2009. december 24. 15:00 - Khaos

Minden Idők Legjobb Animéje: Haibane Renmei

Ennek a gyönyörű napnak is el kellett jönnie. Ennek a hóval borított napnak, amikor a hideg már csak egymás mellett elviselhető, amikor az angyalok lélegzete is látszik, és amikor rájövünk kicsit, mennyire elmegyünk egymás mellett, és mennyi mindent nem veszünk észre. Lehet egy nap az évben, vagy az életben, ha végül ez a nap adhatja meg az értelmét, akkor lesz és volt értelme átélni annyi bajon, amennyin át kellett mennünk.

Karácsony van, s az év talán legszebb hetébe kezdünk bele, találkozunk családdal, barátokkal, szerelmekkel, és ilyenkor elfelejtjük kicsit a gondokat, hogy búcsúztassuk az évet, annak minden csodájával. Mi most búcsúztatjuk a listánkat, remélve, hogy ezt végigkövetve adtunk nektek rengeteg élményt, mert bizony egyáltalán nem szégyen, ha valaki velünk, miattunk nézett meg megannyi gyönyörű alkotást. Ha így volt, csak köszönhetjük nektek, hogy adhattunk valamit, mint most ezt az utolsó, mégis, talán legszebben csillogó darabot.

Mert számunkra a Haibane Renmei a legszebb anime volt, amit csak láthattunk abból a kavalkádból, amit Japán a világ minden szegletéből gyúrt össze, létrehozva a világ talán legcsillogóbb képzavarait. Mert a földön járó angyalok, a jóság megtestesítői, a teremtő által létrehozott gyönyörű lények bizony a földön járnak, csöppet sem angyaliak, és még dohányoznak is!
Csak mosolyogni lehet, amikor az ember a Haibane meséire gondol a szeretet útvesztőiről, hiszen őelőtte talán soha még nem láttuk ennyire visszhangzani saját magunkat a képernyőről, noha a történetbeli tükrünk, hibáink tükre glóriát és szárnyacskákat hordott. Ezen túl viszont, nehéz lenne bármit is mondani, sőt talán kárba is veszne annyi elmondott szó, hiszen ez a mese igazán nem a mi szánkból szép, még csak nem is a képernyőről. Olyan kis csoda ez, mint az esti mese a szülő szájából, ami az álom varázslatos valóságában folytatódik tovább, ahol minden csak egy kicsit más, amiben mindig ott a szó, ami meghatározza az álom folyását, és persze ott vannak a falak, a gyermeki évek tudásának, és megint csak a szavak a korlátaival.

Mindannyian szeretjük a Haibane Renmeit, talán pont azért amiért mindannyian szerettük az esti mesét régen, és mert ennyire közel, ilyen minden napunkat szellőként bejáró témában ritkán hallunk manapság mesét. Legyünk hát gyerekek megint, lóbáljuk a lábunkat, aztán bújjunk be az ágyba, és ha vége, menjünk az angyalkákkal az álmok gyönyörű földjére. Újra.

Reméljük mindenki mosolygósan ébred az ünnepek alatt!

