Van egy titkos társaság, a Hellsing, ami évszázadok óta a vámpírok legnagyobb ellenségének számít. Ennek a szervezetnek a legnagyobb fegyvere pedig nem más, mint egy vámpír. A vámpír aki időtlen idők óta itt van köztünk és túlélt mindent...

Nem érdemes és talán nem is etikus többet mondani ennél a történetről, mert aki belevág a Hellsingbe annak meg kell tartani valamit amin izgulhat még a sorozat végéig, mivel a sztori maga nem éppen összetett, és nem éppen egyedi. Szinte minden vonatkozásban másodlagos a történet és a karakterek céljai avagy motivációja, de a filmet nem is a mély mondanivalója miatt fogjuk megjegyezni, csakúgy ahogy a kritikáit, amiket egy ilyen animénél igen-igen nehéz jól megírni, és talán fölösleges is eltúlozni.
A már-már klasszikus kategóriába sorolható 13 részes sorozat hozza a horror összes felvonultatható formáját, és a konvenciókkal még akkor sem szakít amikor kilépünk a borzongató jelenetek köréből. Az ódon gótikus stílusjegyek mindenhol, a vöröst és feketét gyakran egy színként kezelő képi világ, a zenei összhang olyan masszát teremtenek, ami gyakorlatilag lehetne a filmakadémiák oktatási mintadarabja is. Nem csoda ha sokan azon kapjuk magunkat, hogy imádunk borzongani a film után ha látunk egy hasonló szinekben úszó képet, avagy meghalljuk az azóta megszerzett filmzenéket.

A Hellsing olyan horror anime ami minden a stílus iránt rajongónak kötelező és örök darab kell hogy legyen, emellett eléggé a horror és az okkult történetek peremstílusa volt ahhoz, hogy széles körökben elterjedhessen, és lépten nyomon azt olvashassuk róla, hogy nem csak horror-rajongóknak ajánlják.


Értékelés: 8.8

Linkek:
Wikipedia
Animeaddicts