2012. szeptember 10. 15:00 - Takumi84

Uragiri wa Boku no Namae o Shitteiru

Démonok, rejtély, fantasy, bishounenek... és a sor szinte a végtelenségig folytatható. Ismerős jelzők? Nos, egy igazán sikeres, vagy érdekes sorozathoz az előbbiek közül legalább egy tényező kötelező. Bár ezek együttes megléte sem jelent garanciát az igazán átütő és meggyőző sorozat megalkotására, mindenesetre, szerencsésebb esetben a néző legalább értékeli az alkotók erőfeszítéséit. Így vagyunk ezzel az Uragiri wa Boku no Namae o Shitteiru című sorozat esetében is. Odagiri Hotaru legismertebb mangájából 2010-ben készült animeadaptáció, mely leginkább a felsorakoztatott bishounenek szédületes mennyisége, semmint az eredetiség miatt tarthat számot a fandom egy részének szeretetére.

Érdekes módon, a kezdetben döcögős, agyonhajszolt klisékkel teli történet később érdekes fordulatot vesz, s bár epikus harcokra és összecsapásra itt sem kell számítani, az UraBoku, szerencsés módon, mégis nélkülözi a fiatal női célközönségnek készülő, lebutított akcióanimékre jellemző bénaságot.

A szereplőket inkább a kinézetük, semmint a jellemük, vagy személyiségük miatt fogjuk szeretni. Az elhasznált sablonok száma a személyiségjegyek szempontjából is bőséges, de ezt tudjuk be a piac követelményeinek, hogy minden rajongó megtalálja a számára kedvező figurát. Van itt érzékeny, kislányos, de szerethető főhős (Yuki), kötelező mellékletként a "magas, sötét és jóképű", ám szótlan, és legtöbbször mogorva szuperhős (Luka), titokzatos, segítséget elfogadni nem akaró bishounen (Shuusei), a főgonosz, aki ezúttal is vonzó formában érkezik (Reiga), pretty boy hosszú hajú nagyfőnök (Takashiro) és még sorolhatnám. 

A szereplőkben azonban roppant idegesítő, hogy szinte tökéletesek, de nem csupán kinézetben, hanem jellemre is. Itt mindenki kedves, fejlődni voltaképpen már nincs is hova nekik, hiszen egymás között nincs semmilyen konfliktusok és a mogorvábbak esetében is csupán kezdeti és a szokatlanságból eredő ellenszenvről beszélhetünk a főszereplő irányába. Emiatt nincs feszültségforrás sem, egy jól összeszokott, egymást segítő csapatot látunk, akik már szinte egy család. Sajnálatos, hogy az anime a történetiségre és időbeliségre sem fektet túl nagy hangsúlyt, így a legtöbb fontosabb szereplő esetében nem látjuk a fejlődési ívet, "a honnan hová" változás szakaszait. A legnegatívabb tulajdonságuk a kisebb füllentések, amit úgyis megbocsájtanak egymásnak.

Másik negatívum, hogy a sorozat második felében érezzük: talán túl sok szereplővel operál a sorozat. Szinte egyik esetben sincs idő arra, hogy bemutassák őket, mindegyik pár csak 1-2 rész erejéig van középpontban, utána mennek a süllyesztőbe, hogy végül csak a végső csapásra kerüljenek elő. Ez főleg a kedvenc szereplők esetén fájdalmas, a nem túl eredeti jellemű és kissé unalmas főszereplő középpontba helyezése helyett (vagy mellett) kitérhettek volna a többiek múltjára is, de ehelyett, csak pár figura esetén kapunk egy nesze semmi, fogd meg jól-típusú, vázlatos előtörténetet. A többiek esetében meg kell elégednünk a rejtélyes, semmitmondó utalásokkal és pár szavas bemutatásokkal.

A történet egyik nagy hiányossága, hogy "se füle, se farka". Mi, nézők bekapcsolódunk adott pontban a történésekbe, de elég fontos és meghatározó okokról szinte semmilyen információt sem kapunk. A múlt ismertetése legtöbbször csak Yuki személyével kapcsolatos, de róla sem mondhatjuk el, hogy a legfontosabb momentumon kívül nagyon megismernénk. Nem dolgozták ki rendesen, hogy ki ő valójában, az egész története hol kezdődik, miért játszik kulcsszerepet. Mert a jő főhős harcol a gonosszal kliséje ez esetben bizony édeskevés, a karakter, sok más társával egyetemben valódi személyiségért és előzményekért kiált.

Azt sem mondhatnám, hogy a történet elején a nagyobb rejtélyek, vagy a fő negatív kulcsfigura rejtélye nagy kihívás elé állítaná a nézőt. Ráadásul Reiga viszonya Yukihoz elég ellentmondásos, legjobban az imádat és gyűlölet keserédes egyvelegéhez hasonlítható, de igazán egyik felé sem tendál, így nagyrészt érthetetlen, felemás kapcsolat az övék, a néző pedig nem tudja eldönteni, mit gondoljon róluk.

Pozitívumként leginkább azt tudnám megemlíteni, hogy az előzetes várakozásaimhoz képest, akció szempontjából nem is muzsikált rosszul a sorozat. Bár a világképe nem túl egyedi, de a démonok hierarchiája például elég jól kidolgozott, s bár a készítők a végső összecsapásig elég sok lezáratlan harccal húzzák a néző idegeit, a végső leszámolás mégis sokat sejtet. Sajnos csak sejtet, mert hirtelen vége szakad. De még így is elég izgalmat tartogatnak az egyes részek.

Bár a sorozat besorolása nem egyértelműen shounen ai, nem kell nagy ész ahhoz, hogy az egyes szereplők közötti szoros, több, mint barátság-kapcsolatot észrevegyük. Ilyen például Luka, Yuki iránt érzett hűsége és imádata, vagy a Shuusei és Hotsuma közötti bizalmas viszony, de említhetném a Takashiro és a komornyikja között lévő, kimondatlan szorosabb érzelmi kapcsolatot is.

Az UraBoku főleg a bishounenekre éhes női közönségnek fog örömet okozni, de nekik elég sokat, mert a karakterek és a grafika valóban gyönyörűek. Az akció mennyisége valószínűleg a célközönség számára kielégítő mennyiségű.

Értékelés: 7.2/10.

Linkek:


AnimeAddicts

Wikipédia

ANN

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://animecomment.blog.hu/api/trackback/id/tr284763390

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.