komment
2009. december 22. 15:00 - Erda

MILA 2: Toki wo Kakeru Shoujo

Ha visszatekintünk a MILA cikkeinkre, nem nehéz kiszúrni mennyi klasszikus, és nagy hírnevű anime kapott helyet a mi „Minden Időnk Legjobbjai” listánkon. One Piece, Dragon Ball, Miyazaki filmek, Cowbopy Bebop, Akira, NGE… az anime rajongók kilencven százaléka azonnal tudja miről van szó, ha ezeket az animéket emlegetjük. Ennek ellenére ahogy közeledünk a legjobbak felé kezd elválni, hogy nem mindig a legnépszerűbb a legnagyobb horderejű, és nem biztos, hogy az az anime hordozza a legtöbb mondanivalót, amit az összes 14 éves ismer, aki egy animeconra ellátogat. Ennek  bizonyítására álljon itt a második helyezett, egy olyan alkotás, ami nem végtelenre nyújtott  shounnen, sőt, még csak nem is sorozat, egy „egyszerű” egyestés filmről beszélünk, a Toki wo kakeru shoujo-ról.
Persze sokan ráncolhatják a homlokukat, hogy „miért ez, és különben is, nem is ismerem”, ám akik látták a filmet, azoknak szerintem nem kell ecsetelni, hogy hogyan pottyant ide Makoto bájos és egyben szívszaggató története.
Ha valaki látott már olyan igazi, jóféle ifjúsági filmet, amiben a szereplők a célközönség mindennapjait élik egy kis csavarral, vagy látott már felsőbb kategóriás családi filmet, akkor a TokiKake-vel nem csak egy jó filmélményt, hanem egy óriási nosztalgiát is kap, a movie ugyanis pontosan ezeknek a filmeknek a hangulatát kelti. Makoto, Kouske és Chiyaki kalandjai mindennapiak, és még sem azok, a három barát a gimisek gondtalan életét élik, mégis olyan dolgok történnek velük, amik érettebbé teszi őket bármelyik kortársuknál.

Végül, a TokiKake, listánk sok más rendhagyó pontjához csatlakozva egy újabb furcsaság. A korábban tizenhatodik helyen már megemlítettük Makoto Shinkai filmjeit, és persze az alkotások sajátos csoportjához ez a film is hozzátartozik, míg mai jelentősége, és számunkra sok más animét egyszerűen maga mögött hagyó hordereje még egy külön - és az AnimeComment számára kivételesen fontos - helyet is megérdemelt.

Írásaink a Toki wo Kakeru Shoujoról.

komment
2009. december 20. 15:00 - Khaos

MILA 3: Neon Genesis Evangelion

Így karácsony küszöbén, reméljük örültök majd a Minden Idők Legjobb Animéit felsoroltató listánk első három helyezettjének. Eljött hát az idő, hogy lehulljon a lepel, itt a harmadik helyezett; mert minden műfajnak megvannak az átléphetetlen, időtlen oszlopai. A Neon Genesis Evangelion pedig valami olyasmi, amit aki csak látta, sosem fog elfelejteni.

Nem mintha a sorozat alkotott volna kifejezetten újat, vagy éppen kreatívat, mert a mecha, és a földöntúli entitások keverése a nyugat angyalaival, Japános képzavarként már régesrég jelen van a japán fikcióban. A megvalósítás sem tűnik ki semmilyen sztenderdből, mégis, valami feltornázza a filmet idáig, a világ animét ismerő társadalmának folytonos köztudatáig, és az animekultúra egyik kötelező ismeretanyagává teszi.

Ez a valami pedig - ha szabad egyáltalán amatőr billentyűforgatóként megmondanom a tutit, az emberek végletesen emberi, végzetesen defektes érzelmeinek és a történet rideg és kegyetlen, de tökéletes logikájáának köszönhető. A háború, amit az ember vív az ismeretlen ellen, nem más, mint pár túl magasra került elborult elme harca, önmaguk hibái ellen, amiben végül nem győzhetnek. A NGE realitása pedig nem hagyja meg senkinek a remény legapróbb látszatát sem, az emberek összeomlanak, kapcsolatok esnek szét, "jók" halnak meg - mindez a világ általunk is élt törvényei szerint, sosem figyelve arra, ki mit érdemel.

Az Evangelion tehát, szememben, az előző évtizedek egyik legnagyobb sci-fi tragédiája, és mint ilyen, összekavart már milliónyi nézőt, és vitára, elmélkedésre késztetett már megannyi firkászt; így például minket is.

komment
2009. november 16. 15:00 - Khaos

MILA 4: Great Teacher Onizuka

A nemtörődöm arc, a folyton benne füstölgő cigaretta, a formaságokra semmit sem adó külső, és persze a komolyan az utolsó pillanatig sem vehető ötletek már tíz éve velünk vannak. Ez a tíz év, és a még mindig töretlen siker, népszerűségi listák sokasága mutatja be, a világon nagyon is sokan szeretik a két lábbal a földön járó tanárokat, főleg ha azok többet törődnek a diákokkal, mint a tananyaggal. Persze az ilyen tanárokat mindenki szereti, és habár legtöbbünknek ilyenből aligha jut ki egy-egy az iskolai évek során, a GTO megmutatja nekünk, milyen őrült emlékeket adhatott volna, ha minket is tanít egy Great Teacher.

