2009. január 31. 15:00 - shizu

Kyoro- chan

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én néha vágyom arra, hogy valami "vérbeli" mesét nézzek. Olyat, amit kicsiknek készítettek, ergo nem kell keresni benne semmiféle mögöttes tartalmat, rejtett utalást és hasonlókat. Rövid, könnyen emészthető epizodikus történetek, a végén esetleg némi egyszerű tanulsággal.

Na, a Kyoro- chan pont ilyen. A magyarul Kukucska kalandjai címen futó sorozatba valószínűleg sok Animax- néző belebotlott már a kora (de a csatorna műsorszerkesztési sajátosságából adódóan akár a késő) esti műsorsávban. Bár egy Death Note és egy Hellsing epizód között nézve meglehetősen érdekes utóízt hagyhat maga után, azért megvannak a maga jó oldalai.

De lássuk először a történetet: a cselekmény Angyalsziget lakóinak életébe enged bepillantást, akik mind különböző (sokszor megállapíthatatlan) fajtájú madarak. Közülük is négy fióka (Kukucska, Pitypalatty, Pintyő és Tojgli) játékkal és izgalmas kalandokkal teli mindennapjai bontakoznak ki a néző szemei előtt. A négy ifjú barát a kisgyermekek (bocs, fiókák) megszokott életét élné, ha Kukucskával nem történne midig valami elképesztő dolog. Az ifjú madár ugyanis pimasz és kíváncsi, nem tudja megállni, hogy ne üsse bele a csőrét midenbe, segítő szándéka pedig gyakran okoz kisebb- nagyobb galibákat (de ha mindezen okok nem játszanak, akkor is biztosra vehetjük, hogy valami furcsa dolog fog történni vele).

A negatívumokról szólva - bár a történetben az epizódok során tapasztalhatunk némi előrelépést - összefüggő cselekményszálak nincsenek, ahogy jellemfejlődés sincs. A szereplők statikus jellemek, általában egy- egy tulajdonság eltúlzott megtestesítői, de ez - kodomoról lévén szó - rendben is van. Nem tudom, a gyerekek vajon hogy élik meg, de kicsit idősebb fejjel az ember néha falnak rohanna Kukucska töménytelen fafejűségének láttán. Érdekességként említhetjük meg még azt is (legalábbis én eleinte meglepődtem rajta), hogy egy nyugati mesével összehasonlítva viszonylag gyakran felbukkan a szellentés témaköre - bár Japánban ez talán hasonló kulturális hagyomány, mint az ebéd utáni jóleső böfögés.

A különböző képi- és hanghatások tekintetében meg kell jegyezni, hogy (főleg a hangok) nagyon is alkalmasak a nyugalom megzavarására. Sajnos japán szinkronnal egyetlen kósza epizód erejéig sem sikerült összefutnom (ha valaki tudja, hol találhatnék ilyet, mindenképpen szóljon), de a magyarban volt alkalmam elmerülni. Arról a típusú meseszikronról beszélhetünk ebben az esetben, aminek hallatán a kedves szülők kétségbeesetten kapnak a mindennapi betevő saridonjuk után, és közben sűrűn imádkoznak, hogy gyermekük ne ezt kántálja a nap hátralevő részében. A képekkel kapcsolatban szerintem különösebb kivetnivalót nem találhatunk, a szereplők egyszerű rajzolása és színezése mellett meglepőek a szépen kidolgozott hátterek és tájképek.

A jó oldalakról szólva: szerethető karakterek, nem egy szerkezeti kaptafára készülő történetek, erkölcsi tanulság és fantázia. Egyike azon meséknek, amik elé nyugodt szívvel leültetném majdani gyerekeimet, sőt, talán még én is oda- odapislantanék főzés közben.

Mindent egybevetve a sorozat az olykor előforduló fárasztó és idegesítő elemek ellenére is szerethető, és kellemes kikapcsolódást nyújthat a gyermekeknek és a (hozzám hasonló) gyermeklelkű felnőtteknek egyaránt. Ha még mindehhez hozzászámítjuk azt is, hogy tulajdonképpen egy merchandise- animével van dolgunk, azt hiszem, igazán nem lehet ok panaszra.

Értékelés: 6,8

Linkek:
ANN
AnimeAddicts

komment
2008. október 12. 15:00 - Erda

Gankutsuou

Japán mitológiája, kultúrája és világszemlélete számunkra európaiaknak nagyon különleges lehet, és épp ezért vonzó is, a japán embereknek azonban pont Európa kultúrája és az ottani szokások egzotikusak. Talán ezért születik egyre több Európában játszódó, esetleg az európai történelmet feldolgozó anime, és egyáltalán nem ritka az sem, ha egy-egy híres regényt visznek képernyőre a stúdiók. Az 1969-ben a Nippon Animation által indított World Masterpiece Theater sorozat például kifejezetten a világirodalom ifjúsági és gyerektörténeteit dolgozta át animébe.
A mai animénk is egy regényfeldolgozás,  Alexandre Dumas klasszikusát, a Monte Cristo grófját ezúttal Maeda Mahiro tette az animetörénelemben is halhatatlanná.

