2009. december 24. 15:00 - Khaos

Minden Idők Legjobb Animéje: Haibane Renmei

Ennek a gyönyörű napnak is el kellett jönnie. Ennek a hóval borított napnak, amikor a hideg már csak egymás mellett elviselhető, amikor az angyalok lélegzete is látszik, és amikor rájövünk kicsit, mennyire elmegyünk egymás mellett, és mennyi mindent nem veszünk észre. Lehet egy nap az évben, vagy az életben, ha végül ez a nap adhatja meg az értelmét, akkor lesz és volt értelme átélni annyi bajon, amennyin át kellett mennünk.

Karácsony van, s az év talán legszebb hetébe kezdünk bele, találkozunk családdal, barátokkal, szerelmekkel, és ilyenkor elfelejtjük kicsit a gondokat, hogy búcsúztassuk az évet, annak minden csodájával. Mi most búcsúztatjuk a listánkat, remélve, hogy ezt végigkövetve adtunk nektek rengeteg élményt, mert bizony egyáltalán nem szégyen, ha valaki velünk, miattunk nézett meg megannyi gyönyörű alkotást. Ha így volt, csak köszönhetjük nektek, hogy adhattunk valamit, mint most ezt az utolsó, mégis, talán legszebben csillogó darabot.

Mert számunkra a Haibane Renmei a legszebb anime volt, amit csak láthattunk abból a kavalkádból, amit Japán a világ minden szegletéből gyúrt össze, létrehozva a világ talán legcsillogóbb képzavarait. Mert a földön járó angyalok, a jóság megtestesítői, a teremtő által létrehozott gyönyörű lények bizony a földön járnak, csöppet sem angyaliak, és még dohányoznak is!
Csak mosolyogni lehet, amikor az ember a Haibane meséire gondol a szeretet útvesztőiről, hiszen őelőtte talán soha még nem láttuk ennyire visszhangzani saját magunkat a képernyőről, noha a történetbeli tükrünk, hibáink tükre glóriát és szárnyacskákat hordott. Ezen túl viszont, nehéz lenne bármit is mondani, sőt talán kárba is veszne annyi elmondott szó, hiszen ez a mese igazán nem a mi szánkból szép, még csak nem is a képernyőről. Olyan kis csoda ez, mint az esti mese a szülő szájából, ami az álom varázslatos valóságában folytatódik tovább, ahol minden csak egy kicsit más, amiben mindig ott a szó, ami meghatározza az álom folyását, és persze ott vannak a falak, a gyermeki évek tudásának, és megint csak a szavak a korlátaival.

Mindannyian szeretjük a Haibane Renmeit, talán pont azért amiért mindannyian szerettük az esti mesét régen, és mert ennyire közel, ilyen minden napunkat szellőként bejáró témában ritkán hallunk manapság mesét. Legyünk hát gyerekek megint, lóbáljuk a lábunkat, aztán bújjunk be az ágyba, és ha vége, menjünk az angyalkákkal az álmok gyönyörű földjére. Újra.

Reméljük mindenki mosolygósan ébred az ünnepek alatt!

komment
2009. december 20. 15:00 - Khaos

MILA 3: Neon Genesis Evangelion

Így karácsony küszöbén, reméljük örültök majd a Minden Idők Legjobb Animéit felsoroltató listánk első három helyezettjének. Eljött hát az idő, hogy lehulljon a lepel, itt a harmadik helyezett; mert minden műfajnak megvannak az átléphetetlen, időtlen oszlopai. A Neon Genesis Evangelion pedig valami olyasmi, amit aki csak látta, sosem fog elfelejteni.

Nem mintha a sorozat alkotott volna kifejezetten újat, vagy éppen kreatívat, mert a mecha, és a földöntúli entitások keverése a nyugat angyalaival, Japános képzavarként már régesrég jelen van a japán fikcióban. A megvalósítás sem tűnik ki semmilyen sztenderdből, mégis, valami feltornázza a filmet idáig, a világ animét ismerő társadalmának folytonos köztudatáig, és az animekultúra egyik kötelező ismeretanyagává teszi.

