten felnézett az ajtón éppen betekintő, hatalmas, robotszerű alakra, majd értetlenkedve folytatta a foldozást.
-Ez meg minek mosolyog megint...

 

Folytatása következik...

Címkék: bleach
komment
2008. november 09. 15:00 - Khaos

BLEACH ep 4 - Új arc

Ryuken éppen legszebb álmaiban járt, amikor a szokásos reggeli ébresztés, a kunyhót megrázó szigorú üvöltés, helyett, még legmélyebb éjközepi álmaiból robbantotta ki az az erőhullám, ami éppen csak pár méternyire legalább öt méteres krátert ütött a földbe. Ahol addig kegyetlen mesterük ágya feküdt, most csak perzselődött szilánkok és föld hullott a levegőből. Ryuken és Zatan  a kráter szélén találták magukat, és a kegyetlen tréningnek köszönhetően, alvásból minden átmenet nélkül voltak képesek rendezett menekülésbe váltani, azaz pár másodperc múlva már a kráter, és az egykori kunyhó területének szélén álltak. Körülöttük mindenhol deszkák és egyéb háztáji anyagok maradékai hullottak a földre, a kráterben pedig egy furcsa, robotszerű alak feküdt, mozdulatlanul és eléggé töredezett állapotban.

Mesterük a kráter fölött lebegett pár méterrel, és a szokásosnál is félelmetesebb arcot vágott, kezei ökölbe szorítva, elfehéredve, mindennél félelmetesebb pontot jelentettek a két fiatal számára, akik éppen pár reflex-szerű hátralépést produkáltak. A kráter alján az alak megmozdult, mire a mester arcán aljas vigyor jelent meg.
-Nem sok olyan őrült volt még, aki éjnek idején megpróbált megfogdosni. Úgy látom te is itt akarsz maradni, igaz? - Azonban az alak nem mozdult tovább, amint leolvadt róla a furcsa külső, csak egy srác maradt a helyén. Az ájult testet a mester kidobta a kráterből, és odavetette a másik kettőnek, hogy reggelre újra látni akarja a kunyhót, majd eltűnt.
Az ájult test láttán Ryuken leült a földre. Az egyik iskolatársa arcát vélte felfedezni a hold fényénél, és az sem változtatott semmit a képen, hogy ez a fiú is ugyanolyan hányingerkeltő goth-punk fuhákat hordott, mint amilyeneket az a bizonyos srác szokott.
Ahogy a révület alábbhagyott, Ryuken látta, ahogy Zatan már pánikszerűen vagdossa a fákat az erdő szélén, és ő is felállt, hogy otthagyja az ájult testet, és elgondolkodva, aggódva segítsen a társának a kunyhóépítésben.

 

Folytatása következik...

Címkék: bleach
komment
2008. július 21. 15:00 - Khaos

BLEACH ep 3 - Elrabolták?!

Ryuken szülei értetlenül és rémülten ültek a rendőrség épületének egyik folyosóján.
Mindkettejüket munkahelyükön értesítették, hogy Ryukent elrabolták. Egy titokzatos üzletasszonyként felöltözött nő szó szerint berombolt a dojoba ahová az apja vitte Ryukent minden héten, és mindenkit helyben hagyva magával rángatta Ryukent valahová.
A furcsa jelentés úgy folytatódott, a szülők mély meglepődésére, hogy mindegyik szemtanú úgy nyilatkozott, Ryuken láthatólag ismerte a nőt; félelemmel telve könyörgött neki, hogy ne vigye el megint.
A rendőrök véleménye szerint, a szívroham közelébe kergetve a már így is nyúzott szülőket, nem ritka azon felnőttek száma, akik fiatalokkal szeretik kedvüket múlatni, és igen nagy az valószínűsíthetőleg szexuális célokra elraboltak száma is.
Onizuka asszony, ahogyan az információk szépen a helyükre kerültek a fejében, egyre kétségbeesettebb arccal nézett a férjére, majd a rendőrtisztre, aztán elájult. Onizuka, amint lefektette az asszonyt, aki eszméletlenül is a démoni nőt emlegette, és feje alá rakta összehajtott zakóját, magából kikelve ordibált a rendőrrel amiért az nem volt tekintettel a feleségére, majd aggódva kérdezte mik a fia megtalálásának az esélyei.

