ost


2010. január 28. 15:00 - Khaos

Ghost in the Shell OST

A Ghost in the Shell, mint azt mindenki tudja, és még az is unásig lehet vele aki nem látta, nagy robbanás volt, ami a születése óta nem szűnik meg ikonnak, szimbólumnak lenni, kinek-kinek a maga okai szerint. Egyesek a cyberpunk igazi éledését látják benne, mások szerint az animék egy teljesen új korszakának legjobbjai közé való. A film sokoldalúsága persze koránt sem írható le ilyen könnyen és röviden, de ez egy ilyen volumenű filmnél nem is meglepő. Akár jó a véleménye az embernek róla, akár negatív, a tények azok tények; a film eszközeit teljesen irányításuk alatt tartó készítők mind a film üzenetének szolgálatába fektették.

Az OST szempontjából ez annyit jelent bizonyosan, hogy a marketing-szempontból bekerült zenék (egy sajnos kivétellel) ki lettek űzve a soundtrack lemezről, ezzel megadva a film zenéinek az általános vontatott, makabrikus jegyet, amit ma a gótikus cyberpunk saját jellemzőinek mondanánk. A film minden pillanatát átszelő hangulathullámot azonban ebbe az elnyújtott végtelen folyamba beültetett három kánta teszi igazán azzá a pulzáló és borzongató egyveleggé, ami miatt az egy életre az agyunkba ég. Egy, egészen addig a világ nagy része számára nem létező stílus, a bolgár melankólikus népzenei motívumok, Kenji Kawai kezei alatt, a mindig ínyencszámba menő japán hangszerelés és népi kórus hangjain szólaltak meg, és ezzel a szokatlanul összehangzó összeolvasztással a zeneszerző végleg letette névjegyét a Japán filmiparban, ami számomra talán a világon egyedüli kiemelkedő tendenciaként még készít igazi filmzenét, és nem csak marketingfogásként pakol bele minden olyan zenét a filmjeibe, amik elnyerték a produkció válogatásának financiális tetszését. Ha a film óta még nem is szereztétek be, itt az ideje meghallgatni, már csak azért is, hogy az üresnek ható számok közben rájöjjetek, a film, vagy annak szemeinkbe égett képei nélkül ez a zene is csak félkarú és féllábú óriás.

Link:
Youtube playlist

komment
2010. január 05. 15:00 - Erda

Death Note OST

Lassan kijózanodva a szilveszteri buliból, átvészelve a másnapot, és a sokkot, amit  az ünnepek alatt felszedett kilók jelentenek ismét elkezdjük publikálni a blogra kisebb-nagyobb kritikáinkat. Kezdetnek egy kisebb falattal, egy OST-vel szeretnénk indítani, ám egy ilyen írásban is meg van a kihívás, ha egy olyan népszerű anime zenéjéről beszélünk, mint a Death Note.

 A három lemeznyi OST számai műfajilag két fő csoporton osztoznak: A leghíresebb (értsd leginkább a köztudatba ivódott) dalokban általában az elektromos gitár dominál, míg az egymástól kevésbé elkülöníthető számok az acapella vagy kórusművek. Valószínűleg az OST műfaji kettősége miatt az anime zenéjét két ember szerezte, Hideki Tanuichi, és a már az Ouran High School Host Club-ból ismert Yoshihisa Hirano. A két zeneszerző, és az elütő stílusok ellenére azonban az egész OST egy kerek egységet ad, az összes szám kicsit dacos, kicsit intellektuális, és valahogy hátborzongató, remekül tudják növelni a feszültséget az animében.

A modern hangszerekre írt számokban a gitár mellett még a zongora dominál, a dalok inkább feszültséggel teliek, mint pörgősek. A kórusművek általában latinul szólalnak meg, jellemző az erőteljes férfikarok dominanciája, ami gregoriánszerűvé teszik dalokat, és ad nekik egy különös, földöntúli hangzást. Nem véletlenül lettek ezek a dalok a shinigamik, és magának a halállistának is a fő témája.

Az OSTtől nagyon elüt a két-két opening és ending. Ami még kicsit szembetűnő, hogy a két opening stílusa nagyon elüt egymástól, mondhatni a két véglet. Az első valami nyálas izé lett, a második viszont egy vérbeli death metál. Nekem mindkettőtől feláll a szőr a hátamon, de az igazi metálszívek biztos megdobbannak majd a másik opening hallatán/láttán.

