2010. február 24. 15:00 - Erda

Kiki, a boszorkányfutár

A mindennapok rohanásában, amikor az embernek már arra sincs ideje, hogy egy este bevackolja magát a gépe elé, és jó otaku módjára egyhuzamban végignézzen egy komplett sorozatot, jól esik néha egy kis felfrissítő, bájos, lehetőleg rövidebb anime, amin nem kell sokat gondolkodni, csak hátradőlni, és jól szórakozni. Ha egy kis kedves semmiségre vágyom, én többnyire a Ghibli filmet választok, hiszen azokkal sose lehet félrenyúlni. A kedves történetek mellé kiváló képi minőség társul, és bár a történetek általában édes semmiségek, mégis hordoznak némi üzenetet a néző számára.

Épp ilyen a Kiki, a boszorkányfutár is, melynek főhőse egy 13 éves boszorkány kislány, aki a hagyományokhoz híven elhagyja a szülői házat, hogy önálló életet kezdjen, és megtalálja helyét a világban. Kiki olyan mint bármelyik kiskamasz: szeleburdi és életvidám, a szó szerinti családi fészekből való kirepülés  neki nem más, mint egy nagy kaland, amin végre alkalma támad megvalósítani az álmait. A kislány álmait követve az óceán felé veszi az irányt, hogy egy tengerparti nagyvárosban telepedjen le. Hamar meg is találja a neki megfelelő várost, ám mint kiderül, teljesen egyedül nem is olyan boldogulni egy nagyvárosban. Az emberek szó nélkül elmennek mellette, és egyedül akkor foglalkoznak vele ha valami rosszat tesz. Kiki szerencséjére azonban nem mindenki ilyen nemtörődöm a városban, hamar talál egy kedves kis pékséget, ahol befogadják, és elkezdheti felépíteni a futárszolgálatát, hogy önálló lábra állhasson.

Kiki története mindazok mellett, hogy egy aranyos, másfél órás, könnyed szórakozás kicsit a kamaszoknak, idősebbeknek is szól, hiszen a kis boszorkány története nem másról szól, mint az útkeresésről. Megtalálni a helyünket a világban nem könnyű, rengeteg bátorság kell ahhoz, hogy az ember küzdeni merjen az álmaiért, döntéseket hozzon meg, és ne adja fel egy-egy kudarc után. Persze mindez mit sem ér, ha önmagában nem bízik az ember. Erre Kiki akkor jön rá, amikor elveszti a varázserejét. Vajon mit ér egy boszorka varázserő nélkül? És hogyan lehetne visszaszerezni az elveszett bűbájt? Minderre magától kell rájönnie a kislánynak, de nem kell félni, a vége happy end.

Mivel Ghibli filmről van szó, nem hiszem, hogy a grafikáról bármit is mondanom kéne. A több mint 20 éves film látványvilága még mindig az élmezőnyben van, és szerintem nem is fog onnan lekerülni egy jó ideig. Mindezek mellett a zene kellemes, a történetvezetés nem ül le egyszer sem, és még a magyar szinkron is meglepően jó lett.

Összességében a Kiki egy aranyos mese bárkinek, bármikor. Aki szereti a Ghibli filmeket ezt is szeretni fogja.

Érétkelés:7,8

Linkek:
Aoianime
Animeaddicts

komment
2008. július 06. 15:00 - shizu

Majo no Takkyuubin

 

Úgy tűnik, Miyazaki a Nauszika és a Laputa után rövid időre nyugalmasabb vizekre evezett. Ennek bizonyítéka a Totoro után egy évvel, 1989-ben megjelent Kiki, a boszorkányfutár is.
A fiatal boszorkányok 13 éves korukban elhagyják a szülői házat, hogy egy évig tanoncként egy másik városban próbáljanak szerencsét. Kiki az óceánpartra vágyik, egy nagyvárosba, így egy szépnek ígérkező estén felpakolja apja öreg rádióját és fekete macskáját, Jijit, és útnak indul. Meg is találja álmai városát, ám a beilleszkedés nehéz: úgy tűnik, az emberek nem látják szívesen a kis boszorkányt, és Kikit is kételyek és félelmek gyötrik. Végül egy kedves asszony, Osono befogadja magához, ha a kislány cserébe besegít a pékségben, amit férjével közösen működtet. Mivel Kiki a repüléshez ért a legjobban, elhatározza, hogy csomagszállító futárszolgálatot indít. Ekkor kezdődnek az igazi kalandok, és tanúi lehetünk mindannak a bizonytalanságnak, kétkedésnek, de az új barátságoknak és örömöknek is, amelyek a felnőtté válás rögös útját végigkísérik.
Az újabb Miyazaki- mű témája tehát ezúttal egy 13 éves lány elindulása azon az úton, amelynek végén felnőtté érik. Láthatjuk, hogy az eleinte lelkes Kiki milyen könnyen elbizonytalanodik és hitét veszti, amit talán a fekete cica állandó kételyei és szkepticizmusa fejez ki a legjobban. Aztán ahogy Kiki egyre inkább beletanul a munkába, megszokja az egyedüllétet és elmúlik a magánya, Jiji is elnémul.
A másik érdekes szereplő Tombo, a kedves, de olykor csipkelődő fiú, aki él-hal a repülésért, a repülőgépekért, és mindenáron Kiki bizalmába szeretne férkőzni. Ha engem kérdeztek, én valahogy így tudnám elképzelni a fiatal Miyazakit, amint bámul mindent, ami az égen száll, és bicikliből fabrikál magának repülőgépet.
Az idő előrehaladtával a grafika animéről animére egyre szebb lesz, de szerencsére megtartja azokat a stílusjegyeket, és kedves karaktereket, amikért annyian imádják a Ghibli stúdió alapítójának munkáit. Különösen jól sikerült az óceán partján elterülő városóriás megrajzolása: olyan európai települések építészeti stílusából merített ihletet, mint Párizs, Stockholm, vagy más svéd, dán és ír városok.
A sztori ezúttal nem saját: Kadono Eiko azonos című regénye alapján készült, bár a történetet Miyazaki erősen átdolgozta, amivel kivívta az írónő nemtetszését. Az eredetileg epizodikus történetet ahhoz, hogy a vásznon is kerek egészet adjon, Miyazaki új részletekkel és történésekkel gyarapította, valamint a saját szája íze szerint formálta. Nem ismerem az eredetit, de szerintem a végeredmény magáért beszél, aki szereti Miyazaki békésebb műveit, annak ez az anime is kellemes kikapcsolódást és időtöltést fog nyújtani.

 Értékelés: 7,8

Linkek:
Wikipedia
Animeaddicts
Aoianime

komment