2012. február 09. 15:00 - morwen

A distancia pátosza - Byousoku 5 cm fanfic

631135473.jpg

 

- 1 -

 

Öt éves lehettem, mikor először találkoztunk a játszótéren egy meleg tavaszi délután. Egyrészes piros ruhájában, kezében egy kis zöld lapáttal olyan daccal állt a homokozó közepén, mint egy elkényeztetett hercegnő. Mégis sírva futott el, mikor néhány fiú megdobálta vizes homokkal. Attól a naptól fogva nem játszottam a többi nagycsoportossal az óvodámból, viszont minden hétvégén találkoztam a velem egyidős lánnyal, Eszterrel a játszótéren. Az oviban még nem igazán csúfoltak emiatt, általános iskolában már igen. Egyszer szünetben a táblára egy nagy szívet rajzoltak, benne a nevemmel és alatta Eszterével. Mikor a büféből felértünk a terembe rajtunk nevettek és mutogattak ránk. Eszter mérgesen rárivallt az osztályra, hogy ki volt az. Fogtam a rongyot és gyorsan letöröltem a táblát, majd látva, hogy Eszter szemében már gyűlnek a könnyek, kézen fogtam és kirángattam a teremből. Arról az óráról hiányoztunk, sétáltunk a folyosókon és beszélgettünk.

Tovább
komment
2012. február 06. 15:00 - morwen

Fanartist: Mikoshiki

catgirl_by_anglorya-d47uvm9.jpg

Egy 22 éves lány, aki látványtervező szakon végzett a Kaposvári egyetemen, szeret gyűjteni mindenféle apró mütyürt, és természetesen imádja az animéket, a mangákat és a japán kultúrát úgy általában. Milyen lehet animékkel foglalkozni és a szünetben manga-stílusban rajzolgatni egy művészeti iskola hallgatójaként?  Hogyan lehet összeegyeztetni ezt a rajongást a szürke hétköznapokkal és az animés szubkultúrát érő negatív sztereotípiákkal? Ezekről a témákról és még sok minden másról kérdeztem Mikoshikit vele készült online interjúmban.

Tovább
komment
2010. április 09. 15:00 - Khaos

BLEACH s 2 ep 1 - Az új világ

A nap magasan áll, és a környéken meghitt csend honol. Közel, s távol, az egyetlen dolog, ami civilizációra utal, egy kunyhó, igaz ez is kerítés és bármilyen melléképület nélkül. Kéményéből néha éppen kivehető füst távozik, és éppen ez az, ami magához vonzza az unott, létezését nem értő lelket. A napok óta bolyongó, már-már kérdéseibe is belefeledkező alak, amint látkörébe kerül a háznak, megszaporázza lépteit; végre van miért mennie, és reméli, végre megkérdezheti valakitől, hol is van éppen. A házban egy öreg, és egy másik, hozzá hasonlóan elrongyolt ruhákban, zavarodottan nézelődő alak ül. Az öreg az ajtó felé se fordul, de hellyel kínálja az érkezőt.

-Akkor itt az ideje, hogy elkezdjem. - Az öreg, amint mindkét jövevény előtte ült, közöttük a pislákoló tűzzel, és a kis fekete kancsóval, töltött egy újabb csésze teát, majd szakállát simítva mesélni kezdett. -Ez az a hely, ahol a legvadabb történések is játszva esnek meg, és a legvadabb fantáziátok is csak gyerekjáték. Hogy igazoljam, elmondok nektek egy történetet, amelynek a hőse egy olyan fiú, aki az életében folyamatosan önmagát kötötte meg a kötelességeivel és a titkaival. - Az öreg a két férfira nézett, akik az 'életében' szó óta meredtek rá. Egyikük sem volt meglepett, mindössze a biztosság hiányzott. - Még az életben, amin már ti is túl vagytok. A fiú viszont tapasztalt valami olyat is az életében, amit ti még csak most fogtok. Ő túllátott az életen, és szépen lassan rájött, hogy egyedül van ezzel a képességével, de továbbra sem ez volt, ami igazából visszafogta a szabadságától. Ő maga volt az. Azzal törődött, hogy mit szólnak mások az életének hitt munkához, amit nyíltan soha, senkivel nem oszthatott meg senkivel. Az elrejtett munka és az eltakart való soha senkinek nem mutatott semmit magából. A változás pedig egy különös napon jött el a fiúért. Ráébredt, hogy mi is az igazán lényeges, amit addig egyszerűen elkerült.
-És mi volt az? - Kérdezte az egyik férfi. Az öreg elmosolyodott.
-Biztos, hogy tudni akarod? - A kérdést hosszú-hoszú, érdeklődéstől fűtött csend követte. -Hogy mire is talált, az talán nem is olyan fontos, számotokra. A választ megtalálni mindenkinek magának kell. Ami akkor történt, amikor megtalálta a saját válaszát, az az igazán fontos. - Az öreg leállt, és új teát töltött. Csendben iszogatott, már-már egyértelműen arra várva, hogy kérdezzenek tőle.
-És mi történt? - Megint a szemüveges szólalt meg elsőnek. Vékony volt; az a típus, aki irodában dolgozik, és életére hatással van a nap-mint-nap végzett munka.
-Elfogadta a változást, ami addig megbújt benne.
-És...
-Megérkezett ide. Ő már akkor más volt, mint ti. - A hosszú csendben, ami a mesét követte, a két férfi csak némán ült, néha összepillantva, pár szót egymáshoz szólva. Végül a másikuk, egy jóval vállasabb, tagbaszakadt férfi, pár kérdés után felállt és kérdőn nézett a másikra.
-Most, hogy tudom merre kell menni, inkább elindulok. Ha valahol megtudhatom mi történik velem, akkor kár itt vesztegetnem az időmet. - A szemüveges férfi is felállt, és kimentek a kunyhóból. Az öreg az ajtóig követte őket, és elmutatott az egyik irányba.
-Arra kell mennetek, és végül eléritek a célotokat.

Az út lassan kezdődött, és úgy is folytatódott a zöld erdőségekben. Étlen és szomjan, de nem éhesen vagy akár szomjasan, csak mentek. Az új világ zöld volt, tele madarak hangjaival, és a lombok között zúgó széllel. Ezekkel, és mással semmivel, még hosszú napokon át.

Címkék: bleach
komment
2009. október 15. 15:00 - Erda

Fanartist: Topichan

Mai interjúalanyunk Topichan, akit munkái alapján az ember azonnal Képzőművészetis hallgatónak saccolna, pedig még 17 éves sincs. Topichan a tipikus tinédzser életét éli Szombathelyen, középsuliba jár, a barátaival lóg, álmodozik, maxon hallgatja a zenét, és igyekszik majd egyszer leérettségizni, mégis van valami, amit egyáltalán nem középiskolás szinten űz, az pedig a rajzolás. Kiforrott stílus, perfekt anatómia, hihetetlen színvilág: első pillantásra elbűvölő képek.

Kezdjük az elejéről:  Tehetséges kisgyerek voltál? Alkottál annak idején?

Hát ha az emlékezetem nem csal , akkor már azóta rajzolok amióta meg tudtam fogni a ceruzát. Így halványan rémlik, meg anyukám is emlegette néha, hogy már oviba is sok pályázatra küldtek el az óvó nénik. Mindig is szerettem rajzolni.

Bárhogy is történt, mostanra már igazi profi vált belőled. Tanultad, vagy magad fejlesztetted a tudásodat?
Szerintem ez a kérdés olyan is-is. Az általános iskolában ugyan volt heti 1-2 rajzóra, amit szerettem is, és később szakkörre is bejártam. Amikor elkezdődött az anime/manga mániám, akkor kb kétszeresére nőtt a rajzolási kényszerem, bár az igaz, hogy a mangás vonal felé nyílt meg jobban az érdeklődésem. Mivel konkrétan manga rajzolást nem lehet tanulni ebben az országban, így azt hiszem részben magamtól fejlesztettem, viszont a suli ahová most járok, művészeti iskola ami szerintem nagyon sokat segített a fejlődésben technikailag, pl mangánál is ugyanúgy hasznos ha le tudom rajzolni a drapériát, a ruha gyűrődését, vagy akármi ilyesmit. Igyekszem a suliban tanultakat is a "hasznomra fordítani" a mangás téren.

