:7


2013. július 08. 08:52 - Fenrir23

Yahari Ore no Seishun Love Comedy wa Machigatteiru

49459.jpgAz elmúlt években annyi románc-comedy-t néztem meg, hogy kitartó rajongásom a műfaj iránt lassan fakulni kezdett, hála a kitartó japán light-novel gyártóknak, akik egyik sablonosabb sztorit írták a másik után. A gond nem magával a sablonosodással van, hiszen ma már nehéz újat mutatni a románc animék világában . A probléma az, amikor tényleg nem találsz az általad nézett sorozatban semmi egyedit, amiért érdekelne a következő rész. Ilyen lehet egy karakter, egy kapcsolat, egy cselekmény szál, vagy akár a vizuális megvalósítás, ami visszahív a produktum elé hétről hétre.

Hála az égnek a Yahari (My Teen Romantic Comedy SNAFU angol nevén) hű marad címéhez, és hoz annyi érdekességet, amiért én hétről hétre hajlandó voltam leülni, és péntekenként, meló után megnéztem az aktuális részt.

Igazából egy szolidan felépített középsulis történet, aminek a főszereplő Hikigaya Hachiman (Hiki) áll a középpontjában. Hachiman a tipikus vesztes hatását kelti első ránézésre, vagy mondhatni annyira jelentéktelen "létezést" folytat iskolás környezetében, hogy még gyakran az osztálytársai se tudják a nevét. Ami a meglepő, hogy ő ezzel tökéletesen elégedett. Hiki elsőre talán arrogánsnak és egoistának tűnik, de a felszín alatt egy olyan személyt találunk, aki fiatal kora ellenére rengeteg lenézést, és visszautasítást kapott, így edzve meg lelkét a magányra, illetve, hogy hátra hagyja naiv gondolkodását. Hiki inkább emlékeztet egy kiégett felnőttre, mint egy középiskolás kamaszra. Gondolatmenetei, melyeket megoszt a nézővel a különböző szituációkról, amibe keveredik, sokszor túlzónak, és pesszimistának tűnek, de én valahol nagyon is igaznak találtam őket. Hachiman átlát az emberi színjátékokon, és önmaga se mutatja másnak magát, mint ami. Nem nyit mások felé, de mások se nyitnak az ő irányába... némileg valóságosnak hat karaktere, hisz igazi realista.

A problémák ott kezdődnek számára, mikor nyelvtanára, Shizuka Hiratsuka klub aktivitásba kényszeríti az amúgy erősen antiszociális főhősünket. A Service Club viszont szerencsére kis létszámú, összesen egy tagja van, ő pedig az iskola hideg, zseni szépsége, Yukinoshita Yukino. A lány teljesen passzív viselkedése, valamint szókimondása által megfelelő "partnernek" bizonyul Hiki mellett. Mondhatni a két kapcsolatellenes ember rákényszerül egymás társaságára, de mind ketten tudják... lehetne rosszabb is. Míg ők ketten különcök, a nem sokra rá becsatlakozó Yui Yuigahama a tipikus optimista, csupa lélek lány, ki némi színt próbál "beleerőltetni" komor iskolás társai életébe. Viszont a sorozat alatt kiderül, hogy hármójuk kapcsolata régebbre vezethető vissza, mint a Service klub, és emiatt egyben terhesnek is hathat, hisz a múltban olyan dolog történt amivel mind a két lány tartozik Hachimannak. Nem nagy dologgal, csupán egy bocsánatkéréssel.

Innentől az ember várná a megszokott románc/hárem sablonosodást, de ez mind a 13 részt elkerüli. Ugyan mind Yui, mind Yukino néha villant némi érzelmet Hiki irányába, de ezek olyan halvány pislanások (főleg Yukinoé), hogy konkrét romantikáról nem beszélhetünk. Viszont a sorozat alatt hármójuk szép lassan megtapasztalja, hogy milyen, amikor vannak emberek, akik figyelnek rájuk, akik tudomást vesznek a létezésükről... és talán akiket barátaiknak nevezhetnek. Ez némileg csalódást okozhat sok néző számára, de számomra reálisabbnak tűntek így az események, ahol a történet főleg szituációkról szól, amibe a szereplők sokszor akaratuk ellenére keverednek bele. Ezeket a kínos helyzeteket nagyrészt a realista gondolkodású Hiki oldja meg, rámutatva az emberek gyenge pontjaira, illetve leleplezve színjátékaikat.