Mindeközben, pár tömbnyire a rendőrség épületétől, egy sötét sikátorból, a rombolás hangjai törtek elő. Közel a bejárathoz egy elegáns ruhákba öltözött nő várakozott keresztbe font karokkal. A közelében egy élettelen test feküdt a falnál, míg bentebb, a sötétben egy fiatal fiú mozgott megállás nélkül, a látszólag folyamatosan kirobbanó falak és talaj elől. A nő folyamatosan és alig láthatóan ingatta a fejét, és néha meg-meg szólalt.
-Miért törődök én velük egyáltalán... Hol a csapatmunka? - Pár perc múltán besétált a sikátorba, és pár robbanó hang kíséretében szélvészgyorsan összeszedte a fiút. Kifelé úgy jött mint aki két bőröndöt cipel, azonban csak az egyik kezében volt valami, az eszméletlen, vérfoltoktól felismerhetetlenné vált fiú. A nő odament a másik, fekvő testhez, majd pár a levegőt avagy a semmit toló mozdulat után annak is megragadta grabancát, és egyik pillanatról a másikra eltűnt, mintha csak kikapcsolták volna a kivetítőt ami addig odavarázsolta a képét. A szirénázó rendőrautó ebben a pillanatban forult be a sarkon.

A város külső területein, egy poros kis tanya, ha lehet annak nevezni, fakunyhója előtt a következő pillanatban feltűnt egy oda egyáltalán nem illő személy. Csomagjait, két embert, ledobva a földre belépett az ajtón, majd bevágta azt, és pár pillanat múlva már egy hagyományos, de leginkább elnyűtt ruhában jött ki a kabinból.
-Takarítsátok be magatokat, és kezdjetek valamit a sebeitekkel, mert holnap korán kezdünk. Amíg nem tanuljátok meg mi az a csapatmunka itt maradtok. - Azzal, egy szedett-vedett horgászbottal a kezében elindult a közeli patak vize felé...

 

Folytatása következik...

Címkék: bleach
komment
2008. június 21. 15:00 - Khaos

BLEACH ep 2 - Lidércek

A földön fekvő fiatal, vézna fiú éppen, hogy elkúszni tudott a csatározó szörny és a fekete-kimonós férfi útjából, amikor meglátta a második, hatalmas szörnyet közeledni. Karjai mintha csak maguktól cselekedtek volna, fel akarták emelni, de amint az izmaira egy kicsi erőkifejtés is várt, égető fájdalom költözött az ösztönök helyébe.
Az utolsó dolog amit a könnyektől homályos tekintete megpillantott, az a szerzetes elmosódott alakja volt, amint egy hosszú botot fogva kiugrott az ajtón, ahová korábban eltűnt...