Hogyan dolgozol? A hagyományos vagy az elektronikus alkotást kedveled? Milyen eszközöket használsz?
Amióta csak rajzolok soha nem nyúltam még géphez. Ennek több oka is van, a két legfontosabb talán az, hogy nem értek  hozzá és egy élet is kevés lenne, hogy felfogjam, hogy kell használni ezeket a számítógépes programokat, a második pedig az hogy mindig sokkal jobban szerettem a kézzel készült képeket. Főleg hogy rengetegszer látom például deviantarton is, milyen csodákat lehet művelni a vízfestékkel... A kedvenc eszközeim... hát... Az alap a rotring, azzal rajzolok elő mindent, és mivel imádok vázlatokat készíteni ezért ez az egyik kedvencem. Színezésnél akvarell és színes ceruza, de festeni jobban szeretek ezért érthető hogy melyik áll az első helyen. A tust is szeretem, csak nagyon félek tőle, mert ha elfolyik akkor a képnek kampec.

Hogyan lettél az a művész, aki vagy most? Már az elején a rajongás vitt rá az alkotásra, vagy máshonnan kezdted?
Azt hiszem ezt úgy tudnám a legjobban elmondani, hogy amikor megláttam az első animéket/mangákat, az fogalmazódott meg bennem, hogy " ilyet én is szeretnék csinálni ..."


Mik a kedvenc animéid?
Nos, én úgy gondolom mindenki azért néz animét/olvas mangát mert szórakozni akar. Sajnos vannak azonban olyan emberek, akik csak azt veszik figyelembe, hogy hány száz animét láttam. Felejtsük már el a hülyeségeket, nem a számok számítanak, hanem az hogy az illető szereti, élvezi nézni/olvasni.  Ezek után pedig jöjjön a valós válasz a kérdésre, nekem mily meglepő ezek után csak egy olyan anime van, amit igazán kedvencemnek hívhatok, ez pedig a Kuroshitsuji. Mangából címeket nem igazán jegyzek meg, csak ha tényleg olyan nagy hatással van rám. Itt elárulom, hogy 99%-ban yaoi, vagy shounen-ai mangákat olvasok, kedvenc történetem kimondottan nincs, mert mindegyik tetszeni szokott, és minden héten más a kedvencem szinte- amit éppen olvasok.


Bizonyára tudod, a világon már mindenütt vannak animés-mangás boltok, amik mindenféle holmit árulnak a fanoknak. Vettél már hasonló dolgokat?
Amikor elkezdtem aniemconokra járni, akkor még több ilyen kütyüre költöttem el elég sok pénzt, aminek persze örültem, de újabban úgy vagyok vele, hogy inkább más dolgokra költöm azt a pénzt. De igen, van pár ilyen cuccom, de nem tervezek újabbakat venni.

Ugyanúgy, mindenütt vannak fanklubok, de akárhogy is hívhatjuk őket. Valahol tagságod, fanlicenszed van?
Mivel eléggé félek az emberektől és főleg attól, ha egy meglévő társaságba kell újként csatlakoznom, ezért nem vagyok tagja egy ilyen fanklubnak sem. A barátaimmal, ugyanazokat a dolgokat szeretjük, velük ki tudom fangörlködni magam.

Mondj nekünk valamit a kezdésről. Mikor találkoztál először az animékkel, és mik voltak az első sorozatok, filmek?
Hát egy teljesen átlagos kezdés volt az enyém. Egy barátnőmnek köszönhetően ismertem meg az animéket-mangákat, és először hülyeségnek tartottam, főleg hogy anyukám eléggé tiltott tőle. De ugye mindig az az érdekes amit nem szabad, így egyre inkább elkezdtek megtetszeni, és onnantól nem volt megállás. A mangát később ismertem meg de azóta is az áll az animék előtt nálam. A legelső azt hiszem a Yu Yu Hakusho volt, azt nagyon szerettem. Aztán Inuyasha, Slayers, és minden amit adtak a csatornán.

Emlékszel még mi fogott meg az animékben? Mi volt az, ami miatt onnantól kezdve a képernyőre tudtál tapadni?
Hú, hát ez nehéz kérdés. Igazából nem tudom már mi fogott meg benne. Úgy összességében az egész: a grafika itt is előnyt élvezett, már akkor megtetszett ez a fajta stílus, és imádtam hogy ilyen idealizált, rajzolt, és mégsem gyerekmese. Ebből a szempontból jobban meg is szerettem mint bármelyik élőszereplős filmet, mivel néha túlságosan odavagyok az idealizált szépségért, amit a rajzolt figurák nekem sokszor jobban vissza tudnak adni.

És mi a helyzet most?
Mostanában egyre kevesebb animét nézek és egyre több mangát olvasok. Imádom hogy fekete-fehérben, mozgó kép és hang nélkül is olyan élményt nyújt, mintha élnének a szereplők.

Tovább haladva - vannak kedvenc stílusaid? Esetleg kedvenc alkotók, stúdiók?
Kedvenc stílusom nincs konkrét, mert több van, ami tetszik. Kezdjük a profi japán mangakákkal:, Yamane Ayano stílusát nagyon szeretem, szerintem gyönyörű, és irtózatosan szép bishijei vannak. Ha még egyet kéne mondanom, akkor a Kuroshitsuji rajzolója, Toboso Yana stílusa még az amit nagyon szeretek: A többi kedvencem viszont nem a japán mangakák táborát gyarapítja, bár legtöbbjük ázsiai alkotó ( hajjaj, tudnak ezek valamit amit én sosem fogok ) és deviantarton tevékenykednek, a nevüket pedig nem tudnám felsorolni, szinte naponta találok újabb és újabb elkápráztató galériákat. Ők nagyon tudnak inspirálni.

Milyennek találod az animék humorát – azaz mit is gondolsz a Japán humorról?

Hát...mit mondjak erre. Sok animén és mangán kapok visítós röhögőgörcsöt, szóval azt hiszem elmondhatom hogy szeretem az animék humorát Néha nagyon fájdalmas de nekem bejön.

Mi a helyzet az erőszakkal?
Hát, nem tudom, hogy tudnék-e okos dolgokat írni erre a kérdésre, mivel túl komolynak érzem ahhoz, hogy az én csekély témaismeretemmel nekiálljam kifejteni. Nem szeretem ha egy anime csak arról szól, hogy kaszaboljuk a népet, ha viszont egy karakternek olyan múltja, története van ami alapján kifejlődött benne hogy erőszakos, akkor úgy gondolom hogy ez kell hozzá, ezért nem ítélem el az ilyen történeteket.

És persze ez sem maradhat le – szexualitás? Ecchi? Hentai?
Valahogy éreztem hogy eljön egy ilyen kérdésnek is az ideje.. XD Ezzel szerintem mindenki máshogy van. Én mivel nőből vagyok ezért nemcsak hogy nem tetszik, de kimondottan irritál ha meztelen vonagló csajokat kell bámulnom, ezért inkább a yaoihoz folyamodtam, mert abban csak pasik vannak.... Az ecchit bizonyos mértékben elviselem, de ha már fontosabb a kilógó bugyik színe és száma mint maga a történet akkor az már nem az én mafajom.

És a végére pár csípős kérdés: Tízes skálán mennyire ítélnéd magad elborult rajongónak? Mennyi időt töltesz animék mellett? Vannak problémáid a fan-lét miatt?
Amíg szimplán anime nézésről, manga olvasásról van szó, talán adnék magamnak maximum egy gyenge 6-ost, mivel ha úgy vesszük nem is annyira az anime nézés tölti ki az időmet, hanem a rajzolás. Visítozni kizárólag zárt körökben, olyanok között, akiket nem zavar, és akik szintén visítoznak. Nagyon keveset, havonta max egyvalamit nézek meg. Olvasással más a helyzet, a mangát jobban kedvelem.
Rajongásból fakadóan néha vannak de nem túl gyakori és nem is erős problémák. Mindig vannak emberek akik már alapból elítélik, úgy hogy azt sem tudják mi az, de ilyenekkel nem szoktam foglalkozni.
 