Némi karakterfejlődés tapasztalható a sorozat alatt mindenki részéről, de az epizód szám ehhez túl kevés, így sajnos nem lesz jelentős. Az anime vizuális megvalósítása standardnak mondható így 2013-ban, semmi különleges, ahogy a zene se túl nagy szám. Igazából egy betétet se tudok az openingen kívül vissza idézni a fejemben.

A Yahari Ore no Seishun Love Comedy wa Machigatteiru összességében egy igen élvezetes anime, de nem mondanám egyértelműen románc animének, inkább egy olyannak, mint amit a neve is sugall, amikor a várható happy end elmarad, amikor nem történik semmi más, csak néhány ember kapcsolatot létesít egymással, hogy feldobják életük szürkeségét. Jelen esetben inkább belekényszerítik őket, hogy szürke életük kicsit vidámabb, és eseményekkel telibb legyen. Sajnos ez az erőssége a sorozatnak a legnagyobb gyengéje, hisz míg a férfi főszereplő érdekes karakter a maga módján, addig a két lány, illetve a mellékszereplők csak lógnak a levegőben, a múltbéli kapcsolatuk következményén kívül sok mást nem adnak a sorozathoz. Az ő gondolatmeneteik, érzéseik nem jelennek meg, mint Hachimannak, így sose tudjuk meg, hogy mit éreznek főhősünk iránt pontosan,  hogyan vélekednek a viselkedéséről.

A sorozaton még az se segít igazán, hogy nem halad semerre sem, maga az ending rész is semmivel se másabb mint az előző 12, így felmerül a kérdés, hogy vajon lesz-e folytatás? Nos, nem igazán tudom, hogy érdemes lenne-e. Még 13 rész kevés egy komolyabb szerelmi szál kibontásához, főleg egy olyan embernél mint amilyen Hachiman és Yukino, kik jól láthatólag azok lennének, akiket más animékben párokként látunk viszont  a végén, de itt kb. semmit se haladtak előre érzelmeik egymás iránt. Talán csak annyit, hogy megtanulták tisztelni egymás személyét, és különcségét.

Összegezve nem rossz kis sorozat, hisz kifejezetten humoros, és pesszimista hangulata, valamint Hiki karaktere megadja azt az egyediségét, amiért érdemes elé leülni. Ellenben olyan semmilyen, ahol nem leszünk sokkal előrébb a befejezés által. Minden félkészen marad.

 

Értékelés : 7

Linkek:
Wiki
ANN

 

 

Címkék: é:7 yahari ore
komment
2013. február 22. 15:00 - morwen

Nekomonogatari (Kuro)

Nekomonogatari.jpg

A Nekomonogatari a közvetlen előzményeit meséli el az elsőként anime adaptációt kapott Bakemonogatarinak. Megítélésénél ezt a célkitűzést kell figyelembe vennünk, vagyis hogy mennyiben látja el az előzmény funkciót; másrészről viszont el is kell helyeznünk a többi Monogatari adaptáció között. Az egyben levetített 4 rész egy OVA tömörségét sugallja, és tekintve, hogy kb. egy hét eseményeit foglalja össze az anime cselekménye, ez ildomosnak is tűnik, és szerencsére a rövid terjedelem nem ment a minőség rovására, megkapjuk a megszokott párbeszédeket, absztrakt háttereket, erőltetett fanservice-t, vicces kamerabeállításokat és mindazt, amit elvárhatunk a korábbi animék alapján.

Tovább
komment
2012. október 02. 15:00 - morwen

Twin Spica

twinspica.jpg

Shoujo fejlődéstörténet naiv idealista köntösben, avagy valósítsd meg álmaidat!

Ebben az egy jelmondatban nagyon jól össze lehetne foglalni az anime fő üzenetét a nézőnek, szóval nem kell sokat gondolkodni rajta és nem is nagyon fogunk megbotránkozni. Persze nem csak a deviáns anime lehet jó, és a Twin Spica már ábrázolásban is a régebbi, klasszikusabb képi világhoz közelít, és nem törik meg ezt a hangulatot otromba 3d animációkkal. A látvány helyett azonban inkább a történettel, és persze a főszereplő karakterével próbálja belopni magát a szívünkbe az anime.