A fiatal, nemesi családból származó Albert de Morcerf egyhangú élete elől a Holdra menekül, és némi kaland reményében legjobb barátjával beveti magát az éjszakai életbe. Nem kell sokáig keresgélnie a bajt, mivel az megtalálja magától is, kétes társaságokba keveredik, és megismer egy különc nemest is, aki Monte Cristo grófjának vallja magát, és furcsa modorával azonnal elbűvöli a fiút. Mikor a helyzet véresen komolyra fordul Albertet a gróf menti meg, aki ezt úgy próbálja meghálálni, hogy újdonsült barátját meghívja párizsi birtokaikra. Albert ekkor még nem is sejti, hogy ezzel nem csak a saját családja, hanem barátai, és saját boldogsága végrendeletét is aláírta. A Gróf ugyanis nem az, akinek adja magát, és nem véletlenül botlott bele Albertbe. Gonosz cselszövésekkel, módszeresen kezdi el kizsigerelni a párizsi nemesi családokat, indítéka pedig nem más, mint egy réges-régi árulás, ami bosszúért kiált.

Hogy miért jó híres regényeket animébe átdolgozni? Klasszikusról lévén szó a jó történet eleve garantált, a könyv hírneve jó reklám a készülő produkciónak, ha elég régi művet választunk még jogdíjat se kell fizetni, és ott nyúlhatunk bele a történetbe, ahol csak akarunk. Klasszikus szépirodalmat ráadásul még nyugaton se olvasnak (tisztelet a kivételnek), hiába mondja mindenki, hogy tudja miről van szó, így lehet, hogy fel sem tűnik nekik, hogy az eredetileg 19. századi történet hirtelen az ötödik évezred környékére lett áthelyezve, és nem is a Földön, hanem a Holdon indulnak az események.

Az anime grafikája vagy tetszeni fog, és ódákat zeng róla az ember, vagy két perc után feláll tőle a szőr a hátán. Engem azonnal rabul ejtett a különleges látványvilág, ami annyira eredeti és ötletes, hogy tényleg semmihez sem lehet hasonlítani. Az animék között realistának számító stílussal ezúttal a 19. századi Európát ábrázolták, ami már eleve elég egyedi hangulatot ad a japán animációknak, itt azonban nem csak a helyszín, de a kivitelezés is különleges. A készítők ugyanis a kosztümök és hajak árnyékolása és kidolgozása helyett egyszerűen bevágtak egy-egy textúrát a kívánt helyre, ami a továbbiakban aszinkronban mozog a karakterekkel, és erősen montázsszerűvé teszi a látványvilágot. Ennek az egyszerű trükknek köszönhetően az anime átcsap szürreálisba, és a szépen megválogatott textúrák segítségével az alkotók egyedien és a hangulatot tökéletesen megtartva tudták a 19. század stílusát a képernyőre vinni.
A nagyon síkszerű grafika mellé kicsit diszharmonikus a rengeteg 3D, amit főleg a járművek és a háttér kialakításánál alkalmaztak. A paloták belső tere, a futurisztikus csodajárgányok és a városképek mind számítógépes modellezéssel születtek, ami nagyon elüt az anime rajzolt világától, így zavaró lehet. Én nem nagyon tudtam eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem ez az alapötlettől kissé elütő megoldás, volt egy-két rész, ahol kifejezetten zavarónak éreztem a 3D-t. Ilyen azért csak elvétve akart, a hátterek kidolgozása és a városképek pedig tényleg nagyon színvonalasak, ezért meg tudtam bocsátani az a pár (szerintem) túlzásba vitt jelenetet.
Az anime zenéje kivételesen igényes, főleg a részek befejezésénél, a drámai tetőpontoknál kap komoly szerepet. Nekem az opening volt meghatározó, ami a sorozattól elütve elég szomorkás, színtelen és leginkább egy őszinte vallomásra hasonlít, és a későbbi részekben új szerepet is kap a történetben.

 

A karakterek érzései komplexek, értékrendszerük összetett, és éppen ezért cselekedeteik is bonyolultak. Bár a szereplők alapkarakterét Dumas adta meg, az anime alkotói nagyban hozzájárultak jelenlegi képükhöz: a szereplők kinézete, beszéde és első megjelenése sokban befolyásolja a később róluk kialakított képet. Bár soha sem szoktam rá felfigyelni, ezúttal a karakterek megformálásában oly fontos szerepet játszó seiyuuk is remekül alakítottak. A Gróf szinkronja egyszerűen elbűvölő volt, Albert és barátai pedig tiszta, őszinte hangokat kaptak, melyeknek a karakter minden örömét és bánatát feltétel nélkül elhittem.

Véresen komoly történet, dráma, sötét titkok, köpönyegforgatás és lehulló álarcok. Ez jellemzi a cselekményt, ami egy pillanatig nem hagyja fellélegezni a nézőt, és szinte nézetik magukat a részek. Az animében nem tudunk meg mindenkiről mindent az első részben, sőt, a szereplők is a sorozat alatt ismerik meg igazából egymást. Az információkat csak lassan adagolják a nézőknek, így nem lehet előre megsaccolni a történet végét, és minden rész tartogat valami újdonságot. Egy-egy, az első részekben feltűnő elem megmagyarázva, inkább csak sejtetés szintjén szerepelnek, hogy még misztikusabbá tegyék a hangulatot, de persze az anime végére mindennek és mindenkinek kiderül a szerepe.

