:6


2008. július 16. 15:00 - Khaos

Da Capo

A Da Capo, második évfolyamával együtt, a következő a családon belül születő kapcsolatokról szóló cikksorozatomban, és mint ilyen, jóval több kérdést vet fel, mint az előző darab.
Ez volt az első anime, a Koi Kaze után, ami gyötrődni próbált a családon belüliség kérdésével, de csak odáig jutott, hogy az érintetteket külön tartotta a tabuval való küzdelem, illetve a féltékenységgel küzdő közvélemény, ami hozta az "elvárható" közvéleményképet a témával kapcsolatban. Aki arra tippel, hogy a közvélemény próbál megértő, vagy közbe nem avatkozó lenni, illetve tiszteli az egyéni döntéseket, az nagyot téved, mert a közvélemény - itt is - beleszóló és a saját igazát törvényszerűnek vevő fafejűeket jelent, totális empátiahiánnyal. Ezek ellenére az anime tud pozitív példával is szolgálni, olyan karakterek képében, akik erősen kimutatott, jellegzetes animés példakarakternek számítanak.
Ezen film során sikerült elgondolkodnom először a filmben látható hozzáálláson a készítők részéről. A kérdés itt adta magát: a szerző(k) támogatják vagy nem támogatják a családon belüli kapcsolatot? Minden esetre pár dolog egyértelműen rányomta a bélyegét a sorozatra. Először is a romantikus filmek sajátja, "a szerelem mindenek felett" folyamatosan átható érzete azt sugallta nekem, hogy igen, illetve a másik nagyon fontos szál, a törtető unokatestvér szintén a vérfertőzés "oldalára" döntötte a mércét. Ami dramaturgiailag teljesen megdöntötte az első évadot és az addig kialakult koncepciót, majd adott egy második sorozatra lehetőséget, az a belecsempészett múltkép volt, ami által végre megtudhattuk, az igazságot, és az anime elvesztette minden valóban komolyabb oldalát.
Nem csak hogy elvesztette, hanem a filmet magát lufiba fújta, és begyömöszölte a két sün közé, ha szabad efféle hasonlattal élnem a helyzetről. A téma állásfoglalása teljesen elveszett - és vele ment a film nagyobb és mélyebb vonulata is - amikor a családi titokra fény derült, hiszen az emelhető szónak erőt adhat a "nincs vérkapcsolat" nevű jelmondat, de a kapcsolat maga, és a háttérben levő ténylegesen vérfertőző vonzalom megmaradt, mint a felhozott probléma erős mementója, így semmiféle témabeli lezárást nem várhatunk a sorozattól...

A rövidke társadalomkritika után térjünk át a sorozat másik fő szálára, a "vérfertőző" kapcsolatra, ami ennél a sorozatnál nem is igazán vérfertőző, hiszen az érintettek, amint a nézők számára kiderül, nem is vértestvérek, a leányzót kisgyermek korában örökbe fogadták. Így viszont, előttem legalábbis, már nem is volt kérdés, hogy ha valahonnan előjött az ötlet, akkor honnan is származik, ugyanis, a második évad végén előre jósolt jövő tökéletesen zárja azt a kört, ami a múlt században még szintén szokásként működött a távol-kelet számos pontján. Az említett szokás mára szinte teljesen kihalt - Taiwanban azonban még ma is fellelhető néhol - egy család örökbe fogadott egy egészséges kislányt, fiának, jövőbelijeként.
A jelenséget az elmúlt század incesztushoz kapcsolódó vitáiba is bevonták, azon érvelés oldalán ami a családon belüli viszonyok ellen védő biológiai védekezést, mint létező folyamatot vélte a felelősnek a családon belüli kapcsolatok ritka mivoltáért, később pedig ugyanezen témakör kivizsgálása segített a tézis megdöntésében, mivel kiderült, a passzív védelem, ami a családon belüli kapcsolatokat megakadályozza, elsődlegesen csak pszichológiai eredetű, és ekkor is csak nagyon korlátolt esetekben áll fenn.

