2009. február 06. 15:00 - Khaos

Hellsing Ultimate I

A Hellsing első sorozata óta lenegdaszámba megy, és habár koránt sem követte a mangát, saját rajongói között igen sokan voltak azok is, akik addig nem tekintettek a vámpíros médiára jó szemmel, saját elmélyedt érdeklődésük okán.
Az Ultimate sorozat, habár a manga követésével sokat változott, reálisabb és kevésbé divatos, a stílusa semmit nem vesztett a régiből (most hagyjuk el az idióta másodperceket, amikben Seras idétlenkedik elszállt chibikocka formában) és ez az ami miatt még újranézni is jó a már látott részleteket.

Alucard és Integra az eredeti sorozathoz képest meglepő jegyeket mutatnak, sokkal többet látunk belőlük, a viselkedésük sokkal jobban illik a világhoz, és az abban betöltött helyükhöz. Minden párbeszéd, minden egyes mozzanat és gesztus takar valami felfedeznivalót, amit a rajzolás kihangsúlyoz, így egy-egy mosoly pár másodpercét is számtalanszor lehet megnézni, mire rájövünk mennyi mindenre utalhat. Nem, nincsenek túl mély mondanivalók, de minden olyan stílusosan van elénk rakva, hogy nem kell megállnunk a nyálfolyást. Alucard most nem csak a forgatókönyv miatt állat, a maga kellemesen hűvös és egyszerre vad valójában, ki lehet látni valamit abból az árnyékból, ami olyanná tehet egy valaha élt embert, amilyen ő, vagy talán egy olyan lényt, aki régen elfelejtette az élet ízét. Ki tudja? Ezt mindenesetre muszály volt elsütni, így talán sejthetőbb miről is írom e sorokat.

Mint már írtam, a rajzolás sokat és újat tesz hozzá a világhoz, a stílushoz, a komolysághoz, és minden cselekmény értékeléséhez. A színkezelés még mindig a lehető legsötétebb, de nem érezzük hiányosnak, nincs olyan fény, illetve vidám szín, ami illene a Hellsingbe, és pont ezért ütik ki a szememet minduntalan a már említett, Serashoz kapcsolódó bugyuta másodpercek.
Különböző forrásokból már hallottam, hogy hiányzik a hangulathoz a háttérzene, illetve az a speciális zene, amit a sorozat kapott, habár a hiánya korántsem érződött annyira, számomra minden, amit a képek és a párbeszédek elmondanak, bőven elég, és egy durvább, érezhetőbb zene lehet hogy rontana a hatáson. A tumultus okozhat zűrzavart.

A Hellsing Ultimate tehát, a maga érdemeivel már bőven a sorozat nyomdokaiba lép, többeknek a sorozat mangához viszonyított epic fail effektusát javítják a készítők, s kétségtelen, sikerrel  veszik az akadályt, elsőre. A többi rész szintén megéri a maga miséit, hiszen olyan irányba megy el amit ritkán, illetve túl gyakran láthatunk.
Hogy miért? Erről majd legközelebb...

 

Értékelés: 9,2

Linkek:
Wikipedia
Hellsing Ultimate

komment
süti beállítások módosítása