Ez a valami pedig - ha szabad egyáltalán amatőr billentyűforgatóként megmondanom a tutit, az emberek végletesen emberi, végzetesen defektes érzelmeinek és a történet rideg és kegyetlen, de tökéletes logikájáának köszönhető. A háború, amit az ember vív az ismeretlen ellen, nem más, mint pár túl magasra került elborult elme harca, önmaguk hibái ellen, amiben végül nem győzhetnek. A NGE realitása pedig nem hagyja meg senkinek a remény legapróbb látszatát sem, az emberek összeomlanak, kapcsolatok esnek szét, "jók" halnak meg - mindez a világ általunk is élt törvényei szerint, sosem figyelve arra, ki mit érdemel.

Az Evangelion tehát, szememben, az előző évtizedek egyik legnagyobb sci-fi tragédiája, és mint ilyen, összekavart már milliónyi nézőt, és vitára, elmélkedésre késztetett már megannyi firkászt; így például minket is.

komment
2009. november 16. 15:00 - Khaos

MILA 4: Great Teacher Onizuka

A nemtörődöm arc, a folyton benne füstölgő cigaretta, a formaságokra semmit sem adó külső, és persze a komolyan az utolsó pillanatig sem vehető ötletek már tíz éve velünk vannak. Ez a tíz év, és a még mindig töretlen siker, népszerűségi listák sokasága mutatja be, a világon nagyon is sokan szeretik a két lábbal a földön járó tanárokat, főleg ha azok többet törődnek a diákokkal, mint a tananyaggal. Persze az ilyen tanárokat mindenki szereti, és habár legtöbbünknek ilyenből aligha jut ki egy-egy az iskolai évek során, a GTO megmutatja nekünk, milyen őrült emlékeket adhatott volna, ha minket is tanít egy Great Teacher.

Mert a GTO menő, Onizuka pedig ott van a szeren, és az őrült mutatványokkal megmutatja nekünk, milyen is, ha valaki még mindig elég naiv és őrült egyszerre ahhoz, hogy szembeálljon  rendszerrel, pár égetnivaló kölyökért. Mindenki, akinek már benőtt a feje lágya, legalább félig, tudja mit is jelent ez, egy olyan világban, mint a miénk, és tudja, hogy mennyire hatalmas élmény és példa is lehetne ez ha valóban megtörténne velünk, vagy bárki mással, amíg az iskolapadot koptatjuk. A GTO más szóval egy hatalmas álom, és egyszerre remény is; reméljük lesznek még majd ilyen tanárok, és változik meg még így osztály mielőtt tizenévesen, és máris kiégve kell kilépnie az életbe.

Végszóként, és eszeveszett baromságként persze hozzá kell tennem, én is tanárnak tanulok, én is tanítani akarok. Nem is tagadhatom, hogy a GTO-nak ebben nem volt szerepe, és azt sem felejtem el, hogy ez az írás egy lista tagja, amiben a számunkra legkedvesebb animéket soroljuk fel, viszont részemről a GTO minden értéke eltörpül az imént elsütött hülyevagyok kikiáltás előtt. Kell-e több, mint egy ilyen bizonyíték, hogy ez a sorozat kilépett a képernyő mögül, és motivált legalább egyvalakit arra, hogy tegyen valamit az életben? Szerintem, szerintünk, nem.

Mert vannak még naiv barmok, és mert vannak még olyan filmek, mint a GTO.

komment
2009. október 13. 15:00 - Khaos

MILA 6: Akira

Akira. Lassan félelmetes és émelyítő, hogy mennyire és mennyien tekintették már remekműnek, korszakalkotónak, meghatározónak. Nem csodálom azt sem, hogy sokan már nem értik mit is jelenthetett ez a film annak idején, és talán jól is van ez így, hiszen ha az értékek nem változnának, nem haladnánk semerre a világban, és csak élnénk életünket abban a mederben, amit az elődeink ástak.

És ugyan hol lenne az Akira, vagy az az egész hatalmas modern hullám, amit animének nevezünk, ha nem ásott volna valaki egy újabb folyásirányt a medernek? Talán sehol, vagy talán egyáltalán nem így nézne ki. Mert az Akira annak idején, és őmaga után számtalan híres vagy hírhedt másik produkciót provokált ki az alkotókból, és sok olyan animátort, rendezőt is adott az iparnak, akik azóta is meghatározó filmeket készítettek.

Tehát egy ilyen listában is, ahol túlon-túl sok a friss, már-már ropogós anime, és ahol azt merjük mondani, hogy ezek a legjobbak, legalábbis saját perspektívánk szerint, még mindig helyet érdemel ez az őskövület, és még pár ilyen. Persze még egy darabig ez biztos így is marad, mert manapság viszont koránt sem készül annyi mondanivalóval ellátott sorozat, amennyi kellene, hogy letolják a mezőnyből ezeket a filmeket. Már ha lehet ilyet tenni egyáltalán.