Háttéranyagok:
Arthur P. Wolf: Westermarck Redivivus
Annual Review of Anthropology, Vol. 22, (1993), pp. 157-175

A téma következő írása

A Da Capon sajnos többet gondolkoztam, mint amennyit láttam is belőle. Ezt teszi az emberrel, ha direkt azért néz valamit, hogy egy részletét emelje ki csak? Lehet, minden esetre ez volt az első olyan élmény, amikor nem vártam annyira  a következő részeket, és felszisszentem a dramaturgiai döccenőkön. Mert voltak.

Tiszta és hagyományos romantika, méghozzá elszántaknak. Ez volt elsőre a véleményem, de most sem lenne sokkal másabb. A Da Capo kedves kis története megint hoz valami újat Japán megszokott mindennapjaiba, és ebben az újban, vagyis az örökké virágzó fák között és alatt tanúi lehetünk egy nagyon hosszú útnak, aminek a végét megint csak előre láttuk az első rész után. Unalmas nemde? Végülis annyira nem, de megmondani már én sem tudnám miért. Olyan ez, mint a víz lehet a szomjazónak. Mindegy, csak legyen, és ha van akkor már jó lesz, és lesz időnk végignézni a patakon amiből iszunk. Végül is az is olyan mint a többi, ad vizet, csobog, és felfrissít, mégis tetszeni fog, amikor iszunk belőle a hosszú szomjazás után, és újra átéljük a kedves emlékeket más patakok partjáról.

A képi világ, és a rajzolás szintén erre erősít, hiszen az anime semmi újat nem hoz. Jó minőséggel viszi a mezőnyt, és a stílusa a más sok helyről ismerhető, szimbolisztikus karaktereket használó, már-már tradícionális anime, amiben mindenkinek akadnak szép emlékei.
A hangokra, még a zenékre is ugyanez jellemző. A kislányos hangok, és a karaoketeremből jött muzsikák mind-mind olyanok, mintha valahonnan ismernénk őket, vagy már hallottunk volna hasonlót. Ezret is.

Ha ajánlanom is kell, azt mondom a romantikusok bátran vessék rá magukat, illetve a boszimániákus kislányok se fogják vissza a pacikat, mert itt is létezik mágia, és léteznek a boszorkányok, akik mindenki háta mögött segítenek. Nomeg bajban is vagyok, mert a negatív lista hosszúnak ígérkezik, de nem akarom nyújtani - a film így is nyújtja magát elég hosszan - akinek nem kell egy sztenderd láv-sztori az nyugodtan lapozzon majd tovább.

 Nagyon harem.

Értékelés: 6,5

Linkek:
Wikipedia
Animeaddicts - D.C.
Animeaddicts - D.C.S.S.
Aoianime - D.C. (saját írás)
Aoianime - D.C.S.S. (saját írás)

Címkék: da capo é:6
komment
2008. május 27. 15:00 - public hikikomori

Dragon Ball Z - Frieza Saga

Vigyázat, gyermekkori emlékeket hívok elő!
A történet folytatódik, Son Goku és végtelenül egyszerű barátai ezúttal egy komolyan világuralomra törő lénnyel, Dermesztővel veszik fel a harcot. A küzdelem tétje utoljára emelkedik: innentől kezdve minden Sagaban a világ elpusztítására/meghódítására hajtó szörny elpusztítása a tét.
A fejezet egyben a sorozat kiemelkedően legunalmasabb része is. A főgonosszal történő harc olyan mértékben eldurvul, hogy a rengeteg részen át folyó végső csatában egy egész bolygó is az apokaliptikus vég áldozatául esik. Ha valaki végigpörgeti mondjuk az utolsó néhány részt, akkor minden egyes részben végighallgathatja, amint Kaito mester aggódik, hogy "A Namek 10 percen belül felrobban." A Happy End persze elkerülhetetlen, az a bizonyos tíz perc is elmúlik tizenegynéhány rész alatt, és mindenki boldog.
Zavaró módon annyira kiélezték a heroikus küzdelmet, hogy az ember arra gondol, ezt már nem lehet fokozni, mert tetszőleges bolygót szétbarmolnak, ha még tovább erősödnek hőseink. Ez nem történik meg, és Toriyama elhagyja később a harci egységek számolgatását is, miután ezen Saga-ban elérték az 1 milliót is.
Kicsit kritikusra sikeredett az írásom, pedig a Frieza Saga alapvetően nem rossz, csak a DBZ összes hibája maximálisan kicsúcsosodik benne. Pozitív fejlődés, hogy a Saga során megváltozik Goku karakterdizájnja is, sokkal robosztusabb külsőt kölcsönözve neki. Külön jól sikerült a Goku apjának történetét bemutató, tv-ben is leadott különkiadás is.