Összességében a Death Note OST nagyszerűségét az adja, hogy a két zeneszerző és az eltérő műfajok ellenre képes egy egészet alkotni, és mindkét műfajban élvezhető, jól megszerkesztett dalokat letenni az asztalra. Akik szeretik a gregoriánt, azok mindenképp hallgassanak bele az OSTbe, mert megéri.
 

 

Címkék: death note
komment
2009. december 19. 15:00 - Erda

Pandora Hearts OST

Amikor a Pandora Hearts-ot néztem nem értettem, hogy lehet, hogy egy ilyen  teljesen átlagos, shoutás, démonos, vadászós anime egy átlagos sztoriból is olyan komoly csúcspontokat tud kihozni, és akkora hatással tud lenni a nézőre, ahogy azt ez a sorozat tette nálam. Aztán letöltöttem az OST, és rájöttem a titok nyitjára.
Bevallom, az animének nem vagyok valami nagy híve, és a mangát sem olvastam, éppen ezért először nem is értettem, hogy egy olyan történethez, ami különösebben nem nyűgözött le hogy tartozhat ennyire kegyetlenül jó OST? A válasz valószínűleg a zeneszerző kilétében rejlik, aki ezúttal kivételesen nem Yoko Kanno, hanem Kajiura Yuki, az anime OSTk másik nagyasszonya, aki többek között a Tsubasa saga, a Kara no Kyoukai, a Chrono Crusade és a Baccano! zeneszerzője

Így van ez a Pandora Hearts-ban is, és itt most nem a grafikát, vagy a cselekményt szeretném lehúzni, hanem azt kihangsúlyozni, hogy mennyire sokat tud érni egy olyan OST, ami nem csak háttérzaj, hanem külön életet él. A zeneszerző kifinomult dallamokat alkotott trillával tarkított szólókkal, misztikus női kardalokkal, szívet tépő zongoramenetekkel, és pörgős gitárszólókkal. Az OST rendkívül sokszínű, a klasszikus zenétől a rockon át még az elektronikus zene is képviselteti magát itt-ott, főleg az akciójelenetek alá vágott számoknál. A számok annyira dinamikusak, hogy ez a három műfaj akár egy dalon belül is megfér egymással, egyik sem nyomja el a másikat, és soha sem érzi úgy az ember, hogy a műfajok versenyeznének egymással.

A dalok különlegessége, hogy még a nagyzenekarokra írt számoknál is egyes hangszerek komoly szólókat kaptak, amik jazzes beütéssel sok trillát tartalmaznak, és sokszor megengedett volt az improvizáció is. Ezek a kiváltságok hangszerek általában a fúvósok körül kerültek ki, rengeteg gyönyörű fuvolaszóló van, de többször kaptak komolyabb szerepet a hegedűk is.
A hangszerek mellett a női kórus is sok szerepet kapott, a misztikus hangulatot a földöntúli szopránok  kara teremti meg, amik általában egy általam ismeretlen, latinra hajazó nyelven suttognak bele a hallgató fülébe.

Visszatérő dallamokból alig van kettő-három, ám ezek szinte minden számban feltűnnek. Ennek ellenére még az agyonjátszott, Meldoy névre hallgató főtéma sem hat unalmasan a második korong végére, és a huszadik verzió is ugyanolyan élettel teli, és sokkoló, mint a legelső.
Az anime openingje és endingje erősen elüt az OST hangulatától, kicsit talán zavaróak is tudnak lenni a lemezek végén, ám ha kiragadjuk őket Kajiura Yuki gyönyörű álomvilágából, és mint külön dalokat szemléljük őket az élvezhető kategóriába esnek.

Nem mondom, hogy mindenki azonnal essen neki a torrent oldalaknak, és szedje le a két korongnyi OSTt, de azért legalább a fent belinkelt youtube klipbe hallgassatok bele, hátha elkapjátok azt a varázslatot, ami engem sikeresen beszippantott, és sikerült róla megírnom az eddigi leghosszabb OST ismertetőnket. :)

 

Címkék: pandora hearts
komment
2009. szeptember 27. 15:00 - Erda

Terra e... OST

 

 

Hosszú szünet után úgy éreztem itt az ideje újraéleszteni az OST rovatot, hiszen még olyan sok említésre méltó soundtrack, ending, opening, és egyéb betétdal létezik az animék világában, amelyek mellett kár lenne szó nélkül elmenni.