Akira kritikáink.

komment
2009. szeptember 20. 15:00 - Khaos

MILA 7: Azumanga Daioh

Azumanga! Dejóóó...

Ezt nem lehetett kihagyni. Milyen is lenne egy lista a mangák és animék világából Azu nélkül? Olyan, mint az egész eddigi életünk Garfield, vagy éppen Kázmér és Huba nélkül, szinte minden újság és magazin utolsó oldalain. Hogy az előző kettő meg se közelítheti az Azumangát? Persze hogy nem, animeoldalon vagyunk, és rajongunk, de azt meg kell hagyni, gyerekként az előzőkért csórtuk el apu elől az újságot, nem másért.

Az Azumanga Daioh Japán egyik olyan örök darabja, amire mindenki mindig emlékezni fog, mert ahhoz, hogy maradandót alkossunk tényleg nem kell pár lapnál vagy éppen pár percnél több epizódonként. Ezek az apróságok pedig olyan élesen fogják meg Japán sajátságait, hogy aki ismeri azért, aki nem, pedig azért fog érte rajongani, és néha észre sem veszi, hogy igenis, ezen a bolondsággal megrakott szekéren is lehet könnyekig hatódni. Mert ha visszagondolunk az iskolapad éveire mi is ugyanezeket látjuk pepitában, a legjobban emlékszünk a hülyeségekre, és a ciki hibákra, amiket végighurcoltunk azokon az éveken, majd eszünkbe jutnak a szép emlékek, néhány régi barát, világmegváltó - vagy éppen csak a mi világunkat meghódító - tervek, meg egy kis közös bánat. Mert mi emberek egyformák vagyunk, mint az eltévedt pacák a vásznon, kicsik és nagyok, sokszínűek, és persze mind ugyanazon a képen vagyunk.

Hát igen. Ilyen sorok után nehéz folytatni. Ezek az írások már csak ilyenek lesznek, mert a lista elején olyan darabok vannak, amik belőlünk kihoztak még valamit, illetve egy jó nagy foltot hagytak rajtunk, és egyáltalán nem utolsó sorban az AnimeCommentre vezettek minket.

Három ővel és négy felkiáltójellel, csupanagybetűvel,
fangirlsikollyal és persze az elmaradhatatlan
valamiértmindigelőkerül hentai linkeléssel:

KÖTELEZŐŐŐ!!!!
~hentaiii~

komment
2009. szeptember 11. 15:00 - Khaos

MILA 8: Fullmetal Alchemist & Koi Kaze

Hogy, hogy nem, megint egy pároshoz értünk itt a listában, azonban, hogy ne legyen több kétely, be kell jelentsem, több ehhez hasonló bejegyzés már nem lesz. Igaz a döntés nehéz volt, hiszen rengeteg animét hoztunk össze, már csak a nevezéskor, minél inkább gondolkodtunk a legjobbak felé, annál könnyebbnek látszott a döntés. Egyben már biztosak, lehetünk, vagy kis stábunk ízlése defektes egyformán, vagy a kétezres évek egyre csak termelték a megunhatatlan, kiváló sorozatokat. Nem is lehet csoda, hogy a Japanimánia virágkorát éri, persze azt is cseresznyevirágok között.

Kell egyáltalán mesélnem nektek a Fullmetal Alchemistről? Persze hogy nem, hiszen a sorozat, ami képes volt megragadni a shounen-fightok, és a végül nők kedvencévé avanzsáló ki tudja miért oly szerencsés, illetve népszerű sorozatok között is egyszerre, az tud valamit. Az FMA sikere rengeteg dologra vezethető vissza, s ha elkezdeném sorolni talán itt ülnénk estig, illetve hajnalig, ha újat szeretnék mondani, én ülnék itt hajnalig, és egyre csak tolódna a publikálás dátuma. Mit lehet ilyenkor mondani? Azt, hogy egy sorozat végre alkotott újat, tudott a viktoriánus beállításból kilépni, úgy hogy azt használja alapul, hozott mágiát, és varázslatos tudományt, úgy, hogy földhözragadt, és tudott úgy a halálnál, és az ember döntéseinek következményeinél nehezebb témát a fejünkbe tenni, miközben két makacs kölköt néztünk a képernyőn.
Hogy ez, önmagában csak ez, miért is olyan jó, amilyen? Mert idáig ez az első, ami még csak a környékén is jár ekkora szakadékok átugrásának egy sorozatom belül, és nem utolsó sorban, ilyen könnyedén. Mert az elsőket mindig megjegyzik, és amiért a Dragon Ball annak idején a legnagyobb durranás volt, de az utána jövők már koránt sem, egészen amíg valaki újat nem rakott a shounen gerincét alkotó harcolászós alkotásokba. Igen, az FMA valami olyasmi, ami hozott egy nagy újítást, és robbantott is vele, megérdemli, hogy itt szerepel, és megérdemli, hogy egy soron legyen említve, sőt előrébb, mint a Dragon Ball volt is valaha.
A képekről, a hangzásról, a karakterekről, és sok minden másról pedig még nem is beszéltem...