Itt olvashatjátok a teljes sorozatról írt kritikámat: Dragon Ball Z
Korábbi Saga-k:
Saiyan Saga

(A Frieza Saga után következik az animében a Garlic Jr. Saga, amit most kihagyok. Egyrészt jóval rövidebb a többinél, másrészt csak filler, a mangában egyáltalán nem szerepel.)

Értékelés: 6,3

Linkek:

ANN
Aoianime
Wikipedia
komment
2008. május 10. 15:00 - public hikikomori

Barefoot Gen

A Barefoot Gen egy sajnálatosan nagy múlttal rendelkező műfajt - a propagandaanimációt  - támasztotta fel, és használta azt némi jóízléssel, mindenfajta háború ellen tiltakozva.
Az első hasonló filmeket a második világháború alatt vetítették éppen. Használták azt az amerikai és japán közönség okítására, a németek pedig a zsidók elleni sztereotípiák hatékony megformálására. Ezek közül több fenn is maradt, és kiváló példáját nyújtják az animáció, mint stilizált képi világ eszközként való felhasználására. A letisztult formák egyszerűbbek, könnyebben emészthetőbbek, nagyon céltudatosan képesek eljuttatni az üzenetet a címzettekhez. Tudták ezt a mindenkori megrendelők is. A Barefoot Gen ugyanezt teszi, látszólag ellenkező előjellel.
A filmben megismerhetünk egy, az apa háborúellenes megnyilvánulásai miatt kitaszított családot az 1945-ös Hiroshimaban. A gyerekek éhezése ellenére a családfő makacsan kitart elvei mellett, és nem kíván bevonulni. A keserédes idill képei után rendkívül sokkoló képsorokon láthatjuk, ahogyan az atombomba elpusztítja a várost és lakóit. Végigkövethetjük a lakosok szenvedéseit, a sugárbetegségek lefolyását, a ledobást követő eseményeket a család életben maradt kisfiújának szemszögéből.
A film nem heroizál, rendkívül nyers, mégis hatásvadász. Egyszerű szenvedéstörténet az események kronológiai hitelessége nélkül. A kontextusából kiragadott bombázást teljesen értelmetlen és embertelen pusztításként láthatjuk, annak valódi értelmezése és felelős feltárása nélkül. Az amerikai fél teljesen arctalan marad, ami éppen csak eltér a háborús propagandától: az ellenség nem pusztítani kíván, egyszerűen nem ismerjük meg az indítékait.
Így a Barefoot Gen marad, ami. Sokkoló háborúellenes propaganda, amely valódi értékválasztás nélkül elítél minden hatalmat. Ha többet nem várunk tőle, akkor viszont kiváló alkotás.

Értékelés: 6,5

Linkek:
Wikipedia
Aoianime
ANN
 
Címkék: barefoot gen é:6
komment
2008. április 28. 15:00 - Nite

School Days

Ahogy közeledtem a School Days vége felé, egyre inkább gyanakodni kezdtem, hogy ez egy dating sim adaptáció, mégpedig olyan, amivel egy gonosz gyerek játszik. Általában nem különösebben járok utána egy-egy sorozatnak mielőtt megnézném, hogy önmagában tudjam értékelni mindenféle előítélet nélkül, de utólag kiderült, hogy bizony, eléggé hírhedt játék a felkelő nap országában a School Days.