A következő pillanatban, amikor kinyitotta szemét már a hátán feküdt, valami puha anyagon, a terem egyik hátsó részében. Hirtelen fellökte magát ülőhelyzetbe, mire a feje fájón lüktetni, szemei előtt a világ pedig ugrálni kezdett.
-Ne olyan gyorsan, fiú! - A hang az ajtó felől jött, majd a szót felváltotta egy elhúzódó ajtó hangja. Amint a kép kitisztult, a srác meglátta a szerzetest. -Ne aggódj, már elűztük a lidérceket.
-Lidércek? Azok tényleg lidércek voltak? - A fiú zavartan nézett a szerzetesre, aki éppen akkor ült le mellé, és egy ott levő láda tetejét felemelve, kis csészét szedett elő. Miközben a csészét a meglepett iskolás kezébe nyomta, és elővette a teáskancsót, folytata nyugodt mondandóját.
-Igen, lidércek. Hiszen láttad őket, nemde? - Amint kitöltötte a teát, először nézett a fiúra.
-Igen, persze. Csak sosem mertem elhinni. Nem találkoztam olyannal még, aki látná őket, mint én.
-Látod, látod. Csak be kellett volna jönni a szentélybe.
- Azzal a csuhás felállt, és a maga nyugodt tempójában tűnt el az egyik ajtóban, bizonyára, hogy folytassa napi teendőit. Mielőtt azonban kiért volna kiáltásnyi távolságból, visszaszólt a fiúnak. -Ha haza kívánsz menni, csak nyugodtan. Felhívtam a szüleidet, hogy nálunk voltál, mert pár huligán megvert az utcán.
Talán jobb is volt, hogy nem volt már a teremben, ugyanis a srác anbban a pillanatban, ahogy meghallotta mondandóját, hatalmas sóhajjal vágta magát fekvésbe, amitől feje eszeveszetten sajogni kezdett, és könnyei is potyogni kezdtek.

MIÉRT PONT ÉÉÉN?

Később, amint hazafelé ment, folyton csak azon gondolkodott, hogyan tudná kimagyarázni magát, de mivel az ötletek nem akartak jönni, illetve a feje az erős koncentrálástól gyakran sajogni kezdett. Amióta csak eszét tudta, mindig menekülnie kellett a lidércek elől, ezért sosem barátkozott össze senkivel, hogy nehogy bántson valakit, a szülei pedig folyton azt hitték, hogy fiukat mindig bántják. Anyja óvónő volt, aki folyton vigyázott rá, és letorkolta, ha aggodalmat okozott otthon, apja pedig szigorú és erős ember lévén ragaszkodott hozzá, hogy fia végre járjon el valamelyik dojóba, hogy meg tudja védeni magát.
Éppen amikor a gondolatai végére ért találta szemben magát a házuk ajtajával. Lemondó sóhajjal nyitott be, és száját már nyitotta is hogy bejelentse érkezését, amikor anyja hisztérikus alakja jelent meg a kert felől rohanvást jövet.
-Végre, hogy itthon vagy Ryuken! Hát nem gondoltál rá, hogy halálra izguljuk magunkat miattad? És hogy nézel ki már megint..
 
 
 
Folytatása következik...
Címkék: bleach
komment
2008. május 26. 15:00 - Khaos

BLEACH ep 1 - Az a bizonyos nap...

Japánban, és habár a történetünk szempontjából ez igazán semmi fontosat sem jelent, Tottori tartomány Hiezu nevű kicsiny falucskájában járunk. A helyi összevont középiskola, a Hiezu High tanulói éppen klubfoglalkozásaikon voltak, így hősünk, egy törékeny alkatú, 15 éves, ám kinézetében inkább egy magas 13 évesre emlékeztető fiú, egyedül sétált hazafelé...

A hőség elviselhetetlen volt, a srác pedig már a sétálástól is pihegett. Éppen közeledett a park felé, amin minden nap átvágott iskolába, majd hazafelé menet, és hálásan gondolt a fák árnyékára, amikben hamarosan végigvonulhat egy jókora távon, azonban a háta nem úgy tűnt, hogy kedvelné az ötletet. Ahogy lépésről-lépésre közeledett a park, a fiú hátán úgy vonult végig egyre erősebben a borzongás, majd amikor végre feleszmélt aléltságából, és felfogta miért is érzi olyan furcsán magát, már hallotta is a hangokat.
Lépése megtorpant, és alig észlelhetően elfordította fejét, csak, hogy szeme legsarkából láthassa a két szörnyet, amint azok egymásnak feszülve vetődnek felé. Minden porcikája sikítani akart, zsigereit pedig elárasztotta az a furcsa érzés. Újra a park felé nézett, és elrugaszkodott a talajtól.
A következő pillanatban már jóval alrébb, a parkot közvetlenül körülölelő járdán tette a földre a lábát, a szörnyetegek a háta mögött pedig éppen hatalmas fogsoraikat mélyesztették a betonba ott, ahol az előbb ő állt. Éppen megindult volna a park sűrűjébe, amikor egy nagy, sötét árnyék tűnt fel mellette. Az ijedelemtől hátratántorodott, majd amint végignézett a fekete kimonoba öltözött hatalmas férfin, csak még jobban megijedt. A férfi furcsa arccal bámulta a szörnyeket.