Tovább
Címkék: é:7 twin spica
komment
2012. szeptember 10. 15:00 - Takumi84

Uragiri wa Boku no Namae o Shitteiru

Démonok, rejtély, fantasy, bishounenek... és a sor szinte a végtelenségig folytatható. Ismerős jelzők? Nos, egy igazán sikeres, vagy érdekes sorozathoz az előbbiek közül legalább egy tényező kötelező. Bár ezek együttes megléte sem jelent garanciát az igazán átütő és meggyőző sorozat megalkotására, mindenesetre, szerencsésebb esetben a néző legalább értékeli az alkotók erőfeszítéséit. Így vagyunk ezzel az Uragiri wa Boku no Namae o Shitteiru című sorozat esetében is. Odagiri Hotaru legismertebb mangájából 2010-ben készült animeadaptáció, mely leginkább a felsorakoztatott bishounenek szédületes mennyisége, semmint az eredetiség miatt tarthat számot a fandom egy részének szeretetére.

Tovább
komment
2012. szeptember 06. 15:00 - morwen

Heroic Age

images.jpg

Ez egy érdekes anime, amolyan szentimentális-mitologikus sci-fi/akció keverék. Leginkább azt nevezhetnénk egyedinek benne, ahogyan a sci-fi elemek keverednek a mitologikus és fantasztikus elemekkel. A sci-fi részt nem csak az űrutazás meg a testhezálló overallok képviselik, hanem hogy lényegében egy utópiát vázol fel, amiben az emberiség nem csak a technikát fejlesztette, hanem biológiai és mentális képességeit egyfajta felgyorsított evolúció segítségével. Tehát kiborgok helyett szuperképességek vannak, ami még simán elmegy sci-finek, bár szerintem mi nem ilyen irányban fejlődünk, vagy legalábbis mostanában inkább az implantátumok meg a számítógépek fejlesztésével foglalkozunk, és a telepátia meg hasonlók kutatására nem fordítunk annyi figyelmet és pénzt. Viszont a távoli jövőben még minden lehetséges. A robotok meg a lézerfegyverek azért erősen megtámogatják a hagyományos sci-fi oldalát az animében.

Tovább
Címkék: é:7 heroic age
komment
2012. július 04. 15:00 - morwen

Eyeshield 21

24792.jpg

Amerikai foci, ahogy a japánok látják. Mint tudjuk rengeteg focis anime van, mert japánok szeretik a focit. Most azonban megtudhatjuk, hogy az amerikai focit is szeretik. Mondjuk számomra nehéz elképzelni ezt élőben, mivel ha általában nézzük, a japánok termete, természete, és kultúrája nem igazán illik ehhez a sporthoz. De hát ez anime itt lehet groteszk méretű és testarányú szereplőket behozni. Az azonban tény, hogy tényleg játszanak amerikai focit Japánban, csak kevésbé népszerű, mint az európai változat.

A rokonság a focis animékkel és általában véve a sport műfajú végtelen hosszúságú sorozatokkal rögtön szembeötlik. Aki szereti az ilyen animéket, az egy dinamikus, könnyed humorral fűszerezett, rendesen összerakott sorozatot kap. Megtalálhatjuk a legtöbb, a műfajban megszokott sablont: a kezdetben elég nyegle, de aztán rohamosan fejlődő főhőst, aki ezúttal – egy kis csavar – egyfajta álarcos hős szerepet vesz fel. Aztán ott van a sokszínű csapat, amibe mindenki megkapja a kis epizódjait. Aztán vannak riválisok, akik először ellenfelek, aztán barátok lesznek, és persze van a főhősnek személyes riválisa is, aki a motivációt nyújtja az egyre keményebb edzésekhez. És persze ott vannak az effektek, színes aurák, belső monológok futás közben és az emberfeletti fizikai képességek stb. Persze becsúsznak fillerek is, amik nem viszik előre a történetet, de ez elkerülhetetlen egy több mint száz részes sorozatnál. A többi rész viszont általában hozza a színvonalat, az edzés részek is ugyanolyan érdekesek, mint a meccsek. Mégis a fő hangsúly a sorozatban a szereplőkön van, a legtöbb rész célja, hogy új helyzetek elé állítsa a szereplőket, próbára tegye egyéni nézeteiket és a játékosok csapatként való összetartását is.