A mára kiszemelt, két albumnyi muzsika nem más, mint a 2007-es Terra e... sorozat zenéje, amit főleg a drámaibb dalok miatt szeretném bemutatni nektek. Az OST-t nem más követte el, mint Yasuharu Takanashi, aki olyan világhírű animék alá adta a zenét, mint például a Naruto Shippuden, a Mononoke vagy a Pokoli Lány. Már csak ennek a három animének az említéséből is látszik, hogy a zeneszerző nagyon sokrétű, szinte minden műfajhoz tud zenét szerezni. A Terra e... zenéjében azonban megmutatta, hogy nem csak bármilyen műfajhoz, de gyakorlatilag bármilyen stílusban is tud zenét írni.

Az OST összesen hatvan száma között akad lassan és gyorsabb is, tradicionális hangszerekkel operáló, és igazi "gépzene" is. Énekelt szöveg nem nagyon hangzik el, viszont a vokalisták sok szerephez jutnak, főleg a női kórusok dominálnak a monumentálisabb, vagy a líraibb számoknál. Az OST-nek nem mellesleg amúgy pont ezek a dalok az erősségei. A viszonylag sok dal között elsikkadnak a pörgősebb számok, igazából elég egysíkú lett a két lemez, viszont az a pár monumentálisabb, több kórussal és szólistával előadott dalok nagyon komolyan emelik a zene színvonalát. Nem is csoda, hogy többnyire ezek a dalok kaptak központi szerepet az animében, a többi dalra valahogy fel sem figyelt az ember a sorozat nézése közben.

A Terra e... OST tehát nem egészben nagy élmény, sőt, nyugodtan lehet szelektálni a dalok között, viszont azt az egy-kettő jobb számot mindenképp érdemes meghallgatni, mert tényleg jobbak az átlagnál.

Címkék: terra e
komment
2008. december 10. 15:00 - Peorth

Omedetou Christmas!

Talán boldog karácsonyt kívánni még korai, de akárhogy is: lassan december közepénél járunk, s mi lehetne vidítóbb egy otaku számára annál a gondolatnál, hogy az ilyenkor annyira hangulatos ünnepi dalokat is japánul hallgathassa?
Mivel azonban - ahogy azt már korábban is olvashattátok - a karácsony nem egy tradicionális ünnep a Földnek ezen a részén, nem egyszerű vállalkozásra adja az a fejét, aki egy hosszabb listát szeretne összeállítani ilyen zenékből. Ellenben nem lehetetlen a dolog, hisz néhány animéhez nem csak x-mas specialokat, de külön albumokat is készítettek. Ilyen például a Love Hina, de szintén beszélhetünk karácsonyozásról az egy időben nagyobb sikereknek örvendő sorozatok esetében is, mint például a Pokémon vagy a Digimon.

Én, némi keresgélés után is csak három sorozatnál találtam konkrét karácsonyi CD-ket, de természetesen a lista bővíthető, ha van miből...
 

Sailor Moon Sailor Stars - Merry Christmas!
Azt hiszem, felszínesebb vagy alaposabb mértékben mindenkinek volt már szerencséje a Sailor Moon c. sorozathoz saját anime-történelme során. Miután egy klasszikus animéről beszélünk, több évaddal és még több zenei albummal, természetes, hogy a készítők egy karácsonyi összeállítással is megörvendeztették az embereket. Az a CD, amiről írok, nem az első ilyen, de rajta vannak a korábban rögzített dalok, és újabbak is. Az énekeket a seiyuuk és a belőlük verbuválódott Peach Hips nevű formáció adja elő, a legtöbb szám pedig sokunk számára ismerős, hisz többnyire amerikai dalok feldolgozásáról van szó (Jingle Bells, I saw Mommy kissing Santa Claus), de egy saját szerzemény is felkerült a listára (Sailor Moon Christmas).
Link
 