-Nem igaz! Látja őket?! - Már kapokodott a levegőért, és tudta, hogy ma már csak egyet ugorhat, erre pont most találkozik valakivel! -Ilyen nincs! - Azzal átkarolta a hatalmas ember derekát, és pokolian égő izmokkal mozdította meg a meglepett alakot. A következő pillanatban könnyekkel küszködve lökte el magát a talajtól, hogy aztán a park bozótjai között roskadjon össze. A kimonós férfit továbbvitte a lendület, de ő legalább sikeresen talpon maradt.

-Ez meg mi volt? - A hatalmas alak a fiú fölé tornyosult, aki éppen a felállással küszködött.
-Megmentettelek. - Az remegő középiskolás a bozót levéltengere fölött lesett a két zavartan kutakodó szörny felé.
-NEM kellett volna! Azért jöttem, hogy harcoljak velük! - A férfi kirobbanó hangjára azonnal felfigyeltek a szörnyetegek, és meg is indultak feléjük. A srác remegő lábakkal, egy fába támaszkodva áltt fel, és fordult új irányba.
-Akkor küzdj meg velük magad, én inkább eltűnök. - Futni akart, de csak ténferegni tudott. Szerencsére, amint kimondta az utolsó szavakat, már rá tudta kényszeríteni magát, hogy gyorsabban szedje a lábait, de az esély, hogy elérje legalább azt a sarkot, ami a szentély felé vezető utcára vezet, siralmasan kevés volt. -Talán...

A következő pillanatban valaki megragadta a karját, és a fiú szinte elájult az ijedelemtől, ami arra legalább jó volt, hogy a férfi úgy kaphassa a vállára, mintha csak egy fél zsák rizst akarna cipelni, aztán mérföldes, lóugrásszerű léptekkel kezdett el futni a sarok felé, amerre a fiú indult. -Merre?
Amint elűntek a sarok mögött, a fiú fellélegzett, és gyorsan elhadarta a fekete ruhásnak a szentély pontos helyét. Az először hasznos óriás lábai majdhogynem pár pillanat alatt elröpítették őket a szentélyhez, majd amikor beléptek az épületbe ők voltak az elsők, amiket a fiú láthatott közelebbről. Amint beljebb voltak az ajtón ugyanis, a férfi nemes egyszerűséggel leborította magáról a srác fájdalomtól méla testét.

Az egyedüli szerzetes, aki akkor éppen a főteremben volt, meglátva a betolakodókat, azonnal felállt, és felháborodva lépett a két üldözött felé, majd pár lépés után megtorpant, és elkerekedett szemekkel rohant el a terem egyik oldalában nyíló bejáraton.
A fekete ruhás épphogy meg tudott fordulni. Az egyik szörnyeteg az ajtót, és annak keretét szétzúzva tört be az épületbe, és a meglepett férfi felé kapott, akinek csak arra volt elég ideje, hogy kihúzza kardját annak hüvelyéből. A dög ledöntötte a lábáról, és koponyaszerű fejének hatalmas agyaraival ráharapott a vállára.
A kimonós fogait összeszorítva próbált birkózni, csak, hogy meg tudja lendíteni a kardot, majd egy vehemens vágással megszabadította a szörnyet az egyik karjától, mire az fülsüketítő erejű üvöltéssel tántorodott vissza az ajtó romjai felé, összeütközve az éppen megérkező másik, nagyobb szörnyeteggel.
A férfi elszánt pillantással tápászkodott fel, és habár vállán a kimonó rongyosra szakadt ujja már ázott a vértől, előreszegezett karddal várta a folytatást...