Eleinte kicsit talán szokni kell a külcsínt, és hagyni kell, hogy beinduljon a történet, de utána már nincs megállás. Szép lassan mindenre fény derül, tökéletesen felépített világok dőlnek össze egy pillanat alatt, és életek törnek derékba a fojtogató múlt miatt. Dráma a köbön, lebilincselő történet, hihetetlenül jó kivitelezés, eredeti karakterdizájn és világkép, klasszikusból gyúrt klasszikus.  Legalább egyszer mindenki nézze meg.

Értékelés: 9,9

Linkek:
Aoianime
Animeaddicts

Címkék: gankutsuou é:9
komment
2008. szeptember 26. 19:18 - public hikikomori

Death Note

A frissen itthon is megjelent filmválltozattal ellentétben a kicsit régebbi Death Note anime megéri, hogy sokat foglalkozzunk vele.
A Death Note kétségkívül egyedi alkotás a maga nemében, egy agyafúrt krimi. A cselekmény egy kiemelkedő képességű középiskolás diák, Yagami Light körül bontakozik ki, akinek kezébe jut az egyik shinigami (halálisten) death note-ja. A könyv pusztító képességgel rendelkezik, megöl bárkit, akinek valaki beleírja a nevét, feltéve, hogy az arcát is ismeri. Az amúgy életunt Light kipróbálja a könyvet, majd rövidesen felbukkan az otthonában a könyv tulajdonosa, hogy beavassa az új helyzetébe… Light innentől kezdve fejébe veszi, hogy a death note-ja segítségével megváltoztatja a világot, és kiírtja belőle a bűnözést.

Rövidesen felbukkan egy rendkívüli képességekkel megáldott nyomozó, akit csak L-ként ismer a világ. L a halálesetekből próbálja kikövetkeztetni az interneten csak Kiraként emlegetett gyilkos személyazonosságát. De hogyan lehet megtalálni valakit, aki egy könyvvel képes ölni? Kira valódi alteregoja, Light pedig hogy harcoljon egy arctalan és névtelen nyomózó ellen? A sorozatban kettejük „harcát" kísérhetjük végig.

 

Kétségkívül egy kiemelkedő sorozatról van szó, mely mangája és filmnváltozata nyomán is nagy nézettséget produkált Japánban. Sok neten fellelhető írás kiemeli, hogy egy jól megírt pszichológiai drámáról van szó. Ez azonban a csavaros forgatókönyv ellenére sem igaz. A szereplők viselkedését és belső monológjait sajnos gyakran nem lehet komolyan venni. A két főszereplő számára csupán végső céljaik léteznek – egymás felderítése – ám a céljük helyességében semmi sem ingatja meg őket. A sorozat során a két elv – gyilkolni a békéért illetve a törvény tisztelete – igazából kibontásra sem kerül, s nem is ütközik össze ebben a formában. Két eltökélt férfi párbajozik, egy pillanatra sem levéve a szemüket egymásról.

 

Mindketten abból indulnak ki, hogy a másik teljesen ugyanúgy gondolkodik, mint ő maga, s ebben elég következetesek. Sikereket akkor képesek így elérni, ha tudnak valamit, amit a másik nem, vagy a véletlen segíti őket. Bár a sorozat legszórakoztatóbb része pont ebben rejlik. Aki képes felülemelkedni ezen a hibán, igazán élvezni fogja, ezt a fajta formális gondolkodásmódot hogyan használják egyre nyakatekertebb módon főhőseink.

Minden kritikám ellenére, az utóbbi évek egyik legjobb sorozatával van dolgunk a pop-műfajban. Technikai kivitelezés tekintetében minden szinten hozza az elvárható legmagasabb szintet: hibátlan grafika, szinkron és élvezhető zene. Ami miatt írásom mégis kritikusabb lett, az annak köszönhető, hogy sokan műalkotásként tekintenek a Death Note-ra, pedig egyértelműen a szórakoztató műfajba tartozik.

 

Értékelés: 8,8

Linkek:

ANN
Aoianime

 

Címkék: death note é:8
komment
2008. szeptember 05. 15:00 - Erda

Kamichu!

Középiskolásnak lenni sosem volt könnyű, hát még ha egy reggel arra ébredünk, hogy istenek lettünk. Yurie-vel pont ez a meglehetősen fura eset esik meg, és ami még furcsább a dologban az az, hogy mindenki hisz neki. Mind barátai, mind családja elsőre elhiszik, hogy a 14 éves esetlen kislány egyik napról a másikra különleges képességeket szerzett, ami nem is csoda, hiszen a város hemzseg az istenektől, még ha az emberek ezt nem is tudják.
Istennek lenni azonban nem gyerekjáték, és ezzel hamar szembesül aprócska főszereplőnk is, ami társaihoz képest gyengécske, határozatlan, és talán még kislányosabb. Szerencsére két jó barátja és  néhány ismerős azonnal szárnyai alá veszi az istenkét, és elkezdik egyengetni kicsit sem rögös Isten pályafutását. Terveket szőnek neki, indítják az iskolatitkár választáson, és minden ebédszünetben exkluzív „problémamegoldó irodát” működtetnek, ahol Yurie-sama mindenkinek elűzi a gondját. Yurie mindez ellen nem nagyon tiltakozik, nem mintha lehetősége lenne rá, tekintve milyen karizmatikus barátai vannak. A kislány csak sodródik egyik helyzetből a másikba, próbál mindenkinek megfelelni és rájönni miféle istenség is ő valójában, miközben még a szerelem is gyötri szegényt, s az iskolában is teljesíteni kell.

