Egy tipikus „tizenévesek óriásrobotokban harcolnak más világból érkező fenyegetés ellen” anime, néhány csavarral. Az indítás kicsit meglepő lehet, mivel a főhős effektíve egy elég szemét karakterként kezd, aki gyávaságát és önbizalomhiányát úgy igyekszik kompenzálni, hogy hőst játszik újonnan szerzett óriásrobotjával és erejét fitogtatva száll szembe bárkivel, akit ellenségnek gondol. Persze eközben nagyobb károkat okoz, mint amennyit használ, ezért hamar meg is bűnhődik, és kezdetét veszi a rehabilitáció, aminek során sajnos nem lesz semmivel sem érettebb, csak etikusabb megfogalmazás születik benne az „igazság bajnoka” fogalmáról.

 A Xanime csapata ezúttal egy sportanimét mutat be nekünk, jó szórakozást a videóhoz!

Az Xanime blogja a következő címen érhető el:

http://xanime.blog.hu/

Gondoltam, én is beszállok, a blog egyszemélyes boys love/yaoi részlegének szerkesztésébe, és írok egy bejegyzést a Kirepapa című két részes ováról, ami ugyan nem hagyott mély nyomokat bennem, de mivel a műfajban ezt láttam legutoljára, és viszonylag friss élmény is, ráadásul még nem volt róla szó itt, így gondoltam: miért ne?

Főszereplőnk a harmincöt éves író, Takatsukasa Chisato, aki roppant népszerű, és fiával, Rijuval él egy fedél alatt. Chisato roppant féltékeny és szorgalmasan őrzi kisfia ártatlanságát, így annak valamennyi barátját el szeretné üldözni Riju mellől. Ez többnyire sikerül is, kivéve egyet: a Shunsuke nevű fiú ugyanis nagyon kitartó, és imádja heccelni Chisatot. Idővel aztán kiderül, hogy Shunsuke nem is igazán Riju iránt, hanem inkább a neves író után érdeklődik. Mivel azonban Chisato egyúttal tsundere karakter is, nem lesz könnyű a közelébe férkőzni, de mint tudjuk, a szerelem nem ismer határokat és lehetetlen helyzeteket, főleg nem egy boys love animében. Pláne, ha az emberre később fel is tud nézni majd az imádottja

Néhány anime sorozatból 1-2 évvel a sorozat vetítése után készítenek egy filmet is, ami tömören meséli el a sorozat történetét. Esetleg kicsit el is térhet a történet, mert ezúttal jobban akarják követni a mangát, ami alapján az anime készült. Az UBW esetében nem erről van szó, hiszen az anime sem manga alapján készült. A film egy másik route történetét követi végig, ami a sorozattól eltérően Tohsaka Rin-re összpontosít. Ezen túl a cselekmény is máshogy alakul, hiszen a szereplők más döntéseket hoznak néhány ponton, de az alaphelyzet és a szereplők változatlanok.

Anime kerekasztalunk második témája, az általam eddig hibásan mostohán kezelt Mawaru Penguindrum. Két kimerítő kritika született már az oldalon, és maga a sorozat is feladta nekem a leckét. Az első néhány rész után már nem elégedtem meg a szokásos, kedvcsináló, lényeget csak kevéssé érintő ajánlókkal, így elkezdtem magam mélyebbre ásni a neten fellelhető, a témába kapcsolódó oldalakon. Bizony, ekkor szembesültem azzal, hogy a MaPen a fanspekulációk Mekkája. Számos fórumon a nézők együtt találgattak, hogy a felbukkanó jelek mit szimbolizálnak, van-e mögöttes jelentésük, mások már konkrét spekulációkkal és magyarázatokkal szolgáltak. Igazából ez jó figyelmeztetés volt, hogy a szokásosnál kicsit éberebben figyeljem a sorozat történéseit.

Ennek köszönhető, hogy a neten számos érdekes, a szerző gárdához kapcsolható érdekességet is találtam (például a rendezővel készült interjúból, amit a blu Rayhez mellékeltek, kiderül, hogy a piktogrammos emberkék nem spórolás, hanem részben rendezői lustaság, és eltérő stábigények miatt születtek meg :D). Ezt, a korábban már csatolt linkek mellé még egy angol nyelvű Livejournallal egészíteném ki, a hardcore MaPen rajongók talál örülni fognak a csemegének. ;)

Meglepő, éppen talán a szokásostól kicsit bonyolultabb összetettsége miatt, de nem éreztem azt, hogy a Penguindrum széles körben várt, vagy kibeszélt sorozat lenne. A benyomások is vegyesek voltak, bár kitartó nézői azért jóra értékelték a sorozatot. Jelen kritika keretében én is hasonló értékítéletre készülök. Először a saját spekulációimmal borzolom az olvasók kedélyeit, aztán reflektálok a már közzétett két kritika észrevételeire is. Bár Elis már írta, hogy a sorozatról nagyon nehéz spoilermentesen írni, ezúttal mégis meg kellett tennem ezt, mert a felszín alaposabb megkapargálása lehetetlen néhány fontos részlet felfedése nélkül. Előre is bocs, aki még nem látta, az inkább ne olvassa végig. Készüljetek, ez egy kicsit hosszú lesz! ;)

Miután olvashattunk egy lelkes bemutatót az animéről, úgy érzem rám hárult a feladat, hogy belegázoljak a mocsárba, és szedjek néhány gombát. Gombából elég sokféle étel készíthető, és jól megpucolva, megfőzve finom leves vagy pörkölt lehet belőlük. De mint tudjuk, nem minden gomba ehető, és néhány még mérgező is. Éppen ezért jobban járunk, ha szakértővel, vagy legalább hozzáértő emberrel vizsgáltatjuk meg a gombákat, amiket szedtünk. Szerencsére én már évek óta járok a mocsárba gombákat szedni, ezért könnyen felismerem az ehetőket és a mérgezőket is. Lássuk tehát, ezúttal mi került a kosarunkba.