Rendszerint a döntéseink függvényében a dating sim-ek végén vagy sikerül becserkészni szivünk hölgyét, vagy hoppon maradunk, nade az azért elég ritka, hogy több olyan befejezése legyen egy randizós játéknak, amikor egy vagy több szereplő öngyilkos lesz illetve egyéb módokon meghal. Tuti recept ez a figyelem felhívása, az átlagból kiemelkedés és a 18-as karika felé vezető rögös úton, és ha jobban belegondolunk nem olyan vészesen nehéz kivitelezni, mivel hasonlók azért a mindennapokban is történnek (szerencsére ritkán) - nem kell hozzá más, mint jelen esetben két pszichológiailag gyenge lábakon álló kishölgy, és egy olyan játékos, aki nagy ívben tesz az érzéseikre, csak arra hajt, hogy minél több szereplő trófeája meglegyen neki.

Lehetett volna ebből a témából kihozni egy igen feszült, azonosulás esetén idegösszeroppanással fenyegető kőkemény lélektani drámát? Bizony, méghozzá könnyen, úgyhogy önmagában is elismerésre méltó a tény, hogy így elbaltázták.

Először is az összes szereplő személyisége a levegőre épül, egyáltalán a legkisebb hátteret sem kapjuk meg arra vonatkozóan, hogy miért is fejlődtek olyan irányba, ahol most tartanak. Így viszont kőkemény munka kell ahoz, hogy meg tudjuk érteni őket, rengeteg dolgot kell feltételeznünk már a sorozat elejétől, hogy szerethessük a karaktereket, de a készítők egy pillanatig sem adnak támpontot, amiből kiderülne, hogy érdemes. Így mire az utolsó részhez érünk, már ott tartunk, hogy legszivesebben mi magunk rugdosnánk össze az egész ellenszenves elmeroggyant bagázst, hogy utána a mentők nyugodtan elvihessék őket muszájkabátban egy pár éves elektrosokk kezelésre. Ez természetesen lerombolja az egész drámát, és mindössze az ment rajta egy nagyon picit, hogy a lányok azért helyesek, így minden normális férfiember kicsit sajnálja őket. A lényeg az, hogy a szereplők minden előzmény nélkül, össze-vissza, értelmetlenül cselekszenek, ennyit arról, hogy kell a mentális leépülést átélhetően ábrázolni.

Ha már az ábrázolásnál tartunk, nem mondhatnám hogy lenyűgözött volna a rajzok és az animáció minősége, kicsit múltszázadi hangulatot idéznek a vastag vonalak és a sokszor elnagyolt hátterek. Ugyan a történet eleje még néhol kellően romantikus, már az első résztől sűrűn tarkítják idegfeszítően unalmas jelenetek, és egy kezemen meg tudnám számolni, hogy az egész sorozat alatt hányszor nevettem szívből.

Tudom, most jól lehúztam ezt az animét, és talán bennem is van a hiba annyiban, hogy többet vártam tőle. Miért érdemes mégis megnézni? Hát először is hatalmas pozitívuma, hogy rövid. Így aki kíváncsi egy rendhagyó megközelítésére a randi szimulátoroknak, szeretné megnézni, hogy hogyan lehet elrontani egyet, hogy hogyan lesz egy romantikus iskolai életről szóló animéből B (netán Zs?) kategóriás horror, annak nem kell sokáig szenvedni, egy este alatt végignézheti. Csak arra kell vigyázni, hogy a kedves néző egy pillanatig ne várjon mélyebb pszichológiai megközelítést, neadjisten mondanivalót.

