2011. január 10. 15:00 - Peorth

Kimi ni Todoke

Még a nyár elején sikerült belefutnom ebbe az igazán hangulatos kis shoujoba. Többnyire mindenhonnan pozitív visszajelzéseket olvastam róla, ráadásul a trailer is igen kecsegtető volt, így belevágtam én is a dologba.

Főhősünk a szuperzárkózott Sawako-chan, akinek a mások számára teljesen szokványos mindennapi habitusok valóságos küzdelmet jelentenek, a szocializáció pedig a farkastörvény-tár szerint működik, hisz környezete az amúgy is halk szavú, „furcsa” lányt (mert ma már sajnos mindenki bogarasnak számít, aki nem harsog túl másokat) rendre egy hírhedt és biztos többetek által is látott japán horrorklasszis főszereplőjéhez hasonlítja, vagyis inkább már vele azonosítja…

Mivel Sawakonak amúgy sem erőssége a kommunikáció, a sorozatos félreértések tisztázására tett őszinte, de harmatgyenge próbálkozásai általában további félreértésekben végződnek. Ebbe a meglehetősen zárt, elszigetelt és érzelmileg lehangoló térbe nyit kiskaput a lány egyik osztálytársa, Kazehaya, aki egyre több érdeklődést mutat Sawako iránt, s kettejük barátkozása egyszerre kezdi kiszélesíteni nemcsak Sawako, de a többi ember perspektíváját is, hogy aztán új barátságok és kapcsolatok szülessenek, és mi nézők úgy érezzük, az élet önmagában, epic fightok nélkül is egy csodálatos, nagy kaland.

A történetünk tehát végtelenül egyszerű, ugyanakkor a forma, amiben tálalják legalább ennyire emberi, kedves. Nincs semmi sem elkapkodva, amit látunk, az valóban egy virágzási folyamat, aminek minden fázisát örömmel fogják figyelemmel kísérni a romantikára fogékonyak, az pedig plusz öröm, hogy a főszereplőink mellett mások is kiérdemelnek egy-két epizódnyi figyelmet a saját történetükkel.

A szentimentális közegen nagyon sokat dob a humor is, ami főleg abban jelentkezik, ahogy a legkülönbözőbb figurák a legkülönbözőbb módon rájátszanak Sawako ’a világgal még ismerkedő’ vagy épp ’horrorisztikusnak’ vélt énjére, de a fiatalok egymás közti bájos zavara, esetlensége is sokszor csalhat mosolyt az arcunkra. A sorozat legőrültebb karaktere mindenképp Pin sensei, aki előszeretettel teszi ki tanítványait érzelmi szadizmusnak, s ez meglehetősen érdekes egy alapvetően csendes, visszafogott történetben – de véleményem szerint már miatta is érdemes belekukkantani az epizódokba.

Ugyanakkor, ha már a humornál tartunk, van mégis egy kis visszás érzésem is… az egyik az eredetiséggel kapcsolatos (mindjárt kitérek rá, hogy jön össze a kettő). Koppintásnak nem nevezném semmi esetre sem: egyedi és önállóan megállni képes alkotás, ez kétségtelen - de bizonyos momentumokban érezni lehet a nagy elődök domináns hatását (főleg a Kare Kanoét, de nekem még a LoveCom is eszembe jutott helyenként). Ezzel természetesen semmi baj, de sajnos a remek humor, amit fentebb említettem még mindig nem éri el pl. a LoveCom szintjét, és a lelki mélység, komolyabb vonulat sem a KareKanoét. Épp ezért a számos potenciál ellenére, amit magában hordoz a sorozat, folyamatosan hiányérzetem volt valahogy, nem zavaró mértékben, csak éppen annyira, hogy érdemesnek érezzem megemlíteni itt.

Mindezek függvényében nekem a KimiTodo továbbra is egy nagyon kellemes élmény, most már emlék, ugyanakkor úgy látom, az emberek hajlamosak picit túlértékelni. Egy ismerősömmel beszélgettünk, s szerinte teljesen természetes, hogy időnként felkapjanak egy-egy shoujot is a sok shouta démonvadász és ecchi+hárem sorozat között, amik mostanában ellepték a piacot. Hát azt hiszem, igaza lehet. Végül, de nem utolsó sorban az én szubjektív ecsetelésem után jöjjön valami közérdekűbb is: Japánban a napokban kezdték el vetíteni a második szezont, ami garantáltan ott folytatja az eseményeket, ahol oly hirtelen el kellett búcsúznunk hőseinktől, úgyhogy lassan lehet kezdeni megint ráhangolódni a dolgokra.

 

Értékelés: 8.5

Linkek:
MyAnimeList
AnimeAddicts

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://animecomment.blog.hu/api/trackback/id/tr742565599

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.