És ezzel még korántsem lett vége azon furcsa eseményeknek, amiket egy napsütéses vasárnap délután foglalt szavakba három jóbarát, hogy aztán hétről hétre várják saját történetük továbbgörgését, figyeljék miként változnak és válnak egyre erősebbé azok a szereplők, akik az ő szavaikkal beszélnek, és az ő akaratuk szerint cselekednek, talán nem is tudván, hogy minden amit tesznek mekkora hatással lehet mindarra, amivel később kell szembenézniük.

Folytatása következik...
Címkék: bleach
komment
2008. április 30. 15:00 - Khaos

Bleach (Soul Society Arc)

Egy különleges fiú, aki látja, érzi, és  megérti a szellemeket, amióta csak tudja az eszét. Ő Ichigo, a 15 éves, középiskolás fiú...
Most komolyan, be kell ezt mutatni bárkinek is? - Remélem nem. Ezúttal sem szeretnék ismertetőt, urambocsá sztoriskiccet írni, inkább valami töményet, és kritika-szerűt raknék olvasóink orra alá.

Volt valami igazán kirobbanó, valami furcsán erős hatás a kezdésben, amitől egyszerűen függővé váltam. Az egész olyan volt mint az első adag drog, ami után nincs megállás...

A Bleach az a sorozat, ami az én általam felállított listák sokaságában szerepel. Igaz, a legtöbben sosem lesz első. Ha valamiben mégis az, egyelőre reménytelenül bebetonozva, az a kezdés.

Ha egy sorozat rosszul indul, akkor tudjuk mennyire nehéz rávenni magunkat a továbbnézésre, azonban ha jól, akkor keresni fogjuk a lehetőséget, hogy tovább nézhessük. Ennek az egy, meghatározó résznek az egész sorozat indexének kell lenni, hogy tudjuk mit várhatunk a sorozattól, felkeltődjön a figyelmünk, és egyszerre belénk tudja oltani az addiktív adagot, amitől nem tudunk majd leállnni, és várjuk a következő részeket.

A közvetlen stílus, amivel Ichigo belép az életünkbe, olyan hatást kelt, mintha csak mellészegődtünk volna, és elmesélné nekünk ki is ő valójában. Aztán belecsöppenünk a családi élet sűrűjébe, és látjuk miért is lett olyan a srác amilyen. Flúgos fater, túl okos húg és egy örökké aggódó csöppség. Minden olyan életszerű, Ichigo mégis szellemekről beszél, csak hogy aztán fel is tűnjön egy titokzatos alak és elinduljon a lavina, amit Bleachnek nevezünk.

A hihetetlen időzítések és ugrások animéje ez, egyszer lassú, másszor robbanásszerű cselekményével nem nehéz elképzelni micsoda szívritmuszavarokat okozhat nekünk. De ez a pulzálás nem csak a történetre jellemző, hanem gyakorlatilag minden egyes szereplőre, kinek-kinek a maga tempójában. Hogy példákat említsek, míg Ichigo tipikusan az a karakter, akinek lelkét Richter-skála szerinti kilences erősséggel rengetheti meg akár egy szó is, Chad maga a megtestesült akarat, akiből a hatvannégy rész alatt csak egy felfelé ívelő ágat láthattunk.
Hőseink szenvedéssel teli útja a végső cél felé, csakúgy, ahogy maga a történet is, kettősséget hordoz magában, hiszen minden egyes főhős végbemegy egy legfőbb küzdelmen saját magával szemben is, és a világ, amelyben ők csak kívülállók, hirtelen több részre szakad.
Egyre-másra bukkannak fel új és új arcok, megmaradva az észrevétel peremén, részünkre is meglepően szűkszavúan, rejtőznek, vagy tevékenykednek tovább ismeretlen céljaik felé. Minél közelebb vagyunk a katarzishoz annál inkább kiérezhető a kételyből, hogy az anime nem hagyományos ünneplős befejezést tervez, és meg is kapjuk a fekete levest, amikor a függöny lezárul az árulók körül.