 

Beszélhetek viszont a Koi Kaze csodálatos képeiről, a melódiákról, és a karakterek hátborzongatóan valóságos, elveszett és kétségbeesett pillanatairól, nomeg arról a vonalról, ami a Koi Kazet is egy hatalmas, és valószínűleg sokáig átugorhatatlan elsővé tette.

Ez a vonal az a borotvaéles metszet a valóságból, amivel minden egyes reakció, mozdulat és cselekedet egyre őrjítőbb, és valóságosabb lesz a sorozat végére, mert a valóság bizony a legkevesebb esetben olyan könnyű, mint az az iskolákat kerülgető animékben látszik.
Mit csinálnál, ha? Az anime nagy kérdése ez, és biztos vagyok, minden egyes ember magára formálja a kérdést, a végkimenetel felé. Talán pont ezért is van ennyi epizód, talán pont azért sűrűsödik össze minden a végső pillanatok felé, hogy végül mindenki, aki látja és olvassa feltegyen magának egy kérést, és közelebb legyen ahhoz a perspektívához, amit átél az, aki hasonló cipőben jár. Mert járnak így, ki tudja hányan, és megítéltetnek, szenvedésre kárhoztatnak általunk, a normális emberek által, ki tudja milyen fájdalmakat élve át. Ha van még kérdés, amit ránk bíz a sorozat, valahogy így szól: Kinek van joga ítélni?
Egy gondolatot mindenkinek megér, és ha ezután nézitek meg, tudni is fogjátok, miért is a két kérdés.

Itt olvashattok róluk:
Fullmetal Alchemist
Koi Kaze
 

komment
2009. szeptember 04. 15:00 - Peorth

MILA 9: Lovely Complex

Ismét egy lépéssel előbbre jutottunk a MILA sorozatban, következő helyezettünknek, vagyis a 9.-nek pedig a Lovely Complexet szavaztuk meg. Első blikkre talán ez az anime sem tűnik többnek vagy különlegesebbnek egy hétköznapi iskolai love storynál, ám hogy kivívta a maga helyét a top10-ben, már több, mint árulkodó tény.

Érdemeit mindenképp abban kell keresnünk, hogy még a sorozat vége felé is fáradhatatlanul és érezhetően cseppett sem lankadó lelkesedéssel szállítja a poénokat a legkülönbözőbb formákban: a lendületes és szórakoztató dialógusok fényét hol a seiyuuk felejthetetlen hangjátéka, hol pedig a sorozatba újra és újra frisseséget hozó változatos grafika emeli, a legtöbbet és viccesebbet kihozva egy olyan szituációból, amire sokan minden különösebb fennakadás nélkül csak legyintenének, anélkül, hogy akárcsak egy percig valóságos és létező problémaként figyelnének rá. Akár hisszük, akár nem, egy olyan világban, mint a miénk - amely bár divatként hirdeti a toleranciát, még mindig sokan szenvednek a testi, faji, nemi és bármilyen más, megkülönböztetésre lehetőséget adó sajátosságokra irányuló előítéletektől. 

Persze a LoveCom mondanivalóját nem a viselkedéspszichológia mélységeiben kell keresnünk, csak legyünk vele tisztában, hogy két utat is felajánl a sorozat: aki nem vágyik többre, annak mint egyszerű, de minőségi, minden blőditől mentes vígjáték is tökéletesen megteszi majd, aki pedig kicsit meg is akarja rágni a látottakat, máris olyan kérdésekkel találhatja szemben magát, amelyek nemcsak egy animében vetőd(het)nek fel, hanem a valós életben szintúgy. S ekkor megkezdődhet a néző személyes játéka: a látottak átvonatkoztatása, tovább értelmezése vagy ne adj' Isten önmagára ismerése.
Az anime a maga sajátosan pozitív hangulatával ha útmutatást nem is ad a kamasz lét problémáinak elviseléséhez, arra mindenképp alkalmas, hogy még a legszürkébb és fagyosabb téli napokon is egy kis napfényt, optimizmust csempésszen a levegőbe.
 