Mit hiszel az animék ellen gyakran felvonultatott előítéletekről?
Hát, ismét olyan kérdés amihez túl butának érzem magam hogy egy értelmes választ adjak, de leírom a véleményem. Szerintem ezek olyan dolgok, amik valós tényezőkön alapulnak, viszont felfújták őket, mint minden más általánosításnál. Teszem azt van egy verekedős anime, valaki megnézte, soknak találta, és kitalálta hogy minden anime csak arról szól, hogy folyjon a vér.


Végülis majdhogynem átugrottam egy fontos kérdést:
Melyik anime volt az első, amiről rajzoltál?

Yu Yu Hakusho. Még emlékszem is rá, hogy felvettem videóra, és a kimerevített képről próbáltam másolni. De nem tartott sokáig ez a korszak, olyan kb 10 kép készülhetett így és meguntam. Talán túl hamar léptem arra az "útra", hogy saját dolgokat kezdtem kitalálni, saját szereplőket próbáltam rajzolni, de máig jobban szeretek saját ötleteket megvalósítani.

Ha már itt tartunk, mesélj a saját történeteidről!

A hiszem ez lesz a kedvenc kérdésem. Rengeteg ilyen történetem van. Legtöbbször kész kis filmecskéket vetítek le magam előtt órákon ha unatkozom, annyira el tudom képzelni az egyes történeteim jeleneteit. Nagyon szeretném mindet megvalósítani még ebben az életben. A karaktereim személyiségét, kinézetét, tetőtől talpig imádom kitalálni, aztán amennyire csak lehet, elmélyedni benne. lehet hogy ez már beteges, de sokszor úgy gondolok rájuk, mintha léteznének. Így könnyebben tudom alakítani a történetet. Minden történetemet és karakteremet szeretem, az már más kérdés hogy a rajztudásomról megvan a rövid és tömör és nem túl szép véleményem. De részben pont ezért szeretnék eljutni egy olyan szintre amiről álmodozok, hogy ezeket a gondolatokat, képeket, jeleneteket amiket én magam elé tudok képzelni ezekkel a karakterekkel, megmutathassam másoknak is, és egy időre amíg elolvassák, ők is érezhessék amit szerettem volna kifejezni vele.

Mostanság mik ihletnek meg?
Sok minden ihlet meg, de 90%-ban nem animék és mangák, hanem bármi, ami a hétköznapokban körülvesz. Akár egy milliónyi embert foglalkoztató kérdés, egy érzés, egy esős nap, egy buszmegálló az út szélén, és mindez legtöbbször egy oda illő zenével párosítva.

Ha már itt vagyunk, beszélhetünk egy kicsit a szerelemről. A világhálón hatalmas a felhajtás mostanában a fanok között a különböző párosítások ügyén. Mit gondolsz ezekről? Vannak kedvenceid?
Szerintem minden anime úgy jó ahogy van. Persze szívesen csorgatom a nyálam fanok által készített képekre amik ilyen fan-párosításokat ábrázolnak,( főleg yaoi ) de jobban szeretem azokat a párokat, akik már történet szerint is egy párnak indultak. Például nem értem miért kell a Bleach férfi szereplőit egymás felé fordítani, de nem is zavar, főleg hogy rengeteg nagyon jó kép van, és mint bishifanatikus általában tetszenek is az ilyen képek. Kedvenceim nincsenek úgy igazán. A Kuroshitsujiból Sebastiant és Cielt szokták néha párosítani, de maga az anime is olyan hogy tele van utalással, ami nekem yaoifan létemmel ellentétben bőven elég, mert pl hozzájuk szerintem nem igazán illik egy hardcore yaoi. Azokat a képeket amin nincs durvulás csak halványabb utalások, akár az animében, imádom, ilyeneket én is szoktam rajzolgatni.


Még tovább gázolva a témában, mit gondolsz a szexuálisan túlfűtött képekről?
Hát, röviden és tömören: nem zavarnak. Amíg nem meztelen nők vannak rajta és nem kell bámulnom. A pasikkal persze más a helyzet. Nőből vagyok na.

A kreativitásnál járunk. Mit szólsz a neten fellelhető fanart-ellentáborról, akik azt hangoztatják, hogy a fanartokban nincs kreativitás és eredetiség?
Először nagyon meglepődtem ezen a kérdésen, ugyanis nem tudtam hogy van ilyen "ellentábor". Én magam sosem voltam nagy fanartos, sőt, csak egy animéből rajzolok fanartokat, de itt megvédeném a fanart rajzolók táborát. Szerintem igenis van benne, sőt. Én nagyon tisztelem azokat a rajzolókat, akik a saját, egyéni stílusukban megrajzolnak már létező karaktereket úgy, hogy közben a karakter önmaga marad. Láttam már ilyen képeket, és nagyon szoktak tetszeni. Én pl imádok fanartokat nézegetni a kedvenc animémből, mert így olyan szituációkban láthatom viszont a kedvenceimet, amiket az eredetiben esetleg sosem láthatnék, és ez is ad egy pluszt hozzá szerintem. Sőt, nehéz feladatnak tartom, hogy oylan fanartot rajzoljon valaki, ami a már létező karaktereket ábrázolja és mégsem koppintás, sokszor találkozok olyan fanartokkal, amikor a karakter ruháját is a fanartot készítő álmodja meg, mert az a ruha konkrétan nem szerepel az eredeti animében, de közben ezek a karakterek mégis ugyanazok maradnak. Hoppá mintha ezt már írtam volna, no mindegy.  Szerintem az ilyen fanartok rajzolói tudnak valamit. Nem a saját karaktereiket rajzolják, és mégis megtartják az egyéni stílusukat, amit messziről fel lehet ismerni. Ezért pont nem rájuk kéne azt mondani, hogy nincs bennük kreativitás.


Ennél szebb lezárást kívánni se lehetne egy fanartist interjú végére. Köszönjük szépen Topichan!
 

Topichan galériája

komment
2009. október 09. 15:00 - Erda

Fanartist: Kibo-chan

Fanartist interjúsorozatunk legújabb ifjú áldozata a (majdnem) mindig életvidám Kibo. A komárom-esztergomi leányzó 20 éves kora ellenére könnyedebb természetű, mint egy tinédzser, folyataosan fülig ér a szája, és igazi központi figurája tud lenni egy-egy társasági összejövetelnek.  Napi rutin nála hogy sokkolja a környezetét valamivel, főként azzal, hogy néha úgy beszél, hogy bele sem gondol. De ez Kibonak csak az egyik oldala. Bár túlnyomórészt vidám teremtés, midnenkinek vannak  bizonyos hullámvölgyei. Ilyenkor képes vagy mindent felperzselni maga körül, bár mostanság szerencsére inkább pozitív. :)
Jelenleg egy két éves tanfolyam utolsó évfolyámában tanul és elvileg grafikus lesz, de utána még nagyon nyitott a pálya.

Anime-, mangafan vagy ugyebár, mik a kedvenceid?
Huh hát ez egy nagyon fogos kérdés. Elég sok mindent szeretek. Nem igazán vagyok válogatos mindenbe bele lesek vagy utánanézek. Szóval elég nyitott vagyok.

Bizonyára tudod, a világon már mindenütt vannak animés-mangás boltok, amik mindenféle holmit árulnak a fanoknak. Vettél már hasonló dolgokat?
Hát olyan kimondtottan mangás-animés boltban még nem jártam. Általában a barátaimmal járok könyvesboltba, ilyenkor vásároljuk meg a hiányzó mangákat, de az egyik anime conon sikerült beszereznem egy kis mütyört aminek nagyon örültem.

Ugyanúgy, mindenütt vannak fanklubok, de akárhogy is hívhatjuk őket. Valahol tagságod, fanlicenszed van?
Fanclub tagja nem vagyok. De van egy kis rajzos társaságunk amiben benne vagyok.

