Bevezetőmben azzal kezdeném, hogy amikor először megláttam az emaileim között a kerekasztal következő kiválasztottját, kétféle érzés kavargott bennem. Egyrészt újjongás, hogy valami olyan került elém Takumi választásával, amibe enélkül a kerekasztal „beszélgetés" nélkül valószínűleg soha, vagy ki tudja mikor bukkantam volna. Nem beszélve arról, hogy huszadik század eleji japán szerzők műveinek adaptációiról van szó, és nekem bevallom, elég sok hiányosságom van a korai huszadik századi világirodalomban. A második egy apró fintor volt, pont emiatt. Hiszen valahogy a 21. században túl könnyen dobálózunk a klasszikus jelzővel, ezért elvesztette már azt a minőségi hátteret, amire garancia volt ez a szó. Tehát vegyes érzelmekkel, de kíváncsian ültem le az Aoi Bungaku elé, hogy felfedezzem, hogy a japán irodalomban mit is jelent a klasszikus és hogyan élték meg a korai huszadik század kaotikus világát.
Angel Beats!
Tudni lehet rólam, hogy van egy téma amiről ha kérdeznek sose tudok egyértelműen nyilatkozni. Ez pedig nem más mint a halál utáni élet lehetősége, valamint az ehhez kapcsolódó témák, mint amilyen a reinkarnáció, vagy a pokol és menny létezésének feltételezése. Amikor megkérdezik, hogy miért nincs állásfoglalásom ebben, csak annyit tudok mondani nekik, hogy én megpróbálom először a tudomány oldaláról megközelíteni a dolgot, de ott mindig kudarcot vallok, a vallásos teréről nézve pedig nem vagyok semmilyen hit elkötelezettje. Mégis, valahol én is reménykedem , hogy az életünk halálunkkor nem a vég, hogy van valami azután... ha más nem is, egy új élet lehetősége. Ebben szívesen hinnék, de mindig felmerül a kérdés, ha újjászületünk akkor vajon ugyan azok az emberek leszünk, vagy valaki más? Még sose volt senki aki bebizonyította volna, hogy ez lehetséges.
Aoi Bungaku Series
Az új kerekasztal beszélgetésben egy 2009-es sorozat kerül terítékre, ami az előző két témánktól nagyban eltér. Az Aoi Bungaku kiválasztásával főleg egyediségét, irodalmi témaválasztását és sokrétűségét díjaztam. 2009 egyik kiemelkedő sorozatának tartom, és kíváncsian várom, mit gondolnak majd a többiek, a főleg társadalmi kérdéseket feszegető, klasszikus japán regényadaptációkat felvonultató sorozatról.
Takumi.
Shiki
Azzal a megállapítással talán mindenki egyetért, hogy a vámpírtémáról újat mondani szinte már lehetetlenség, hiszen ezekről a titokzatos, vonzó, halhatatlan lényekről már annyi mindenki próbált mesélni, mindenféle stílusban, néha jobb, de sokkal gyakrabban inkább rosszabb darabokban. Hol évszázadok nyomása alatt görnyedező, bölcs, megkeseredett teremtmények (Interjú a vámpírral), hol emberségüket „lelküket” elvesztő gonoszok (Buffy), hol pedig sajnos picsogó, vegetáriánus emó hősök (Alkonyat, Vamipre’s diary), akik fényes nappal sétálnak, iskolába járnak, megfejthetetlenül kusza kaszt és családrendszerben élve (Vampire Knight), hogy csak párat kiragadjak az elmúlt évtizedekből. A vámpírok népszerűek voltak mindig, és pont ezért szinte mindent elmeséltek már, amit lehetett. Így a Shikinek is elég nehéz dolga volt abban, hogy valami újat, valami olyat meséljen, ami még leülteti az embert és nem lép tovább, amikor meglátja, hogy a téma újra a vámpírok lesznek. Bár az újat mesélést nem sikerül maradéktalanul megvalósítaniuk, de minden hiba ellenére mindenképpen egy emlékezetes, elgondolkodtató végeredmény született.