Sajnos azonban az összes szereplőnek hasonló lelki bajai vannak. Sena önbizalomhiánya ugyanúgy megvan Kuritában, a Ha-ha testvérekben, Yukimitsuban és Montában is, csak más-más formában. Szóval lényegében ugyanaz ismétlődik meg a sorozatban több szereplővel is: valamilyen téren kudarcot vallanak, csalódnak saját képességeikben, ezért fel akarják adni, de aztán – általában baráti segítséggel – rájönnek, hogy csak keményebben kell küzdeni, és képesek lesznek elérni az álmaikat. Persze elég unalmas ugyanezt végigszenvedni 5-6 szereplővel, max annyiban érdekes, hogy mindenkinek más az élethelyzete. Míg Yukimitsu önbizalomhiánya saját testi korlátoltságaiból fakad, addig Juumonji esetében az apja elvárásainak való megfelelés okoz gondot. Nyilván a válasz mindenre a sport és a csapattársakba vetett hit és bizalom lesz, ahogy az elvárható a műfajban.

Mindenesetre a sorozat kifejezetten élvezhető, és ha odafigyelünk, akkor elég sokat megtanulhatunk a sport szabályairól is, szóval aki szereti a sportos shounen animéket, azoknak biztos befutó ez az anime.

Értékelés: 7,4

Címkék: é:7 eyeshield 21
komment
2012. június 21. 15:00 - morwen

Fate/stay Night: Unlimited Blade Works

gekijouban_fatestay_night_unlimited_blade_works.jpg

Néhány anime sorozatból 1-2 évvel a sorozat vetítése után készítenek egy filmet is, ami tömören meséli el a sorozat történetét. Esetleg kicsit el is térhet a történet, mert ezúttal jobban akarják követni a mangát, ami alapján az anime készült. Az UBW esetében nem erről van szó, hiszen az anime sem manga alapján készült. A film egy másik route történetét követi végig, ami a sorozattól eltérően Tohsaka Rin-re összpontosít. Ezen túl a cselekmény is máshogy alakul, hiszen a szereplők más döntéseket hoznak néhány ponton, de az alaphelyzet és a szereplők változatlanok.

Tovább
komment
2012. június 08. 15:00 - morwen

Noein

230px-Noein.jpg

 A kvantumfizika már legalább több évtizede az egyik legnagyobb felfedezésre váró területe a fizikának, és idővel természetesen belopta magát a populáris kultúrába is. A klasszikus sci-fi regényektől és novelláktól a mozifilmeken át egészen a délutáni sorozatokig ma már elég sok sci-fiben találkozhatunk a kvantumfizika elméleteivel, pl. párhuzamos világokkal, kvantumszámítógéppel, szubatomi részecskékkel, amiknek még nem bizonyították a létezését stb. A Noein is ebből a cilinderből húz elő hangzatos elméleteket, csak persze itt animéről van szó, ráadásul erősen shounen szagúról.

 Ha most egy skálát kellene felállítanom sci-fi animék kapcsán a minőségük alapján, és ez a skála mondjuk a Steins;Gate-től az Element Hunters-ig (különösen ajánlom figyelmetekbe az ending nótáját, mindent elárul a sorozatról), akkor azt kellene mondanom, az utóbbihoz vagyunk közelebb a Noeinnel. Az alaphelyzet nagyon is érdekes, párhuzamos világokkal és egy titokzatos erővel, ami elpusztítja/egybeolvasztja őket, a világok közötti utazás kifejezetten jól eltalált, Lacrima világát a cyberpunk mintájára kvantumpunknak nevezhetnénk, vagyis fejlett technológia + nyomor, szenvedés és tényleg egy haldokló világ érzetét kelti. Az animáció minőségének változása akciójelenetek közben, és a szereplők sziluettjének plasztikussága jól kifejezi azt a bizonytalanságot, amivel szubatomi szinteken küszködnek a fizikusok. Csak persze itt a legtöbb elmélet, ami elemi részecskékre igaz csak, működik a makró szinten is. Tehát pl. a Schrödinger kapcsán ismerté vált macskás kísérlet is elvégezhetővé válik, csak persze macska helyett az egyik szereplővel.