Mondj nekünk valamit a kezdésről. Mikor találkoztál először az animékkel, és mik voltak az első sorozatok, filmek?
Az első animéket még általános iskola negyedik osztályában kezdtem el nézni és a fő kedvenc az a Sailor Moon volt. Ebből még olyan színes újságokat is adtak ki, abból vettem is pár darabot. Aztán mikor nem folytaták a sorozatott úgy lepangott a dolog. Végül mikor elkerülttem gimnáziumba akkor láttam a példaképem alkotásait és ez terelt az anime manga utjára. Ebben a korszakban főként Inuyashás voltam.
De aztán elindultam az úton ... :)

Emlékszel még mi fogott meg az animékben? Mi volt az, ami miatt onnantól kezdve a képernyőre tudtál tapadni?
Nem igazán emlékszem már arra hogy mi fogott meg bennük. Nálam olyan fura ez a mi fog meg benne dolog. Nem tudom mihez hasonlitsam. Talán olyan mint a szerelem, kell az az első látásra, meg az valami plusz, amitől még jobb lez az egész. Tudom, hülye példa, de a vásárlásnál is így vagyok: meglátom és beleszeretek.

És mi a helyzet most?
Még mindig  ugyanaz a helyzet, meglátom és megszeretem. Van amikor csak úgy mutogatják a barátok és megtetszik egy-egy alkotó stílusa, vagy épp ugrálok linkről linkre és meglátok valamit, megtetszik akkor azonnal utána nézek. Így találtam meg az egyik kedvenc alkotómat is.

Tovább haladva - vannak kedvenc stílusaid? Esetleg kedvenc alkotók, stúdiók?
Hogy vannak-e az nem kifejezés! A gépemen már javarészt alkotók szerint vannak csoportosítva a mangák.
De a legnagyobb kedvenc az  Oh!Great, de többniye a yaoit szeretem kedvenc alkotóim például.: Tsuta Suzuki, Mizukami Shin, Yoneda Kou, Ayano Yamane  és még sorolhatnám
A kedvenc stílusom nehéz behatárolni mikor milyen kedvem van de a két fő az az Oh!Great reális stílus, no meg a kicsit érdekesebb Nakamura Asumiko féle rajzolás.
Aztán Deviantartról se feledkezzünk meg mert ott is nagyon sok jó rajzos van ott is van sok példaképem és nem csak külföldiek hanem magyarok is.

Milyennek találod az animék humorát – azaz mit is gondolsz a Japán humorról?
A humor az egyik fontos eleme az animéknek amiért szeretem őket. Mikor lehangolt vagyok csak megnézek valami mókásat és már jobb is egy kicsivel.

Mi a helyzet az erőszakkal?
Az erőszak... Ezt nem merem kifejteni. :D

És persze ez sem maradhat le – szexualitás? Ecchi? Hentai?
Minden jöhet nem vagyok válogatós. A kedvenc az a yaoi egyedül yurit nem olvasok, de azt is csak azért, mert egyszerűen nem érdekel.


És a végére pár csípős kérdés: Tízes skálán mennyire ítélnéd magad elborult rajongónak? Mennyi időt töltesz animék mellett? Vannak problémáid a fan-lét miatt?
Szerintem az a tízes skála kiakadna tőlem. Egyszerűen szeretem ezt az egész világot, de azt nem állítanám, hogy ettől anitiszociális lennék. Alapból eeleve nehezen barátkozós típus vagyok, de animésekkel-mangásokkal nagyon szeretek barátkozni mert ők valahogy mások, velük könnyebben szóba tudok elegyedni. Úgy hogy ezuton küldök minden fannak egy hatalmas ölelést. :) (itt volt egy hatalmas virtuális ölelés, csak nem hagyja a blogrendszer, hogy linekljem – a szerk-)
Próblémáim nem igen voltak/vannak. Bár régen pár osztálytársam azt hitte az anime egyenlő a hentaival ami hülyeség. ~.~" Na mindegy de már hála égnek nem mondanak már semmi ilyet.

Mit hiszel az animék ellen gyakran felvonultatott előítéletekről?
Szerintem addig ne ítélkezzen senki amíg nem ismeri!!!

Menjünk vissza a kezdetekhez. Tehetséges gyerek voltál? Alkottál annak idején?
Tehetségesnek nem mondanám magam. Az első képregényemet anyukámnak csináltam. Aztán jött az általános iskola négy évig jártam rajz szakkörbe, utána jött a gimi, és úgy döntöttem hogy felhagyok a rajzzal mert minek. Ez az elgondolásom megváltozott mikor Piloval találkoztam és láttam a rajzait akkor döntöttem el hogy szeretnék én is olyan szépen rajzolni mint ő. Körülbelül ennyi a rajzos előéletem.

Tanultad, vagy magad fejlesztetted a tudásodat?
Saját magam fejlesztettem. Sajnos a gimibe nem volt olyan "szigorú" rajz mint általánosban így kénytelen voltam önmagamat fejleszteni. Sokat szenvedtem az anatómia miatt. De ha valamit nagyon akar az ember, akkor mindenre képes csak kitartás kell hozzá. Azt az egyet sajnálom, hogy akkor tanár nem igen látta a képeimet mert elképzelhető hogy az anatómiánál egy két pont rosszul rögzült, és ezek miatt csúsznak itt-ott el a képeimen az alakok.
Szóval aki teheti mutassa meg az anatómiás képekeit hozzáértő tanárnak, mert ha rosszul rögzül pár pont akkor azt nagyon nehéz korrigálni. De a kitartó munka meghozza gyümölcsét szóval hajrá mindenkinek.

Hogyan dolgozol? A hagyományos vagy az elektronikus alkotást kedveled? Milyen eszközöket használsz?
Mind a digitális mind a saját kézi alkotásokat nagyon szeretem, mivel egy digitális munka is van annyi munka, mint a hagyományos. Ennek ellenére én mindent a saját két kezemmel csinálok, mert ilyenkor talál ki az ember nagyon jó dolgokat. A egyik ilyen ez a szappannal való festés, amit Mooro használt először a Mondo-s cikkében. Én főként színes ceruzát és grafitot használok de újabban rászoktam a festésre is ami még elég gyerekcipőben jár.

Hogyan lettél az a művész, aki vagy most? Már az elején a rajongás vitt rá az alkotásra, vagy máshonnan kezdted?
Ahogy előbb is írtam már Pilo képeivel kezdődött az őrület. Az ő képei motiváltak hogy minél többet rajzoljak amiből aztán kikerekítettem most valami kicsit sajátos dolgot  Ez volt amúgy a legnehezebb, a saját rád jellemző stílus kialakításához nagyon sokat kell rajzolni és szerintem elég sok mindent kell megismerni ahhoz hogy ez kialakulhasson. Hogy mire is gondolok ennél a nagyon sok dolgoknál? A különböző stílusokat ki hogyan rajzolja az anatómiát hogyan nyújtja el az arányokat meg ilyen apró dolgok. Én nagyon szeretem ezeket a különbségeket nézni.



Végül is majdhogynem átugrottam egy fontos kérdést:
Melyik anime volt az első, amiről rajzoltál?

Óh te jó ég anime amiről először rajzoltam?  Nem emlékszem rá. Talán a Sailor Moon de az sem biztos. Volt  pár Inuyashás képem ha jól emlékszem bár ez sem biztos. A kezdeti korszakban nem igen fanartoltam inkább original art-al próbálkoztam.

Mostanság mik ihletnek meg?
A zene főként de vannak képek meg animék is amik inspirálnak. Van, hogy csak ülök a rajzlap felett és hallgatom a zenét és  ilyenkor ugrálnak be képek. Elkezdek firkálgatni, hogy ezt kivitelezzem, de valahogy mindig átalakul és valami teljesen más lesz belőle.

Folyton csak animékről kérdezek. Vannak más forrásaid is?
Igen vannak. Ezeket főként DeviantArton találom. Nagyon sok szép fotó van ami inspirál vagy megfog bennük valami. A filmek is nagyon inspirálóak tudnak lenni és a mai technika annyira ó efektekkel ruházza fel ezeket hogy van amikor az is ihlet.