Mert a GTO menő, Onizuka pedig ott van a szeren, és az őrült mutatványokkal megmutatja nekünk, milyen is, ha valaki még mindig elég naiv és őrült egyszerre ahhoz, hogy szembeálljon  rendszerrel, pár égetnivaló kölyökért. Mindenki, akinek már benőtt a feje lágya, legalább félig, tudja mit is jelent ez, egy olyan világban, mint a miénk, és tudja, hogy mennyire hatalmas élmény és példa is lehetne ez ha valóban megtörténne velünk, vagy bárki mással, amíg az iskolapadot koptatjuk. A GTO más szóval egy hatalmas álom, és egyszerre remény is; reméljük lesznek még majd ilyen tanárok, és változik meg még így osztály mielőtt tizenévesen, és máris kiégve kell kilépnie az életbe.

Végszóként, és eszeveszett baromságként persze hozzá kell tennem, én is tanárnak tanulok, én is tanítani akarok. Nem is tagadhatom, hogy a GTO-nak ebben nem volt szerepe, és azt sem felejtem el, hogy ez az írás egy lista tagja, amiben a számunkra legkedvesebb animéket soroljuk fel, viszont részemről a GTO minden értéke eltörpül az imént elsütött hülyevagyok kikiáltás előtt. Kell-e több, mint egy ilyen bizonyíték, hogy ez a sorozat kilépett a képernyő mögül, és motivált legalább egyvalakit arra, hogy tegyen valamit az életben? Szerintem, szerintünk, nem.

Mert vannak még naiv barmok, és mert vannak még olyan filmek, mint a GTO.

komment
2009. október 17. 15:00 - Erda

MILA 5: Cowboy Bebop

Egy ócska hajó maroknyi legénységgel. Pár pitiáner fejvadász, akiknek soha semmi sem jön össze. Társak, akik utálják egymást, egy csapat, ami képtelen a csapatmunkára. Halva született gondolat? Dehogy, csak maga a valóság.
2075-ben ugyan miért lenne könnyebb az élet, mint most? Miért klappolna minden, miért lennének a helyzet magaslatán az emberek? A Bebop legénysége bizony koránt sem tudja irányítani az események folyamát. Kifolyik a pénz a kezükből, valami apró baki miatt minden terv dugába dől, ráadásul ők maguk is ott tesznek keresztbe a másiknak, ahol csak tudnak.
És ha már úgy se akarnak összejönni a dolgok, ugyan minek idegeskedni rajtuk? Csak dőljünk hátra, és közönyösen nézzük végig, ahogy saját életünk zuhanórepülésben tart a végső összeomlás felé. Csak sodródjunk az eseményekkel, és lesz ami lesz. Ez a helyes viselkedés ilyenkor? Dehogy. De próbálja erről valaki meggyőzni a Cowboy Bebop hőseit.
 


Hogy miért is  lett kalsszikus ez a sorozat? Nem csak szeretnivaló karaktereket, sziporkázó poénokat, nagyon komolyan vehető életfilozófiákat, az antihős karaktertípusát adta nekünk, ez az anime hanem egy életérzést is. A közönybe menekülés, a nyugodt felszín alatt megbújó rengeteg érzelem paradoxonát. A Cowboy Bebop egy képzeletibeli jövőben mutatott tükröt a jelennek, és rávilágított arra, amit senki sem akar tudomásul venni, hogy igenis mindenki csak egy elhagyott, megcsalt, elárult gyerek ebben a hatalmas világban, és nem akar mást, csak végre megtalálni az elvesztett boldogságot.
 