Értékelés: 6.4

Linkek:
ANN
Aoi Anime
Wiki
Címkék: school days é:6
komment
2008. március 18. 15:00 - Khaos

DearS

A kétezres években Japánban úgy tűnik divat lett a csak picit alternatív világkép, mint a történet kibontakoztatása, a különbség a mi világunk és az alternatíva között pedig mindaz, ami végül minden nem-technikai részletet meghatároz az egész film, sorozat folyamán.

A DearS is ugyanezzel a koncepciósémával operál, méghozzá kísértetiesen hasonlítva körülményeiben egy éppen csak korábban készült mangára és animére, ami alól egyértelműen csak azzal tudott kibújni, hogy dominál benne, az ecchi-fanservice eszközpár.
A sorozat háttere dióhéjban annyi, hogy valahol Japán partjai mentén lezuhant egy földönkívüli űrhajó, amivel emberforma lények érkeztek, és ahogy megtudjuk a sorozat folyamán, reménytelenül ittrekedtek. Az idegenek minden téren jobbak az emberi teljesítőképességnél, külsejük ténylegesen tökéletes, és varázslatos képességekkel is rendelkeznek. Tökéletességük kontrasztjaként, népük erős hierarchiában él, amely hierarchiának a földre érkezettek az alsó rétegeit képviselik.
Ilyen körülmények között, egy baleset folytán tűnik el a DearS-ek szeme elől egy hibás 'darab', aki idő közben már végre is hajtja a rítust, aminek köszönhetően közte, és a sorozat másik főszereplője, egy középiskolás srác között létrejön egy mágikus kapocs, és a lány, micsoda véletlen, a fiú rabszolgájává válik, lesi minden parancsát, még azokat is - empatikus úton - amiket az nem tud, vagy mer kimondani.
Ezek után azt hiszem nem is érdemes több szót fecsérelnem a sztori körülményeire, de talán bűn is lenne, mivel elvenném a történet felgöngyölítésének élvezetét mindazoktól, akik úgy döntenek, hogy meg fogják nézni az animét.

Az animáció minősége illik a korához, és elég részletes is ahhoz, hogy ne legyen zavaró, sőt pozitívumként még említhető például a kellemesen kislányos karakterisztika az iskoláslányoknál, vagy az a tény, hogy a DearS-ek kifejezetten, koncepciójuknak megfelelően, anatómiailag tökéletesek.
A sorozat zenéi számomra némelyest már-már émelyítően mézesmázosak voltak, élükön az openinggel, amit legelőször meghallva elgondolkoztam a sorozat törléssel való megoldásán.

 

A DearS néhány igen erős jó pontot szerzett nálam az őszinteségével, és a kellő egyensúly megteremtésével, ami azt jelenti, hogy a sorozat készítői nagy sikerrel küzdötték le késztetéseiket fölösleges poénok kiötlésére, és a meghatározó ecchi vonal mellé felépült egy komoly, romantikus, moralizáló háttér is.
Ajánlom azoknak, akik kedvelik a szerelmes, világmegváltó dolgokat, de tudják, hogy minden nagy dolog a kicsikkel kezdődik, azaz az előbbiek helyett jöhet inkább az, hogy vegyünk észre valakit magunkon kívül, és döntsük meg saját gátlásainkat.
Persze ezek is csak lazán. Olyan iskolásan.



Értékelés: 6.8

Linkek:
Wikipedia
Animeaddicts
Aoianime

Címkék: dears é:6
komment
2008. január 09. 14:42 - Khaos

Elfen Lied - kicsit másként

Erről már tényleg sokan írtak, és még többen vitatkoztak, de van valami, ami engem nem hagy nyugodni. Lehet ezért nemszeretni engem, vagy tovább vitatkozni, de én nem tudtam nem-meglátni valamit az Elfen Lied közben.
Még mielőtt jönnek az irritáló hangvételű hozzászólások, mondom, hogy nem izgattak a véres részletek, sőt jószerével aludni sem tudok ilyen jelenetek után. Továbbá nem szokásom bedőlni a klisépaneleknek, és utoljára avagy másodjára (harmadjára, stb.) veszem észre egy animében a 'fanservice'-t. Mert nem akarom meglátni a gerendát sem a filmben ha akad benne olyan jó amit érdemes megemlíteni. Ennek szellemében jöjjön egy kis apróság az Elfen Liedről.