További vélemények az animéről: Lovely Complex.

komment
2009. augusztus 27. 15:00 - Khaos

MILA 11: Air & Serial Experiments Lain

A számunkra legjobbak közé tartozó animék sorába persze minél több animét akartunk beleszuszakolni, és az lett a vége, hogy egy helyre többen is jutnak. Ígérem nem sok ilyen lesz még, de ami megtörtént, megtörtént. Az Air és a Serial Experiments Lain amúgy sem teljesen elhatárolható művek, mindkettő valahova máshova teszi a valóság alakulásának kulcsát - avagy azét a valóságét, amit főszereplőik megélnek.

Az Air Japán mitologikus múltját kéri fel egy csodás táncra, és megmutatja milyen is az, amikor a múlthoz való kapcsolódás olyan szoros, amilyen Japánban ma is. Az emberek képesek elhinni, hogy a múlt hat rájuk, az álom pedig elhiteti, hogy az élet olyan szépen záródik le, ahogyan annak lennie kell, ahogyan az réges-rég óta történik.
Megfigyelőként - kissé ridegen - gondolkodva, az Air talán nem más, mint egy beteg lány utolsó álomszerű románca az elkerülhetetlen előtt, azonban ez a románc olyannyira azonosul az álommal, hogy már nem is lehet más, és nincs aki megkérdőjelezi valóságosságát.
Fiú főszereplőnk pedig csak egy erősítés, nem tesz mást, csak elhiszi és erőt merít abból, amit viselnie kell, és a család hagyománya szerint élethosszú keresésre ítéli magát, majd elfogadja az élethosszú bánkódást is.
Ha lehet ennél szebb képet találni a Japán életszemléletre, és a múlt tiszteletére, szívesen várom azt a képet, hiszen az Airt felülmúlni nagyon nehéz, s ami képes rá az megéri a misét.

 

Ezért is érdekes, hogy a Serial Experiment Lain is Pont idekerült, hiszen ő egy teljesen más oldalról közelíti meg a valóságba szőtt, vagy éppen azon kívülre rángató másik életet.

A Lain féle élet éppenséggel viszont a jövőhöz tartozik, és minden múltbélivel szakít, olyan kívülállóvá tesz a film során minket is, mint amilyen a kis, csendes főszereplő.
Hogy miért tartozik mégis ugyanabba a csoportba a két anime? Számomra ez jóval inkább a téma mélységének kérdése, mint pár felületes jellemző. Amennyire a Lain sci-fi, annyira az Air is fantasy, de egyáltalán nem ezen van a hangsúly, hanem azon a látomáson, ami a valódi világot csak egy idegen, semmit sem értő fájdalmas háttérré változtatja, és mindenki aki oda tartozik távolabb van tőlünk, mint bármi más abból a világból,  amit a főszereplők mellett csak mi érezhetünk, és amíg ez az érzés az Air számára a mai világot háttérbe szorító gyönyörű ég színeiben jelenik meg, a Lain a mai világot teszi egy és kétszínűvé, egyszerűvé, sablonossá, olyannyira, hogy az ebből való kitörés már önmagában is kelljen nekünk.

Azok, akik vágynak az ilyesfajta megborzongásokra vágjanak bele azonnal, az átlagos, sokadik a fajtájából animéhez képest az Air és a Lain egész világokat raknak elénk.
Ajánlásaink itt: Air, Lain.
 

komment
2009. augusztus 06. 15:00 - Khaos

MILA 12: Ah! My Godess & Fruits basket

A minden idők számunkra legjobb animéinek listájában elértünk arra a részre, ahol már számolgatni tudtuk a szavazatokat és mindenkinek volt szava, avagy szájíze a sorbarendezéskor. Éppen ezért van a tizenkettedik helyen két anime is, azaz nem is kettő, hiszen az Ah! My Godess egyik sorozatát sem illene önállóként iderakni egy listába. Ah! az az Ah! egyáltalán? A rajongók a mai napig vitáznak a fordított cím mibenlétén: "Ah! vagy Oh! ez itt a kérdés..."

