Bevezetőmben azzal kezdeném, hogy amikor először megláttam az emaileim között a kerekasztal következő kiválasztottját, kétféle érzés kavargott bennem. Egyrészt újjongás, hogy valami olyan került elém Takumi választásával, amibe enélkül a kerekasztal „beszélgetés" nélkül valószínűleg soha, vagy ki tudja mikor bukkantam volna. Nem beszélve arról, hogy huszadik század eleji japán szerzők műveinek adaptációiról van szó, és nekem bevallom, elég sok hiányosságom van a korai huszadik századi világirodalomban. A második egy apró fintor volt, pont emiatt. Hiszen valahogy a 21. században túl könnyen dobálózunk a klasszikus jelzővel, ezért elvesztette már azt a minőségi hátteret, amire garancia volt ez a szó. Tehát vegyes érzelmekkel, de kíváncsian ültem le az Aoi Bungaku elé, hogy felfedezzem, hogy a japán irodalomban mit is jelent a klasszikus és hogyan élték meg a korai huszadik század kaotikus világát.

Az új kerekasztal beszélgetésben egy 2009-es sorozat kerül terítékre, ami az előző két témánktól nagyban eltér. Az Aoi Bungaku kiválasztásával főleg egyediségét, irodalmi témaválasztását és sokrétűségét díjaztam. 2009 egyik kiemelkedő sorozatának tartom, és kíváncsian várom, mit gondolnak majd a többiek, a főleg társadalmi kérdéseket feszegető, klasszikus japán regényadaptációkat felvonultató sorozatról.

Takumi.

Anime kerekasztalunk második témája, az általam eddig hibásan mostohán kezelt Mawaru Penguindrum. Két kimerítő kritika született már az oldalon, és maga a sorozat is feladta nekem a leckét. Az első néhány rész után már nem elégedtem meg a szokásos, kedvcsináló, lényeget csak kevéssé érintő ajánlókkal, így elkezdtem magam mélyebbre ásni a neten fellelhető, a témába kapcsolódó oldalakon. Bizony, ekkor szembesültem azzal, hogy a MaPen a fanspekulációk Mekkája. Számos fórumon a nézők együtt találgattak, hogy a felbukkanó jelek mit szimbolizálnak, van-e mögöttes jelentésük, mások már konkrét spekulációkkal és magyarázatokkal szolgáltak. Igazából ez jó figyelmeztetés volt, hogy a szokásosnál kicsit éberebben figyeljem a sorozat történéseit.

Ennek köszönhető, hogy a neten számos érdekes, a szerző gárdához kapcsolható érdekességet is találtam (például a rendezővel készült interjúból, amit a blu Rayhez mellékeltek, kiderül, hogy a piktogrammos emberkék nem spórolás, hanem részben rendezői lustaság, és eltérő stábigények miatt születtek meg :D). Ezt, a korábban már csatolt linkek mellé még egy angol nyelvű Livejournallal egészíteném ki, a hardcore MaPen rajongók talál örülni fognak a csemegének. ;)

Meglepő, éppen talán a szokásostól kicsit bonyolultabb összetettsége miatt, de nem éreztem azt, hogy a Penguindrum széles körben várt, vagy kibeszélt sorozat lenne. A benyomások is vegyesek voltak, bár kitartó nézői azért jóra értékelték a sorozatot. Jelen kritika keretében én is hasonló értékítéletre készülök. Először a saját spekulációimmal borzolom az olvasók kedélyeit, aztán reflektálok a már közzétett két kritika észrevételeire is. Bár Elis már írta, hogy a sorozatról nagyon nehéz spoilermentesen írni, ezúttal mégis meg kellett tennem ezt, mert a felszín alaposabb megkapargálása lehetetlen néhány fontos részlet felfedése nélkül. Előre is bocs, aki még nem látta, az inkább ne olvassa végig. Készüljetek, ez egy kicsit hosszú lesz! ;)

Miután olvashattunk egy lelkes bemutatót az animéről, úgy érzem rám hárult a feladat, hogy belegázoljak a mocsárba, és szedjek néhány gombát. Gombából elég sokféle étel készíthető, és jól megpucolva, megfőzve finom leves vagy pörkölt lehet belőlük. De mint tudjuk, nem minden gomba ehető, és néhány még mérgező is. Éppen ezért jobban járunk, ha szakértővel, vagy legalább hozzáértő emberrel vizsgáltatjuk meg a gombákat, amiket szedtünk. Szerencsére én már évek óta járok a mocsárba gombákat szedni, ezért könnyen felismerem az ehetőket és a mérgezőket is. Lássuk tehát, ezúttal mi került a kosarunkba.

Az Animecomment új rovatában animékről olvashattok, ahogy eddig is. A kritikánál azonban kicsit többet tűztünk ki magunk elé célként. Kerekasztal beszélgetéshez híven itt is párbeszédet fogunk folytatni animékről, melyeknek során több nézőponttal és véleménnyel gazdagodhat az olvasó. A nyitó írás ezúttal Takumié, akinek több animés oldalon is megjelentek már írásai. Hozzá fogok csatlakozni én és ElisB. Első témánk pedig a Guilty Crown című elég friss anime. Az olvasáshoz jó szórakozást kíván:

A tavaly októberben startolt Guilty Crown-t hatalmas várakozások előzték meg, s most, a sorozat végeztével két vélemény oszlik meg a nézők között. Sokan az év szenzációjának tartják, míg rengetegen csalódtak a sorozatban. Előre lelövöm a poént: én sajnos az utóbbiak táborát gyarapítom. A GC-t sajnos felírhatjuk az animetörténelem legígéretesebb, de legtöbb csalódást okozó darabjai közé.