A yaois kalandozásomat egy kicsit „hard” vizeken folytattam, egy igazi retro különlegességgel. Az anime úgy került a látókörömbe, hogy valami klasszikust és „kihagyhatatlant” kerestem a stílusban és legtöbbször ennek az animének a címébe futottam bele. A két részes OVA 1992 és 1994-ben jelent meg, sokáig úgy volt, hogy kap egy 13 részes friss változatot, de aztán végül – sok év halasztgatás után - 2012-ben csak négy OVA lett belőle. Az utolsó rész körülbelül a kritika megjelenésekor megy majd le Japánban. Igyekszem majd írni arról is, összehasonlítva a retro változattal. A cím valami olyasmi magyarra fordítva, hogy „Szerelmi ék”

„A cselekmény egy idegen világban, a Glan galaxis 12. bolygóján, Amoin játszódik, ahol megalkottak egy Jupiter elnevezésű szuperszámítógépet, amely birtokában volt a tanulás képessége, így városuk: Tanagura egyedüli urává vált.
Tanagura szegénynegyede a Ceres. Az itt élők gúnyneve „mongrel”, azaz korcs. Ők általában sötét hajúak, míg az elit réteg szőke, vagy ezüst hajkoronával büszkélkedhet, ezért rajtuk viszont a „szöszi” („blondie”) megszólítás ragadt. Jupiter a hajszín (?) alapján szegregálta a népességet: a Ceresben élőknek nincs személyigazolványa, vagy más azonosítója, törvények sem vonatkoznak rájuk. A Tanagurán nagyon kevés a nőnemű lény – valószínűleg a Jupiter által végzett tudatos genetikai szelekció miatt; a homoszexualitás elfogadott, mindennapi megvalósítása a szexuális életnek. Ezen igényüket egymás között élik ki, de léteznek különleges megoldások is a szórakozásra: ezek a pet-ek.”

 És valahol itt kapcsolódunk be a történetbe. A 17 éves Riki a Bison motorosbanda vezére. Úgy él, mint bárki más, aki sötét hajjal született: bűnözésből. Egyik nap bajba kerül, amikor egy autót készül elkötni, és egy „blondie” menti meg. A blondie nem más, mint a blondiek között is a legblondiebb, Iason Tanagura Jupiter utáni legmagasabb vezetője. Riki fizetségül csak egyetlen dolgot tud felajánlani Iasonnak, a testét. Így lesz Iason petje.

  Furcsa, amit mondani fogok, de az animét egyszerre éreztem hosszúnak és rövidnek. Hosszú volt, mert az első részt baromira untam és mellé ráadásul nem értettem semmit. De tényleg, vagy harmadszori nekigyürkőzésre bírtam végignézni. Viszont a második rész lenyűgöző volt. Tele érzelmekkel. Haraggal, önfeláldozással… szavaknál sokkal többet elmondó képekkel.
A másik baj az volt, hogy a light novel ismerete nélkül az egész érthetetlen volt. Ki kicsoda, mit csinál és miért csinálja. Ezt úgy próbálták feloldani, hogy az általam netről szerzett verzióhoz volt egy hét perc hosszúságú kis klip, amiben az angol felirat készítői elmesélték röviden, amit tudnunk kellett volna. Ez az, amit a wikiről én is bemásoltam, mert ennél jobban én sem tudtam volna összefoglalni.
Egy kilencvenes évekbeli animénél felesleges a grafikáról beszélni… fogalmazunk úgy, hogy a kornak megfelelően oldották meg a sci-fi világot és szerencsére nagyon jó minőségben érhető el a neten, nem úgy mint pár ugyanabban az időben készült klasszikus. A zenéről meg inkább nem is beszélnék, mert még jobban lehúzom a végső pontszámot.

 Szóval nehéz most valami értékelést mondanom… Egyrészről ott van a posztapokaliptikus világ és egy érdekes alaptörténet, amit nagyon eltaláltak, jó lett volna többet látni belőle, az engem nem vígasztal, hogy elvileg light novelben ez jobban kifejtették. Lehet, hogy bennem van a hiba, de az első rész vontatottsága miatt, igazából én az érzelmeket sem éreztem annyira erősnek, számomra a „gyűlölöm-szeretem” viszony sem jött át és nem volt mindent elsöprő, annyira semmiképpen nem, hogy a második rész végére magyarázatot adjon. Ráadásul az első részben kifejezetten utáltam Rikit, és ha az ember utálja az elvileg „pozitív” főszereplőt, az nem sok jót jelent. Ráadásul rendkívül zavaró volt, hogy elvileg Riki egy kemény motorosbanda vezére, mégis egy nyunyó volt mind Iasonnal, mint exszerelmével Guy-jal. Az egyetlen pozitívum, és egyben kedvelhető karakter maga Iason volt. Magabiztos, egyenes, őszinte és persze elképzelhetetlenül jóképű (abba most ne menjünk bele, hogy mi mindent tehetett, hogy betörje Rikit, ebbe szerencsére az anime sem ment bele mélyebben). De aztán a második részben tényleg valami történt, mert bár huzakodva álltam neki, azon kaptam magam, hogy már vége is…és én még annyira nézném. Végig érezni lehetett a feszültséget, tudtuk, hogy valami szörnyű fog történni, mert ennek nem lehet az a vége, hogy Iason és Riki ellovagol boldogan a naplementébe, hiszen Iason a város legmagasabb pozícióját betöltő blondieja volt, Riki meg maga volt a megtestesült mocsok. A bomba végül Guy volt, és el kell ismernem a végét azt tényleg fantasztikusan oldották meg.

  Sokat gondolkodtam, hogy végösszegzésnek mit írhatnék, de bevallom még most sem tudom. Tényleg nem. Nem volt rossz anime, sőt a yaoi mezőnyben talán tényleg a jobbak közül való. Épkézláb történet volt, nem abban volt csak másabb, hogy férfiak szerepeltek benne, mégis az elvárt yaoi kliséknek is jól megfelelt. De egyben kell néznem, és az első rész nyüglődés volt. Azt remélem csak, hogy a felújított változat a négy részével többet elmesél majd a világból, és jobban bemutatja majd Riki és Iason kapcsolatát. Méltóan az alapötlethez és méltóan Iason karakteréhez. Jövök majd az új verzió véleményezésével is, mert tényleg érdekel…pedig az első rész után komolyan azon gondolkodtam, hogy nyolc lóval vontatva sem vesz rá senki, hogy megnézzem az új verziót. De az összkép, köszönhetően a második résznek, javított egy kicsit, így kíváncsian várom.
  Végső pontszám valahol ott a hatos környékén van, tudom, hogy egy klasszikus, de számomra csakiscsakiscsakis a második rész húzta fel és emelte a nézhető kategóriába.