Talán mindannyian ismerjük az AMG abszurd, mégis magával ragadó világát, nem hiába, a viszonylag öreg első ovák után, a sokáig futó manga többször is kitermelte saját sorozatait több ízben is, mindig a korhoz, és mindig más stílushoz igazodva. A reménytelenül kedves és romantikus miliő talán még émelyítő is némelyek számára, viszont kétségtelen, hogy ez is hozzátartozik ahhoz, ami miatt még a macsóalkatú, és a férfias egyéniségek is simán végignézik, aztán letagadják, vagy éppen legyintenek.
Miért is ne nézné meg bárki is, hisz akármilyen is a belső, ha az első pillanatok, és a legszebb, legindexebb jelenetek tele vannak olyan változatossággal, mint az AMG, nincs olyan ember, akit ne fogna meg valamelyik oldala valamelyik sorozatnak. A mechano-teokratikus - engedtessen meg ilyen szavakkal élnem - mennyek, a halovány északi motívumok a menny rendszerében, a különleges, és milyen jó, zenék pedig csak pár példa ezekre az érdekes apróságokra, azokra, amiket az érdeklődők remélhetőleg maguk fedeznek fel hamarosan.

De minden felfedezés előtt át kell térnünk egy kis gyöngyszemre, ami tud egyenlően szomorkás és vidám lenni, nem kiemelkedő, mégis csodás munka. A Fruits Basket egyszerre tudja ezeket, és azon filmek sorában van, amik egyszerre nyújthatnak jó szórakozást, de el is gondolkodtathatnak.

Persze halálkomolyan nem kell venni egy animét, mégis, néha kell egy kis mélyrelátás a nevetések között, mert az élet sem csak egy oldalból áll. Erre tökéletes a FB, hiszen egy olyan lányról szól, aki nemtől függetlenül mindannyiunk felelősségektől fulldokló, leterhelt valóját is jelképezhetik, aki mégis képes és készséges ha a másokról való segítésről van szó, egy olyan helyzetben, ami mostanra már talán sokunk számára igen-igen közeli, és persze ismerős lehet, legalábbis bizonyos részleteiben. Mégis az anime nyújt elegendő nevetést, mókát, hogy az érzelmek harcait, kudarcait elviselhetővé tegye, és megmentse önmagát a melodramatikus végzetbe fulladástól. Ezt elolvasva nem csodálom, ha azt olvassa ki bárki a kis kedvcsinálóból, hogy a FB egy olyan darab, ami késélen egyensúlyozza önmagát. Így is van, de ebben az esetben, egyként a ritka többi közül ez a tánc igen szép lett. Anjánljuk mindenkinek!

Érdeklődőknek:
Ah!/Oh! My Godess írásaink
Fruits Basket írásaink

Kellemes animézést!

komment
2009. július 22. 15:00 - Khaos

MILA 14: Dragon Ball

Egy név, amit már mindenki ismer, akár szereti, akár nem a meséket, avagy az animékkel szembeni előítéletek megtestesítőjét, legalábbis Magyarországon. De mint az Anime Comment számára minden idők egyik legjobb animéi közé tartozó sorozat nem erről kell hogy szóljon ez az írás, hanem arról, hogy velünk együtt nagyon sokaknak miért ez a régi sorozat a kedvencei egyike.

A nyolcvanas évek közepe óta az animék radikális változásnak indultak és meghatározzák az anime-ipart ma is. A Dragon Ball az egyik olyan stílust létrehozó anime, amit még ma is számtalan másik követ. Akármelyik, napjainkban legsikeresebb műsorról beszélünk, One Piece, Bleach, Naruto, Inuyasha, mindegyikben érezhető a Dragon Ball seinenjének nyoma, sikerük pedig őhozzá hasonló.
Hogy miért? Talán mert a Dragon Ball nem egy robosztus és epikus főhőssel indított, poénzuhatagokkal tarkította saját kis folyamát, és folyton tudott nagyobb lenni. Akár jó akár nem, a végtelenített sora az egyre erősebb és átléphetetlenebb ellennek, az egész folyam túl barátságos ahhoz, hogy leírhasa az ember, és a sarokba tegye, s habár mindez nem írható le például a Dragon Ball Z-ről, az a sorozat is megérte saját sikerét az elődből táplálkozva, milliók rajongása pedig nem lehet véletlen...

Sokat írtunk a Dragon Ballról.

komment
süti beállítások módosítása