Cowboy Bebop írásaink.

komment
2009. október 13. 15:00 - Khaos

MILA 6: Akira

Akira. Lassan félelmetes és émelyítő, hogy mennyire és mennyien tekintették már remekműnek, korszakalkotónak, meghatározónak. Nem csodálom azt sem, hogy sokan már nem értik mit is jelenthetett ez a film annak idején, és talán jól is van ez így, hiszen ha az értékek nem változnának, nem haladnánk semerre a világban, és csak élnénk életünket abban a mederben, amit az elődeink ástak.

És ugyan hol lenne az Akira, vagy az az egész hatalmas modern hullám, amit animének nevezünk, ha nem ásott volna valaki egy újabb folyásirányt a medernek? Talán sehol, vagy talán egyáltalán nem így nézne ki. Mert az Akira annak idején, és őmaga után számtalan híres vagy hírhedt másik produkciót provokált ki az alkotókból, és sok olyan animátort, rendezőt is adott az iparnak, akik azóta is meghatározó filmeket készítettek.

Tehát egy ilyen listában is, ahol túlon-túl sok a friss, már-már ropogós anime, és ahol azt merjük mondani, hogy ezek a legjobbak, legalábbis saját perspektívánk szerint, még mindig helyet érdemel ez az őskövület, és még pár ilyen. Persze még egy darabig ez biztos így is marad, mert manapság viszont koránt sem készül annyi mondanivalóval ellátott sorozat, amennyi kellene, hogy letolják a mezőnyből ezeket a filmeket. Már ha lehet ilyet tenni egyáltalán.

Akira kritikáink.

komment
2009. szeptember 20. 15:00 - Khaos

MILA 7: Azumanga Daioh

Azumanga! Dejóóó...

Ezt nem lehetett kihagyni. Milyen is lenne egy lista a mangák és animék világából Azu nélkül? Olyan, mint az egész eddigi életünk Garfield, vagy éppen Kázmér és Huba nélkül, szinte minden újság és magazin utolsó oldalain. Hogy az előző kettő meg se közelítheti az Azumangát? Persze hogy nem, animeoldalon vagyunk, és rajongunk, de azt meg kell hagyni, gyerekként az előzőkért csórtuk el apu elől az újságot, nem másért.

Az Azumanga Daioh Japán egyik olyan örök darabja, amire mindenki mindig emlékezni fog, mert ahhoz, hogy maradandót alkossunk tényleg nem kell pár lapnál vagy éppen pár percnél több epizódonként. Ezek az apróságok pedig olyan élesen fogják meg Japán sajátságait, hogy aki ismeri azért, aki nem, pedig azért fog érte rajongani, és néha észre sem veszi, hogy igenis, ezen a bolondsággal megrakott szekéren is lehet könnyekig hatódni. Mert ha visszagondolunk az iskolapad éveire mi is ugyanezeket látjuk pepitában, a legjobban emlékszünk a hülyeségekre, és a ciki hibákra, amiket végighurcoltunk azokon az éveken, majd eszünkbe jutnak a szép emlékek, néhány régi barát, világmegváltó - vagy éppen csak a mi világunkat meghódító - tervek, meg egy kis közös bánat. Mert mi emberek egyformák vagyunk, mint az eltévedt pacák a vásznon, kicsik és nagyok, sokszínűek, és persze mind ugyanazon a képen vagyunk.

Hát igen. Ilyen sorok után nehéz folytatni. Ezek az írások már csak ilyenek lesznek, mert a lista elején olyan darabok vannak, amik belőlünk kihoztak még valamit, illetve egy jó nagy foltot hagytak rajtunk, és egyáltalán nem utolsó sorban az AnimeCommentre vezettek minket.

Három ővel és négy felkiáltójellel, csupanagybetűvel,
fangirlsikollyal és persze az elmaradhatatlan
valamiértmindigelőkerül hentai linkeléssel:

KÖTELEZŐŐŐ!!!!
~hentaiii~

komment
2009. szeptember 11. 15:00 - Khaos

MILA 8: Fullmetal Alchemist & Koi Kaze

Hogy, hogy nem, megint egy pároshoz értünk itt a listában, azonban, hogy ne legyen több kétely, be kell jelentsem, több ehhez hasonló bejegyzés már nem lesz. Igaz a döntés nehéz volt, hiszen rengeteg animét hoztunk össze, már csak a nevezéskor, minél inkább gondolkodtunk a legjobbak felé, annál könnyebbnek látszott a döntés. Egyben már biztosak, lehetünk, vagy kis stábunk ízlése defektes egyformán, vagy a kétezres évek egyre csak termelték a megunhatatlan, kiváló sorozatokat. Nem is lehet csoda, hogy a Japanimánia virágkorát éri, persze azt is cseresznyevirágok között.