A klisék a régiek, de az ábrázolás nagyon új, nagyon forradalmi, hemzseg a nyugati hatásoktól, amik elkeveredve a japán jegyekkel hátborzongatóan életszerű és ismerős karakterdizájnokat adnak nekünk, csak tudnám mit keres egy amerikai iskolás banda Japánban...

Míg Ichigo ordít, addig az alternatív ütemek visítanak, és újabb nyugatias lüktetést adnak a történseknek, létrejön a badass effekt, amikor, mint mindegyik régebbi sentai filmben, a főszereplő kiemelkedik a háttérből, és nagyon ijesztő képet vág, közben pedig a húrok nem győznek szakadni a hangfalból...

A Bleach valami olyasmi, amiről nem éri meg nyugodtan írni, habár nem is lehet igazán. Más animék után ez az alkotás olyan, mint derült égből a reneszánsz - tudjuk, hogy régen vártunk rá, de soha nem fogjuk tudni miért. Ha valaki látta, tudja miről beszélek, ha mégsem, akkor itt az ideje, hogy újra nekiessen, aki pedig még nem látta, nem tudom mire vár még.

 


Értékelés: 9.5

Linkek:
Wikipedia
Animeaddicts
Aoianime

Címkék: bleach é:9
komment
2008. január 20. 15:00 - Khaos

Bleach

Régen várt, és nagyon jó hír, nagyon sokunknak, hogy végre magyarországra is megjött a Bleach. A 2001 óta folyamatosan futó manga és a 2004 óta vetített anime a világ legismertebb, és legsikeresebb munkái között foglalnak helyet.
Az egyik napról a másikra shinigamivá, azaz 'halálistenné'  vált Ichigo, és barátai története fantasztikusan lavíroz a legtöbbünk által megismert Japán iskolások élete és a szellemvilág folytonos csatározásai között. A sorozatban szinte minden megjelenik, aminek egy animében meg kell, talán pont ezért van ott ahol most is tart.
Kedvenc shinigamijaink zanpaktoujai az Animax műsorán villognak minden hétfő este, két epizódban.

Link:
Animax
Címkék: bleach
komment
2008. január 07. 14:30 - public hikikomori

Bleach - érdekességek a sorozatból

1. A Neon Genesis Evangelion és a BLEACH ugyanazzal a zeneszerzővel büszkélkedhet, Shiroh Sagisu-val.

2. A Shonen Jump magazin szerint Ichigo folyamatosan a sorozat legnépszerűbb szereplője. Ugyanezen a szavazáson rendszerint Rukia a második helyezett.

3. Ichigo neve japánul annyit tesz, hogy "eper".

4. Az első anime-epiódban látható egy elektronikus gitár, ami azt sejteti, hogy Ichigo szokott is rajta játszani (habár a sorozat folyamán egyelőre nem tette).

5. Japánban 2008. január 23-án kerül képernyőre immáron a 157. rész. Korábban már készült mozifim és 2 OVA is.

6. A manga tavaly nyáron már a 28. kötetnél tartott Japánban, angolul februárra várható a 22. kötet.

7. A bleach magyarul azt jelenti, fehérítő vagy szőkítő.

Fordítva angolról és válogatva az Animenews Network oldalairól.

2007. január 1-jétől az Animax műsorán!

Linkek:
ANN

Aoianime
Wikipedia
 
Címkék: bleach
komment