Mind az ötlet, mind a kivitelezés színvonalas. A grafika meglepően igényes, a tájképek hihetetlenül részletgazdagok, és az alkotók külön odafigyeltek, hogy a szereplők is aprólékosan ki legyenek dolgozva. Sok egészen kicsit szereplővel van dolgunk, mint manók és különböző kamik, amik mind nagyon igényes ruházatot és kinézetet kaptak. A háttérképek a hiper-realista felé hajlanak, ez főleg a városi képekre illetve az iskolai jelenetekre igaz. Mikor különböző kamik és egyebek kerülnek be a képbe, szinte ugyanolyan kidolgozásban csodálhatjuk meg a fantázia világát is, akár a miénket, ami bizonyára nem kevés fejtörésébe és tervezésébe került az alkotóbrigádnak. Összességében a látványvilág általában a Cihiro szellemországban-ra emlékeztetett, ám a képek hangulata inkább a Toki wo Kakeru Shoujo-ra hajazott.

A karakterek kidolgozása számomra erősen a kawaii kategóriába sorolható, ami elég életveszélyes lehet, tekintve, hogy egy egész szereplőbrigádnyi cuki karakter, erősen az asztal alá olvaszthatja az erre érzékenyebbeket. A legkawaiibb szereplő természetesen maga a fiatal istenség, aki jellemével és reakcióival még egy lapáttal rátesz a hihetetlenül édes animációjára. Ha már itt tartunk, az animáció ismét csak dicséretre méltó, a karakterek nagyon élethűen és természetesen aranyosan mozognak, a fantázia szülte szereplők pedig nem csináltak semmi olyan hajmeresztő dolgot, ami nekem sok(k) lett volna.

A szereplők jelleme szerintem teljesen helyén volt, bár általában elég sablonosak voltak, többek között feltűnik a karizmatikus barátnő, a kétbalkezes főhős, a művészlélek és mellesleg roppant vonzó osztálytárs, az idegesítő öcsi, és még sorolhatnám. Azért a sorozatnak kijut pár eredeti karakter is, ezeket főleg a kamik között kell keresni, kezdésnek mondjuk ott van a helyi szentély istene, aki egy kami énekesnő groupie-ja.

A sorozat gyengéje, hogy nincs egybefüggő történet, így az animének gyakorlatilag se eleje, se vége. Minden rész teljesen különálló, amiben Yurie életének egy-egy darabkáját, illetve isteni küldetéseit ismerhetjük meg. A készítőknek összesen 12 ilyen kis epizódra jutotta, ám a történet teljes befejezetlenségét mi sem mutatja jobban, mint hogy a DVD kiadásakor hozzácsaptak a sorozathoz még négy részt, így lett az anime 16 részes. Ez a történetnélküliség egyrészt jót tesz a „sztorinak”, mert az egyszerű életképek rá tudnak mutatni egy-egy kiemelendő erényre, másrészt teljesen felosztja az animét, és igazából nincs semmi, ami összefogná a cselekményt egy egész történetté.

Mindezek ellenére nekem tetszett ez a kis bohókás szösszenetsor, s bár már kifejtettem párszor, hogy nem vagyok oda a school life animékért, ez a sorozat annyira aranyos volt, hogy nem tudtam ellenállni neki. Az ötlet kedves, a szereplők bájosak, a helyzetek mosolyogtatóak és a megoldás mindig szívet melengető. A 12+4 részes anime kicsit a mesék, az álmok világába kalauzol minket, miközben két lábbal a földön marad. Kicsit a felnőtté válásról, kicsit a barátságról, kicsit az iskolások oly aprócska, és mégis eget rengetően nagy problémáiról azoknak, akik lélekben még nem nőttek fel, és szeretnek gyerekek maradni.
 

Értékelés: 7,3

Linkek:
Animeaddicts
Aoianime

Címkék: kamichu! é:7
komment
2008. augusztus 05. 18:00 - Erda

Jigoku Shoujo

Kinek ne lettek volna ellenségei? Valaki, akit a hátunk közepére se kívánunk, akitől mindig felmegy a vérnyomásunk, és folyton bosszúságot okoz nekünk? Mindenkinek vannak ilyen ismerősei, ám nem egy olyan ember van, akinek nem csak némi fejfájást, hanem komoly gondokat, lelki szenvedést okoznak mások. Egy mániákus szerelmes, zsaroló osztálytárs vagy kegyetlen barátnő pokollá tudja tenni az életet és minden nap rettegésben tud eltelni. Ezeknek a szenvedő alanyoknak nyújt menekülési útvonalat az a városi legenda, mely szerint ha éjfélkor fellépünk egy honlapra és begépeljük ellenségünk nevét, a pokolra kerül. Csak meg kell adni  a pontos nevet, és aláírni a halálos szerződést, Enma Ai, a Pokoli Lány pedig kézbesíti a bosszút.
Az ám, csakhogy ez nem ilyen egyszerű: a bosszúálló élete végén ugyancsak a pokolban kell hogy végezze. Az ember kétszer is meggondolja, hogy ilyen feltételek mellett is áll-e az alku, ám ha választani kell a jelen pokla, vagy a jövőben elkövetkezendő szenvedés között, általában mindenki a halál utáni kínokat választja.