Ha már itt vagyunk, beszélhetünk egy kicsit a szerelemről. A világhálón hatalmas a felhajtás mostanában a fanok között a különböző párosítások ügyén. Mit gondolsz ezekről? Vannak kedvenceid?
Vannak nagyon jó párosítások, amiket tetszenek, de viszont van olyan is amihez egyszerűen nem tudok elképzelni ilyeneket. Legyen szó sima FiúxLány párosról vagy akár yaoiról.

Még tovább gázolva a témában, mit gondolsz a szexuálisan túlfűtött képekről?
Szeretem őket. :D Egyrészt a kép önmagáért beszél, másrészt ha nagyon jó a grafika akár anatómiai vagy más apróbb trükköket el lehet lesni.

Túljutva a forró témán, vannak saját karaktereid, sztorid, amiről alkotsz?
Tudni kell rólam hogy elég rossz memóriám van, így megpróbálok mindent leírni vagy levázlatolni azonnal, ezért is van az, hogy alig van befejezett képem. Nagyon sok történetet találtam már ki, jó sok karakterem is van, csak sajnos mindig jön valami új és abba kezdek bele. Ezekhez a történethez általában van is képregény is, csak azok sincsenek befejezve mert a harmadik negyedik oldalnál elakadok. Viszont most van egy, ami meg van majdnem teljesen készen. Megfogadtam, hogy egyszer összeszedem az összes eddigi történetem. lejegyzem és nekiállok majd végre szépen lassan megcsinálni mindet, de hogy ennek is mikor állok neki, sajnos nem tudom.

A kreativitásnál járunk. Mit szólsz a neten fellelhető fanart-ellentáborról, akik azt hangoztatják, hogy a fanartokban nincs kreativitás és eredetiség?
Ezt butaságnak tartom. Azért mert nem saját karakterek attól még lehetnek nagyon ötletesek. Nekem az nagyon tetszik mikor egy fanartoló beleviszi a saját stílusát hogy az ő rajzolatában hogyan is néz ki az adott karakter.

Biztos vagyok benne, hogy nem egy kellemetlenség akad egy tehetséges ember számára, amire mások nem is gondolnának. A saját rajongóid nem okoztak még bosszúságot neked?
Rajongók?  Hát én már annak is nagyon örülök ha valakinek tetszenek a képeim, nemhogy rajongók.
Kellemetlenségem volt már egy-kettő, de megoldódtak.

Lassan a kérdések végéhez érünk. Köszönöm szépen a válaszokat, és a beszélgetést, sok sikert a továbbiakban is. :)
Én is szeretném megköszöni ezt a kis interjú lehetőséget, és szeretnék még köszönetet mondani az olvasóknak. Sziasztok. :)

Kibo galériája

komment
2009. szeptember 23. 15:00 - Khaos

Fanartist: Ellinor

Ellinor, azaz Nóri a maga leplezetlenségével, és elfedhetetlen életrevalóságával napjaim egyik fénypontja lett, és csak vigyorogni, ámulni tudtam személye és munkája előtt. Olyan lányt ritkán találni az ember útja mentén, aki szereti a csigákat és útálja a mazsolát, sapkákat gyűjt, és imád rajzolni. Pedig ezt így lehet egyszerre, a manapság megszokott gép előtt ülő stílusban is. Habár nem láthattam élőben, és nem beszéltem vele úgy, ahogyan igazán szeretek megismerni valakit, az írott sorokból is át sütött az élet az interjú kérdéseire adott válaszokat olvasva.

 

Lássunk neki. Anime-, mangafan vagy ugyebár, mik a kedvenceid?
Az első anime az életemben a Dragon Ball volt, de ebből inkább a manga verzió tetszett jobban. A Lupin III manga-anime verziója egyaránt tetszik, a One Pieceből és az Axis Powers Hetaliaból inkább a manga verzió. De nagyon szeretem még a Cowboy Bebop-ot, a Samurai Champloo-t, Nadia: The secret of Blue Water-t, az Árnybírót, a Baccano! című animét, és azt hiszem ennyi, vagyis ennyi jut most eszembe így hirtelen.

Bizonyára tudod, a világon már mindenütt vannak animés-mangás boltok, amik mindenféle holmit árulnak a fanoknak. Vettél már hasonló dolgokat?
Szoktam interneten vásásrolni, de eddig még csak Magyarországon belül tettem ezt meg. Inkább mangákat veszek, a különböző figurák és csecsebecsék nem igazán érdekelnek.

Ugyanúgy, mindenütt vannak fanklubok, de akárhogy is hívhatjuk őket. Valahol tagságod, fanlicenszed van?
Egy két fanklubhoz csatlakoztam, de annak sem vagyok a legaktívabb tagja. Livejournal, deviantART azon helyek egyikei, ahol fanklubok tagja lettem.

Mondj nekünk valamit a kezdésről. Mikor találkoztál először az animékkel, és mik voltak az első sorozatok, filmek?
11 éves lehettem, mikor az agysorvasztó kereskedelmi adók utat törtek maguknak a televízió képernyőjén. A délutáni matiné keretében előszeretettel néztem a Dragon Ball-t, bár akkor még nem tudtam, hogy az anime műfajával van dolgom. Végül is 4 éves fejjel a Moomint és a Kimbát is néztem, odáig is visszavezethetjük a kezdeteket.

Emlékszel még mi fogott meg az animékben? Mi volt az, ami miatt onnantól kezdve a képernyőre tudtál tapadni?
A Dragon Ball betiltását követően cikkeztek az újságok az animékről, innen kezdtem el jobban megismerkedni a műfajjal. Nem igazán emlékszem már, mi fogott meg benne, azt viszont tudom, a manga mindig is jobban lekötött.
És mi a helyzet most?
Azt hiszem, változatlan.

Tovább haladva - vannak kedvenc stílusaid? Esetleg kedvenc alkotók, stúdiók?
Eiichiro Oda, Akira Toriyama és Monkey Punch egyedi stílusa, humora és történetei mind nagy kedvenceim. A Ghibli Studionak pedig nincs olyan filmje, amit ne szeretnék. Más kedvenceim inkább nyugatról és a művészeti korokból származnak, de szerintem őket nem sorolom fel, nem a témához kapcsolódnak.

Milyennek találod az animék humorát – azaz mit is gondolsz a Japán humorról?
Számomra a humor kétféle: Valakinek van, valakinek nincs. Szerintem a japánoknak van humora, olyasmi, mint az angol humor. Nagyon fáj és kell hozzá egy „agyi szint” hogy élvezd.
Bing-bing-bing-bing-bing! Telitalálat!

Mi a helyzet az erőszakkal?

Úgy gondolom, ez az animén belül műfajfüggő. Egy gyerekeknek írt sztoriban valószínű a cuki „Hello Kitty sablon” kiscica nem fogja a világ meghódítása céljából macs-mechákkal lerombolni Cicavárost. Bár ki tudja…
Ezt sikerült nagyon megkerülni, de a macs-mecha kifejezés nagyon megtetszett.

És persze ez sem maradhat le – szexualitás? Ecchi? Hentai?
Hát inkább ecchi. Nem vetem meg a szexualitást a mangákban, ha a természetes erotikán vagy vicces körökön belül marad – nekem a hentai kicsit már túllépte ezt a kört.

És a végére pár csípős kérdés: Tízes skálán mennyire ítélnéd magad elborult rajongónak? Mennyi időt töltesz animék mellett? Vannak problémáid a fan-lét miatt?
Hmm… Hát, régebben 5 és 6 között mostanában inkább 2-4 között tengek. Manapság egyre kevesebb időt töltök anime-manga dolgok mellett, ami inkább az idő hiányának köszönhető. Persze az a tény is közre játszik egy kicsit, hogy az érdeklődésem is más felé kezdett el irányulni. Sosem zárkóztam el ugyanis más vizuális műfajoktól. A fanságomat egyes helyeken viszont nem is árt, hogy leplezzem, mert pl. a művészeti szakokon ezt nem igazán preferálják.
Hát igen, itt jön el az a pont, ahol kedvem lenne feladni. Már nem az interjút, mert az persze megy tovább. Kicsit komolyan.

