2008. december 15. 15:00 - Erda

Howl's moving castle

A vándorló palota egyike azoknak az animéknek, amikről csak nagyon nehezen tudtam bármit is írni. Miyazaki filmjeivel kapcsolatban mindig kicsit szkeptikus voltam, soha se tudtak eléggé lenyűgözni, és mindig abba az elenyésző kisebbségbe tartoztam, akik szerint a Ghibli stúdió klasszikusai egyáltalán nem nagy durranások. Chihiro meséjét bájosnak tartottam, de nem tudok lenyűgözni, a Nausicaa-t pedig kifejezetten nyálasnak tartottam.
A Vándorló palotába főleg az amv-kből látott látvány miatt kezdtem bele, nem sokat vártam a történettől, és lássanak csodát, a legkisebb elvárások elé állatott Miyazaki film volt az, ami azonnal lenyűgözött.

Sophie egy csendes, kicsit magának való lányka, aki nem is szép, nem is túl okos, teljesen átlagoséletet él és egy kalapboltban dolgozik. A város veszélyes időket él, a világot háború dúlja fel, bár ebből a városka csak annyit észlel, hogy időnként diadalmeneteket rendeznek.
Egy nap a városba érkezik Howl vándorló palotája, ami leginkább egy kacsalábon forgó ócskavas hegyre emlékeztet. Bár Howl arcát igazán senki sem ismeri, mindenki csodálja a varázslót, mivel nagy tudás áll rendelkezésére. Egyedül Sophie-t nem tudja lenyűgözni a mágus érkezésének híre, mégis ő lesz az, akinek fenekestül felfordul az élete Howl miatt.
Sophie egy este különös vendéget fogad a kalapüzletben, aki igencsak gorombán viselkedik vele, így a lány megpróbálja kitessékelni a boltból. Azám, de egy boszorkánnyal nem jó újat húzni, főleg ha ártani jött. Bár Spohie megszabadul a kellemetlen látogatótól, a boszorkány megátkozza, kilencvenéves öreganyóvá változtatja a lánykát.
A hirtelen hajlott korúvá vált Spohienek nincs maradása otthonában, útnak indul, hogy valahogy lerázhassa magáról az átkot. Bár kívülről igencsak öregnek látszik, és a fizikuma sem a régi, fiatalos gondolkodását és lendületét a továbbiakban is megtartja a lány, elszegődik Howl kastélyába házvezetőnőnek, és igazi csodanagyi módjára rázza gatyába a különös palotát és annak lakóit.

Az anime grafikájára nehéz szavakat találni, és annak, aki ismeri a Ghibli stúdió munkáit, szerintem nem is kellenek. Festői hátterek, részletekbe vesző városképek és épületbelsők, azonnal felismerhető karakterábrázolás és tipikus mozdulatsorok.
Még egy animében sem láttam olyan részletesen kidolgozott háttereket, mint a Miyazaki filmekben, a vándorló palotában főleg a kastély belső környezetét érdemes megfigyelni. Változatos színvilág, csillogó kavalkád jellemez minden helyiséget, különösen Howl szobáját, ami apró ékszerdoboz módjára csillog, és a sok szíves, felhalmozott kacat miatt úgy hat, mintha csak egy gyermek mesevilágának kivetülése lenne.
A tájképek nem CGvel készültek, mégis festői látványt adnak, főleg a hegyekben játszódó jeleneteknél lettek lenyűgözőek, olyan mintha csak egy svájci képeslapot vágtak volna be háttérnek.

A szereplők jelleme elég összetett, és ami nekem külön tetszett, hogy bizony senki sem tökéletes. A két főhős szöges ellentétei egymásnak. Spohie külsőre jelentéktelen, viszont belül olyan értékeket hordoz, amik egészen különlegessé teszik. Ezzel szemben Howl gyönyörű külseje egy makacs, nárcisztikus alakot rejt, aki teljesen úgy viselkedik mint egy kamasz: hisztizik, duzzog ha valami nem úgy van ahogy ő szeretné, és imádja a nőket. Sophie jósága persze mindenkire hat, így nem csak Howl, de a többi szereplő is átformálódik a mese végére, szembenéz saját gyengeségeivel, és új tulajdonságokat vesz fel.
A karakterek változásra való képessége az, ami igazán mesévé teszi ezt a másfél órás kalandot: jöhetnek szörnyek, és dúlhat a háború, mindenki tudja, hogy önmagunkkal megküzdeni a legnehezebb.

Az anime történetvezetése, cselekménye elég elvont. Bár folyamatosan pörögnek az események, a teljes történet darabokra esik, könnyen elkülöníthető fejezetekből épül fel a kerek egész. A kicsit döcögős eseménysort még nehezebben emészthetővé teszi az erős szimbolika. Nagyon sok mindent nem magyaráznak el, csak megtörténnek az események. Sok dolog okára nem derül fény, és egy-két rész tényleg csak akkor áll össze, ha az ember figyelmesen, vagy többször is megnézi az animét.
Miyazaki látomásait nem véletlenül hívják Japán Disney-ének. A Vándorló palota egyike azoknak az animéknek, amiket bárki megnézhet, és valószínűleg élvezni fogja. A kisebb korosztály nem biztos, hogy mindent megért majd, viszont a látvány szerintem kérdés nélkül odaszögezi őket is a képernyőhöz, az idősebbek pedig nyugodtan boncolgathatják a szimbolikát. Spohie kalandjai örök mese a fiatalabb és idősebb generációjának is, szerintem mindenki találhat benne magának valamit. Majdnem tökéletes.

Értékelés: 9,7

Linkek:
Aoianime
Animeaddicts

komment