Az anime elég érdekes, és viszonylag egyedi történetet dolgoz fel, ami két sorozatot is megélt. A karakterek közül elég sokan csak egy-egy rész erejére szerepelnek. Ezzel a készítők eléggé megnehezítették a saját dolgukat, mert nehéz ilyen sok egyedi és önálló karaktert létrehozni, de meglepően jól vették az akadályokat. A bosszúra éhezők problémái elég változatosak, érzelmeik, reakciói ugyancsak különbözőek. Az állandó szereplőkről eleinte mit sem tudunk, és igazán csak a második széria foglalkozik részletesen a történetükkel. Az anime első évadjának sokkal inkább a lélektani szál kidomborítása volt a célja, és a bűn és bűnhődés téma köré csoportosítja a részeket.
Az anime kivitelezése nekem elég felemás. Vannak jelenetek, amiket nagyon szépen kidolgoztak, hatásosak az effektek, színhatások és páratlan a zene, míg más részeknél egyszerűen csak firkáltak valamit, és a színvonal lesüllyed a középszerű kategóriába. Ezzel nem nagyon tudtam mit kezdeni, inkább próbáltam koncentrálni a mesterien megtervezett részekre, és feledni a csúnyácska jeleneteket.

A Jiguko Shoujo, angol címén Hell girl, magyarul Pokoli Lány története a szenvedés és a bosszú köré épül Emma Ai és csapatának életét bemutatva. Az anime eleinte elég epizodikus, és hamar beleunhat az ember, ám érdemes kibírni az első részeket, mivel utána már összefüggő cselekménye van a sorozatnak.
A dramaturgia nekem kicsit sablonossá vált egy idő után, a bosszúállás folyamata ugyanis mindig ugyanaz minden részben. Ennek ellenére a lélektani szálak szépen ki vannak bontva, és általában hitelesek a szereplők reakciói az eseményekre. Ha a képi világ nem is, az anime témája mindenképp korhatáros besorolást ad a sorozatnak, 16 éven felül nem nagyon ajánlanék minden részt.
A horror és a pszichológiai dráma kedvelőinek valószínűleg tetszeni fog a sorozat, akik inkább a thrillereket és akciódús animéket szeretik, nézzenek valami más után.

Értékelés: 6,8

Linkek:
Aoianime
AnimGO

komment
2008. június 29. 15:00 - public hikikomori

Kiddy Grade - Csajkommandó

Hála az A+ csomagban vásárolt remekműveinek, a Csajkommandó is azon kevés anime közé tartozik, amely kapott magyar szinkront. Elég kivételes módon nem is rosszat, de kár volt érte. Eredeti hanggal még viccesebb az egész giccs- és fétisparádé, amit ebben a sorozatban le akarnak nyomni az ember torkán.
Főszereplőink Eclair és Lumiere egy galaktikus birodalom "különleges ügynökei", akiket a sorozat első felében különböző küldetéseken ismerhetünk meg. A később kibontakozó történetben központi szerepet kapnak a nagyszabású összeesküvés leleplezésében, és elszabotálásában, amely keresztül egy viszonylag kidolgozott politikai játszma bontakozik ki a szemeink előtt. Erre nincs is sok panaszom, habár a társadalmi rendszer konstrukciója nem elég megalapozott, hogy az dícséretre adjon okot. Egyáltalán nem világos ugyanis, hogy a fiktív galaxis arisztokráciája hogyan képes fenntartani a hatalmát, amikor a riválisai is rendelkeznek hasonló technológiákkal. Végülis mindegy, a Csajkommandó nem is emiatt szörnyű, hanem az egész megjelenítése miatt.
Az, hogy az "ügynökök" kivágott szerkóban akciózzák végig a huszonegynéhány részt, az kissé sokkoló. Amit kapunk, az így egy otakuknak legyártott nagyon különös keverék. A politikai rész igazából érdektelen, de még az egész még ecchinek is nagyon gyenge. Világos, mi volt a készítők célja: a megfelelő kedvencekkel rendelkező törzsközönség kiszolgálása.
Más pozitívumot csak az jelent, hogy a grafika többnyire nagyon szép. Az epizódoknak csak egy részét láttam, de az is bőven elég volt: a sorozat második felében cammognak csak az események, akkor sem túlzottan gyorsan.
Ha még valaki nem látta volna, akkor nézze meg, ha tetszik neki a karakterdizájn. Másban nem fog jót találni a sorozatban. Még az menthetné meg a helyzetet, ha az egész legalább egy kicsit vicces lenne, vagy nem venné túl komolyan magát. Sajnos még az sem. Pech.

Értékelés: 4,8

Linkek:

Aoinime
ANN
komment
2008. június 03. 15:00 - Erda

Fullmetal Alchemist - The Conqueror of Shambala

A hihetetlenül sikeres anime után az Erlick fivérek ismét visszatérnek a képernyőre, ezúttal egy egész estés film erejére. Aki ismeri a Fullmetal Alchemist világát, az ezúttal sem fog csalódni, az alkotók mindent megtettek, hogy újra és újra elvarázsolják a rajongókat.