Card Captor Sakura - Tomoeda Christmas Concert
Az egyes évadok hanganyaga és a Vocal Collection mellé a Card Captor Sakura sorozathoz szintén kiadtak egy karácsonyi válogatást, ami azonban a fenti SM-hez képest merőben más stílust képvisel: többnyire oratorikus, kórusjellegű dalokról van szó, melyeket a sorozatbéli Tomoeda Iskola énekkara énekel fel, a Tomoyot szinkronizáló Iwao Yunko vezetésével. A hét dal között vannak eredeti művek is (olyanok szintén, amiket az anime folyamán hallhattunk, tehát eredetileg nem erre az alkalomra készültek), de meghallgathatjuk akár a Joy to the world-ot vagy a kifejezetten vidám, nyugati hagyományokat megidéző Yorokobi no Carolt.
Link
 

Di Gi Charat - White Fantasy
Listámban az utolsó szereplő a Di Gi Charat-féle White Fantasy. Ahogy kutakodtam, kiderült, hogy a sorozat soundtrackjei mellett több karácsonyi dalkoszorú is napvilágot látott, ehhez képest én szégyentelenül keveset tudtam csak beszerezni, összesen három dalt. Ennek fényében szentségtörés lenne az egész albumot megítélni, így maradjunk csak a hallott anyagnál. A három szám közül az egyik a Welcome! karácsonyi átirata (ebből kétféle is létezik tudtommal), míg a másik kettő inkább pörgősebb, partizósabb, s igazából ha nyáron hallanám, tóparton heverészve, nem feltétlenül tűnne fel, hogy épp karácsonyi zene duruzsol a fülemben.
Link
 

Mint azt fentebb írtam, a sor gondolom, koránt sem tekinthető lezártnak, ezt bizonyítja az a külföldi blogger által összeállított elég hosszú és változatos lista, amire kutakodás közben bukkantam, s itt lehet megtekinteni: Anime Christmas Songs.

Kellemes zenehallgatást Mindenkinek!

komment
2008. december 01. 15:00 - Erda

Nana OST

Egy olyan animénél, ahol két banda életét is nyomon követhetjük, szinte biztos, hogy legalább egy dalt mindenki talál magának, amit megszeret. A Black Stones és a Trampest együttesek zenei repertoárja mellett azonban mást is tartogat a Nana OST: könnyed, kellemesen andalító háttérzenét.
Az anime nézése közben, valószínűleg a többségnek fel sem tűnik, de az OST tartalmat kétlemeznyi színtiszta filmzenét, tehát olyan instrumentális alapot, aminek semmi köze a két zenekarhoz. Ezek a dalok általában nagyon egy stílusban íródtak, és a sorozat után kellemesen ismerősnek hatnak. Lehet, hogy ezek a számok önmagukban nem nagyon állják meg a helyüket, viszont azoknak, akik már végigizgulták a két Nana kalandjait, és tudnak mit kötni a dallamokhoz, ezek a számok nagyban felértékelődhetnek.

Mindezek mellett természetesen helyet kaptak a Black Stones és a Trampest együttes punkos, Jrock-os, néha kicsit már túl nyálas dalai is. Mivel ezek a számok eléggé elszórva találhatóak az OST-n, érdemes beszerezni a Best of CD-t, amin csak ezek a dalok szerepelnek, teljes hosszukban. A két zenekar ahhoz képest, hogy kitalált zenészekről van szó, elég egységes stílust képviselnek. Míg a Black Stones a punk és a rock műfajt képviseli, a Trampest kesergős szövegeivel és nagyon magas hangfekvésével inkább az érzelgősebb rockot képviseli.

Az OST változatossága miatt mindenki hamar találhat magának egy-egy dalt, amit aztán a végtelenségig újrahallgathat. Akinek tetszettek az openingek vagy az endingek, bátran hallgassa meg a két kitalált együttes további dalait is.

Címkék: nana
komment
2008. november 22. 15:00 - Erda

Bakumatsu Kikansetsu Irohanihoheto OST

Sok szamurájos animében hallhattunk már hagyományos japán hangszereket és dallamokat. Valószínűleg ugyanezekben az animékben tűntek fel a rockosabb és a nagyzenekarra írt, lendületesebb számok is, amik az akciójelenetek alatt hallhatóak. Nincs semmi különleges ebben a három stílusban, mégis, mi van akkor, ha összekeverjük őket? Megkapjuk a Bakumatsu OST-jét.