 Új sorozatunk, az animekerekasztal mostani kiszemeltje a 2011-es év egyik legjobbja a Mawaru Penguindrum. Én választottam, ezért enyém a megtiszteltetés, hogy egy gondolatindító kezdő kritikaféleséget írjak, és bevallom, most először nehéz objektívnek maradnom, a rendező iránti elfogultságom miatt.

ElisB 

 Ha valahol el kellene kezdenem, akkor úgy kezdeném, hogy létezik egy zseniális rendező, Kunihiro Ikuhara, és réges-régen volt egyszer egy Utena. Ha nem lett volna Kunihiro Ikuhara és nem lett volna az Utena, talán soha nem küld az egyik barátom egy klippet és nem szeretek bele azonnal a szürreális, őrült világba, ami átsütött egy rövid AMV-n is és nem fedezem fel az animék csodáját. Jöhetnek, mehetnek az animék, a történetek, az élmények, a katarzisok és a mélypontok az életemben, de az Utena mindig különleges helyet fog elfoglalni a szívemben… hiszen az első volt.

 A kvantumfizika már legalább több évtizede az egyik legnagyobb felfedezésre váró területe a fizikának, és idővel természetesen belopta magát a populáris kultúrába is. A klasszikus sci-fi regényektől és novelláktól a mozifilmeken át egészen a délutáni sorozatokig ma már elég sok sci-fiben találkozhatunk a kvantumfizika elméleteivel, pl. párhuzamos világokkal, kvantumszámítógéppel, szubatomi részecskékkel, amiknek még nem bizonyították a létezését stb. A Noein is ebből a cilinderből húz elő hangzatos elméleteket, csak persze itt animéről van szó, ráadásul erősen shounen szagúról.

 Ha most egy skálát kellene felállítanom sci-fi animék kapcsán a minőségük alapján, és ez a skála mondjuk a Steins;Gate-től az Element Hunters-ig (különösen ajánlom figyelmetekbe az ending nótáját, mindent elárul a sorozatról), akkor azt kellene mondanom, az utóbbihoz vagyunk közelebb a Noeinnel. Az alaphelyzet nagyon is érdekes, párhuzamos világokkal és egy titokzatos erővel, ami elpusztítja/egybeolvasztja őket, a világok közötti utazás kifejezetten jól eltalált, Lacrima világát a cyberpunk mintájára kvantumpunknak nevezhetnénk, vagyis fejlett technológia + nyomor, szenvedés és tényleg egy haldokló világ érzetét kelti. Az animáció minőségének változása akciójelenetek közben, és a szereplők sziluettjének plasztikussága jól kifejezi azt a bizonytalanságot, amivel szubatomi szinteken küszködnek a fizikusok. Csak persze itt a legtöbb elmélet, ami elemi részecskékre igaz csak, működik a makró szinten is. Tehát pl. a Schrödinger kapcsán ismerté vált macskás kísérlet is elvégezhetővé válik, csak persze macska helyett az egyik szereplővel.

 A sorozat előnyére válik, hogy nem próbál megmagyarázni mindent, inkább csak megmutat dolgokat. A megfigyelő kérdése így egy ismeretelméleti problémából a történet egy elemévé lép elő. Ennek persze megvannak az előnyei és hátrányai is. Jó dolog abból a szempontból, hogy felkelti az érdeklődést, és nyilván nem fogjuk azt gondolni, hogy a valóságban is így működnek a dolgok, viszont ha utánanézünk, akkor láthatjuk, hogy az animében mindössze egy lebutított változatát kaptuk az aktuális elméletnek magyarázatul. És persze a híres utalások is útba igazítanak minket (pl. „Isten nem nem játszik kockákkal” - Albert Einstein levele Niels Bohr-nak). Tanulni nem sokat fogunk, mert annyira nem mélyülnek el a dolgokban, de ha utánanézünk a dolgoknak, akkor már gazdagodtunk valamivel a szórakozáson kívül. A hátrány természetesen a felületesség, és a lebutítás, de egy animének nem az elméleti fizika oktatása a legfőbb szerepe, szóval legfeljebb annyit várhatunk el, hogy ne sületlenségeket kapjunk. A történet pedig jól megállja a helyét, könnyen követhető, egyszerű, nincsenek benne éles kanyarok és fordulatok, hozza a délutáni sci-fi sorozatok szintjét.

 Tehát ha nem várunk többet a kelleténél, akkor nem csalódhatunk, a saját műfajában – és itt shounen animére gondolok, nem sci-fire – egész jó a sorozat, a tudományos csavarok pedig érdekesebbé és kicsit „okosabbá” teszik a robotos meg szuperképességes animéknél.

Értékelés : 7,7

Linkek:
Wikipedia
ANN
Animeaddicts
Animeweb