Azt, amiről millió kritikát olvastunk én már nem mondom el, mert unalmas lenne, csak apróságok, amiket sehol sem láttam, fognak elhangozni.
Először is, ott van a sztori, ami egyrészt nagyon túlzó, másrészt ötletnek zseniális. Ebből mindig mindenkinek a túlzást sikerül felismernie, és a zseniális öltet elhalványul, persze érthető okokból (lásd más kritikákban). A zseniális ötlet pedig nem az istenként cselekvő gonosz és annak erkölcsi dilemmája, hanem az ezek fölé emelkedő új faj, akik hatalomban egyértelműen felülmúlják saját alkotóikat is, azaz mit kezd az 'isten' a teremtményével akitől félnie kell. Ami miatt ez az ötlet kevésbé felismerhető, az az, hogy maga az öltet , a  szituáció passzív, és nem is ezen van a hangsúly, így nem is tudtak mit kezdeni vele, mivel valószínűleg fel sem ismerték a lehetőségeit. De haladjunk tovább.
Az Elfen Lied volt az első olyan anime, amiben a szereplők maguk igenis emberek voltak, és a realizmust fogni lehetett a filmkockák között. Nem tudom hogy ezt az egyik alkotó vagy az író saját élményei vagy emlékei alkották-e avagy olyasvalakit kértek fel a munkára aki nem csak animékkel és mangákkal foglalkozik, de ez volt az első olyan anime amiben a fiú szeme előtt lemészárolt család nem megszállott bosszúvágyat szült, hanem összeomlást és az emberi elme alapvető védekezését, a bezárkózást.
Az pedig, hogy a szerelmet és féltékenységet el tudja rejteni a másik főszereplő anélkül, hogy depresszióba esik vagy éppen kifordul magából, egyszerűen felüdítő volt látni, csakúgy, ahogy a zavarodottságot, ami még mindig nem volt elég ahhoz, hogy irracionális módon menekülésre késztesse, a fiút amikor a csókra került a sor. A csókjelenet maga, pedig egy fényesen kiemelkedő pont volt az animében, ahol nem voltak jelen zavaróan elcseszett részletek.

Ettől viszont a sajnálatosan jelen lévő hibák jelen vannak, és a klisépanelek is bele vannak építve az animébe, úgy ahogy vannak, fanservicestül, mindenestül. Nem fogok ágaskodni amellett, hogy az Elfen Lied jó, és mennyire forradalmi film, sőt. Az egyetlen érzés ami bennem van az a sajnálat, hogy pár ennyire eredetire sikerült ötletre és kiemelkedően realitásokba menő sztorielemre olyan vázat sikerült 'fel'építeni ami felér egy színvonalbeli mélyépítéssel...

Értékelés: 6,5

Linkek:
ANN
Animeaddicts

Megjegyzés: az aoianiméről nemrégiben lekerült az értékelés.
Címkék: elfen lied é:6
komment
2007. november 18. 16:05 - public hikikomori