Mikor először megnéztem ezt kiejthetetlen nevű animét, a grafika mellett az OST volt a másik dolog, ami azonnal megtetszett. A kellemes hangulatú, túlnyomó részt japán népi hangszerek előadásában megszólaltatott számok szelídek és igen visszafogottak voltak, így gondoltam megszerzem magamnak a két korongyi OST-t, legalább lesz mire elaludnom. Mikor először hallgattam meg a két lemeznyi anyagot, hirtelen azt sem tudtam hol áll a fejem. Bár a látványos akció mellett fel sem tűnik az embernek, az anime OST-je legalább olyan dinamikus, és hihetetlenül robbanékony, mint maga a sorozat. Fukawasa Hideyuki bátran használja a történelmi hangszereket és a modern technológiát, nem ritka, hogy elektromos gitáron szólal meg egy-egy népzenei motívum, vagy éppen szamiszenen jammelnek egyet.
A hihetetlen korbéli keveredés mellé még betársul a kultúrák keveredése is, hiszen az európai zenéje oly jellemző nagyzenekar mindez alá andalító, vagy éppen félelmetesen jajgató dallamot ad, átütő hangzásával pedig az OST törzsét képzi.

Az anime zenéje furcsa, mégis remek keveréke az anime OST-k három fő műfajának, így bárkinek ajánlom, aki szeretne valami olyasmit hallani, ami ismerősen ismeretlen, és közhelyeket ismételgetve marad végig eredeti.

komment
2008. szeptember 28. 15:00 - Erda

Soul Eater OST

 

Be kell ismernem, hogy az elektronikus zenét már a kezdetektől fogva nem tartottam sokra, sőt, mivel hangszerek mint olyanok nem nagyon vannak benne, a háttérzaj kategóriába soroltam, főleg azért mert amit én hallottam, az általában a techno és dicso zene legalja volt, amit a sulirádiókban hallani. Aztán egy idő után rájöttem, hogy az elektronikus zene nem feltétlenül arról szól, hogy duc-duc, és egy héliumozott női hang két összefüggéstelen mondatot hajtogat. Persze még mindig nem vagyok techo rajongó, sőt, kerülöm az ilyen típusú zenét, mégis, ha valaki valami igazán pörgősre, műfajokon átívelőre, animezenére lenne kíváncsi, azt hiszem a Soul Eater OSTje lenne az első, amit ajánlanék.

A főleg elektronikus zenén alapuló hihetetlenül pörgős, lüktető zene szinte minden műfajból összeszedett valamit és beépítette egészen egyedi hangzásvilágába. A rockosabb hangvételű számoktól az egészen csendesen szomorodó melódiákig minden megtalálható. Néha feltűnnek a jazz elemei, nem egy számot pedig hip-hop szerűen elhadarnak, vagy a metálzenekarokra jellemzően elüvöltenek nekünk a énekesek. Megszólalnak a szívszaggató vonósok, és a nagyzenekar is bekapcsolódik a zeneáradatba. Mint az a felsoroláson is látszik, teljesen összefogó képet nagyon nehéz lenne mutatni a mindössze egy CDnyi, 20 számból álló, OSTről, hiszen annyira változatos és olyan sok műfajon átívelő, hogy egy szám meghallgatásából nem is lehetne képet alkotni róla.

Ami végig megmarad, és minden szám sajátja, az a hihetetlen dinamika. Még a lassabb számok is megtartják a szép ívüket, a pörgős számok pedig puskagolyószerűen lőnek ki, és az első másodperctől fogva viszik magukkal a hallgatót. Nekem főleg a gyors számok voltak azok, amik kiemelték az OST a tömegből, illetve az, hogy a rengeteg műfajt ízlésesen és egymással tökéletesen harmonizálva tudta összeállítani Taku Iwasaki. Annyira egyedi, robbanékony és színes OST, hogy tényleg minden műfaj kedvelőjének csak ajánlani tudom.

Címkék: soul eater
komment
2008. augusztus 21. 18:00 - Erda

Sword of the Stranger OST

 

A Sword of the Stranger nem nevezhető ismert animének, amit főleg annak köszönhet, hogy egy egyrészes, 2007-es movieről van szó. Ennek ellenére aki látta általában szerette, és zenerajongóktól az OSTről is csak jót hallottam. Nosza, mondom, ez esetben ez az anime nekem van kitalálva, hiszen ki nem szereti a fantasy elemekkel átszőtt történelmi cuccokat, főleg ha még a zene is jó?