Mit hiszel az animék ellen gyakran felvonultatott előítéletekről?
Amit minden más előítéletről. Abba kellene hagyni az általánosítást és előbb megismerkedni azzal, amit általánosítunk. Bár isteníteni nem akarom a műfajt, mert nem az. Itt is van jó és rossz alkotás, csak meg kell válogatnunk ezeket. Így máris élvezhetőbbé válik az egész.J

Ezek után rátértünk végre a fanartisták igazi témáira, és lám, előbújt Ellinorból a zsargon is. Profi!

Menjünk vissza a kezdetekhez. Tehetséges gyerek voltál? Alkottál annak idején?
Amióta az eszemet tudom, szeretek rajzolni. Bár a szüleim valószínűleg nem preferálták annak idején, hogy a hófehér falon és a drága könyvekben próbálom ki a sötét zsírkrétáimat. De azt hiszem, lényegében tetszett az embereknek, amit csinálok. Az óvónénik és általános tanáraim dicsértek, én meg ezt jó jelnek vettem.

Bárhogy is történt, mostanra már igazi fanartista vált belőled. Tanultad, vagy magad fejlesztetted a tudásodat?
Úgy mindkettő. 8 évesen a Garfield hatására kezdtem el képsorokat alkotni, amiket aztán a hosszabb kimenetelű sztorik váltottak fel. Paneleket másoltam, de saját karaktereim voltak.J Később szakközépiskolában kezdtem el professzionálisan is rajzolni, ahol OKJ-s vizsgát szereztem alkalmazott grafikából. Jelenleg pedig a fősulin folytatom mindezt, elektronikus ábrázolás szakon. Bár szerintem a fejlődés leginkább csak önmagunktól függ, ha tanuljuk, ha magunk fejlesztjük.

Hogyan dolgozol? A hagyományos vagy az elektronikus alkotást kedveled? Milyen eszközöket használsz?

Mindkét alkotási formát szeretem, gyakran vegyítem is a kettőt. A digitális még közel sem megy olyan jól, és a kezem is gyorsabban elfárad a digitalizáló táblán. Rotringot, Copic filceket, tűfilceket, akvarellt, a digitális programok közül Photoshop, ArtRage, Open Canvas, amiket előszeretettel használok.
 
Hogyan lettél az a művész, aki vagy most? Már az elején a rajongás vitt rá az alkotásra, vagy máshonnan kezdted?
Bár mindig is szerettem alkotni, azt hiszem inkább a rajongás vitt rá a rajzolásra. Ha nincs Garfield vagy Moomin magazin, lehet, hogy sosem fog érdekelni ennyire a képregények világa.

Végülis majdhogynem átugrottam egy fontos kérdést: Melyik anime volt az első, amiről rajzoltál?
A Dragon Ball J. Megvettem a magyar kiadású mangákat – a fenébe, már akkor is olyan drága volt…

Mostanság mik ihletnek meg?
Saját webképregényen dolgozom, leginkább ahhoz gyártok ötleteket. Fanart terén az Axis Powers Hetalia inspirál mostanság, bár ez inkább hangulatfüggő. Volt úgy, hogy Dr. House-t firkáltam.

Huh, folyton csak animékről kérdezek. Vannak más forrásaid is?
Volt sok más kedvencem is, ami nem anime volt. A Dragon Ball után például a Harry Potter-láz kapott el utána pedig a Tini Titánok. Két éve tértem vissza újra az anime világa felé.

Ha már itt vagyunk, beszélhetünk egy kicsit a szerelemről. A világhálón hatalmas a felhajtás mostanában a fanok között a különböző párosítások ügyén. Mit gondolsz ezekről? Vannak kedvenceid?

Nem kéne komolyan venni, végül is fiktív karakterekről beszélünk. Bár sokszor nyilvánulok meg szarkasztikus módon, sosem kötök bele vagy indítok anti-fanklubokat senki kedvencei ellen. Mindenkinek megvan a maga ízlése, még ha az általam nem igazán kedvelt yaoi-yuri körökből származik is. Büszkén felvállalva a heteroszexualitást, igen, akadnak kedvenceim pl. Sanji és Nami, Zoro és Tashigi (One Piece) Magyarország és Poroszország, Németország és Belgium (Hetalia). Első kedvencem meg azt hiszem Vegeta és Bulma volt a Dragon Ball-ból.JMeg még pár fickó és csaj a felsoroltakon kívül, akik most nem jutnak eszembe.

Még tovább gázolva a témában, mit gondolsz a szexuálisan túlfűtött képekről?
A hentai-ecchi témánál már beszéltem a természetes erotikáról, itt sincs ez másképp.

Túljutva a forró témán, vannak saját karaktereid, sztorid, amiről alkotsz?
Igen, a már említett webképregény, ami maffiózókról szólna. A sztori bizonyos részei még elég homályosak, de a karakterek már egész jól kialakultak a fejemben és a skicceimben.

A kreativitásnál járunk. Mit szólsz a neten fellelhető fanart-ellentáborról, akik azt hangoztatják, hogy a fanartokban nincs kreativitás és eredetiség?
Meggyőződésem, hogy lehet fanart terén is egyedit alkotni, főleg ha az embernek van egy olyan sajátos ábrázolásmódja, amit bárhol felismernek vagy megfogja az embert. Azt már én sem tartom nagy cuccnak, ha elsajátítunk létező karaktereket rajzolni úgy, ahogy az eredeti alkotó. Persze általában mindenki így kezdi, de sajnos akadnak olyanok, akik nem is törekszenek arra, hogy utána esetleg valamit változtassanak az úgynevezett „stílusukon”, mert tudják, hogy ezt keresik, ez a populáris, minél jobban hasonlítani az eredetihez. Azt hiszem pont ettől lett a fanartnak olyan negatív visszhangja.

Biztos vagyok benne, hogy nem egy kellemetlenség akad egy tehetséges ember számára, amire mások nem is gondolnának. A saját rajongóid nem okoztak még bosszúságot neked?
Elég kettős érzéseket vált ki belőlem a rajongói tábor. Persze, szeretek pozitív visszajelzéseket kapni – végül is ez adja az erőt a további képekhez – de a túlzott rajongás már kicsit zavaró. Például mikor egyesek istennek hisznek és mindenféle tekintet nélkül sürgetnek, hogy mikor készülök már el a képregény következő oldalával, vagy a másik hátulütője a popularitásnak – mikor engedély nélkül felhasználják a munkáidat. Nem igazán tudok ezek ellen mit kezdeni, ez is egyike azoknak, ami a hírnévvel jár, és meg kell próbálni kezelni valahogy. Bár én még közel sem vagyok olyan hírhedt, mint más fanartisták, de azért örülök, hogy sikerült idáig is eljutnom.
 
Végezetül pedig majd el tudtam olvadni, amikor még írt is nekünk, nektek pár sort - valami csodálatosat, ha már itt tartunk.
Minden fanartos számára üzenem, hogy nyugodtan próbáljon meg saját stílust, érzelmeket belevinni a munkáiba, mert attól lesz egy kép jó, ha látni rajta, hogy élvezettel, görcsösségek és gátlások nélkül csinálták. Valamint dolgozzatok eredeti, saját dolgokon is – elvégre, ha tényleg rajzzal akar az ember foglalkozni, egy idő után saját dolgokkal kell előállnia. A fanart számomra remek inspiráció, jó gyakorlás, azonban nem az egyetlen dolog, amivel foglalkozni akarok. Remélem, ezzel nem vagyok egyedül. És sose a popularitás legyen a cél, hanem csak az a szimpla érzés, hogy mennyire szeretem csinálni azt, amit csinálok. Amíg a rajzolás iránti szeretet megvan, addig gond nem lehet.

 

Ennyit tudtam kihozni a kérdéseimből, illetve Ellinor pompás válaszaiból, de azt hiszem elégedettek lehetünk, hiszen nem minden amatőr blogfirkásznak sikerül tollvégre kapnia egy ilyen stílusos, okos, két lábbal a földön álló lányt. A legtöbben elmegyünk mellette, tehát határozottan haladok a jó irány felé, és kenyérre lehet kenni, amióta valaki megköszöni a lehetőséget a mi kis oldalunknak.