Kell egyáltalán mesélnem nektek a Fullmetal Alchemistről? Persze hogy nem, hiszen a sorozat, ami képes volt megragadni a shounen-fightok, és a végül nők kedvencévé avanzsáló ki tudja miért oly szerencsés, illetve népszerű sorozatok között is egyszerre, az tud valamit. Az FMA sikere rengeteg dologra vezethető vissza, s ha elkezdeném sorolni talán itt ülnénk estig, illetve hajnalig, ha újat szeretnék mondani, én ülnék itt hajnalig, és egyre csak tolódna a publikálás dátuma. Mit lehet ilyenkor mondani? Azt, hogy egy sorozat végre alkotott újat, tudott a viktoriánus beállításból kilépni, úgy hogy azt használja alapul, hozott mágiát, és varázslatos tudományt, úgy, hogy földhözragadt, és tudott úgy a halálnál, és az ember döntéseinek következményeinél nehezebb témát a fejünkbe tenni, miközben két makacs kölköt néztünk a képernyőn.
Hogy ez, önmagában csak ez, miért is olyan jó, amilyen? Mert idáig ez az első, ami még csak a környékén is jár ekkora szakadékok átugrásának egy sorozatom belül, és nem utolsó sorban, ilyen könnyedén. Mert az elsőket mindig megjegyzik, és amiért a Dragon Ball annak idején a legnagyobb durranás volt, de az utána jövők már koránt sem, egészen amíg valaki újat nem rakott a shounen gerincét alkotó harcolászós alkotásokba. Igen, az FMA valami olyasmi, ami hozott egy nagy újítást, és robbantott is vele, megérdemli, hogy itt szerepel, és megérdemli, hogy egy soron legyen említve, sőt előrébb, mint a Dragon Ball volt is valaha.
A képekről, a hangzásról, a karakterekről, és sok minden másról pedig még nem is beszéltem...

 

Beszélhetek viszont a Koi Kaze csodálatos képeiről, a melódiákról, és a karakterek hátborzongatóan valóságos, elveszett és kétségbeesett pillanatairól, nomeg arról a vonalról, ami a Koi Kazet is egy hatalmas, és valószínűleg sokáig átugorhatatlan elsővé tette.

Ez a vonal az a borotvaéles metszet a valóságból, amivel minden egyes reakció, mozdulat és cselekedet egyre őrjítőbb, és valóságosabb lesz a sorozat végére, mert a valóság bizony a legkevesebb esetben olyan könnyű, mint az az iskolákat kerülgető animékben látszik.
Mit csinálnál, ha? Az anime nagy kérdése ez, és biztos vagyok, minden egyes ember magára formálja a kérdést, a végkimenetel felé. Talán pont ezért is van ennyi epizód, talán pont azért sűrűsödik össze minden a végső pillanatok felé, hogy végül mindenki, aki látja és olvassa feltegyen magának egy kérést, és közelebb legyen ahhoz a perspektívához, amit átél az, aki hasonló cipőben jár. Mert járnak így, ki tudja hányan, és megítéltetnek, szenvedésre kárhoztatnak általunk, a normális emberek által, ki tudja milyen fájdalmakat élve át. Ha van még kérdés, amit ránk bíz a sorozat, valahogy így szól: Kinek van joga ítélni?
Egy gondolatot mindenkinek megér, és ha ezután nézitek meg, tudni is fogjátok, miért is a két kérdés.

