2012. december 30. 13:15 - Nite

Toradora

 Hosszabb szünet után ismét jelentkezik az XAnime, ezúttal egy hagyományosabb bemutatóval és egy vitával a Toradora! c. műről.

 

 

Az Xanime blogja a következő címen érhető el:

http://xanime.blog.hu/

Címkék: toradora! xanime
komment
2010. február 18. 15:00 - Khaos

Toradora!

"Az iskolai „egymás barátaiba vagyunk szerelmesek” történetekkel Dunát lehetne rekeszteni, és szerintem a forgatókönyvet is mindenki ismeri: két ember szövetkezik, hogy segítsék a másik boldogságát, majd rájönnek, hogy ők tulajdonképpen egymásba szerelmesek, és happy end. Nem hittem, hogy ezt lehetne tovább ragozni, de a Toradora!-nak sikerült."

Ahogyan azt Erda írta, megismételhetlen hangvételű cikkeinek ide vonatkozó darabjában, a Toradora egy a sok közül, és mégsem. Amikor nekikezdtem, ez, már az első epizódok közben is érződött, s végül nem kellett sokat várni arra az érzésre, ami teljesen magába kerített, és nem hagyott más lehetőséget, csak az anime befejezését - lehetőleg még egy ültőhelyben. Azok, akik nyomon követnek minket, talán sejtik a bevezető hangvételéből, hogy egy kiemelt cikk következik; igen, a Toradora képes volt mutatni valamit, amiért nekiültem egy újabb monstre kritikának, és amiért újra akartam olvasni más, már megszületett írásokat.
Végül kiderült, emlékeim helyesen működtek, volt még egy ehhez hasonló hatású anime a rövidke karrieremben, amiről így, bőven akartam írni, és végül rá tudtam venni vele nem egy embert, hogy lássanak neki egy olyan sorozatnak, ami egyébként szemük elé sem került volna; annak idején ez a Bokura Ga Ita volt.

A Toradora viszont, a Bokura Ga Itával szemben sokszoros előnyben van - míg az tisztán romantikus, téveszthetetlenül lánykáknak célzott, rózsás világokat teremtő mű, a Toradora térhódítása a humorérzékének és remek valóságot modellező erejének köszönhető. Ezen túl... Nos, ezen túl viszont a hasonlóság szíven ütő volt. Az érzések, amiket az előbbi minden mennyiségben a nézőbe tolt, már-már túladagolva azt, a Toradora ritka, pár részennként előbukkanó pillanataiban ugyanúgy tudta nyújtani, ezzel mindenek előtt romantikussá téve az animét. Mit mondhatnék, ilyen mértékű holdugrást ritkán látni; egy fiúknak készülő munka lepipálja érzések terén a lányoknak készült ömlesztett romantikát, majd ugyanabba a veszett szituációba rohan bele a történet végén, ezzel hajszál híján elrontva mindent, amit addig felépített. És tényleg csak hajszál híján, mert a Toradora ment végül, azzal az utolsó utáni mozaikkal, amivel életszerűvé és életben maradóvá teszi a két szerelmes kapcsolatát, amit, be kell vallani, semelyik néző sem akarna, tudna szétválasztani, látva az utolsó epizód kockáit.

Persze az előző sorok csak óvatosan vonatkoztathatóak; az olvasónak magának kell eldöntenie, tényleg beletartozik abba a csoportba végül, amelyik elfogad és kedvel egy olyan dolgot, mint "a romantikus Toradora," vagy csak örömmel néz meg egy vicces school life harem sorozatot, mint a Toradora...

"Képesek vagyunk még érezni azt, amit egy anime adni akar nekünk?
Mikor borzongtunk meg igazán utoljára, amikor néztünk egy animét?
Mikor tudott fájni a képernyőről villogó valóság?
"

Írtam ilyesmiket annak idején, a Bokura Ga Ita kapcsán, de csakúgy ahogy akkor, a kérdések még mindig aktuálisak. Nem is kell válaszolnunk; ha szívünk dobogni kezd amikor a ritka szimfonikus melódia megszólal a Toradora folyamán, és annak az édes és gyenge hangocsának is hiszünk, akkor tudjuk, mire is emlékezünk, vagy miért is ejtünk mi is egy könnyet azokban a pillanatokban. Mert kell, ha van, és ha ez az igazi üzenet a sok nevettető és elrugaszkodott pillanat mellett. Kell, hogy felfigyeljünk rá, és hogy engedjük egészében hatni az illúziót, mert semmi sem olyan egyszerű, mint egy nevetés.

