Csillagos este volt. Hősünk ezt csak akkor vette észre, amikor leszállt a buszról. Egy megállóval korábban mint kellett volna, hiszen anyja ráüzent, hogy vigyen haza valamit a nagymamától.
Sietős léptekkel indult a csendes kis utca felé, miközben ingének zsebében telefonja lágy dallamokat szórt a síri-sötét utcára a fiú körül. Gyakran felejtette a csillagokon a szemét, és nem értette, hogy miért nem férnek meg a csillagok és a közlámpák fényei egymással.
Azt sem értette miért nem jut ideje a csillagokra nézni mostanában. Nem tudott visszaemlékezni, mikor ült ki utoljára az erkélye oldalfalára nézni az éjszakai eget.

A napokban megint olyan érzések kerülgették, hogy ellepi minden amit felvállalt. Sőt, félni is kezdett attól, ami még várhat rá, és egyben csalódott volt. A gyűlés amiről jött, nem hozott sikert, sőt semmit nem hozott. Elment a kedve mindentől, amit addig izgatottan terveztek, és megint nyomorultul tudta érezni magát olyanok miatt, akik elvileg társak voltak, ugyanazokkal a célokkal és álmokkal.
Egy dolog volt amiért még most is tudott lelkesedni, és izgulni, úgy ahogy ezelőtt a délután előtt. Az anime- és mangaművészeti oldal még mindig kihívás volt. Sokkal nehezebb terep mint a kritikaírás, vagy a cikkezés, animékhez kapcsolódó témákban. Az AnimeCommentes csapattal megint készültek valami újat csinálni. csak mosolyogva tudta megint végiggondolni, amit eddig tudott...

Az AnimeArt.blog.hu már készen van, és várja a jótékony szervezést. Az eredeti ötlet az volt, hogy fanartokkal és amv-kel foglalkozna az új oldal, de néhány ötlet közben felmerült, és egyre csak bővült a skála, amiről a lap valószínűleg mind szólni fog.
Fanart, azaz rajongók által készített anime/manga ihletésű képek és írások, AMV-k azaz anime music videok, és az oldal számára készült képes novellák. Egyelőre, de szó lehet még anime zenékről, cosplayről, és sok-sok olyasmiről, amiről most nem is gondolnánk, hogy helye lehet egy ilyen oldalon.
De ennyi mindent hogyan viszünk végig négyen?

Megvakarta a fejét. Erre még nem volt válasz. Baj van. Nem jelentkezett senki, pedig biztos volt benne, hogy sokan vannak olyanok, akik annyit tudnak például a zenékről, amennyit közülük senki. Rajzosok éppen akadtak, de kizárt hogy nincs több...

Igen. A szerkesztőség elkezdte érezni, hogy valami nincs rendben. Kevesen vagyunk a két oldalhoz, akármenyire is szeretnénk nyújtózni a takarónk vége felé, az egyelőre túl nagy. De bárki jelentkezhet, hiszen mi is így jöttünk össze. Reméljük aki sokat tud, nem tartja meg csak magának, és csatlakozik hozzánk, hogy folytassuk az úttörést a mi kis nemzetünk kultúrájában.

Tovább lépdelt, és amerre járt, mindenütt belengte a csendes utcák deres visszhangját az a lágy dal, amit telefonja megunhatatlanul játszott, azon a kora-tavaszi éjszakán...