 A sorozat előnyére válik, hogy nem próbál megmagyarázni mindent, inkább csak megmutat dolgokat. A megfigyelő kérdése így egy ismeretelméleti problémából a történet egy elemévé lép elő. Ennek persze megvannak az előnyei és hátrányai is. Jó dolog abból a szempontból, hogy felkelti az érdeklődést, és nyilván nem fogjuk azt gondolni, hogy a valóságban is így működnek a dolgok, viszont ha utánanézünk, akkor láthatjuk, hogy az animében mindössze egy lebutított változatát kaptuk az aktuális elméletnek magyarázatul. És persze a híres utalások is útba igazítanak minket (pl. „Isten nem nem játszik kockákkal” - Albert Einstein levele Niels Bohr-nak). Tanulni nem sokat fogunk, mert annyira nem mélyülnek el a dolgokban, de ha utánanézünk a dolgoknak, akkor már gazdagodtunk valamivel a szórakozáson kívül. A hátrány természetesen a felületesség, és a lebutítás, de egy animének nem az elméleti fizika oktatása a legfőbb szerepe, szóval legfeljebb annyit várhatunk el, hogy ne sületlenségeket kapjunk. A történet pedig jól megállja a helyét, könnyen követhető, egyszerű, nincsenek benne éles kanyarok és fordulatok, hozza a délutáni sci-fi sorozatok szintjét.

 Tehát ha nem várunk többet a kelleténél, akkor nem csalódhatunk, a saját műfajában – és itt shounen animére gondolok, nem sci-fire – egész jó a sorozat, a tudományos csavarok pedig érdekesebbé és kicsit „okosabbá” teszik a robotos meg szuperképességes animéknél.

Értékelés : 7,7

Linkek:
Wikipedia
ANN
Animeaddicts
Animeweb

Címkék: é:7 noein
komment
2012. május 23. 15:00 - Fenrir23

High School DxD

 Gondolom, senkinek nem mond újat az, hogy animék sikerének egy része az attraktív női szereplőktől származik. A mai Ecchi, románc, és hárem animék, valamint ezek keverékei szinte mind követik a jól bevált receptet, már-már olyan érzést keltve, hogy a különböző stúdiók nem is csinálnak mást csak kicsit átrajzolják a szereplőket, illetve módosítanak néhol a történeten. Korunk anime betegsége a sablonosodás, valamint a futószalagon jövő sorozatok, melyek elődeik sikerét próbálják meglovagolni, de gyakran hol a szűkös költségvetés, hol maga a megvalósítás áll az útjukba. A címben szereplő sorozat is követi a formát, hisz az alapjáraton erős Ecchi műfaj mellé még bepakol egy kis háremet, nem kevés románct, és egy nagy adag shounent, na meg persze megfűszerezi a mostanában divatos démonos, angyalos ellentéttel. Hogy ez mennyire elég? Láthatólag működik.

Tovább
komment
2012. május 21. 15:00 - morwen

Arakawa Under the Bridge

21851.jpg

Egy érdekes alapötlettel bíró, ám könnyed anime a Shaft-tól. Alapból adott a gazdag családba született főhősünk, aki apja árnyékában felnőve, de a nyomdokaiban járva igyekszik felépíteni saját, sikerorientált életét, amiben a kudarc nem megengedett. A komikus vonás rögtön az első másodpercekben feltűnik a családi krédó képében: soha nem tartozni senkinek. Persze ez még nem tűnik olyan rendkívülinek, de az anime hamar felállít egy olyan szituációt, amiben a főszereplő a végletekig ragaszkodva elveihez belekényszerül egy új élethelyzetbe. Ezek után pedig az anime két dologgal próbálkozik párhuzamosan. Egyrészt furcsa karaktereket mutat be, majd vicces szituációkba keveri őket, másrészt – többnyire a részek végén elhangzó monológokban, bár sokszor a részek közben is – társadalomkritikát fogalmaz meg.

Tovább
Címkék: é:7 arakawa
komment