Furcsán és csonkán, ahogyan itt van, itt az írás - sokkal inkább kedvkeltő, mint kritika, és sokkal inkább ömlengés, mint bármilyen írás, de bátorkodom megjegyezni, a Toradorának nincsen szüksége az én szavaimra ahhoz, hogy nélkülük is azt jelentse, amit, és hasson azokra akikre tud. Tehát, ez a kellemesen animált, gyönyörű darab, a benne rejlő frissességgel, és aktív képekkel, amik sosem válnak ketté, sosem állnak igazán álló és mozgó részletek egyvelegéből, amik a perspektíva különbözőségeivel játszanak, itt van, és helyet követel. De nem csak képeivel, szinkronszínészeivel és zenéivel is tud hatni; a már említett, talán a legfontosabb, és leghihetőbb hang, Taiga hangja, egyedül is elvinné a hátán a sorozatot. Változatosságával gyakorlatilag mindent átad az animéből, így a hiányérzetnek nyoma sincs, kivéve persze azt az alkalmat, amikor az utolsó epizódnak is vége, és valahol a gyomrunk tájékán valami furcsa ürességet érzünk...

A valóságszagú, reálisan végződő anime; a mindent ellenségként kezelő gyerekek bizony sokszor kapnak pofont és ijednek meg az élettől, hogy aztán egy kicsit megérjenek, és ha megértek, bizony sokkal jobb döntéseket hoznak, mint azok, akiket nem pofoz fel annyiszor az élet. Nos, valami ilyesmi volt számomra a Toradora - remélem minél több olvasót indítok el megint egy sorozat felé, ritka írásszörnyetegeim egyikével, és remélem azt is, hogy az ezekre születő válaszok között végül találok egyet, amiben egy újabb hasonló cím akad.

Mert ilyen történetekből kellene még.

 

Értékelés: 10

Linkek:
Wikipedia
Animeaddicts

komment
2009. június 06. 15:00 - Erda

Toradora!

Az iskolai „egymás barátaiba vagyunk szerelmesek” történetekkel Dunát lehetne rekeszteni, és szerintem a forgatókönyvet is mindenki ismeri: két ember szövetkezik, hogy segítsék a másik boldogságát, majd rájönnek, hogy ők tulajdonképpen egymásba szerelmesek, és happy end. Nem hittem, hogy ezt lehetne tovább ragozni, de a Toradora!-nak sikerült.

Ryuji Takasu és Taiga Aisaka korántsem átlagos diákok. Míg Ryuji mogorva külseje ellenére csupaszív ember, Taiga kawaii megjelenése egy agresszív kistigrist rejt. Két főszereplőnk ha úgy vesszük tűz és víz jellemek, mégis van egy-két dolog, ami közös bennük. Egyrészt is az iskola nagy része mindkettejüktől retteg, másrészt mindketten a másik legjobb barátjába szerelmesek, ráadásul egymás szomszédságában is élnek. Innentől kezdve adott, hogy segítenek egymásnak, még ha eleinte elég döcögősen is indul a barátságuk.

A Toradora! alaptörténete egy teljesen átlagos shoujo szituáció, mégis elég sokféleképpen ki lehet bontani a történetet. A sorozat alkotói főleg a humorra helyezték a hangsúlyt, Ryuji és Taiga csetlései-botlásai nagyon szórakoztatóak, és meglepően reálisak is, hiszen tudvalevő, hogy egy középiskolás nem orrvérzést kap titkos szerelme láttán, hanem hebeg-habog zavarában. Ezek a reális reakciók és szokatlan jellemek azok, amik képesek megnézetni az emberrel az animét, még ha a vannak is fenntartásai a történettel szemben.

Persze az is sokat segít, hogy a grafika pazar, bár én nem is vártam mást egy 2008-as, idén befejeződött animétől. A karakterek ábrázolása nagyon szép, a mozgások pontosak, a hátterekre és a szívezésre is odafigyeltek. Nem hiszem, hogy ennél több kéne, élvezhetővé és hangulatossá teszi az egész animét.

A Toradora! tehát egy kellemes kis slice of life anime némi romantikával és sok humorral. Ami engem roppantul zavart az a kicsit furára sikeredett befejezés. A kritika elején kiemeltem a reális helyzeteket, nos az anme vége felé egyre több lett a túlkapás, és a túldramatizált szituáció. Ez szerintem elég nagy gáncsot vet az egész sorozatnak, bár a romantikus lelkeknek biztosan tetszeni fog. Mindenesetre egy próbát megér az anime mindenkinek aki szereti a humort és a romantikát.

Értékelés: 6,4

Linkek:
MyAnimeList
Animeaddicts
 

Címkék: toradora! é:6
komment