Szerelmes vagyok. Ááhhh~

komment
2009. március 04. 15:00 - Khaos

BLEACH ep 6 - A nap lemegy

A lemenő nap narancsvörösre festette a várost, s amint távozott elvitt magával még valamit. Egy napot az életből, abból, amiben az emberek, az utcákon, az autókban hangyaként rohangálnak végig. Ryuken soha nem gondolta végig ezelőtt, hogy mire is mentek el a napjai. A házikó a város felett, a vidék nyugalma fél órányira egy buszmegállótól, amivel bármikor visszatérhetett volna a régi életébe, most a mindennapjait jelentették. Nem volt már napról napra kötelező feladat, nem volt több kötelezettség az iskola, a szülők felől, és nem is okozhatott senkinek gondot. Szülei tudták jól van, erre mindig ügyelt, de ezen túl egyre kevésbé akart visszatérni oda, ahol egy hangyányinak tűnő élet várja.

A mindennapok rutinja egyre békésebb és megszokottabb lett, és habár senkinek sem volt igazán a nyelvén, mindannyian tudták, hétről-hétre, napról-napra lettek erősebbek, már nem volt szükség útmutatásra, már nem kellett egymást ütniük az eredményekért, és már mindannyian tudták, valamikor eljön az a pont, amikor egy másik világ felfedezi, ők itt vannak, idillien töltik az időt egy apró kis földön, Japán egyik legnépesebb városa fölött, kiirtva mindent, ami a hangyákért, vagy éppen őértük tör elő a semmiből.
A napok, amik egyre lassabban telnek, a napok amikben már mesterüket sem kell látniuk, vagy érezniük a rutin pontos tartásához, a napok, amikben nincs már semmi sietés, rohanás elmosódott célok és képzetek felé gyakorlatilag naplementékké váltak. Ryuken számára minden csak apró pont lett, főképp saját létezése, ami értelmét veszti, hiszen egyszer meg kell halnia, s minden újraindul majd, úgy, ahogy mindenki másnál, vagy talán úgy sem, és elveszik, örökre.

Ez a naplemente túl hosszú volt, túl hosszan állt a narancsszín korong teteje a horizont szélén, hogy természetes legyen, túl soká maradt vendég a nyári nap melege, és túl kevés volt a csönd, hogy szép és békés legyen. Amikor Ryuken végre felállt, már észlelte, társai is ugyanúgy a horizont apró csíkját nézik, mint ő. Mindannyian egy apró rezdülésre vártak.
-Jönnek. - A régen látott arc, a régen hallott hang, a flegma tartás, a hal és dohányszag újra mindenki figyelmét felkeltette. Mesterük más volt mint addig, tekintete most nem követelt, nem várt, szemöldökei nem húzódtak össze, és nem lehetett érezni a gyomrot-lelket szorongató aurát. Helyette valami teljesen mást, lüktető izgalmat, pattanásra kész dugóként feszülő erőteljességet, és bizalmat éreztek. Elsőként, és teljesen megbabonázóan.
A gyönyörűvé váló, vagy csak idáig, érdemtelenül nem észrevett női vonások megütötték a környezetet, ahogy a nyúzott kimono leesett a vékony vállakról, csakhogy pár pillanat múlva a testre csavarodjon, feszes eleganciával a halálistenekre jellemző fekete és fehér mindig tökéletes ruha, a kard pedig, ócska fa hüvelyét lecserélve smaragd és borostyánszínekben tündöklő hibátlan külsőt kapott.

A négy alak a domboldalon és a repedés az ég kellős közepén egyszerre törték meg a nap utolsó pillantásának csendjét. Kardok suhantak ki hüvelyükből, ordítások rázták meg a levegőt, és robbanások hevítették fel az éjszakát.

Ezegyszer utoljára.
 

Címkék: bleach
komment
2008. december 25. 15:00 - Khaos

BLEACH ep 5 - Család

Karácsonykor mindig történik valami szép. Már az ébredés is sokkal jobb, mint máskor, ilyenkor anya kedvesen mosolyogva noszogat amíg fel nem kelek, és egész nap mindenki más, mint a rohanó mindennapokon. Nézegetjük a régi fényképeket, nézünk pár családi videót, anya sütit készít, apa meg itthon van egész nap, és mesél.
Szeretem hallgatni az át nem élt emlékeket nálam jóval idősebb évek távolságából, és jó belegondolni, hogy régen mennyivel lassabb és nyugodtabb volt minden.
Amióta munkám van, és írnom kell, igaz néha csak ott vagyok a kis sürgés közepén, dolgozok, de legalább van valamiféle családi hangulat.
Anya szól, a konyhában kell segíteni. Megyek. Felkelek. Robbanás...

Ahogy felrobbant, Ryuken még azt sem tudta megmondani, mi, de már ugrott. Álmában éppen feltápászkodva érte a meglepő támadás, ami már nem is volt olyan meglepő. A kegyetlen edzés egyik első kialakult reflexe a minden pillanatban, akár eszméletlenül is, robbanásszerű állapotváltás volt. Ugrásában, a támadója, az elhordott köpenyt viselő női alak alatt nyúlt ki gondolata a házikó elé, majd a pillanat tört része alatt a háztetőn huppant meg, csakhogy újra eltűnhessen, de a csúszásban látott kép elterelte a figyelmét, így szánalmas véget ért, induló orrvérzéséről elfeledkezett, amikor orra apró darabkákra tört a nő ökle nyomán, ő maga pedig a háztetőn keresztül  újra a koszos kis lyukban landolt, ezúttal saját testével képezve lenyomatot a talajban.
-Legközelebb jobb útvonalat válassz, akkor talán elismerem, hogy az első mozzanat jó volt valamire - szólt a nő a lyuk felett állva, és eltette a kardját. -Először a házat tedd rendbe, utána gyakorolj tovább.
Ryuken áldotta törött orrát. Az előbbi pillanattöredék után a mostani látvány bizonyára durvított volna helyzetén, ha nem vérzett volna romos állapotban levő orra amúgy is megállíthatatlanul. Az elhomályosuló világból még kihallotta a medveszerű halálisten hangját.
-Ezt is nekem kell rendbetenni...

Legalább kaptam valamit. Egy aprócska elismerést.

A fiú sebét tisztító halálisten felnézett az ajtón éppen betekintő, hatalmas, robotszerű alakra, majd értetlenkedve folytatta a foldozást.
-Ez meg minek mosolyog megint...

 

Folytatása következik...

Címkék: bleach
komment
2008. november 27. 15:00 - Peorth

Fanartist: Kana-ME

Amikor először találkoztam a DeviantArton a galériájával, egyedi stílusa és nagyszerű (valamint azóta is irigyelt) színezési technikája rögtön megfogott: mai bejegyzésünk főszereplője, Kana 2008 nyara óta működteti manga galériáját, de természetesen az ő története sem csak odáig nyúlik vissza...

Ha valaki figyelmesen megnézi a DA-s oldaladat, azonnal feltűnhet neki, hogy egyszerre két képtárnak is büszke tulajdonosa lehetsz - de mindegyikhez rajzokat töltesz fel. Mi e kettőség oka?
Amikor regisztráltam a DA-ra, akkor a suli és a felvételik miatt csak hagyományos stílusban rajzoltam, mert másra már nem jutott energiám. Aztán nemrég - pár éves kihagyás után - visszatértem a manga stílushoz. Úgy éreztem, hogy ezek a képeim nem igazán illenek bele az első galériámba, ezért csináltam nekik egy újat, s most mindkettőt párhuzamosan használom.