Itt olvashattok róluk:
Fullmetal Alchemist
Koi Kaze
 

komment
2009. szeptember 04. 15:00 - Peorth

MILA 9: Lovely Complex

Ismét egy lépéssel előbbre jutottunk a MILA sorozatban, következő helyezettünknek, vagyis a 9.-nek pedig a Lovely Complexet szavaztuk meg. Első blikkre talán ez az anime sem tűnik többnek vagy különlegesebbnek egy hétköznapi iskolai love storynál, ám hogy kivívta a maga helyét a top10-ben, már több, mint árulkodó tény.

Érdemeit mindenképp abban kell keresnünk, hogy még a sorozat vége felé is fáradhatatlanul és érezhetően cseppett sem lankadó lelkesedéssel szállítja a poénokat a legkülönbözőbb formákban: a lendületes és szórakoztató dialógusok fényét hol a seiyuuk felejthetetlen hangjátéka, hol pedig a sorozatba újra és újra frisseséget hozó változatos grafika emeli, a legtöbbet és viccesebbet kihozva egy olyan szituációból, amire sokan minden különösebb fennakadás nélkül csak legyintenének, anélkül, hogy akárcsak egy percig valóságos és létező problémaként figyelnének rá. Akár hisszük, akár nem, egy olyan világban, mint a miénk - amely bár divatként hirdeti a toleranciát, még mindig sokan szenvednek a testi, faji, nemi és bármilyen más, megkülönböztetésre lehetőséget adó sajátosságokra irányuló előítéletektől. 

Persze a LoveCom mondanivalóját nem a viselkedéspszichológia mélységeiben kell keresnünk, csak legyünk vele tisztában, hogy két utat is felajánl a sorozat: aki nem vágyik többre, annak mint egyszerű, de minőségi, minden blőditől mentes vígjáték is tökéletesen megteszi majd, aki pedig kicsit meg is akarja rágni a látottakat, máris olyan kérdésekkel találhatja szemben magát, amelyek nemcsak egy animében vetőd(het)nek fel, hanem a valós életben szintúgy. S ekkor megkezdődhet a néző személyes játéka: a látottak átvonatkoztatása, tovább értelmezése vagy ne adj' Isten önmagára ismerése.
Az anime a maga sajátosan pozitív hangulatával ha útmutatást nem is ad a kamasz lét problémáinak elviseléséhez, arra mindenképp alkalmas, hogy még a legszürkébb és fagyosabb téli napokon is egy kis napfényt, optimizmust csempésszen a levegőbe.
 

További vélemények az animéről: Lovely Complex.

komment
2009. augusztus 31. 15:00 - Erda

MILA 10: NANA

Elérkeztünk az általunk összeválogatott Legjobb Animék Lista TOP10-ébe, amit egy hölgyeknek szóló animével szeretnénk megnyitni, a Nanával.

Komatsu Nana és Oosaki Nana történetét nem hiszem, hogy be kell mutatnom. A két lánynak nem csak a neve, de  életkora és lakóhelye is megeyezik, mivel lakótársak, és egyben barátnők is. A két lány jelleme tűz és víz, és céljaik is egészen mások, mégis jól kijönnek egymással, és a végsőkig ragazkodnak egymáshoz.

Hogy miért jó a két Nana története? Azért, mert a rocksztárok mesebeli világáról szól, mégsem tündérmese, mert a szereplők élete nem gondtalan, és sokszor túlságosan is reális problémáik vannak. A zene és a színpadi csillogás ellenére néha probléma, hogy hol is alszanak aznap este a szereplők, és sokszor meg kell küzdeni önmagunkkal és másokkal a boldogság eléréséhez.

A Nanában az a jó, hogy kicsit benne vannak a fiatal felnőttek félelmei, kicsit megmutatja milyen nehéz önálló  életet kezdeni, mégis a zenei világával megmaradt a tinédzserek habos-babos álmainál, hogy a legjobb barátnőnk majd rocksztár lesz, és álmaink hercege leléphet szobánk falára kitett poszterről. A Nana úgy nyomja a képünkbe a valóságot, hogy közben elhisszük neki, hogy mindezt nem kell komolyan venni, mert ez csak mese. És pont ezért olyan jó.

Írásaink a sorozatról

komment