Mint azt már egy korábbi kritikám is mutatta, az anime tényleg lenyűgözött, és örömmel jelenthetem, hogy az OST is egészen fantasztikusnak bizonyult. Sajnos egyetlen egy videót sem sikerült találnom a dalokról, így itt most álljon egy japán nyelvű trailer, ami talán annyi előnnyel jár, hogy nem csak egy számot ismerhetünk meg belőle.

Már az első számból is látszik, ennek az OSTnek is a dobok a legfontosabb hangszere. Rengeteg szólamban, rengeteg ütős, egyszerűen fantasztikussá teszi a pörgős számokat, még animáció sem kell a zene mellé, hogy kézzel fogható legyen az eszeveszett tempójú harc.

Igen, igen, ez mind szép és jó, de nagyjából ugyanerről papoltam, a Seirei no Moribito OSTnél, akkor ez most miért olyan különleges? A tény, hogy fantasztikusak a dobszólamok szerintem már magában elég az OST kiemeléséhez, mégis amiért írni kezdtem róla, az egészen más. Az OST különlegessége ugyanis abban rejlik, hogy a hagyományos japán és kínai népi hangszerek mellett feltűnik sok más, a japán kultúrától idegen hangszer. A zeneszerző, Sato Naoki bátran nyúlt hozzá más kultúrák hangszereihez, így került bele a számokba nem egy skótduda, harsona vagy kürt szólam. Ez a kicsit új, szokatlan megközelítése a szamurájos filmek zenéjének, szerintem jót tett a teljes összhatásnak, és sokkal Európabarátibbá, izgalmasabbá tette a mindössze 25 számos filmzenét. Aki kicsit újat, szokatlanabbat akar hallani, mindenkép lessen bele az OSTbe.

komment
2008. augusztus 17. 18:00 - Erda

Seirei no Moribito OST

A fantasy műfaj divatba jötte óta egyre több és egyre jobb minőségű anime dolgoz fel valamilyen fantasztikus történetet. Ezeknek a sorozatoknak vagy movieknak általában fontos eleme a zene, hiszen ez az egyik olyan eszköze az animeiparnak, ami igazán el tudja repíteni az embert egy másik világba, így nagyon sok szinvonalas fanasty OST-t tudnék még ajánlani, mindenek előtt mégis a Seirei no Moribitot ajánlanám a zenerajongók figyelmébe.

Az anime OSTje két CDn jelent meg, mindkettő elég sok számot (28 és 29) tartalmaz, valamint az ending megjelent egy single kiadásban is. A zeneszerző, Kawai Kennji elég sok animének szülte már meg az OSTjét, többek között neki köszönhetjük a Fate/Stay night, a Ghost in the Shell moviek, a Moblie Suit Gunman 00, a Ramna ½, a Starship Operators, és a Death Note live-action zenéjét. Ez a koránt sem teljes lista is mutatja, hogy a zeneszerző elég eltérő stílusokban tud maradandót alkotni.

A fantasy OST-knél megszokhattuk, hogy általában népi hangszereket és nagyzenekart használnak a zeneszerzők, és így van ez a Seirei no Moribitonál is, amiért mégis kiemelném az OST-t a többi közül, az nem más, mint a dobok.
A zene főleg a vonósokra épül, ezek között kiemelt szerepet kap a hegedű és a cselló. Néha megjelenik még pár fafúvós egy-egy szóló erejére, mégis ami végig kíséri a két főhangszert, az a dobok és csörgők elképesztően változatos és hangulatos szólama. Szinte egyetlen egy számot sem tudnék említeni, amiben nem hangzanak fel az ütős hangszerek, és nem egyszer főszerepet is kapnak.

Egy jó OST ismertetőjegye, hogy elengedhetetlen tartozéka az animének vagy filmnek, illetve önmagában is élvezhető, és ezek bizony igazak erre a zenére is. Az animében a harcjelenet ritmusát általában a dobok adják meg, és a szereplők teljesen együtt mozognak a zene lüktetésével. Mindezek mellett a két CD-nyi muzsika tökéletes aláfestő zenéje lehet bármelyik délutánnak is. Énekelt dal elég kevés van, az openingen és endingen kívül mindössze egy szöveggel rendelkező dal van, azt viszont azonnal két változatban is élvezhetjük. A kórusok ettől függetlenül elég sok szerepet kaptak az OST előadásában, főleg a női és vegyeskarok adták hangjukat a számokhoz.
 

komment