Mielőtt elkezdeném elmesélni a történetet, le kell szögeznem, hogy a film a sorozat után játszódik, így aki nem látta, vagy még nem nézte végig az 51 részes animét, az ne kezdjen bele a filmbe! Az erős spoilerek csak elrontják az élvezetet és még kicsit érthetetlen is lesz a film. Én megpróbálok spoilermentes kritikát írni, de ez elég nehéz egy olyan filmről, ami nagyon erősen alapoz a sorozatra.

Az anime óriási pozitívuma a kivitelezése. A csodálatos színvilág, gyönyörű látványterv és a lendületes, pontosan megszerkesztett mozgások azonnal magával ragadják a nézőt. A szereplők arcai legalább olyan emotívak, mint a  filmet megelőző szériában, ám a két év öregedés majd minden karakterben óriási változásokat vitt végbe, és egészen új, ismerős ismeretlenekkel találkozhatunk. Számomra külön élmény volt Alphonse Erlick alakja, illetve a valódi világ szereplőgárdája.

Történet szempontjából a movie-t nyugodtan nevezhetjük az anime-sorozat befejező epizódjának, a film tovább építi a sorozat utolsó részében tálalt érdekes elméletet a világok összeköttetéséről. Számomra itt vált teljesen érthetővé az utolsó epizód minden mozzanata. A teória érdekes, a hozzá kreált cselekmény ugyancsak kellően szórakoztató.  A készítők nem vitték túlzásba a harcjeleneteket, az akció nem ment a történet kárára, és az érzelmesebb jelenteket is jó helyen lettek beillesztve. Talán egyedül a sziporkázó humor az, ami hiányzik a filmből bár ez betudható a komolyabb hangvételnek, és az érettebb karaktereknek is. Egy-két megmosolyogtató jelenet azért ebben a filmben is található, de koránt sem annyi a geg mint a sorozatban.



A remek kivitelezés és a szerintem egész színvonalas történet ellenére, sokan belekötnek magába a cselekménybe. A legtöbbet emlegetett „hiba” az, hogy a történet erősen Erlick-fivér centrikus. Míg az 51 részes sorozat megtehette, hogy szabadon csapongott a rengeteg szereplő között, a filmbe sajnos nem fért bele minden karakter lelkivilága. Ezt mindenkinek el kell fogadnia, és le kell nyelni a dolgot, nem várhatja el senki sem, hogy 105 percbe minden mellékszereplő komoly monológot kapjon.

Néhány rajongónak a valódi világ előtérbe kerülése is fájdalmas lehetett, hiszen itt köztudottan nem létezik az alkímia. Emiatt a film látványa illetve hangulata egészen más irányokat vett mint a sorozat, sokkal reálisabb események, valamint eléggé komor színkeverés és hangulat jellemzi a világháború előtt álló Európát. A történelmi kor miatt nem árt, ha a néző tisztában van egy-két dologgal az 1920-as évekről, az anime erősen alapoz a történelmi eseményekre.

A kicsit felemás fogadtatás ellenére, azt kell mondjam, a film számomra nagyobb élmény volt, mint maga a sorozat. Ez talán annak köszönhető, hogy előbb olvastam a mangát mint láttam az animét, és fájt a durva történetferdítés. A film már annyira távol áll az eredeti koncepciótól, hogy számomra olyan volt, mintha egy fanfictiont vittek volna képernyőre, így obijektíven tudtam értékelni, és könnyebben felfedeztem a pozitív értékeket. Sajnos a rajongók általában pont a ló másik oldaláról szemlélik a dolgokat, nekik fájhat a nagy időugrás, a kissé megváltozott grafika és az érettebb jellemvonások.
Aki már ismeri A Fullmetal Alchemist varázslatát, annak úgy gondolom kötelező megnéznie a filmet is, már csak a komplett befejezés végett, és aki esetleg lecsúszott volna a sorozatról… nos, annak csak annyit mondhatok, ne felejtsen el minél előbb belekezdeni!


Értékelés: 8,9

Linkek:
Aoianime
Animeaddicts

komment
2008. május 22. 15:00 - Erda

Full Metal Panic!

Nem hiszem, hogy bárkinek is be kéne mutatnom a Full Metal Panic! anime-sorozatot.  A sziporkázó humor, látványos akciójelenetek és a meglepően igényes grafika szinte már védjegyévé vált a 2002-ben indított animeszériának. A katonai és az iskolai élet határmezsgyéjén húzódó történet ha nem is eredetit, de maradandód alkotott, hiszen ki nem ismerné Sousuke Sagara őrmester kereszt alakú sebhelyét (amilyennel mellesleg Rurouni Kenshin is rendelkezik) vagy  Chidori Kaname vadmacska jellemét.

Történetünk valamikor a közeljövőben játszódik, ahol a Mithril nevű titkos katonai szervezet a legfejlettebb haditechnológiával próbálja óvni a békét a háború szélén egyensúlyozó világban. A szervezet különleges alakulata a legjobb elitkatonákat gyűjti maga köré, ilyen például Sousuke Sagara, a 17 éves mechákra specializálódott zsoldos. Főhősünk e legjobban képzett katonák közé számít, ám számára átlagos élete egy csapásra felborul, mikor új küldetésükben egy gimnazistalány megvédése céljából be kell épülnie egy teljesen hétköznapi iskolába. Katonai felkészültségét figyelembe véve ez valószínűleg meg se kottyanna neki, ha tudná, milyen is az a tejesen hétköznapi iskolai élet…

Valljuk be, egy teljesen átlagos iskolai életről szóló, lövöldözős, mechás, katonásdis animéről van szó, ám valahogy mégis kicsit többet ad a Full Metal Panic!

