2009. április 27. 15:00 - Peorth

D.N. Angel

Most pedig képzeljen el mindenki egy teljesen tipikus magical girl animét, maximum annyi csavarral, hogy a főhősünk nem egy copfos moe lányka, hanem a nintendo-hajú, de legalább vagy még annyira moe kamaszfiú, azaz Daisuke Niwa. Vigyázat, elérkeztünk a magical boy-műfaj  egy kevésbé tökös darabjához!

Történetünk szerint adott két család, akik amióta csak világ a világ, gyűlölik egymást. Míg a Hikari család tagjai generációról generációra azon voltak, hogy életet leheljenek műalkotásaikba, addig a Niwa család, melyből a legnagyobb fantomtolvajok származnak, rendre szemet vet ezekre a képekre, szobrokra, stb. A dolog persze nem olyan egyszerű, hogy csak 'borsot törünk a másik orra alá'. A történetbe valamilyen rejtélyes szálon nem kevés mágia is belekeveredik, s hogy-hogy nem, megszületik a természetfeletti képességekkel rendelkező Dark Mousy, a tolvajok legnagyobbika. Dark és a Niwa család sorsa azon a ponton fonódik össze, amikor kiderül, hogy a család minden fiú tagja Dark génjeit hordozza magában: amint betöltik 14. életévüket, a srácokban feltámad a tolvaj (g)énje, s innentől kezdve Darkként indulnak az egyes bevetésekre, melyeknek célja olyan műalkotásoknak a becserkészése, amiket valamilyen sötét aura leng körül.
Természetesen a sorsát senki sem kerülheti el, főleg ha Niwa, így a szórakozott, kicsit vesztes-típus Daisuke is megtapasztalhatja egy felettébb szerencsétlen nap után, milyen az, ha a teste szép lassan átalakul, s átveszi felette az irányítást egy pimasz macsó.
Közben viszont a Hikari család utolsó sarjának, Satoshinak  (s egyben Daisuke osztálytársának) sem telnek túl nyugodtan a napjai: az ő familiájukban szintén öröklődik egy gén, s a fiúnak ugyanúgy osztoznia kell testén egy angyallal, Kraddal, akit csak egyetlen cél mozgat: teljesen átvenni a hatalmat a fiú teste felett és végezni Darkkal, bármi áron.
A srácokon kívül van még két főszereplőnk: egy ikerpár, Risa és Riku, akik szintén osztálytársak és nem könnyítik meg Daisuke helyzetét: míg az őt kikosarazó Risa szemet vet Darkra, nem is sejtve, hogy ki is ő valójában, addig Riku is belekeveredik akaratlanul ebbe a nagy love storyba...
 

Mondhatnám azt, hogy innentől kezdve egy átlagos shoujo szemszögű tolvaj-történetet kapunk, de ez így nem állná meg a helyét. Sőt, a tolvajkodás igazából nagyon is mellékes apropója a történetnek. Az anime sokkal inkább egy nagy, szerelmi sokszögekkel és egy rakat fanservice-zel tarkított, romantikusnak és  menőnek szánt valami, mely garantálja, hogy a fangirlök döntő többsége ájultan essen össze egy-egy rész után. Van itt minden: finomkodó (ugyanakkor alaptalan) shounen ai utalások, bőrdzsekis keménylegények, és olyan szerelmi drámázások, melyek alatt még nekem is nagyokat kellett nyelnem. Elismerem - mind a képi világ, mind a karakterek nagyon stílusosak, de az anime nagy részében ez már jócskán átcsap egyfajta hatásvadászatba: a rablások epizódjai konganak az ürességtől, míg a fősztori meglehetősen zagyván van tálalva. Talán csak az én felfogásom nehézkes, de a legvégén nem egy fontos kérdésemre nem találtam választ, s az is, ami meg lett magyarázva, elég nyakatekert, szó szerint se füle se farka módon lett a nézők elé tárva. A történet hiányosságaira csak egy mentség létezhet: a manga tudomásom szerint 1997 óta még mindig fut - noha volt egy három éves szünet, ekkora terjedelmet 26 részbe átültetni, hát nem is tudom... nem csoda, ha vannak kifogásolható részek az animében.

A karaktertervek jól sikerültek és a mangaka is nagyon szép munkát végzett, az már más kérdés, hogy a sorozatban sajnos nem sikerült ezt a színvonalat hozni. Az arcok eléggé kifejezéstelenek, kevés a mimika, ráadásul az akciójeleneteknél olykor-olykor belekevert számítógépes animációk ritka illúziórombolók voltak. Pozitív meglepetésként ért viszont az olasz kisvárosokat idéző helyszín, ahol történetünk játszódik, illetve a soundtrack is. Ugyan van egy-két gyomorforgatóan tömény aláfestő zene, főleg a szerelmesebb részeknél, de ha ezt a néhány kivételt és a 'semmilyen' endingeket nem vesszük figyelmebe, nagyon szép és igényes filmzenét hoztak össze a készítők, helyenként megfűszerezve egy kis harmónikával, amelynek hála a zenét is körbelengi ugyanaz az európaiság, mint szereplőink lakóhelyét.

Miután megnézek egy animét, s mielőtt ide írnék, szeretem körbejárni a fórumokat- főleg olyan sorozatok esetében, amelyeknek a nagy részét úgy nézem végig, hogy csak próbálom kitalálni mi történik, mint itt is. Nos, érdekes volt: amíg az egyes hozzászólásokat olvastam, a magam kovácsolta rejtély megfejtéséhez nem kerültem közelebb, sőt, úgy éreztem, mintha ugyanaz alatt a cím alatt egy másik sorozatot láttam volna, mint a többiek.
Ismét egy túlértékelt anime, melynek a rajongóival szívesen elcsevegnék egy fél órát. Hátha ők tudják, miért szeretik.
 

Értékelés: 6.5

Linkek:
AnimeAddicts
ANN

 

Címkék: d. n. angel é:6
komment

A bejegyzés trackback címe:

https://animecomment.blog.hu/api/trackback/id/tr261087555

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.