Mióta rajzolsz amúgy? Honnan ered ez a hobbi?
Már az ovit és az általános iskolát is végig rajzoltam, ez az egyetlen dolog, ami kezdettől fogva le tudott kötni. Egyébként nálunk a rajzolás családban maradt, ez amolyan öröklődő dolog. :D

Miket szeretsz elsősorban rajzolni, mik a kedvenc témáid?
Mindig is az emberi alak érdekelt a legjobban - a manga pedig szinte csak figurák ábrázolásából áll, úgyhogy ezen a téren kiélhetem magam. :)

Milyen technikával készülnek a munkáid?
Szeretek új dolgokat kipróbálni, de valószínűleg a színes ceruza lesz az örök kedvenc. A digitális rajzoláshoz szinte egyáltalán nem értek, úgyhogy nálam minden hagyományosan, kézzel készül.

Mióta érdekel a manga-anime világ, mi volt az első élményed ezzel kapcsolatban?
Körülbelül 9-10 éves koromban kezdtem el nézni a Sailor Moont - akkor még németül, úgy, hogy egy szót sem értettem belőle. De ez volt az első meghatározó, ebből tudtam meg, mi az az anime és innentől kezdve rajzoltam az első fanartokat.

Kedvenc animék?
Örök kedvenc a Digimon első és második szériája, mostanra viszont már leszoktam a népszerű, inkább kisebbeknek való animékről. Olyanokat szeretek nézni, amiknek kicsit bonyolultabb a története, részletesebb a kidolgozása, pl. Escaflowne, Samurai Champloo, Cowboy Bebop.

És kedvenc figuráid?
A Sailor Moon és a Digimon I. karakterkészletét nem lehet felülmúlni, úgyhogy nekem egyértelműen ők a kedvenceim.

Vannak saját sztorijaid, szereplőid?
Annyi saját történetem és karakterem van, hogy lassan már én is el fogom veszteni a fonalat. XD

Mesélj róluk pár mondatban!
A történeteim inkább novella- és regényjellegűek, mind hosszúságban, mind pedig témában. Mindenféle műfajt próbáltam már a fantasytől a sci-fin át a hétköznapi témájú novelláig - nyolcadiktól kezdve már elég sok mindent írtam, csak nehezen jutok a dolgok végére.

Mik a terveid a jövőre vonatkozólag a fentieket illetően?
Mivel elég ritka az, hogy valaki prózaírással foglalkozik, és emellett illusztrálni is tudja a saját írásait, ezért valami olyasmivel szeretnék próbálkozni, ami a novellát és a mangát ötvözi. Tehát adott egy hosszabb, kidolgozottabb szöveg, ami tele van saját készítésű, inkább manga-stílusú képekkel (mivel most ezekből rajzolok többet), s a szöveg mellett ugyanakkor vannak teljes képregényoldalak is. Szóval valami ilyesmit szeretnék a jövőben megvalósítani.

Sok szerencsét és kitartást hozzá!

Kana-Me alkotásai:
Manga rajzok
Egyéb témájú rajzok


 

komment
2008. november 18. 15:00 - Peorth

FanArtist: Namiren

Hosszabb szünet után a Fanart rovat ismét szeretne bemutatni két tehetséges alkotót, de kissé rendhagyó módon: elsősorban egyikük sem fanartokkal foglalkozik, viszont folyamatosan alkotnak a japán stílus jegyében, mindazonáltal pedig saját történetekkel, karakterekkel is büszkélkedhetnek. Első beszélgetőtársunk Namiren.

Mióta szeretsz rajzolni?
Amióta csak az eszemet tudom. :D Pontosabban legkorábbi emlékem is az, amikor az óvónéni megdicsért, mert tetszett neki, amit pingáltam. XD

Csak hobbi szintjén űzöd vagy komolyabban is foglalkoztat a rajzolás?
Komolynak nem nevezném azt, amit "grafikus szak" címen művelünk a suliban, de minden álmom, hogy valami hasonlóval foglalkozhassak a jövőben is - pl.: plakát-lógótervezés, weblaptervezés, stb.

Melyiket részesíted előnyben: a hagyományos technikát vagy a számítógépeset?
Az utóbbi képeknél kipróbáltam egy-két hagyományos technikát (és nagyon bejött, szóval lesz még ilyen), de inkább gép-beállítottságú vagyok (olcsóbb, meg ugye ott van az a drága 'visszavonás gombocska.' ^_^ )

Mik a kedvenc témáid?
Anime-mangán belül? Jó kérdés... konkrétan nem tudnék most egyet sem megnevezni. Kísérletező típus vagyok, így csak nagyon ritkán sikerül két kép ugyanolyanra.

Vannak példaképeid, kedvenc stílusod?
Megint nem tudok pontos választ adni. Rajzstílus terén nem tudok egyet sem megjelölni, mert egynek sem tudom a nevét. XD
Amúgy meg nem szeretem a nagyon nagy szemeket... meg a túlgyúrt izmokat, kockahajat, erős színkontrasztokat.
Példaképnek pedig talán Katsura Hoshinot (D.Gray-man), Yun Kougat (Loveless) és egy-két doujinshi rajzolót tudnék megnevezni.

Hogy kerültél kapcsolatba az animékkel, mangákkal?
Érdekes... Mikor elolvastam a többiek válaszait, mindenki a Sailor Moont vagy a Dragon Ballt említette, mint az a bizonyos 'első'. Nos, én ki fogok lógni a sorból, mert nekem az első a Slayers volt. Ugyan az előtt is láttam egy-két animét a tévében, de nem igazán foglalkoztam velük.

 

Vannak kedvenc sorozataid, karaktereid?
D.Gray-man és abból Allen Walker, ő most az aktuális főkedvenc. Aztán az Ouran High School Host Club (Hikaru és Kaoru) újabban, mert nagyon humoros. A Loveless (Ritsuka) a gyönyörű rajzok miatt, és még: Death Note (Light), Slayers (Xellos), Árnybíró (Adzsite).

Szoktál fanartokat készíteni?
Nagyon-nagyon ritkán... Gyakorlatilag az utóbbi egy évben kb. egy vagy két darabot csináltam. Nem igazán vagyok az a fanartist típus. Csak mostanában a D.Gray-man iránti mániám elhatalmasodásának tüneteiként jelent meg megint a fanart az életemben. De nem is baj, imádok Allent rajzolni! ^_^

A Dharma egy hazai kezdeményezésű mangaantológia. Eddig két kötetet jelent meg, s nemrég került ki a felhívás a harmadikra. Az eddig kiadott gyűjteményekben te is aktívan részt vettél - mik ihlettek meg ezeknek a történeteknek az elkészítésekor?
A Dharma 1.-ben a 'Qwestions' egy kezdetleges kis horrorszerűség volt. Nem igazán ihletett meg semmi, talán csak az, hogy nagyon szeretem a horror filmeket. A 'Morning, my Morning' pedig pont ennek az ellentéte, mivel a jó horror mellett az abszurd, humoros dolgokat is nagyon szeretem, valahogy innen jött ez is...
A Dharma 2-es 'Promise'-zal kapcsolatban pedig nem igazán tudok mit mondani. Tulajdonképpen épp vasaltam. :D Vasaltam és elméláztam egy kis időre - meg is égettem az ujjam, de egy sztorit megért ennyi kis fájdalom. Gondolom, pont ilyen értelmes is lett. *nevet*

Melyik történet, karakter áll a legközelebb a szívedhez a sajátjaid közül?
Van kedvenc. ^_^ Kb. 2-3 hónapos, úgyhogy nem írhatom, hogy újabban, pedig találó megfogalmazás lenne arra, hogy milyen lassan dolgozom. :D
Ő lenne az. Ha a Jóisten is úgy akarja, akkor a soron következő történetem egyik főszereplője (pontosabban a főszereplő öccse) lesz. A neve William.

Hol láthatunk legközelebb rajzokat Tőled?
Jelenleg elég kemény vizsgaidőszaknak nézek elébe, de azért megpróbálok határidőn belülre valami elfogadhatót produkálni a következő Dharmába. No meg ott vannak a weblapjaim. Általában DeviantArton vagyok a legtöbbet, de van egy blogszerűségem is a LiveJournalon, ahová mindenféle vázlataim és félkész bigyóim mennek. ^_^

Köszönöm a beszélgetést!

Namiren elérhetőségei:
Barbicaty a DeviantArton
Strange dreams...strange world

komment