Kezdjük talán a grafikával, ami a 2002-es évjáratban mindenképp kiemelkedő. Az animáció magáért beszél, nézzünk csak meg egy harcjelenetet, vagy egy vicces jelenetben a karakterek mimikáját. Az élénk színek feldobják az anime amúgy sem borongós hangulatát, a szépen kivitelezett mecha harcok pedig az óriásrobotokért annyira nem rajongók számára is élvezetesek lehetnek.
A karakterek nem mélységeikről híresek, mégis jól megformáltak, és egy-egy személyiségtípus kissé eltúlzott, mégis hű másai. A jellemek változatosak, így mindenki tud magának választani egy kedvencet, akivel kedve szerint azonosulhat vagy jót mulathat rajta.

Az anime népszerűségének kulcsa talán a történet. A sorozat tartalmaz iskolai és lövöldözős részeket is, ami alapjáraton elégé ütik egymást, de nem ebben az animében. A rendezőknek sikerült olyan jól összekeverniük a két világot, hogy mindkét műfaj kedvelőit le tudták ültetni a képernyők elé, és ezzel nem elhanyagolható rajongói tábort szereztek maguknak. Cselekményügyileg nem szabad semmi komolyra számítani, sőt, azt kell mondjam, a vígjátékok és akciófilmek összes kliséje felbukkan, ám ez olyan változatosan és jól megszerkesztve, hogy mégis kellemesen hat.

Összességében a Full Metal Panic! nem más, mint egy mindent bele anime. A műfajok keverésével nagyon nagyot bukhattak volna a készítők, de sikerült egy olyan kiegyensúlyozott animét létrehozniuk, ami minden műfaj kedvelőinek igazi csemege. Aki szereti a vígjátékot, az azért, aki a mechát, az azért, aki az akciót azért, aki a romantikát azért, aki a drámát, az meg azért nézze meg.


Értékelés: 7,6

Linkek:
Aoianime
Animeaddicts

komment
2008. május 06. 15:00 - shizu

Honey and Clover

Takemoto és Morita első látásra beleszerettek Hagu- chanba, aki minderről mit sem sejt köszönhetően annak, hogy Shuuji a széltől is óvja. Ezenközben Yamada hiába epekedik Mayama után, mert az a halott szerelme emlékétől szabadulni nem tudó Rikába szerelmes reménytelenül.

Nem, nem csináltak animét egy brazil szappanoperából, ez a Honey and clover alapfelállása. Mielőtt azonban bárki is elriadna, gondolja végig, hogy élt- e már meg a fentiekhez hasonló szituációt életében. Ha a válasz igen, akkor talán érdemes vetni egy pillantást erre a remek, egyedi műre.

 

Az anime témája tulajdonképpen maga az élet, boldog és szomorú pillanataival együtt. Hőseink egy művészeti főiskola tanulói, és úgy tengetik mindennapjaikat, mint bármely főiskolás: sodródnak, keresik a helyüket, nem mindig elég a pénzük, sírnak, nevetnek, szenvednek, örülnek, néha jókat buliznak, és néha vizsgákra készülnek. Ezek alapján mondhatnánk, hogy ez az anime nem szól semmiről. Nincsenek csatajelenetek, harc a gonosz ellen, nincs teljesítendő küldetés, életre szóló kaland, nincsenek benne különleges lények, fajok, rendkívüli képességű főhősök. Van viszont benne barátság, reménytelen szerelem, küzdelem, lemondás, útkeresés. Mint mindannyiunk életében. És egy kicsit olyan is, mintha a saját életünket néznénk (tegye fel a kezét, aki nem volt még reménytelenül szerelmes). Mindenki megtalálhatja a neki legszimpatikusabb szereplőt, akinek a helyzetébe bele tudja képzelni magát, és akinek a boldogságáért aztán végig drukkolhat.
Nagyjából olyan az egész, mint egy mézes- lóherés szendvics. Szokatlan, kicsit keserű, savanyú és egyszerre nagyon édes, ha egyszer ettél, garantált hogy mindig emlékezni fogsz rá.

 

Az anime különleges hangulatához hozzájárul még az őrült képi humor, a gyönyörű pasztellszínek, és Kamiya Hiroshi kellemes, lágy narrációi. Amennyire féktelenek a vicces jelenetek, legalább ugyanannyira visszafogottak, elfojtottak az igazi drámai szituációk. Ez tipikusan az a mű, amiben egy elejtett félmondat, egy hosszú hallgatás vagy egy látszólag oda nem illő képkocka árulja el a legszomorúbb igazságokat, hogy a fiatalkor egyszer elmúlik és az élet nem mindig szép és jó. A végkicsengés ennek ellenére mégis pozitív, az élet szeretetét hirdeti.