Eyeshield 21
Amerikai foci, ahogy a japánok látják. Mint tudjuk rengeteg focis anime van, mert japánok szeretik a focit. Most azonban megtudhatjuk, hogy az amerikai focit is szeretik. Mondjuk számomra nehéz elképzelni ezt élőben, mivel ha általában nézzük, a japánok termete, természete, és kultúrája nem igazán illik ehhez a sporthoz. De hát ez anime itt lehet groteszk méretű és testarányú szereplőket behozni. Az azonban tény, hogy tényleg játszanak amerikai focit Japánban, csak kevésbé népszerű, mint az európai változat.
A rokonság a focis animékkel és általában véve a sport műfajú végtelen hosszúságú sorozatokkal rögtön szembeötlik. Aki szereti az ilyen animéket, az egy dinamikus, könnyed humorral fűszerezett, rendesen összerakott sorozatot kap. Megtalálhatjuk a legtöbb, a műfajban megszokott sablont: a kezdetben elég nyegle, de aztán rohamosan fejlődő főhőst, aki ezúttal – egy kis csavar – egyfajta álarcos hős szerepet vesz fel. Aztán ott van a sokszínű csapat, amibe mindenki megkapja a kis epizódjait. Aztán vannak riválisok, akik először ellenfelek, aztán barátok lesznek, és persze van a főhősnek személyes riválisa is, aki a motivációt nyújtja az egyre keményebb edzésekhez. És persze ott vannak az effektek, színes aurák, belső monológok futás közben és az emberfeletti fizikai képességek stb. Persze becsúsznak fillerek is, amik nem viszik előre a történetet, de ez elkerülhetetlen egy több mint száz részes sorozatnál. A többi rész viszont általában hozza a színvonalat, az edzés részek is ugyanolyan érdekesek, mint a meccsek. Mégis a fő hangsúly a sorozatban a szereplőkön van, a legtöbb rész célja, hogy új helyzetek elé állítsa a szereplőket, próbára tegye egyéni nézeteiket és a játékosok csapatként való összetartását is.
Sajnos azonban az összes szereplőnek hasonló lelki bajai vannak. Sena önbizalomhiánya ugyanúgy megvan Kuritában, a Ha-ha testvérekben, Yukimitsuban és Montában is, csak más-más formában. Szóval lényegében ugyanaz ismétlődik meg a sorozatban több szereplővel is: valamilyen téren kudarcot vallanak, csalódnak saját képességeikben, ezért fel akarják adni, de aztán – általában baráti segítséggel – rájönnek, hogy csak keményebben kell küzdeni, és képesek lesznek elérni az álmaikat. Persze elég unalmas ugyanezt végigszenvedni 5-6 szereplővel, max annyiban érdekes, hogy mindenkinek más az élethelyzete. Míg Yukimitsu önbizalomhiánya saját testi korlátoltságaiból fakad, addig Juumonji esetében az apja elvárásainak való megfelelés okoz gondot. Nyilván a válasz mindenre a sport és a csapattársakba vetett hit és bizalom lesz, ahogy az elvárható a műfajban.
Mindenesetre a sorozat kifejezetten élvezhető, és ha odafigyelünk, akkor elég sokat megtanulhatunk a sport szabályairól is, szóval aki szereti a sportos shounen animéket, azoknak biztos befutó ez az anime.
Értékelés: 7,4
Linkek:
ANN
Animeaddicts
Wikipédia
Kurogane no Linebarrels
Egy tipikus „tizenévesek óriásrobotokban harcolnak más világból érkező fenyegetés ellen” anime, néhány csavarral. Az indítás kicsit meglepő lehet, mivel a főhős effektíve egy elég szemét karakterként kezd, aki gyávaságát és önbizalomhiányát úgy igyekszik kompenzálni, hogy hőst játszik újonnan szerzett óriásrobotjával és erejét fitogtatva száll szembe bárkivel, akit ellenségnek gondol. Persze eközben nagyobb károkat okoz, mint amennyit használ, ezért hamar meg is bűnhődik, és kezdetét veszi a rehabilitáció, aminek során sajnos nem lesz semmivel sem érettebb, csak etikusabb megfogalmazás születik benne az „igazság bajnoka” fogalmáról.