Aria

Az Aria azonos című mangából készült anime feldolgozása kiváló idegnyugtató - feltéve, hogy nem akarunk belőle egyszerre egy résznél többet megnézni. Én megtettem, óriási hiba volt.
Történetünk a távoli jövőben játszódik a benépesített kellemes atmoszférájú Marson, annak is Új-Velence nevű városában. Hamar megismerkedhetünk főszereplőinkkel, akik a három helyi gondoláscégnél tanulják a szakmát. A sorozat lényegében az ő mindannapi életükre épülő kedvesen butuska helyzetkomikumokból áll, különösebb üresjárat vagy fordulat nélkül.
Nem kapunk szívrohamot a tempótól, szegényekkel két évadon keresztül nem történik ugyanis semmi. Hiába kerülnek egy új környzetbe az elején a társaságoknál, nemhogy emberileg nem fejlődnek sehova, de új poénokat sem találnak ki. Ismerős az, amikor egy haveroddal ugyanazon röhögtök már tizedjére is? Persze, akkor valamelyikőtök egyszer csak bedobja, hogy "Nem vagyunk egy kissé unalmasak?" Szereplőink nem ennyire összetett emberi lények, képesek éveken keresztül nevetni, grimaszolni ugyanazokan a poénokon, amiből elvileg azt kellene leszűrnöm, hogy autisták.
A sorozat pozitívuma, hogy a láthatólag tehetséges seiyuu-k szinkronhangjaikkal el tudják hitetni, szereplőink tényleg boldogok és önfeledtek úgy, ahogy vannak. Nem is az ő teljesítményükön múlik, hogy a "de-szép-a-világ" illuzió nem teljes. A mangának még meg van az előnye, hogy az ember olvasás közben szabadon alakíthatja az olvasás sebességét. Itt ez hiányzik, rosszul sikerült az adaptáció.
Mégsem óvnék tőle mindenkit. Kis adagokban tényleg lehet élvezni vagy 14 év alatt. Egyébként komoly sokkhatás. Én szóltam előre.

Értékelés: 6,0

Linkek:

ANN (1. évad)
ANN (2. évad)
 
Címkék: aria é:6
komment
2007. szeptember 27. 16:05 - public hikikomori

Elfen Lied

Kritikákat olvasva az egyik legszélsőségesebben megítélt animesorozat. Tegyük hozzá, teljes joggal. Egyik oldalon állnak a saját rajongói honlapot szerkesztők, másikon a magukat tapasztalt animenézőknek tartó fanyalgók. Nem a kompromisszum kedvéért, de mindkettőnek teljesen igaza lehet. A történetet ezúttal nem írnám le, a linkeken ezt nálam jóval profibban megteszik, inkább csak értékelném az Elfen Lied-et.
A sorozatban korszakalkotó művet látni erős túlzás. Klisépanelekből mások is építkeznek, ez önmagában említésre sem méltó. Minthogy az sem, hogy itt talán a legdivatosabbakról van szó. A fétisorgiába bőven belefér az összevert, lilahajú kislány, egy természetfeletti új faj, de még a "főgonosz" ostoba figurája is. Akkor miért ez a népszerűség? Mi viszi el a hátán a bugyuta karaktereket és az ellentmondásos történetvezetést?
Az Elfen Lied a jól megkomponált hangulatelemekkel emelkedik ki a mezőnyből. Az opening zseniális felütés. Klimt montázsok, és latin nyelvű ária - biztosan sok vér fog folyni: és rögtön folyik is! Az antik dráma új köntösben érzetet végig fentartja a sorozat, és nem is nyújtja hosszúra. A 13 rész pont elég, hogy az amúgy szórakoztató történet ne váljon unalmassá és hiteltelenné.
Amelyek a sorozat gyenge pontjai, azok a kicsit nehezen emészthetőek a karakterek és a motivációik. A mutáns főhős rengeteg szenvedésen megy keresztül, kitaszítják, és egy moralitás nélküli pusztító szörnyeteggé változik, aki csak néhány emlékfoszlány és a véletlen játékának köszönhetően nem öl meg mindenkit maga körül. Gyakorlatilag minden szereplő vagy sodródik a véletlennel, vagy végtelenül banális céljai vannak, mint világuralom, vagy egyszerűen csak élni akarás. Így válik egy viszonylag érdekesen induló sztori több helyen is érdektelenné, és zagyvasággá.
Kár, hogy kilóg a lóláb. S varázsütésre el is készült a zseniális giccs, amit látni kell. Talán azt mondanám, az anime Tarantino-i készíthették.


Értékelés: 6,5

Linkek:
ANN
Animeaddicts

Megjegyzés: az aoianiméről nemrégiben lekerült az értékelés. Khaos kritikája itt.

Címkék: elfen lied é:6
komment
süti beállítások módosítása