 

Kétségtelenül egy tipikusan a fiatal női közönségnek szóló alkotásról beszélünk, amit ajánlok borús, melankolikus napokra, mikor már elegünk van a szuperhősökből, és érezni akarjuk, hogy az átlagember átlagproblémái is lehetnek fontosak. A szerelmi bánatból épp kilábalni készülők, viszont kíméljék meg környezetünket a használt papírzsepik jelentette szemétterheléstől, és tegyék el ezt az animét akkorra, mikor már túl lesznek rajta!

Értékelés: 8,8

Linkek:
Animeaddicts
Aoianime
Wikipedia

komment
2008. május 01. 15:00 - Erda

Death Note

A Death Note kívülről egy egyszerű füzetnek tűnik, vonalas lapokkal és pár firkálással. Az ember valahol itt tenné vissza a kis jegyzetkönyvet a fűbe, ahol találta, ám ha megakad a szeme a belső borítón,  azonnal rájön, hogy nem egy átlagos iskolafüzettel van dolga. Az ott található szabályok közül ugyanis rögtön az első kifejti a füzet funkcióját:

"Akinek a neve bekerül ebbe a füzetbe, az meghal."

Persze a többség itt úgy gondolná, hogy ez csak valami vicc, és így van ezzel Yagami Light is, az iskola éltanulója, azonban az unalom és a kíváncsiság miatt mégis zsebre vágja a füzetet, és ő lepődik meg a legjobban, mikor kiderül, hogy a füzet tényleg képes az életek kioltására.

A Death Note, vagy más néven Halállista nem más, mint egy shinigami (halálisten) füzete, amivel képes úgy embereket gyilkolni, hogy a halál egyszerű szívrohamnak tűnjön.

Light ráébred, hogy tökéletes fegyvert került a kezei közé, és úgy dönt megtisztítja Japánt, majd az egész világot a bűnözőktől. Kira álnéven először a komoly bűnözőket végzi ki, majd ahogy elszalad vele a ló egyre kisebb botlásokért is a halált rója ki büntetésül. Ekkor ered nyomába a Japán titkosszolgálat és egy L fedőnevű szupernyomozó, kinek célja, hogy elkapja az ámokfutót, és igazságot szolgáltasson.

Igen ám, de mi is az igazság?
Nincs-e igaza Kirának, mikor gyilkosokat, diktátorokat végez ki?
Ki dönti el ki a bűnös, és ki nem?
Van olyan felettes eszme, amiért megölhetünk embereket?
Szabad használni egy tiszta gyilkolási eszközt, és vajon joga van bárkinek is használni az ölébe pottyant „képességet”?
Szabad  gyilkolni az igazság nevében, vagy inkább kövessük a törvényeket?


Durván ezekre az alapkérdésekre épít az anime, egy nagyon eredeti és ötletes alapszituációt és világot. A történet fő magja a két fél, L és Kira taktikai csatája. Mindkét szereplő rendkívüli stratéga, agyafúrt ötleteik vannak, tökéletes ellenfelei egymásnak, és nem nagyon tudják legyőzni a másikat. Ez eleinte nagyon szórakoztató párbajokat szül, roppant ötletes megoldásokat láthatunk egy-egy felmerülő problémára. Az állandó cselezgetés és agyjáték azonban egy idő után túl nyakatekertté, egyenesen erőltetetté teszi a sorozatot, és olyan fantasztikus elemeket kever bele a történetbe, ami kellőképpen lefáraszthatja az embert. Ez számomra erős negatívuma a sorozatnak, nem egyszer annyira hátulról mellbevakaródzós húzásai vannak a szereplőknek, hogy saját régebbi állításaikat cáfolják meg.

Mindemellett engem roppantul zavart az is, hogy a karaktereket semmi más nem érdekli, csak hogy a másikat legyőzzék. A felettes eszmék, a filozófiai háttér teljesen háttérbe szorul, már senkit nem érdekel a világ jobbá tétele, egyetlen cél van, a másik elpusztítása. Ha ez a világ pusztulásával is jár, hát legyen.  Ezzel egy nagyon jó alapkoncepciót dobtak ki az ablakon az alkotók, és nagyon sajnálom, hogy a karakterek inkább az önös célok mozgatják, mintsem a régi eszméik.


Mindezek ellenére azt kell mondjam, hogy a Death Note kuriózumnak számít, mivel inkább észjátékról szól, mintsem komoly akcióról. Sokkal fontosabbak a belső cselekvések, mint a külső történés.

A krimi műfaj mindig is ritkaság volt az animék széles palettáján, és a Death Note ennek az egyik iskolapéldája.
Jól kitalált, egyedi karaktereket vonultat fel az anime, L figurája szinte már kultikus magasságokba emelkedett a rajongók körében. 
Pozitívum, hogy az anime és a manga megalkotói nem nagyon fáradtak azzal, hogy az egyik felet jónak, a másikat pedig rossznak állítsák be, mindenki döntse el melyik oldalra áll.
A kivitelezés szinte már magától értetődően tökéletes, nagyon szép mozgások, és egyedi színezés jellemzi az egész sorozatot.

Összességében egy sokat ígérő, nem mindennapi történetet csodálhatunk a Death Note-ban, amiből egy remek filozófiai animét lehetett volna összehozni, de e helyett egy nem kevésbé elismerésre méltó, népszerű sorozatot kaptunk.


Értékelés: 8.5

Linkek:
Animeaddicts
Aoianime

Címkék: death note é:8
komment